Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
1984. október 23., kedd o CH22ÉEJMutatós stratégiák S okak szerint könnyebb felvázolni egy vállalat 10—20 évre szóló jövőjét, mint kitalálni, hogy mit is kell tenni a követkenő negyedévben. Valószínű, ezért fogadják némi kétkedéssel jó néhányan, hogy mind több vállalatunk készít hosszú távú, vagyis stratégiai terveket. Pedig szükség van arra, hogy a vállalatok 10—20 évre is előre tekintsenek, gondosan mérlegeljék a várható fejleményeket. Ezért hasznos, sőt nélkülözhetetlen a jó stratégiai terv. Vannak is már ilyen terveink, csak az a feltűnő, hogy túlságosan mutatósak. Szembeötlő például, hogy e munkákból mindig optimizmus árad: a vállalat fejleszt, bővül, új termékeket vesz fel a gyártmányai közé, azoknak természetesen kitűnő a külpiaci fogadtatása, mindez újabb lendületet ád a vállalatnak, amelynek eredményeként még „tovább fejleszt stb. Igaz, azt ifi beírják —, mert így kívántatik —, hogy mely termék, vagy termékcsoport előállítását szüntetik meg eközben, de hogy ez milyen következményekkel jár, azt már nem részletezik, elemzik. Azt pedig, hogy a vállalat alapvető termékét is megkérdőjelezné a jövő, még csak nem is feltételezik. Visszakérdeztünk például a nagyvállalatainknál — mert elsősorban ott készítenek stratégiai terveket — szerepel-e vajon valahol, hogy az iparágon belüli tevékenységet hosszabb távon fel kell számolni, mert Magyarország külpiaci illeszkedési programjában ezen a ponton nem ígér semmi jót a jövő. Ilyenre — tudomásunk szerint — nincs példa, erre szóló késztetés legfeljebb „fentről” érkezik, az iparpolitikai koncepció valóra- váltását szorgalmazó határozat formájában. Ennek a helyzetnek tulajdonítható, hogy még ma sem ült el teljesen a vita a hazai traktorgyártásról. Ha akkoriban a Vörös Csillag Traktorgyár stratégiai tervet készít, legfeljebb más, nagyobb — (vagy kisebb) teljesítményű, korszerűbb traktor előállításáról készít tervet, de hogy ne gyártson traktort? ... Egy nemrégiben megjelent könyv szellemes metaforájával: nem az számít, mekkora a „hal”, hanem hogy hányadik a rangsorban abban a tóban, amelyben úszik. A „tó” pedig a világpiac, ahol nagyon jó dolog nagy „halnak” lenni, sőt az sem tagadható, hogy a „kis halak” is megélhetnek, de úszni kell tudniuk. Baj akkor támad, ha még a „halnak” is mentőövet kell dobni, dotáció, szanálási segélyek, hitelátütemezés stb. formájában. De menjünk tovább: a legtöbb stratégiai terv többnyire a műszaki álmok tárháza. Ahelyett, hogy észre- vennék a tervezők, milyen termékekhez nem kell hozzányúlni, mert biztos pénzt hoznak, különösebb fejlesztés nélkül. Mekkora hányadban kell megtartani ezen gyártmányokat, hogy az ezekből keletkező viszonylag nagy jövedelemből finanszírozható legyen a holnapután „profitbányája”. Hányszor hallottuk: a fejlesztés eredményeként „kisöpörjük” a régi, elavult termékeket, amelyek noha ma még eladhatók, sőt nyereséget hoznak, de holnapra már szégyen lenne őket a technikai megújhodás korában gyártani. Nos, mikor a szép, nagv- ívű, sőt nagyra törő tervet végrehajtják, és bajok mutatkoznak a vállalat mérlegében, máris megfogalmazódik a következő érv: túlfeszítettünk, mert az árrendszer, vagy általában a szabályozók nem „honorálják” a műszaki előrelépést. Anélkül, hogy felmentő ítéletet adnánk szabályozóink hibáira, tudomásul kell venni: ez a KRESZ, ezt kell betartani, ezzel lehet részt venni a gazdaság „forgalmában”. A külföldi példák azt mutatják (pedig az árfolyam, a kamat, az ár s egyéb „szabályozók” a honinál lényegesen gyorsabban, olykor naponta is változnak), hogy a cégek kínosan ügyelnek a kiegyensúlyozott előrehaladásra, már ami a termékszerkezet összetételét illeti. Ami profit kipréselhető a már futó termékből, azt kipréselik, és ebből finanszírozzák a fejfelé ívelő szakaszban levő áruk előállításának költségeit, amelynél a nyereség — éppen a tetemes kutatási-fejlesztési, beruházási kiadások miatt — még minimális. így őrzi meg a vállalat a