Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

1984. október 2., kedd o iS*1 Nemzetközi acélgyártási konferencia Harmincöt külföldi és 25 hazai acélgyártási szakember részvételével négynapos nemzetközi tudományos szak­mai konferencia kezdődött tegnap Ózdon. A tanácsko­zás témája a Korf acél­gyártási eljárás továbbfej­lesztése. Ezt az új, energia- takarékos acélgyártási eljá­rást 1980-ban Brazília után Európában először az Ózdi Kohászati Üzemekben alkal­mazzák, egyelőre kísérlet­képpen. A Korf-acélgyártás lé­nyege, hogy a martinkemen­cékben az eddigi boltozatos ráfúvatás helyett az oxigént vízszintes síkban, közvetle­nül a salakszint alatt juttat­ják az acélfürdőbe, a kemen­ce csapolónyílásának két ol­dalán elhelyezett Korf-égők segítségével. Ezzel felgyor­sulnak az úgynevezett me­tallurgiai reakciók, amely je­lentős energiamegtakarítást eredményez, és lerövidíti a gyártási, a csapolási időt. A konzervgyárakban még tart a főszezon, jelenleg a savanyúság és a gyümölcsök feldolgozása adja a legna­gyobb munkát. Néhány zöld­ségféléből a vártnál keve­sebb termett, így ezekből szerényebb mennyiség áll az ipar rendelkezésére. E cik­keket más, bővebb termést adó zöldségekkel igyekeznek pótolni. A Konzervipari Kö­zös Vállalat megítélése sze­rint összességében az év vé­géig a tervekben rögzített mennyiségeket gyárthatják az üzemek, megközelítően mintegy 750 ezer tonnát. Mivel a kedvezőtlen nyári időjárás miatt paradicsom­ból. paprikából és uborká­ból kevesebb termett, az üzemek — elsősorban a hat­vani, a nagykőrösi, a szege­di és a kecskeméti gyár — a termékszerkezet módosítá­sával biztosítja a folyamatos feldolgozást. A nagyobb nyersanyaghányadot igénylő sűrített paradicsomkészít­mény helyett például növeli az úgynevezett kevert cik­kek arányát. A korábbi években a gyengébb zöld­borsótermés miatt gyakran fordult elő, hogy főzelék he­lyett az eredetileg tervezett­Ózdon a Korf-eljárás al­kalmazásával a számítások szerint évente mintegy 27 ezer tonna fűtőolajat, vagy jelentős mennyiségű föld­gázt, és úgynevezett fémbe­tétet lehet megtakarítani, 62 forinttal csökkenthető egy tonna acél előállítása. Ez Ózdon a jelenlegi éves gyár­tókapacitást figyelembe vé­ve közel 80 millió forint megtakarítást jelent. Az ózdi tapasztalatokról és az eljárás továbbfejlesztésé­ről folytatnak eszmecserét most Ózdon, a többek között az NSZK-ból, Franciaor­szágból, Lengyelországból, Kínából, Indiából, az NDK- ból, Csehszlovákiából és Brazíliából érkező szakembe­rek. Ma szimpoziont rendez­nek, amelyen Pethes András, az OKÜ vezérigazgatója és dr. Willy Korf, az új acél­gyártási eljárás kidolgozója és kezdeményezője tart elő­adást. nél több savanyúságot gyár­tottak a vállalatok, most vi­szont fordított a helyzet. Mi­vel az idén nagyobb meny- nyiségben fogadhattak zöld­borsót, a savanyított para­dicsom, paprika, uborka he­lyett fokozzák a zöldborsó- konzerv és a finomfőzelék előállítását. Káposzta alap­anyagú kevert salátából is többet készítenek. Megkezdődött az iparial- ma-feldolgozás. A nyíregy­házi, a békéscsabai és a szi­getvári gyár rendezkedett be az almasűrítmény előállítá­sára. E készítmény igen ka­pós a külföldi — többek kö­zött a japán és a kanadai — vevők körében, üdítő ital gyártásához alapanyagként használják fel. A kertekből folyamatosan érkeznek az üzemekbe a szilva- és a kör­teszállítmányok, üdítő ita­lok, dzsemek gyártásához. A Budapesti Konzervgyár a hazai igényekhez igazod­va több olcsó húsos készít­mény előállítására állt rá. Bab és lencse alapanyagú kolbászos, illetve virslis kon- zervet gyárt, s megkezdte a rakott káposzta előállítását is. Külföldi licencek hazai hasznosítása Az elmúlt évtizedben mint­egy fél száz külföldi licen­ced vásároltak a, hazai vál­lalatok. Annak ellenére, hogy a licencek felhaszná­lása nem minden esetben volt sikeres, a 'külföldi szel­lemi termékek számottevő­en hozzájárultak a műszaki fejlődés gyorsításához, a külpiaci versenyképesség ja­vításához. A licencvásárlások ered­ményeként az érintett vál­lalatok jelentősen növelték jövedelmezőségüket. Vi­szonylag kevés az olyan szellemi termék, amelyet nem hasznosítottak a ter­melésben. Arányuk