Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

1984. október 2., kedd ■KHiiMbWcl Egy példás életút állomásai Hunya István 90 éves Endrődön, a viharsarki földmunkásmozgalmak fel­legvárában született 1894. október elsején, egy kubi­kos első gyermekeként. Nyolcán yoltak testvérek, ő, a legidősebb, nagyon hamar megismerkedett a kenyérke­reső munkával, kiskondás lett, tavasztól őszig mások disznait őrizte. Négy elemit végzett, azt is — mint mondja, „felibe-harmadába” — csak október végétől áp­rilis végéig, amíg dolgozni nem kellett menni. Huszadik születésnapján vonult be katonának. Né­hány hónapja dúlt az I. vi­lágháború, a karácsony már az orosz fronton találta. Jó hetven nap múltán a cári se­regek szétverték az ezredet, amelyiknek tagja volt, őt egy távol-keleti, majd egy Moszkva környéki fogolytá­borba vitték. Hamarosan ki­adták dolgozni, ami neki nemcsak azt jelentette, hogy újra tevékenykedhetett, ha­nem azt is, hogy megismer­kedhetett az orosz parasz­tokkal, a nincstelenekkel, osztályos társaival. Ezerki- lencszáztizenhét februárja után háromszor is megszö­kött, mindenáron haza akart jönni, mindannyiszor elfog­ták, visszavitték. Egy év múlva vörösgárdista lett. részt vett a moszkvai ellen- forradalmi lázadás leverésé­ben. Huszonnégy éve volt. amikor — az őszirózsás for­radalom másnapján — haza­érkezett a szülőfalujába. No­vember végén — többedma- gával — megalakította a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja endrődi szervezetét. December elején az új párt tagjai már a Vörös Újságot forgatták, arról tájékozódtak, miként kezdhetnék meg a Körös partján a földosztást. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után nagyon kevés ideig élvezhették az endrő­di ek a valódi szabadságot, hiszen a nagyközség igen kö­zel volt az akkori demarká­ciós vonalhoz, hamar hírét vették a román királyi had­sereg készülődésének. Hu­nya István újra fegyvert fo­gott, harcolt Kisterenyénél, Hatvannál, Miskolcnál, ott volt a kassai, május elsejei bevonulásnál. Mint volt vö­röskatonát, 1920 áprilisában internálták néhány hónapra de még ez év őszén az ő ve­zetésével alakult meg a Földmunkás Szövetség end- rőd-öregszőlői csoportja, hatvan taggal. A Földmun­kás Szövetség bejegyzett, engedélyezett szervezet volt, de ennek ellenére a horthys­ta adminisztráció mindent megtett, hogy munkáját aka­dályozza. A kubikosok szer­vezete egyik fő feladatának a tanítást, az oktatást tar­totta, hogy tagjaik ne csak szervezettek legyenek, ha­nem az elméleti alapképzett­séget is elsajátíthassák. Nem kellett sok idő a csendőr­ségnek ahhoz, hogy rájöjjön: az egyik legveszélyesebb kommunista agitátor az ag­rárproletárok között Hunya István. Három éven át (1922—25 között) állandóan zaklatták, sokszor megver­ték, többször letartóztatták, majd szigorított csendőri fel­ügyelet alá helyezték, bárhol is dolgozott, hetente két al­kalommal meg kellett jelen­nie a csendőrőrsön. Felügye­lete annyira szigorú volt, hogy pártsejtjei tagjaival is csak közvetítők útján érint­kezhetett. Jól konspirálva röplapokat írt, amelyeket elvtársai terjesztettek. Ha­marosan nemcsak az Alföld közepének csendőrsége, ha­nem a fővárosi rendőrség is kereste akkor, amikor őmár nem is volt az országban. A párt külföldön tartózkodó vezetői ugyanis felismerték a nagyszerű lehetőséget Hunya István mozgalmi munkájá­ban — ő állt legközelebbi kapcsolatban a szervezett agrárproletariátussal —, és másfél hónapos pártiskolára küldték Berlinbe, ahol Kun Béla és Vágó Béla fogadták. Amint