Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
1984. október 23., kedd ■ÍZHilUKTilcj Árdagály A vevő csak annyit fizessen az áruért, amennyi arra fel van tüntetve! Ezt javasolják az árszakértők — olvasom az MTI jelentésében. Tetszenek érteni a logikát? Amelyik terméken csupán az eredeti gyári fogyasztói árat találjuk, jogosan gyanakszunk. Legalább három-négy árcédulának kell lenni egy-egy cikken, hogy megnyugodjunk: lám, ennek is felemelték az árát! Ha mégis olyan csomagolással találkozunk, amelyen egyetlen ár szerepel, az istennek se fizessünk többet, így bizonyára jól járunk. A tanács mindenesetre szimpatikus, egy másodpercig sem kételkedem abban, hogy a fogyasztók érdekeit védi. Kérdés: mit szói ehhez a pénztáros. -Gyanítom, hogy semmit. Egyszerűen beüti a gépbe a helyesnek vélt (felemelt) árat és punktum. Igaz, élhetek vásárlói jogaimmal. Kérhetem az üzletvezetőtől a szállító vállalatok hivatalos árjegyzékét. De előfordulhat, hogy a kereskedő kinevet és ajtót mutat. A mindenre elszánt vevő azonban aligha retten meg ettől. Nyugodtan és udvariasan, mély hajlongások közepette beírja észrevételeit a vásárlók könyvébe, vagy elmegy panaszkodni a felettes hatósághoz. Ugyanakkor a kosara üresen marad és mondjuk csokoládé helyett a mérgét nyeli. Persze, a szakemberek abból indultak ki, amikor a megoldás módjait keresték, hogy a kereskedelemben dolgozók többsége becsülettel látja el feladatát. Mert tudja: a kínos félreértések gyengítik az eladó-vevő kapcsolatot, bizalmatlanságot keltenek. Kétségtelen, a bajok gyökere abban keresendő, hogy a belkereskedelmi törvényben foglaltak ellenére az üzletekben nem fordítanak kellő figyelmet az árazásra. Ez a magatartás valóban elfogadhatatlan, hiszen a kettős vagy az érvénytelen ár megtéveszti a fogyasztót. A hanyag munkára nincs és nem is lehet magyarázat! A józan érveket azonban mérlegelni szükséges és tenni azért, hogy megszűnjön az egymásra mutogatás, az áldatlan birkózás az ipar, a nagy- és a kiskereskedelem között. Tudomásul kellene venni végre, hogy az árazás erkölcsi és anyagi kihatásai nem csupán a kiskereskedelmet terhelik. Csak itt csapódnak le az indulatok, itt van az ellátási felelősség, a létszámgond, a technikai háttér megvalósításának a nehézsége. Alapvető szabályként mindenki elfogadja, hogy az eladótérbe csak olyan áru kerüljön, amelyen helyes ár van feltüntetve. A gyár, a nagykereskedelem legfeljebb a gyüjtőcsomagoláson jelzi az akkor érvényes fogyasztói árat, amely közben kétszer-háromszor változik. Az üzletben későn szereznek tudomást az árváltozásokról, nagy a kapkodás, nincs elegendő ember és idő, valamint árazógép a felelősség- teljes munka végrehajtásához. Gondoljuk cl: a legújabb számítások szerint egyetlen csokoládé árazása 15—20 fillérbe kerül. Az ipar, a nagykereskedelem viszont nem hajlandó hozzájárulni a költségekhez?! Az egyik tanácskozáson többen javasolták, hogy egyetlen lehetőség marad: „botrányt” kell kavarni az árazás körül. Ezt úgy értették, hogy a munkaerőhiánnyal küszködő boltok csak akkor árazzanak, ha az idejük engedi. Hadd gyűljön a raktárban a rengeteg áru, egyszer majd csak sor kerül az árak feltüntetésére, akkor észbe kapnak az illetékesek. A szándék szenvedélyes. érthető, de elfogadhatatlan, mert ebből valóban olyan botrány lenne, amely senkinek nem hiányzik. Békésebb megoldást kellene keresni, hiszen a jövőben még inkább érzékenyebbek leszünk az árakra. Igazuk van az ellenőröknek, amikor azt mondják: a megszaporodott reklamációk azt követelik, hogy a termékeken ne csak az árat. hanem a súlyt is tüntessék fel. A vásárlók szóvá tették az előre csomagolt, tálcán forgalomba hozott élelmiszerek körüli visszásságokat is. A szakemberek szerint ezeknél a cikkeknél külön jelezni kellene: mennyit fizet a vevő az áruért és a csomagolásért. A kívánalmak tehát bővülnek. A