csupán 5-6 százalék. Összehasonlí­tásul: Japánban a feleslege­sen megvásárolt műszaki el­járások aránya eléri a 20— 25 százalékot. Nálunk azon­ban többnyire egészen más okok miatt veszik kárba a vásárlásra fordított pénz. A távol-keleti országban álta­lában azok a külföldi szel­lemi termékek maradtak hasznosítatlanul, amelyeket nem fejlesztettek tovább. Magyarországon az eseték többségében a piaci igények téves prognosztizálása, illet­ve a beruházási források hiánya hiúsította meg a li- cenc hasznosítását. Kedvezőtlen tendencia, hogy a nyolcvanas években egyre kevesebb nagy jelen­tőségű, átfogó műszaki fej­lesztést eredményező licen- cet vásároltak a vállalatok. Manapság elsősorban ki­sebb, csupán a termelés részfolyamatait korszerűsítő szellemi termékre futja. Nem segíti a licencvásárlá­sokat az sem, hogy a hazai engedélyezési eljárás túl hosszadalmas. Ellentmondá­sos helyzet alakult ki ami­att is, hogy a 'külföldi szel­lemi termékek hazai alkal­mazása rendszerint csak hosszabb távon segíti a fi­zetési mérleg javítását, a mai nehéz helyzetben pedig nagyon fontos a gyors ered­mény. Jelentős feladat tehát az összhang megteremtése, mert mai problémáink meg­oldása mellett egyre sürge­tőbb az a feladat, hogy hosz- szabb távra megteremtsük a gyorsabb műszaki előrehala­dásnak, a termelési szerke­zet korszerűsítésének felté­teleit. Ehhez az értékes kül­földi licenceket, szellemi ter­mékeket sem nélkülözheti a magyar népgazdaság. Savanyúság helyett főzelék Őszi szezon a konzervgyárakban A feleslegessé vált papírt sem eldobni, sem elégetni nem érdemes, mert a papírgyárak újra hasznosíthatják. Előbb azonban válogatni, osztályozni kell, majd a szállítás előtt bálákba préselni. Ez történik a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat Maglódi úti üzemében. Ide kerül a Pest megye területéről összeszedett papírhulladék. A gyártáshoz előkészített termékükből az idén 34 ezer tonnát adnak át — mint kitűnő másodnyersanyagot — a papírgyárak számá­ra. A képen: targoncával emelik le a papírbálát a bálázógépről (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Válás után Orosházán A legújabb John Deere kombájn hatsoros orosházi csőtörővei Hallgattassák meg a má­sik fél is! Ezt az örök igaz­ságot természetesen mi sem hagyhattuk figyelmen kívül. Az elmúlt héten a békéscsa­bai MEZŐGÉP Vállalat ter­veiről, elképzeléseiről szá­moltunk be, most az oroshá­zi MEZŐGÉP Vállalat né­ven önállóvá lett orosházi és mezőkovácsházi gyárakat mutatjuk be. Csötörő a fü profil Ha már válni kell, ilyen­nek kéne lennie minden vá­lásnak ! Csendesen, veszeke­dés nélkül, közös megegye­zéssel lettek önállóak az orosháziak. A pontos ütem­tervet már az év elején ki­dolgozták, megkezdték a végrehajtást. Nem is volt baj semmivel, csak a gyorsasággal. A szét­válást szentesítő végleges döntés meglehetősen elhúzó­dott és ez áprilisra már elég­gé feszült hangulatot terem­tett a gyárban. Az idő az­után megoldotta ezt a prob­lémát, az év második felé­ben — de január elsejei ha­tállyal — önálló lett az orosházi és a mezőkovács­házi gyár. Igazgatónak Sza­bó Ferencet nevezték ki, aki 1972 óta irányította az oros­házi gyárat. — Nem titok, hogy ala­pos megfontolás, széles körű vita előzte meg önállósodási kérelmünk, pályázatunk be­nyújtását. Mérlegre tettünk minden szempontot, amely az önállóság mellett vagy ellene szólt. Ügy ítéltük meg, az önállóság sokkal több előnnyel jár majd, mint hátránnyal, így emel­lett voksoltunk. Döntésünket a dolgozók is megerősítették, nagy örömmel fogadták ezt a törekvésünket — mondja az igazgató. Az orosháziaknak — és ezen mindig a mezőkovács­háziakat is értjük — min­den okuk megvolt arra, hogy bízzanak a jövőben. Tapasz­talt munkásgárda dolgozik az üzemekben és kiforrott, minden piacon jól értékesít­hető termék — a kukorica- cső-törő adapter — gyártása adja a fő profilt. A bizton­ságot csak fokozza a hosszú ideje tartó kitűnő kooperá­ciós kapcsolat az NSZK-beli Claas céggel. Kivívott bizalom Mindez persze nem égi mannaként hullott rájuk. A mostani sorozatgyártás alap­jait még gépállomáskoruk­ban teremtették meg, ami­kor felkészültek a mezőgaz­dasági gépek szalagszerű nagyjavítására. Komoly vál­tozást jelentett az úgyneve­zett asztalos betakarító adapterek készítése, a világ- színvonalon álló soros cső­törő adapterek gyártása pe­dig igazi minőségi ugrás volt. Claas-licenc alapján kezdődött meg a termelés és az első időben a nyugatné­met partner afféle szükséges rossznak tekintette a koope­rációt. Ók kombájnokat akartak eladni Magyaror­szágnak, de ezért cserében vásárolni is kellett vala­mit, így került sor a beta­karító adapterek magyaror­szági gyártatására. Az idő múlásával ez a vé­lemény gyökeresen megvál­tozott. Nemcsak jó minőség­ben és határidőre érkeztek meg a szállítmányok, hanem a hazai tervezők új ötletek­kel, módosításokkal tették egyre korszerűbbé és haté­konyabbá az adaptereket. Ki- fejlesztésre kerültek a hat­ás nyolcsoros változatok, el­készültek az adaptációk az újabb és újabb kombájnokra. A szoros kapcsolat odáig fej­lődött, hogy a Claas teljesen abbahagyta a betakarító adapterek gyártását és az _ összes csőtörőt Orosházáról vásárolja alapgépeihez. Kooperációs kapcsolatok — Legyünk hűek az igaz­sághoz: ez a siker nem ki­zárólag a mi érdemünk — teszi hozzá Szabó Ferenc. — Az eredményeket a MEZŐ­GÉP egész kollektívája érte el együtt a társgyárakkal. A régebbi vállalaton belül szé­les körű kooperációs kapcso­latok alakultak ki, és termé­szetes, hogy a beszállító jó és pontos munkája nélkül el­képzelhetetlen lett volna a mi eredményes munkánk. Ezek a gondolatok egyben azt is jelzik, hogy a válással egy időben nem tépték szét a babaruhát. Az egymásra­utaltság megmaradt és az orosházi, valamint a békés­csabai MEZŐGÉP Vállalat ezentúl is szoros szálakkal kötődik egymáshoz. A kö­zös múlton és a kialakult személyi kapcsolatokon túl az elemi gazdasági érdek is ezt diktálja. A megyén be­lüli MEZŐGÉP-gyáraknak és -gyáregységeknek megfelelő tapasztalatuk és felszerelt­ségük van már a kooperá­cióhoz, ez pedig garancia a jövőre nézve is. Ilyen biztonságra pedig szükségük van, mert az ön­állóság a várható előnyökön kívül sokkal nagyobb fel­adatot és felelősséget ró a gyár vezetésére. Eddig a vállalati központ, illetve a tröszt intézte a kereskedelmi ügyeket, most erről maguk­nak kell gondoskodni. A legfontosabbnak egy haté­kony kereskedelmi apparátus mielőbbi kialakítását tartják, de pénzügyi, irányítási posz­tokon is erősíteni kell a gár­dát. Mindez azonban nem érte váratlanul az orosháziakat. Már korábban kiszemelték a vállalati szintű posztokra al­kalmas szakembereket, fog­lalkoztak velük, képezték őket. Most, hogy eljött az ideje, csak be kellett állíta­ni a megfelelő embereket a megfelelő helyre. Igaz, et­től még nem megy automa­tikusan minden simán, mert szokni és tanulni kell a ve­zetést, de a váltás kapkodás, idegeskedés nélkül törtéftt meg. Az önállóság legfőbb kér­dése természetesen az, hogy mit hoz a jövő? Erre pontos választ senki sem tud adni, csak valószínűsíteni lehet, hogy helyes volt a döntés. Az orosháziak és a mezőko­vácsháziak az önállósággal vállalkoztak, és egy vállal­kozás mindig kockázattal is jár. De ha a két gyár dol­gozói a jövőben is olyan ru­galmasan, pontosan és fe­gyelmezetten dolgoznak, mint eddig, akkor ez a kockázat a minimálisra csökkenthető. Lónyai László Magyar napok Tallinnban Szovjet-Észtország főváro­sa, Tallinn ad otthont az el­következő négy napban a magyar gazdasági és műsza­ki napoknak. A rendezvény célja, hogy segítse a. gazda­sági együttműködés bővíté­sét, hozzájáruljon a vállalat- közi kapcsolatok fejlesztésé­hez. A Magyar Kereskedel­mi Kamara és a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége az idén hetedik alkalommal rendezte meg a Szovjetunióban már hagyományosnak számító magyar napokat. A rendezők már mindent előkészítettek a hétfő dél­utáni ünnepélyes megnyitó­ra. Marjai Józséf miniszter­elnök-helyettes vezetésével vasárnap este óta Tallinnban tartózkodik a gazdasági és műszaki napokon részt vevő hivatalos magyar küldöttség is. Magyarország és az Észt SZSZK gazdasági kapcsola­tai az elmúlt években dina­mikusan fejlődtek. A jelen­legi ötéves tervperiódusban az Ikarus mintegy 1200 autó­buszt szállít a köztársaságba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom