Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-25 / 251. szám
1984. október 25., csütörtök o Elsőbbség V an-e még vita az ipar és a mezőgazdaság között, s ha volna, mi a polémia tárgya? Az idősebb nemzedék valószínűleg úgy válaszolna a kérdésre, hogy amióta az anyagi termelés e két nagy ága elkülönült, mindig voltak ilyen viták, s igazán nem nehéz megjósolni, hogy lesznek a jövőben is. Ezért inkább az a íontos, hogy mikor mire helyeződött, helyeződik a hangsúly e polémiákban? • Ugyancsak a deresedő hajú generáció elmondhatná példaként, hogy egészen másról vitáztak például 1945—46-ban, mint napjainkban. Felidézhetné az akkori idők egyik — a Magyar Kommunista Párt által kiadott — választási plakátját, amely közönséges kovácsüllőt ábrázolt, rajta még Télig izzó sarlóval, a sarlón pedig egy kalapáccsal, amelyet egy erőteljes kéz íogott. „A kenyér itt kezdődik” — mondta a plakát lakonikus szövege. Más szavakkal arra figyelmeztetett, hogy lehetetlen szánta- ni-vetni, mezőgazdasági termelést folytatni eke, kapa, kasza, sarló meg hasonlók nélkül, ha csak nem akarunk visszatérni a földművelés kezdetének időszakába, amikor az ember még bottal szurkálta, lazította a földet. Abban az időben az ipar létjogosultságát is bizonyítani kellett azok körében, akik a mezőgazdaság primátusát vallva amolyan szerény iparral rendelkező, délibábos kert- Magyarországban vélték felfedezni a jövőnket. Napjainkban viszont, aki megtekintette a szeptember 25—28. között megrendezett bábolnai rlapok kiállítási csarnokait, tárgyait, az meggyőződhetett arról, hogy anakronisztikussá, nevetségessé válna korunkban az ilyen vita. Hiszen olyan óriási, egyenként több milliót érő traktorokat, kombájnokat láttunk, amelyek hátsó kerekei nagyobbak voltak az ember magasságánál. Billentyűs és képernyős számítógépek sokasága tanúskodott arról, hogy már a csirke- és birkahúsgyárakba is behatolt az elektronika. Számításokat hallottunk a különböző műtrágyák és növényvédő szerek hatékonyabb felhasználásáról, egyszóval lépten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a korszerű mezőgazdaság mind több ipari anyagot alkalmaz. Visz- szaút nincs: ha nem ezt tenné, nem volna elég kenyerünk, húsunk és zöldségünk, s ismét szembe kellene néznünk a rég elfeledett ínséggel. Ugyancsak a bábolnai napok keretében tartott előadást a helyszínen Kapolyi László ipari miniszter, s szavai arról győzték meg a hallgatóságot, hogy az ipar sem boldogulna a mezőgazdaság nélkül. Hiszen iparunk egyik legnagyobb piaca az agrárszféra, nem kis mértékben rajta múlik gépgyártásunk, vegyiparunk jövője. Ezenkívül a mezőgazdaság nélkülözhetetlen nyersanyagtermelő ágazat is az ipar számára, amely gyapjúval, állati bőrökkel és sok mással látja el az ipari üzemeket. A hallgatóság derültsége közepette jegyezte meg a miniszter: tudvalevő, minden szarvasmarha borjúként kezdi meg a maga egyedi életét, s iparunk mégis alig kap borjúbőrt az agrárágazattól. Jó lenne, ha változna a helyzet, hiszen a borjúbőr cipőt igencsak keresik világszerte. Ilyen tények ismeretében igazán nem nehéz eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy az ipar és a mezőgazdaság — s velük a népgazdaság is — csak akkor fejlődhet, ha messzemenően figyelembe veszik, egyeztetik és összehangolják egymás érdekeit és igényeit. Ha választ adnak arra is, hol „végződik” a mezőgazdaság és hol „kezdődik” az ipar egyáltalán. Valamikor azt mondottuk, hogy az ipar és a mezőgazdaság között az az alapvető különbség, hogy az egyik élő szervezetekkel — élő növényekkel és állatokkal — dolgozik, a másik meg nem. Korunkban viszont, amikor mind tömegesebbé válik a különböző mikroorganizmusok, tenyésztett szöveti