kiskereskedelem személyi és tárgyi feltételei pedig egy helyben topognak, és semmi remény nincs arra, hogy mindez a közeljövőben megváltozik. Ezért olyan érdekeltségi rendszer megteremtésére van szükség, amely az ipart és a kereskedelmet gyors cselekvésre készteti. A megoldások egyike lehetne a vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozása. Ezek a brigádok munkaidőn kívül, esetleg szombaton és vasárnap dolgoznának megfelelő fizetség fejében. Természetesen ez csak akkor érne valamit, ha a költségeket nem a fogyasztóval fizettetnék meg úgy, hogy a piciny cédulákon a géemkások bére is megjelenne. Az árak ugyanis dagadnak, függetlenül attól, hogy kinek a kezében van az árazógép. Seres Sándor Hz Állami Biztosító tervei Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatósága vállalta, hogy a Casco és a CSÉB biztosítási módozatokban növelik a telítettséget. 1985. december 31-ig a Cas- co-biztosítások telítettségét 1984. január elsejéhez képest 10 százalékkal, a CSÉB- biztosításokét pedig 12 százalékkal növeli. A díj nem fizetés miatti törléshányadot a jelenlegi 1,76 százalékról 1,5 százalékra csökkentik a jövő év végére. Javítani szeretnék a korszerű lakossági biztosítások arányát is. Ezért a korszerű Casco-biz- tosítások arányát 8 százalékkal, a korszerű CSÉBbiztosításokat 7 százalékkal, a korszerű lakásbiztosítások arányát pedig 2,5 százalékkal növelik 1985. december 31- ig. A 260 dolgozó vállalja, hogy kongresszusi műszak keretében, valamelyik munkaszüneti napon, 1984 és 1985-ben egy-egy napot, térítés nélkül, saját munkaterületükön ledolgoznak. A fentiek mellett a dolgozók szakmai, politikai és kulturális tájékozottságának javítására több fordulós vetélkedőt rendeznek. Ezenkívül a 12 szocialista brigád egyéb vállalásokat is tett. Többek között a Biztosítás — biztonság Szocialista Brigád elhatározta, hogy 6 fős csapattal részt vesz az MSZMP békéscsabai városi bizottsága támogatásával meghirdetett városismereti vetélkedőn, és egy napot dolgoznak a sportcsarnoknál. Az Achim L. András Szocialista Brigád a békéscsabai Városi Tanács által meghatározott időben és helyen társadalmi munkát teljesít. Az Automobil Szocialista Brigád az elszaporodó tűzkárok megelőzésére ismeretterjesztő propagandát fejt ki, és ugyancsak egy napot dolgoznak társadalmi munkában a városukért. L. S. (Tudósítónktól) Okányban a hagyományokhoz híven a közelmúltban szüreti felvonulást rendeztek. A tava- lyinál még gazdagabb műsorral szórakoztatták a nézőközönséget a községi KlSZ-aiapszer- vezet és a helyi Haladás Termelőszövetkezet népviseletbe öltözött fiataljai. A nap programja a művelődési házban este megrendezett szüreti bállal ért véget Kép, szöveg: Oláh Ferenc n család jövője: a nagyobb társadalmi megbecsülés Emberi közösségünk alapvető, legkisebb sejtje hagyományos szerkezetében is a család volt, s ma, megváltozott viszonyaink között is az. A régi családi munka- megosztás és hierarchikus rend felbomlott, a szigorú, családi szereposztásokat felváltotta a kétkeresős, a többnyire két, legfeljebb három nemzedékből álló, a tágabb társadalmi közösség felé nyitott család. A család szerkezetének átalakulása, napjaink családjainak kiegyensúlyozott élete kettős gonddal jár. Lényeges, közösségi célunk, hogy ne csupán alkotmányunkba foglalt jogok, de a hétköznapi valóság gyakorlata szerint is megvalósuljon a nők teljes egyenjogúsága és egyenlő lehetőségeinek köre a munkában. tanulásban, érvényesülésben és közéletiségben egyaránt. De úgy, hogy mindennek a megvalósult új lehetőségnek ne lássa kárát a család, a gyermekvállalás és gyermeknevelés, a családban élő vagy családhoz tartozó idős emberek élete. Ez utóbbi adja a kettősséget: valósulhasson meg mindkét szerep, a teljes értékű munka- vállalói és a családi szerep egyaránt. A következő, új nemzedékek számára is olyan harmonikus körülményeket kell teremteni, hogy családban és társadalmi közösségben egyaránt életerős, értékes, kiegyensúlyozott felnőttekké érjenek. II kettősség ellentmondásai A tágabb közösség, a társadalom mind nagyobb részt vállal a családok gondjaiban, annak arányában, amilyen mértékben megvalósul a nők részvétele a gazdasági és társadalmi élet minden területén. Intézményhálózatunk és a családoknak juttatott szociális kedvezmények évről évre fejlődő rendszere tanúsítják ezt a részvételt, a kisgyerekes családokról való fokozott gondoskodást. E kettősség: a családon kívüli munkavállalás és hivatás s a gyermeknevelés és a család tagjairól való asz- szonyi gondoskodás mégis megteremtette ellentmondásait. Hiszen — a legkorszerűbb intézményhálózattal sem pótolható a gyerekek életének alapvető környezete a család. Az édesanyai hivatás, az életpálya, munkavállalás akkor is kettős terhet jelent, ha a mai korszerű és harmonikus családokban nemcsak a kenyér- keresetet illetően, de a családi élet felelősségében, kötelességvállalásában is közös a teherviselés férj, feleség természetes belátása szerint. S még akkor is több a gond a családi élet egy-egy szakaszában, ha széles intézményhálózatával, anyagi juttatásainak rendszerével részt vállal a család terheiből a társadalom. A családtervezés, akárcsak a magánélet bármely szférája kinek-kinek legbensőbb ügye, joga, saját, felelős- döntése szerint. Mégis a gyakorlatban gyakran a több gyerek utáni vágy s a valóság adta lehetőség nem azonos. A mai nemzedékekben a nagyszülői segítség is más formában él — ha él egyáltalán —, másképpen kötelezi a felnőtt családtagokat az idős szülőkről való gondoskodás, a lakásgondok is leginkább a fiatal házasokat — házasulandókat — érintik, a nők egyenjogúságának természetes következményei közé tartozik, hogy kiszolgáltatottságuk megszűntével, házastársi tűrőképességük csökkent, a válások száma magasabb, mint történelmünkben valaha. A nők általános munkavállalása, a saját élethivatás megvalósítása, a tanulás lehetősége, és sok égyéb körülmény összessége szerint mai életünk jellegzetes formája az egykori több generációs, sokgyerekes család helyett az egy-két gyereket vállaló kiscsalád. A gyermekvállalás egyéni jog A népesedési statisztika szerint viszont — mert a három gyereket vállaló családok száma is kevés, a még több gyerekeseké pedig már- már ritkaság — lassan csökkenő népességgel számolhatunk, kevesebben leszünk, magyarok az ezredfordulón, mint ahányan ma vagyunk. De talán nem is a mennyiség csökkenése, az arányok felbillenése figyelemreméltó: az időskorú lakosság száma jóval meghaladja az újszülöttekét. A gyermekvállalás, a családtervezés kinek-kinek egyéni joga, a magánélet e körébe sincs beavatkozási joga. senkinek. Ám segítő figyelemmel változtatni lehet azon, hogy több gyereket vállalhassanak a több gyerekre vágyók, megteremtődvén erre jobb lehetőségeik. Felelős töprengések, tájékozódás és előrelátó viták nyomán az MSZMP Politikai Bizottsága állást foglalt a családot segítő újabb lehetőségek kimunkálásáról. Ez az állásfoglalás került a Minisztertanács szeptember 27-i ülése elé. A társadalmi teendőkről tanácskoztak hosszabb s rövidebb távú terv szerint. ~~ Az alap: a családnak a társadalomban betöltött he- lyettesíthetetlen és pótolhatatlan szerepe. Kötelesség még inkább segíteni azoknak, akik számára a gyermeknevelés és a családban élő idős családtagokról való gondoskodás nem kevésbé fontos és kötelező hivatásuk az élet egy-egy szakaszában, mint a munkában való helytállás, a tanulás, a közéleti- ség. Rég ismert igazság fogalmazódott meg újra nyomatékkai: a gyereknevelés és az idős szülőkről, rokonokról való gondoskodás társadalmilag hasznos munka is egyben, és eszerint kell elismerést is kapnia. Ennek pedig — felelős szakemberek dolga —, meg kell teremteni jogi, pénzügyi és egyéb feltételeit. Az anyagi hivatás társadalmi rangjának elismerése természetes és kötelező — ám azzal párhuzamban, hogy a női egyenjogúság elért eredményei se csökkenjenek. A társadalmi és gazdasági életben a nők részvétele természetes érdek és közös érdek az is, hogy a gyerekvállalás és -nevelés, az öregekről való gondoskodás, a kiegyensúlyozott családi élet épp olyan példa legyen, mint a jól végzett munka a munkahelyeken. Mindezek alapos átgondolására, jobb munka- és családi élet szervezésre kell hát törekednünk közösen, hisz mindannyian egyaránt érdekeltek vagyunk. Ilyen törekvés eredményeként született meg a gyermekgondozási segély. A foglalkoztatási formák további bővítése is közös családi és egyben vállalati cél is kell hogy legyen. Mindinkább gazdagítani kell a munkavállaló nők választási lehetőségeit a rugalmas munkarend és a család érdekei kívánta munkaidő-választás lehetőségeiben. Kedvező változások Konkrét döntések is születtek a leendő gyerekek és az édesanyák érdekében — az egészségesebb család érdekében. Újabb négy héttel növekszik majd például a terhességi és gyerekágyi segély folyósításának ideje. Igen lényeges, hogy ezt a négy hetet a szülés előtt vehetik igénybe a kismamák. Az egyszeri anyasági segély emelése is szerepel a tervben, és ami ennél lényegesebb: korszerűbb lesz a gyermekgondozási segély rendszere is. Minden gyerek egy- esztendős koráig gyermek- gondozási díjban részesül a család — hogy legalább egyéves koráig édesanyja mellett nevelkedhessen minden gyerek. Ez az összeg magasabb lesz a mai gyes összegénél. így azok is igénybe tudják venni, akik nem gondolhattak otthonmaradásra a család hirtelen megcsappant jövedelme miatt. A munka- viszony és munkabér arányában határozzák meg ezt az összeget kinél-kinél. Hosszabb távon kiterjeszthető lesz a további évekre, a gyerek két-, majd hároméves koráig is. A másik lényeges döntés: a beteg gyerek gondozására juttatott táppénzjogosultság a jövőben nem csupán a gyerek hatéves, de tízéves koráig érvényes. A családi pótlék fokozatos emelésénél a közeljövőben elsősorban azokra gondolnak, akik három vagy több gyereket nevelnek. A gyermekintézmények fejlesztése nemcsak mennyiségi, de minőségi javulást !s ígér. Magasabb színvonalú szolgáltatásokat — és az igazságos elosztás érdekében — differenciáltabb gyermekellátási térítési díjakat. A fiatal családok többségének legégetőbb gondját, a lakáshoz jutás lehetőségét is gyorsítani igyekeznek majd, kedvezőbb jogi, előtakaré- kossági formák szerint. Ami pedig a családról való gondoskodás még nagyobb figyelmét illeti: a családgondozói hálózat kialakítása egységesebb törődést jelent. Az egészségügyi feltételek növelése, az egészségügyi hálózat és az egészségügyi kultúra színvonalának emelése is a családok nélkülözhetetlen érdeke. Mindezek segíthetnek abban, hogy a családtervezésben nagyobb szerepet kapjon a gyerekvállalás, kiegyensúlyozottabb legyen a felelősséggel élő családok élete mind otthon, mind a munkahelyeken. Rab Nóra Korszerű otthon hatmillió embernek Az NDK-ban 1971-ben hosszú távú lakásépítési program kezdődött. Célja, hogy 1990-ig végérvényesen megoldják a lakáskérdést. Azóta több mint 2 millió lakást építettek, vagy korszerűsítettek az országban, s így hatmillió lakos jutott új, illetve magas komfortfokozatú, felújított otthonhoz. A tervek szerint 1990-re a lakosság kétharmada él majd 1971 óta épült vagy átépült lakásban. Eddig az új lakások 60 százalékát munkáscsaládok kapták meg. Előnyben részesültek a sokgyermekes családok. A lakásépítést részben állami erőből fedezik. Részt vesznek a munkában a munkáslakás-építő szövetkezetek. A magánerős lakás- építkezések céljaira az állam kedvező hitelfeltételeket nyújt az építtetőknek. A lakásépítési program első éveiben főként nagy lakótelepek épültek, ma a belvárosi lakóterületek rekonstrukciója folyik.