visszaérkezett, Buda­pesten letartóztatták, ítélet nélkül tartották fogva hóna­pokon keresztül. Később a csendőri zaklatások miatt szinte dolgozni sem tudott, 1930 júniusában újra őrizet­be vették, mint egy arató­csapat tagját, s csak novem­berben helyezték szabadláb­ra. Két év múlva májusban országos körözést adtak ki ellene, elvtársai segítségével — Bécsen, Prágán, Berlinen keresztül —, hamis útlevél­lel Moszkvába emigrált. Az egyébként is gyenge fiziku­mú embert ekkorára a csendőrök ütlegei, az ítélet nélküli fogvatartások tortú­rái annyira megviselték, hogy két évbe telt, amíg a szovjet orvosok talpra állí­tották. A párt jól szervezett embermentő hálózata ekkorra kijuttatta a szovjet főváros­ba feleségét és kisfiát is. Egészsége helyreállítása után Moszkvában a Vörös Szakszervezeti Internacioná- lé munkatársa lett. Könyvet írt a magyar földmunkás- mozgalomról, Kubikosok címmel. Ezt a művét ná­lunk csak 1947-ben adták ki ugyan, de részleteivel már jóval hamarabb megismer­kedhetett a szovjet mellett a francia és az amerikai tes*- vérszervezet is. Munkája mellett öt színdarabot írt ebben az időben, ezeket szovjet és csehszlovák szín­padokon adták elő. A hábo­rú kitörésének idején a Szakszervezeti Internacio- nálé több nyelven megjele­nő lapjának egyik szerkesz­tője volt. Fia — tizenhét évesen — azonnal jelentke­zett a Vörös Hadseregbe, hazánkba már a felszabadí­tók tisztjeként érkezett. Hu­nya István 1945 februárjá­ban érkezett meg a Szovjet­unióból Budapestre. Főszer­kesztője lett a Dózsa Népe című földmunkás újságnak, s az volt egészen 1948-ig, amíg a lapot meg nem szüntették. Később a Mező- és Erdő- gazdasági Dolgozók Szak- szervezete könyvtárának igazgatásával bízták meg, ezt a munkát végezte 1958- ig, amikor megválasztották a szakszervezet elnökévé. A MEDOSZ elnöke ma is. A budapesti Jókai utca egyik négyemeletes házá­nak földszintjén, csöndes kis szobában dolgozik. Igen, dol­gozik ma is. Nagy bajúszú, folyton pipázó, törékeny em­ber, pártunk alapító tagja, munkásmozgalmunk utóbbi hat és fél évtizedének egyik formálója, tanúja. Köszönt­jük születésnapján. Hegyes Zoltán Uj irányelvek a gyermek­es ifjúságvédelemben Kevés a szakmunkás Foglalkoztatottság Mezökovácsházán A veszélyeztetett gyer­mekek és fiatalok helyzetéről legutóbb. 1982-ben tárgyalt a Minisztertanács, és úgy határozott, hogy ki kell dol­gozni a gyermek- és ifjúság- védelem továbbfejlesztését szolgáló, hosszabb távra szóló irányelveket. Ennek szellemében összegezte az eddigi tapasztalatokat közös előterjesztésében a Művelő­dési Minisztérium és az Ál­lami Ifjúsági Bizottság. A Minisztertanács a jelen­tés alapján megállapította, hogy az alacsony iskolázott- sági szint és az ezzel gyak­ran párosuló munkavállalási korlátok ma is jellemzőek egyes társadalmi rétegekre. A statisztikák szerint az 1982—83-as tanévben az ál­talános iskolai diákok 3,5 százaléka tanévet vesztett, 0,9 százaléka pedig a nyol­cadik osztály befejezése nél­kül hagyta abba tanulmá­nyait. A középfokú intéz­ményekből a tanulóknak csaknem egyötöde maradt ki. Jellemző adat, hogy a gyám­hatóságok és az iskolák ál­tal veszélyeztetettként nyil­vántartott kiskorúaknak 35 százaléka — az egyéb okok mellett — a szülők alkoho­lizmusa miatt, egynegyedük pedig a kedvezőtlen lakás- körülmények miatt is veszé­lyeztetett. A beilleszkedési zavarok hátterében gyakran a családi élet tartós konflik­tusai húzódnak meg. A veszélyeztetett gyermekek és fiatalok száma az utóbbi két esztendőben tovább növeke­dett, számuk elérte a 122 ezret. A kormány megállapí­totta, hogy a gyermek- és ifjúságvédelem jelenlegi in­tézményrendszere az újabb keletű gondok orvoslására alkalmas módszereket még csak részben találta meg. A gyermek- és ifjúságvédelmi A KIOSZ, szervezésében tegnap négynapos orthopéd cipész tanfolyam kezdődött, melynek célja, hogy több cipész ismerje meg e sajá­tos szakmát. Az elmúlt .