sejtek vagy azok valamely részének ipari célú felhasználása, kissé nehezebb áttekinteni, hol húzódnak a mezsgyék voltaképpen? Mégis le kell verni azokat a bizonyos „határkarókat”, egyértelműen megjelölve, mi a mezőgazdaság reszortja, mi az iparé, s hol, miben, milyen munka- megosztásra van szükség a két népgazdasági ág között. A munka meghatározása, az érdekek összehangolása részben a makroszféra, vagyis a népgazdasági tervezés dolga. Tudvalevő, hogy ennek a szellemében készül j a népgazdaság hetedig ötéves terve is. Az üzemek növekvő önállóságának korában azonban mind több múlik a mikro- szféra, vagyis az ipari és mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek közvetlen érdek- j és igényegyeztetésén. Azon, hogy a mező- gazdasági gép-, műtrágya-, és növényvédő- szer-gyárak szót értsenek a vevőikkel. , Azon, hogy az ipar több, illetve jobb cukorrépát, napraforgót, kendert, lent, bőrt, | gyapjút stb -t kapjon a mezőgazdaságtól, mint jelenieg. Az ilyen érdek- és igényegyeztetések rendszeres személyi kapcsolatokat feltételeznek az ipari és mezőgazdasági üzemek vezetői, szakemberei között. S mivel csak a nézetek ütköztetése alkalmas a kölcsönös érdekek feltárására, kimunkálására, a jövőben is lesznek, sőt, nélkülözhetetlenek a viták az ipar és a mezőgazdaság között. |':ie csakis a közös boldogulást kereső 'í polémiáktól várhatunk további fej- lődést. Nem ok nélkül mondotta Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát vezérigazgatója: az ipar vagy a mezőgazdaság primátusáról szóló hitvitáknak nincs helye és értelme. Ezek meddő szócséplések volnának korunkban. Csak egy primátus van: a piac igénye, a közös tennivalók meghatározása. Magyar László Vadászati kiállítás Gyulán Békés megye felszabadulása 1944. szeptember 23-án kezdődött és október 6-án fejeződött be, 40 esztendővel ezelőtt. Az évforduló tiszteletére az elmúlt négy évtized vadászatának és vadgazdálkodásának eredményeit mutatják be e kiállításon. Célunk bemutatni az elmúlt 40 ev vadászati tevékenységének és tudatos vadgazdálkodásának eredményeit, elsősorban a meglevő trófeák, továbbá egyéb dokumentumok és a vadászatot kísérő tárgyak segítségével. Ugyanakkor ezen a kiállításon láthatók első alkalommal azok a megyei trófeák is, melyek négy évtizede a kastélyokból a megyei múzeum közgyűjteményébe kerültek. A felszabadulás utáni földreform alapvetően megváltoztatta a vadgazdálkodás lehetőségeit is. Alapvető változások történtek a mező-, erdő- és vadgazdálkodás területén, de megváltozott a vadásztársaságok és vadászok társadalmi összetétele is. Nem volt sima, problémamentes út az elmúlt 40 év vadgazdálkodási szempontból sem, de a kitartó és egyre tervszerűbb, az ökológiai és az ökonómiai viszonyokhoz egyaránt igazodó munka meghozta az eredményét. Megyénk vadgazdálkodása országos viszonylatban is kiemelkedő, népgazdasági szempontból is figyelemreméltó. A megye vadásztársaságai, és nem utolsósorban a MA- VOSZ intéző bizottsága nemcsak a szakszerű vadgazdálkodásra fordított nagy gondot, hanem a vadászat — mint sport —, mind demo'k- ratikussabbá és népszerűbbé tételére is. Sok új kezdeményezés indult ki Békés megyei vadászoktól, amelyek aztán országos visszhangot, és az elismerés mellett vadásztársi követést is jelentettek. Ilyen volt az ifjúsági bizottság létrejötte, a fiatal vadászokkal kiemelten való törődés, a női vadászok és vadászatok megszervezése stb. Igen jó megyei eredmények születtek a lősportban vagy a vizslaversenyeken egyaránt. A Békés megyei intéző bizottság bemutató vadgazdaságot és fácánkeltető bázist hozott létre, mely nemcsak a hivatásos, hanem a sportvadászoknak is nagy segítséget jelent szakmailag. Ugyancsak e megye vadászai szervezték a múzeum szakembereivel összefogva azt a centenáriumi kiállítást és rendezvénysorozatot, mely. nék egy hónap alatt mintegy 50 ezer látogatója volt. Ez a természet megismertetésében és megszerettetésében, a vadászati kultúra helyi bemutatásában óriási közművelődési feladat is, az eredmények számba vétele mellett. Az elért eredményeinkre büszkék kell lennünk, s az ilyen alkalmakkor szokásos összegezések melletti beszélgetések megmutatják azt is, hogy hol van még tennivalónk. Mint köztudott, Békés megye elsősorban apróvadas terület, s jól ismertek mindenfelé a nagyszerű nagyterítékes fácánvadászatok. Ebben a megyében (is) már a múlt században folyt mesterséges fácánnevelés, mely a vadon tenyésző állomány feldúsítását szolgálta. De akkoriban még sokkal kisebb számokkal jegyezték e munkát. A mesterséges fácánnevelés „felfutására” néhány megyei adat az utóbbi másfél évtized eredményeiből: 1969-ben 47 182,1977-ben 170 361 és 1983-ban 231 160. Vadásztársaságaink fácánkibocsátása ez idő alatt csaknem hatszorosára nőtt. Az 1983. évi tavaszi létszámbecsléskor a fácántörzsállomány meghaladta a 244 ezer, a mezei nyúl a 110 ezer, a fogoly pedig a 15 ezer példányt. Vadásztársaságaink a lőtt- és élővad értékesítéséből származó bevétele az elmúlt évben meghaladta a 60 millió forintot. A külföldiek vadásztatásából származó devizabevétel szintén számottevő. Itt említhetjük meg azt is, hogy 1983-ban volt 10 éves a Békés megyei Vadgazdálkodási Híradó, kevés vidéki vadászlapjaink egyike. Hiszünk abban, hogy a vadgazdálkodás, vadászat és a természetvédelem harmonikus összhangban lehet egymással, hiszen minden igazi vadász a természet védésével és szeretetével, az élőhelyek védelmével biztosíthatja csak jó gazda módjára a betakarítást. R. Zs. Cirokbetakarítás megyénkben Megyénkben igen nagy területen termesztik — elsősorban a háztájiban — a cirkot. Szorgos kezű lányok, asszonyok a cirkot kézzel fejelik a dombegyházi határban A kévébe rakott cirokszakállt szárítják, óvják a csapadéktól A háztájiból felvásárolt cirkot kazlazzák Kunágota határában. Feldolgozás után kerül majd piacra a bálázott termék Fazekas László kép összeállítása légelhárító rendszer Szórva vetés, nagyobb termés Az őszi búzának több mint felét az idén már nem sorosan, hanem szórva vetette az ország egyik legjobb gabonatermelő közös gazdasága, a székesfehérvári Szabad Élet Termelőszövetkezet. A módszert a megelőző két évben kipróbálták, s a tapasztalataik szerint ezzel a vetési eljárással jelentős többlettermés érhető el. Tavaly például — csaknem 500 hektár átlagában — 251 kilóval volt több a szórva vetett táblák hektáronkénti hozama, mint a sorba vetetteké. Így ugyanis egyenletesebb a vetésállomány, több kalász jut egy-egy négyzetméterre. Az 1976. óta működő és a gyakorlatban is kitűnően bevált Baranya megyei folytatásaként jégelhárító rendszert hoznak létre Bács-Kis- kun megyében. Baja, Kiskunhalas, Kalocsa térségében, együttesen mintegy 230 000 hektárt véd majd az e vidéken gyakran pusztító jégesőktől. Dusnokon működő irányítóközpontjához 18 rakétakilövő állomás tartozik majd. Az első, a szerem- lei már készen is van, a többit pedig a tavaszra alakítják ki. Az agrometeorológiai obszervatóriummal állandó kapcsolatban levő központ riasztása alapján az állomások ólomjodid-rakétákkal bombázzák a jégképző felhőket. A szétszóródó ólomjo- did megakadályozza nagyobb jégszemcsék 'kialakulását. A védelmi rendszer kiépítése több mint 100 millió forintba kerül, de a számítások szerint még ez a nagy összeg is mindössze másfél év alatt megtérül a jégkárok megszűnése, illetve mérséklődése révén. A rendszer Bács-Kiskun megye legjobb termőföldjeit védi.