fizetőképességét, divatossá vált szakszóval: a likviditását. A fizetőképesség „fetisizá- lása” azonban visszafelé is elsülhet, mert a túlzottan fizetőképes vállalatnál nagy a valószínűsége, hogy elhanyagolták a jövőt. Egyensúly, arányosság, ésszerűség, óvatosság, nem pedig határtalan optimizmus, és elbizakodottság — nos ezeknek kell jellemeznie a stratégiai, hosz- szabb távra szóló tervezést. a z évek során sok mindent megtanultunk: nincs minden piacon eladható termék, a minőség nem műszaki, hanem piaci kategória, és egyáltalán: nekünk kell alkalmazkodni, mert nem a világ alkalmazkodik hozzánk. Akármilyen mutatós is egyik-másik vállalat stratégiai terve ... Breitner Miklós Sporteszközpályázat Az idén januárban ötlet- pályázatot hirdetett a SZOT sportosztálya, a KISZ KB sportosztálya és az Alkotó Ifjúság Egyesülés. A cél olyan sporteszközök és segédeszközök kigondolása és kidolgozása volt, amelyek új mozgásélményhez és vetél- kedési alkalmakhoz juttatják a sport iránt érdeklődőket. A nyáron lezárult pályázatra több mint 130 munka érkezett. Az egyszerű ötletek leírásától a komplex sportlétesítmények felszerelésének dokumentációjáig változatos javaslatok érkeztek. A színvonalas dolgozatok nagy száma miatt a bírálók munkája is elhúzódott, s a tervezett szeptemberi eredményhirdetés helyett október végén kerül sor a nyilvános értékelésre. A zsűri elé kerülő javaslatok legtöbbje újszerű sporteszközöket mutat be, de számos pályamunka foglalkozik erőfejlesztő, kondicionáló eszközök leírásával is. Többféle célra is használható szabadtéri sportpályák kialakításához ad ötleteket, illetve újfajta játszótéri berendezéseket ismertet 13 pályázó. Sok dolgozatban többnyire ismert sportjátékok kombinációira adnak javaslatot, 17 pályamunkában azonban valóban új. szellemes, érdeklődést keltő játékot ír le a szerző. Viszonylag alacsony a nem értékelhető munkák száma. A pályamunkák díjazása mellett a meghirdetők, a szerzők egyetértésével gondoskodnak valamennyi felhasználható . javaslat közzétételéről, hogy új lehetőségekhez jussának a tömegsport hívei és szervezői. Ugyanígy elősegítik a ' gyártásra váró eszközök mielőbbi piacra kerülését. A zsűri döntését a napilapokban hozzá.: nyilvánosságra. Klinkerégetés hulladék gumival Megkezdte üzemszerű működését a Beremendi Cement- és Mészmű új gumitüzelési rendszere. A már felújíthatatlan, teljesen elhasználódott gumiabroncsokból a klinkerégető kemencékben nyernek olcsó hőenergiát, s ezzel évente mintegy tízezer tonna fűtőolajat takaríthatnak meg. A tűzvédelmi követelmények szerint kialakított hatalmas tárolótereket a MÉH Vállalat tölti fel különféle — főleg nagyméretű — gumiköpenyekkel. A szabadtéri raktárból elektronikus vezérlésű szállító-, mérő- és adagolóberendezés viszi az immár energiaforrásként szolgáló kerékabroncsokat a csőkemencékhez, ahol automatika adagolja a tűztérbe a megfelelő hőfok fenntartásához szükséges mennyiséget. A gumiabroncsok tökéletesen elégnek. A gumiégető rendszert műszakonként mindössze három ember működteti. Háromszázhúszmillió forintos költséggel épült, két év alatt elkészült olajlepárló tornyot ad- tak át rendeltetésének Zala megye székhelyén. Az új torony évi 400 ezer tonna nyersolajat dolgoz fel (MTI-fotó — czika László felv. — KS) Leányvállalat a Sárréten A leányvállalatok alapítása az elmúlt években ha- j zánkban is kezdett divatba jönni. A tőkés országokban ez már régi gyakorlat. Leányvállalatot akkor alapítanak, amikor az anyavállalat nyereségét kívánják intenzívebben növelni. Hazánkban a beruházási lehetőségek szűkülése, a gazdálkodás változásai voltak az elsődleges serkentők. Mindez a rejtett tartalékok feltárására, a piaci igényekhez való jobb alkalmazkodáshoz, a nyereség megtartásához, esetleg fokozásához vezethet. Megyénkben elsőként — lassan két éve — alakult a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szeghalmi leányvállalata. Létrehozásában több kiemelt szempont szerepelt. Cél volt, hogy egyszerűbb szervezeti formában működjön, az irányítás a bonyolult áttételektől mentes legyen, az ügyintézés egyszerűsödjön, bontakozzon ki a vezetők vállalkozáskészsége. Az új célok között szerepelt még az is, hogy a gazdasági egység érzékenyen reagáljon a piaci politikára, éljen a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásával. Nem könnyű időszak áll a leányvállalat mögött. Mint a megye első ilyen gazdasági egysége, meglehetősen reflektorfénybe került, a hajdan 240 fős, hatmillió veszteséggel. 86 millió forint termelési értéket produkáló Szeghalmi Építőipari Közös Vállalat. Az első évben, vagyis tavaly, a 140 tagúra zsugorodott kollektíva 43,9 millió forint termelési értéket ért el, 3,3 millió forint nyereséggel. — A profiltisztítást követően csak építőipari tevékenységet folytatunk. Szabadon vállalkozunk a százezer forintos felújítási munkáktól kezdve a több millió forintos beruházásokig, megcsináltunk mindent, ami profilunkba tartozik. Igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez — sorolja Sándor Imre igazgató, majd megtoldja, mutatóujját a magasba emelve, ezzel is nyomatékot adva mondandójának: — mindezt önállóan! Az elmúlt esztendő nem kezdődött könnyen. A darabban maradt. befejezetlen munkákat gyorsítani kellett, hogy ezekben ne nőjenek tovább a veszteségeik. Persze, hogy megéljenek, újabb és» újabb feladatokat vállaltak, s ismét ki kellett érdemelniük a város és annak vonzáskörzetébe tartozó beruházók szimpátiáját. Ez is sikerült. — A jelenről, a jövőről van mit mondanunk, a múltról ne beszéljünk. Megváltozott légkörben dolgozó építőmunkásaink munkájukkal bizonyították, megállják a helyüket — folytatja az igazgató. S mi mindenre is gondolt? Szeretnék bebizonyítani: a tavalyi nyereség nem volt véletlen. Ez év januárjától életbe lépett szabályozók változása egymillió forint többletköltséget jelentenek a kisvállalatnak. Mindezek figyelembevételével célkitűzésük erre az évre a 4,5 millió forint nyereség elérése. Ez háromnegyed éves szinten meghaladja a 2 millió forintot, sok létesítményüket ezekben a hetekben, az év végéig folyamatosad adják át. Ezek ismeretében minden bizonnyal az idén túlszárnyalják a 45 millió forintos termelési érték elérését. Az említett számadatok az eredményességet hivatottak felvillantani. Hogy mindezek miből is jöttek, illetve jönnek össze? A kisvállalat az Állami Fejlesztési Bankkal ez évben kötött szerződést a felújítás’ munkák arányának növelésére. Minden felújítási munkát elvállaltak, de az igények a térségben e munkák iránt csökkennek, ezért megyén kívülre is kényszerültek. — Az idén lesznek még felújításaink, de jövőre...?! — tárja szét kezeit. — Alig kaptunk egy-két megrendelést, ezzel szemben 1985-re kapacitásunknak a fele új munkákra már lekötött. A jövő évi tervünk, s ez azonos az ÁFB-vel kötött megállapodásunkkal, vagyis hogy elérjük az 50 millió forintos termelési értéket, melyből 15 millió forint felújításokból származik, s ezenkívül részt veszünk a könnyűszerkezetes technológiák elterjesztésében, megvalósításában — magyarázza Sándor Imre. A szeghalmi leányvállalat komolyan felkészült a fenntartási munkákra. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a körösladányi Metakémia Ipari Szövetkezettel együC új tetőszigetelési technológiával kísérleteznek, mely alkalmas új tetők szigetelésére, a nehéz fedéllemezt kiváltja. vagy azok javítására alkalmazható. Ebben az évben nagy elképzelésekkel indultak. Gazdálkodásukra viszont rányomta bélyegét a mások pénztelensége, magyarán, a megrendelők nem tudták kifizetni az átadott beruházást, s így hitelekkel kényszerültek gazdálkodni. Két vállalat például 3-3 millió forintot több mint kéthónapos késéssel utalt át. A hitelekre mintegy 400 ezer forint kamatot fizettek, s ez természetesen a nyereséget érzékenyen érinti. Ennek ellenére, a jelenlegi helyzetet ismerve, a tervekben szereplő nyereség biztosnak látszik. Az év1 végére újdonsággal is jelentkeznek a piacon: a már korábban — az AG- ROBER szabadalma alapján — gyártott meliorációs műtárgyak mellett megkezdik az új típusú tiltok előállítását, melyek több célra alkalmasak, egyebek között a rizstelepekre is. — A kis hal is jó hal, tartja a német mondás. Mi ezt úgy értelmezzük: a kis munka is jó munka, elvállaljuk, mert boldogulni akarunk — mondja búcsúzáskor Sándor Imre. Szekeres András PM joginform A gazdálkodás jelenlegi és jövőbeni kérdéseiben való eligazodáshoz egyre kevésbé elegendő a különböző jogszabályok egyenkénti megismerése. Gyakran előfordul, hogy a jogalkalmazást elősegítő kiadványok, amelyek az egységes gyakorlat kialakulásához nélkülözhetetlenek, nem jutnak el a vállalatokhoz, az intézményekhez, az érdekképviseleti szervekhez és nem utolsósorban a magánszemélyekhez. A pénzügyminisztérium e tájékoztatóval elő kívánja segíteni, hogy a készülőben levő, igen széles kört érintő, új kiadványairól minél többen szerezzenek tudomást. A kiadványok egyike a magánvállalkozások adózásával, társadalombiztosítási, számviteli és munkajogi kérdéseivel foglalkozik (PM JOGINFORM sorozat 5.4. jelű kötete). Mint köztudott, 1984 elején új adórendeletek léptek életbe és módosultak — a magánvállalkozásokat érintő — más jogszabályok is. A kötet részletesen ismerteti az érvényes adó-, a módosított társadalombiztosítási, munkajogi és számviteli szabályokat, továbbá az ezekkel kapcsolatos állás- foglalásokat. A fővállalkozói gazdasági ismeretek elsajátítására, il-* letőleg az export-fővállalkozás keretében tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozók részére hasznos segédletnek ígérkezik A fővállalkozással kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye című (PM JOGINFORM 5.3. jelű) füzet, amely egységes szerkezetben tartalmazza a belföldi és az export-fővállalkozásra vonatkozó valamennyi jogszabályt. A kötet tájékoztatást ad a versenytárgyalási rendszer előírásairól, a beruházások finanszírozási, elszámolási, érés egyéb eljárási kérdéseiről, továbbá a tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozókra vonatkozó munkaügyi és más szabályokról is. A harmadik kiadvány a beruházást lebonyolító vállalatok számlarendjét ismerteti (PM JOGINFORM Sz. 6). Ebben szó van a beruházás szervezésével és lebonyolításával kapcsolatos elszámolási szabályokról, valamint a belföldi beruházási célú fővállalkozások és az export-fővállalkozások szabályairól. Kézikönyvként használhatják a beruházásokat lebonyolító szervezetek, és azok a gazdálkodók, amelyek fő profiljuk mellett fő- vállalkozói vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységet is folytatnak. Számviteli, módszertani útmutató címet viseli a negyedik kiadvány, amely elsősorban azoknak a vállalatoknak nyújt segítséget, ahol a számviteli szakemberhiány krónikussá vált, vagy minőségi problémák jelentkeztek: gondjaik vannak saját számlarendjük összeállításával, folyamatos karbantartásával. Az útmutató ismerteti a választható megoldásokat, azok alkalmazási feltételeit, valamint az analitikus tagolást, és a főkönyvi könyvelésre alkalmas számlarészletezést. Az érdeklődők részletes információkat a PM Szervezési és Ügyvitel-gépesítési Vállalatnál (Budapest V., Tanács krt. 20. Tel.: 181-877) kaphatnak. Ösztönző prémium vasutasoknak Az őszi szállítási csúccsal vizsgázik az új teljesítménybérezés a székesfehérvári rendezőpályaudvaron. A korábbi prémium- rendszer csak az egész üzemfőnökség teljesítményét vette figyelembe, s szinte független volt az egyes dolgozók által végzett munkától. Az új rendszer értelmében egy dolgozónak az alapbérért műszakonként 330 kocsit kell összeállítania. Az ezen felül menetkészre szerelt vagonok után egyenként 9 forintot adnak. Így érdekeltté tették a dolgozókat a munkaidő teljes kihasználásában, s míg korábban a legmagasabb prémium negyedévenként 300 forint volt, most havonta ennek a háromszorosát is megkaphatják. Az üzemfőnökség tervezi az új érdekeltségi rendszer kiterjesztését á teherpályaudvar valamennyi részterületére, így az iparvágányok kiszolgálására és a vonatok indítására is.