évben mintegy 120 ezer pár orthopéd cipő készült az erre rászorulók részére, főleg az Elite Ortho­péd Cipőkészítő Szövetkezet­ben és a Gyógyászati Segéd­eszközök Gyárában. Ez azon­ban kevés, 30—40 ezer pár­ral többre lenne szükség. Ke­vés a szakember, ezért gyak­ran hosszú ideig kell a ci­pőre várakozni. Javítást is kevesen vállalnak. Kevés ci­pész ismeri kellőképpen az orthopéd cipő elkészítésének, javításának módját. Szerve­zett képzés — külön ortho­tevékenység továbbfejlesz­tésének célja, hogy — rövi- debb távon — mérsékeljük a társadalmi beilleszkedési za­varok terjedését, nagyobb hatékonysággal tárjuk fel és kezeljük a problémákat; hosszabb távon pedig te­remtsük meg a beilleszkedési zavarok jelentős mértékű visszaszorításának feltéte­leit. A továbbfejlesztés fő irá­nyaival kapcsolatban a Mi­nisztertanács úgy határozott, hogy a gyermek- és ifjúság- védelmi tevékenység kö­zéppontjába a megelőzést szükséges állítani, és ennek érdekében ki kell dolgozni a konkrét fejlesztési programot. Fontos, hogy a veszélyezte­tettség megelőzésének alap­vető színtere az iskola mel­lett a család legyen, és en­nek megfelelően szükséges továbbfejleszteni az állami gondoskodás rendszerét is. A gyermek- és ifjúságvédel­mi munka tartalmának és kereteinek kialakításakor megkülönböztetett figyelmet igényelnek a 14—18 évesek problémái. A fiatalok életvezetését károsan befolyásoló újabb jelenségek visszaszorítása érdekében a hatósági intéz­kedések mellett igen fontos a személyes problémák megol­dását segítő, intézményes tevékenységi formák beve­zetése. A jövőben szélesíteni szükséges a társadalmi beil­leszkedést eredményesen tá­mogató formákat, így például a nevelőszülői hálózatot és az utógondozás intézmény- rendszerét. Kiemelkedő fon­tosságú a speciális gyermek- és ifjúságvédelmi szakem­berképzés megteremtése. A gyermek- és ifjúságvé­delmi tevékenység összehan­golására az Állami Ifjúsági Bizottság kapott felhatalma­zást a Minisztertanácstól. péd cipész szakmára — csak a legnagyobb gyártóknál fo­lyik, ez viszont nem elegen­dő a folyamatos utánpótlás­hoz. A mostani szakmai tanfo­lyamon a cipész kisiparosok megismerhetik a kaptafa­készítés, a műanyagkapta- öntés technológiáját és a szakma sajátos fogásait. Az előadásokat gyakorlati be­mutatók, filmvetítések köve­tik, és lehetőség nyílik szak­mai konzultációra is. A tan­folyamon részt vevő kisipa­rosok — annak végeztével — az Elite Szövetkezettel vagy a Gyógyászati Segéd­eszközök Gyárával szerző­dést köthetnek orthopéd ci­pők készítésére illetve javí­tására. Mezőkovácsháza városi jogú nagyközség. A kör­nyező településekről jól megközelíthető, közleke­dése elfogadható. Szerep­körénél fogva az elkövet" kezendő években a lehe­tőségekhez képest fej­leszteni szükséges, amely növeli a megtartóképes­séget. Ehhez viszont el­engedhetetlen a megfele­lő jövedelmet garantáló munkahelyek létesítése, a lakásépítés, az egész­ségügyi, kulturális és kommunális ellátás bő­vítése. A volt járási székhelyen jelenleg 7271-en élnek. Az elvándorlás szinte megszűnt, hiszen 1960 és 1970 között 10, a következő évtizedben már csak 3 százalékkal csökkent a lakosság száma. A gondot napjainkban az okozza, hogy azok költöznek el a község­ből, akik másutt még jobban boldogulnak, szakképzettsé­güknek megfelelő munkát kapnak. Ezek általában fia­talok. Az elvándorlás meg­szüntetésének egyik módja a lakásgondok megoldása. An­nál is inkább fontos ez, mi­vel a nagyobb gazdasági egységeknél az 50 százalékot is meghaladja a 35 éven aluli fiatalok aránya. A vál­lalatok anyagi erejükhöz ké­pest igyekeznek segítséget nyújtani a lakásépítéshez és -vásárláshoz. Az egy ember­re jutó összeg általában 30 —70 ezer forint. Először 1982-ben, a szociálpolitikai kedvezményen kívül, öt mun­kás kapott egyenként 85—105 ezer forint kedvezményt OTP-s lakás vásárlásához. A Dózsa és a Kossuth utca kö­zötti területen jövőre 50 csa­ládi házat adnak át, amelyet a fiatalok ugyancsak ked­vezményesen vehetnek meg a takarékpénztártól. A vállalatok, szövetkezetek szorgalmazzák a fiatalok to­vábbtanulását is. Az Üj Al­kotmány Tsz, az ÁFÉSZ, a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat ösztönzi a fia­talokat, hogy képezzék ma­gukat, tanulmányaik befeje­zése után pedig anyagilag és erkölcsileg is elismerik a nagyobb tudást. A 40 szemé­lyes bölcsőde és az öt óvoda a garancia arra, hogy a le­telepedni szándékozók elhe­lyezhessék gyerekeiket. Saj­nos, nem mondható el mind­ez az általános iskoláról és a napköziről. Ezen a terüle­ten feltétlenül előre kell lépni. Jó példával jár elöl a termelőszövetkezet a csök­kent munkaképességűek fog­lalkoztatásában. Arra törek­szenek, hogy a rokkantak teljes értékű munkával já­ruljanak hozzá a közös gaz­daság eredményeihez. Min­den esztendőben megszerve­zik azokat a tanfolyamokat, ahol új szakmát tanulhat­nak a rászorulók. Az idén például gázkazánfűtő tanfo­lyamra került sor a szövet­kezetben. Másutt általában a csökkent munkaképességűe­ket éjjeliőrként, telepőrként, anyagkiadóként foglalkoztat­ják. A Generálnál és a DÉLÉP-nél viszont egyálta­lán nem tudnak megfelelő munkát adni ezeknek az em­bereknek. A nagyközségben 3436 az aktív keresők száma. Ebből több mint ezren az iparban és az építőiparban dolgoz­nak, a mezőgazdaságban 620 embert foglalkoztatnak, míg a kereskedelemben és a közlekedésben 807-en tevé­kenykednek, egyéb területen pedig csaknem ezren keresik a kenyerüket. A legutóbbi felmérés szerint az ÁFÉSZ- nek nincsenek szakmunkás­utánpótlás gondjai. Ha a VII. ötéves tervben felépül az ál­lami támogatást igénylő ba­romfifeldolgozó üzem, akkor mintegy 100 munkásra lesz szükségük. A BÉKÖT helyi telepén inkább a bedolgozói hálózat bővítését tervezik. Az EVIG-nél elegendő beta­nított munkás dolgozik, szak­munkásokból viszont kevés van. Főleg a szerszámkészí­tők és a meósok hiányoz­nak. A középvezetői beosz­tásokat sem képesek megfe­lelő képzettségű szakembe­rekkel betölteni. Az építőipari közös válla­latnál gátja a hatékony fog­lalkoztatásnak, hogy az ér­vényben levő bérszabályo­zásnál a létszám a meghatá­rozó. A szakmunkásokat csak akkor képesek megfi­zetni, ha alacsony keresetű segédmunkásokat is alkal­maznak, akiknek a teljesít­ménye nem a legjobb. A költségvetési üzem csupán gépkezelőket keres. Nagyobb létszámnövelést nem is ter­veznek. A MEZŐGÉP mező­kovácsházi gyára más cipő­ben jár. Szükség lenne esz­tergályosra, hegesztőre, la­katosra, festőre és gépszere­lőre. Régi kívánságuk az esztergályosképzés helyi megvalósítása, akár ilyen szakközépiskola létesítésével is. Az Üj Alkotmány Tsz nem panaszkodhat. Jelenleg 37 felsőfokú, 87 középfokú végzettségű szakemberük van és 275-en szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Állattenyésztőkből azonban hiány van Kovácsházán is. Mindezekből világosan lát­szik, hogy nagyon fontos a reális munkaerőmérleg el­készítése. Ennek alapján le­het csak a jövőt megtervez­ni. Keresni a lehetőséget a vonzási körzet adta lehető­ségek jobb kihasználására, a helyi foglalkoztatottság meg­teremtésére, újabb munka­helyek létesítésére. S. S. Orthopéd tanfolyam cipészeknek Belkereskedelmi áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisz­térium áruforgalmi jelenté­se szerint az év első nyolc hónapjában 307,7 milliárd forint értékű árut vásárolt a lakosság, folyóáron 9,8, összehasonlítható áron pedig 0,9 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. A tavalyi első nyolc hónaphoz képest a vegyes iparcikkek forgalma növeke­dett a legjobban: 11,3 szá­zalékkal, élelmiszerekből 9,5, ruházati termékekből pedig 8,6 százalékkal vásároltak többet, mint tavaly ilyen­kor. Augusztusban a kiskeres­kedelmi forgalom közepes volt, folyó áron 9,4 száza­lékkal haladta meg a tava­lyit. Erőteljesebben növeke­dett az élelmiszerek és élve­zeti cikkek, kevésbé az ipar­cikkek forgalma. Az augusztusi áruellátás­ról a jelentés megállapítja, hogy élelmiszerekből a ke­reskedelem kielégítette az igényeket; hús és húskészít­ményekből, valamint ba­romfiból és halból jó volt a kínálat, az olcsóbb termékek­ből — például vörösáruból, olcsóbb kolbászfélékből, sza­lonnából — úgyszólván tel­jes volt a választék. Tovább­ra sem elegendő azonban a szalámi és a szárazkolbász, illetve a füstölt-főtt áru. Ét­olajból és margarinból a ko­rábbi hónapokhoz hasonlóan több helyről jeleztek hiányt, s esetenként hiányzott az üz­letekből néhány fajta főze- lékkonzerv, savanyúság és mirelit áru. A háztartási vegyiáruk iránti élénk keresletet a ke­reskedelem összességében ki­elégítette. A korábban hi­ányzó termékekből, például öblítőszerekből, borotválko­záshoz szükséges cikkekből javult a kínálat. Továbbra is gond azonban az olajfes­tékek, valamint egyes, fém­csomagolású vegyiáruk — aerozolos dezodorok, rovar­irtók — időnkénti hiánya. A korábbi hónapoknál mérsékeltebbnek bizonyult a ruházati cikkek iránti érdek­lődés, annak ellenére, hogy a nyári vásár forgalma — elsősorban a szövetkezetek kiemelkedően magas ered­ményeinek következtében — több mint 6 százalékkal meghaladta a tavalyit. A vásári termékek közül első­sorban a cipők, a női és gyermekkonfekció, a rövid- és divatáruk, valamint a kö­tött felsőruházati cikkek bi­zonyultak kelendőnek. Javult a boltok kínálata augusztusban fürdőkádakból és más fürdőszobai beren­dezésekből, volt elegendő szilárd tüzelésű kályha és tűzhely, s kevesebb lett a hiánycikk az apró vasáruk, csavaráruk körében. A na­gyobb értékű háztartási gé­pek közül nem javult a mélyhűtők, hazai hűtőszek­rények, automata mosógé­pek, egyes villanybojlerek kínálata. A híradástechnikai termékek nagy részéből — táska- és zsebrádiókból, rá­diómagnókból magnetofon­kazettákból, fekete-fehér te­levíziókból — van elegendő, de változatlanul kevés a mo­no-rádió és a színes televí­zió. Az autóköpeny és a töm­lő változatlanul kevés. Az augusztusi kedvezmé­nyes iskolaszervásár után is kielégítő a kínálat füzetek­ből és egyéb tanszerekből. Ugyancsak megfelelő a vá­laszték háztartási papíráruk­ból, üveg- és porcelánfélék­ből. Változatlanul kevés vi­szont az elemes és a/ gyer­mekbútor. A tél közeledtével a tüze­lőanyagok forgalma kissé megélénkült. Az ellátás — a minőségi szenek kivételével — megfelelő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom