Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29„ szombat o Számtáblák titkai A Békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalat tíztagú Vá- lyi Péter kőműves szocialista brigádja 1973-ban csatlakozott a munka versenyhez, s 1977-ben érdemelte ki először az aranykoszorús jelvényt. Azóta minden évben újra és újra megkapta, sőt, az 1982., majd az 1983. évi eredménye alapján a vállalat kiváló brigádja lett, és a legjobbak között tartják számon. A brigádvezető Kiss István. akinek a véleménye szerint a siker alapja a becsületes munka. — Éves átlagban a teljesítményünk rendszeresen eléri a 105—106 százalékot. Nyáron, külső munkáknál többet. télen kevesebbet. Most például ennek a „katolikus bérháznak" a homlokzatát vakoljuk. Itt aztán van lehetőség a „hajtásra” — mondja. — És akarat? — Természetesen az is. Teljesítmény szerint fizetnek bennünket. — A minőség? — Elsősorban Nemes Sándor művezető bírálja el. — Neki milyen a szeme? — Ha csak egy volna, akkor is észrevenné minden hibát. De ellenőrzi a munkánkat Kozmér Lajos építésvezető és Sztankó And- rásné műszaki osztályvezető, majd a szokásos heti szemlén a vállalat egész vezetősége is. — Végül a lakók. Nem igaz? — Igen, és az a döntő. Mi írásban garanciát vállalunk minden befejezett munkáért. * Varga Lajosnak kőműves- mester a rangja. Még akkor tett mestervizsgát. amikor kisiparos volt. Tavaly június óta dolgozik az IKV-nál. Az a véleménye, hogy a brigádban jó szakemberek jöttek össze. — Kit tart a legjobbnak? Nehezen szánja rá magát, hogy megkülönböztetést tegyen. de végül is kimondja: Varga Lajos — Kiss Istvánt. Ő be is tudja mutatni, hogy ezt vagy azt a munkát hogyan kell csinálni. Persze, a szervezéshez is ért. Balogh Mihály kőműves előbb szintén kisiparosként dolgozott, de — mint mondja — magas volt a követel- Thény, nem bírta „tőkével”. — Csak azzal? — Csak. Különben itt is dolgozni kell . .. — Mint egy kisiparosnak? — Igen, de rendszerint rosszabb viszonyok között. A munkahelyünkön emberek élik az életüket. És az egyik lakónak más a kívánsága, mint a másiknak, emiatt néha változtatni kell a megszokott módszeren. — Borravaló vagy kenőpénz árán? — Nálunk ilyen nincs és nem is volt. Megyeri Károlyné segédmunkás közbeszól: — Mi átérezzük a lakók helyzetét, és igyekszünk elviselhetővé tenni az ittlétünket. Nem hangoskodunk, lehordjuk a törmeléket, leseperjük a folyosókat, lépcsőket, hogy minél kevesebb port. piszkot hordjanak a cipőjükön a lakásba, és minden vonatkozásban tapintatosak vagyunk. — Miért vállal ilyen nehéz munkát? — kérdezem. — Főként a kereset miatt, és jól is érzem magam itt. Az ülő szalagmunkát nemigen bírnám. Hivatkozik a nővérére, Czégény Ferencnére, aki ugyancsak a brigád tagja, de jelenleg éppen táppénzes. —■ Ö — mondja — gépkezelő is, és olyan derekasan dolgozik, hogy sok férfi példát vehetne róla. * De térjünk csak vissza a keresetre! Mi az, ami az asszonyok számára is vonzóvá teszi ezt a munkát? A brigádvezető válaszol: — Egy-egy feladatot meghatározott idő alatt kell befejezni. Ha előbb készülünk el, minden megtakarított óra után 20 forintot kapunk. Ezeket a 20 forintokat igyekszünk gyűjteni, s amikor az Megyeri Károlyné egész összeget megkapjuk, osztozunk rajta. — Ki bírálja el, hogy kinek mennyi jár belőle? — Én, a szakszervezeti bizalmival, Siku Mihállyal együtt. Aztán közlöm a brigád tagjaival, hogy ki menynyit érdemel. Indokolom is. Szóval, nyíltan történik minden. Akinek más a véleménye, megmondja. Ilyen esetben a többség szava dönt. Ezért is neveznek minket önkormányzati brigádnak. A jó minőséget alapkövetelménynek tartják. Varga Lajos ezt így indokolja: — Ha valamit vásárolunk, mi is elvárjuk, hogy jó minőségű árut kapjunk a pénzünkért. Balogh Mihály közbeszól: — Sajnos, olykor-olykor csalódunk. Például itt van rajtam ez a munkanadrág. Nézze meg! Mintha nem is emberre szabták volna. Valóban, a bő felső rész és az aránytalanul rövid szár ... Bizonyos, hogy ilyen formájú ember nincs. Ez a nadrág nevetségessé teszi a viselőjét. * — Mi napiig napra igyekszünk tartani a szintet. Tudjuk, hogy ha rövidebb idő alatt fejezünk be egy munkát, általában költséget takarítunk meg, folyamatos termeléssel a minőségre is nagyobb gondot fordíthatunk, és persze több lakást tudunk felújítani. Az sem •mellékes, hogy a lakók hamarabb „szabadulhatnak meg” tőlünk — vélekedik helyesen Kiss István. Mindez együtt képezi egy- egy brigád mércéjét. Ehhez jön még a társadalmi munka. A Vályi Péter brigád legnagyobb vállalása a vállalat szanazugi üdülőjének építése volt. Érdeméül kell betudni, hogy a repülőtérnek a világbajnokságra való előkészítésében is részt vett. és a feladatát — néhány szombat és vasárnap feláldozása árán — három héttel a határidő előtt teljesítette. Hazánk felszabadulása 40, évfordulójának és a XIII. pártkongresszusnak a tiszteletére felajánlotta a brigád: az idei tervét másfél százalékkal túlteljesíti. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Sokaknak feltűnhetett, hogy az utóbbi időben mind több — főként tartályt szállító — teherautó oldalán látni narancssárga táblát, rajta két, elkülönített számmezőt, amelynek a felső mezőjében 2—3 jegyű, az alsóban négy-ötjegyű számok találhatók. A tábla és a számok rejtette titokról Karap Géza tűzoltó hadnagy, a Békés megyei tűzoltó-parancsnokság tűzmegelőzési csoportjának vezetője adott felvilágosítást. Eszerint: a jelzőtáblák sokasodása összefügg a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium közelmúltban történt átszervezésével. Az új Közlekedési Minisztérium illetékesei nagyobb gondot fordítanak arra, hogy valamennyi, veszélyes anyagot szállító járműről azonnal leolvashassa a szakavatott szem, hogy mit szállít. Maga a tábla története régebbi időkre vezethető visz- sza. Mint minden igazán fontos tevékenységet, így a veszélyes anyagok szállítását is nemzetközi egyezmény szabályozza. Az első ilyen Genfben született, az ötvenes években. A veszélyes anyagok közúti szállítására vonatkozó európai megállapodást — röviden az ADR-t — 1975-ben, az ENSZ égisze alatt írták ismét alá az érintett országok, köztük hazánk képviselői.- A KPM (20. számú rendeletében) 1979-ben tette közzé az egyezményben foglaltakat, amelyek 'tartalmazták az említett táblázat használatának kötelezettségét is. Magát a rendeletet három hatalmas kötetbe foglalták. Az első .könyvben az általános előírások találhatók, és annak meghatározása, mely anyagok veszélyesek. A nyolc veszélyességi osztály szerint elkülönített anyagok közül négy osztály a tűzveszélyeseket „gyűjti”, és a vonatkozó szállítási kötelezettségekről is felvilágosít. A második — függelék — kötet a biztonsági feltételek kidolgozásához ad útmutatót, amelyeket a szállító köteles tudomásul venni. A harmadik kötet a szállításra és a szállítóeszközökre vonatkozó rendelkezéseket foglalja ösz- sze, hat pontban. A háromkötetes rendelet a tűzoltók munkaeszköze, többek között egy negyedikkel, az úgynevezett Hommel- könyvvel együtt. Ez utóbbi címe: Veszélyes anyagok. Értékes és jól megszerkesztett mű. Minden veszélyes anyagnak megtalálható benne az azonosítási száma, fizikai, kémiai tulajdonságainak a leírása, és a tűzoltás, veszélyelhárítás módja is. Hogy a tűznél maradjunk: a könyv erről szóló része pirosra színezett, tehát azonnal, ránézésre megtalálható. És most vegyük a fényképen található tartálykocsit példának. A „Tűzveszélyes" felirat fölött található számtábla felső számmezője eszerint azt jelenti, az anyag a 3. osztályba tartozik, tűzveszélyes. Nem fokozottan, mert ha az lenne, a 3-as számot megduplázták volna, így: 33. A tűzveszélyesnek minősített anyag azonosítási száma 1202, a Hommel- könyv szerint dízel- vagy gázolajra utal. Mivel ez a jelzés gyakran előfordul, egy gyakorlott tűzoltó fejből, ránézésre meg tudja állapítani, mi van a tartályban, és ha bekövetkezett a szerencsétlenség, azonnal tudja a teendőket. A kevésbé közismerteket a tűzoltóság ügyeleté azonosítja. Az említett nemzetközi egyezményt RID elnevezéssel kidolgozták a vasúti szállításokra is — mint Karap Géza elmondta, megyénkben nincs gond ennek a betartásával. A vasúti dolgozók félreérthetetlenül jelzik a vagonokon, hogy mit visznek. Ez azért is fontos, mert a megyén áthaladó vasúti forgalom jelentős, így számítani kell minden lehetőségre. A legjelentősebb közúti szállító, a Volán az évek során jól felkészült az úgynevezett ADR-anyagok továbbítására, hasonló a helyzet az erre külön is berendezkedett ÁFOR-nál. Gondot okoz viszont a megyei tűzoltó-parancsnok ság dolgozóinak, hogy sok TIR-jelzéssel ellátott kamion pontos tartalmát nem ismerik, annak ellenére, hogy a megye kamionforgalma is jelentős. A közelmúltban egyébként értékelték a megyei tűzoltó-parancsnokságon a veszélyes anyagok szállításának helyzetét. Megállapították, hogy az megnyugtató; veszélyes anyagok miatt katasztrófa az utóbbi öt évben nem fordult elő. A rendőrséggel közösen végrehajtott közúti ellenőrzések csak apró hiányosságokat (pontatlan, rosszul kitöltött menetlevél, nem ellenőrzött , tűzoltókészülék) fedeztek fel az említett jármüveknél. A tűzoltók azonban — joggal — azt vallják, hogy vigyázni kell, hiszen az „ördög nem alszik”, ezért az állandó készenlét. Ezt a célt szolgálják egy esetleges katasztrófa idején a narancssárga táblákon látható tájékoztató számok. M. Szabó Zsuzsa Ez például a tűzveszélyes gázolaj tartálya Fotó: Fazekas László Kőművesek az IKV-nál Új almalékészitő üzemek Sphero—ÉVIG szivattyúk az USII-ban Üj almalékészitő üzem kezdte meg a működését Szabolcs-Szatmár megyében. A Szabolcs-Szatmár megyeit a Nyíregyházi Konzervgyár és 12 közös gazdasága hozta létre társulásos alapon, közösen. A Szabolcsbákán 110 millió forintos költséggel alig öt hónap alatt felépült üzem évente 30 ezer tonna almát dolgoz fel. Építői — a társulásban részt vevő gazdaságok — részesülnek az almalé-előállítással képződött haszonból is, de főként a végtermék, az almasűrítmény gazdasági értékesítésében érdekeltek. A szabolcsbákai almalé- üzem térségében évente mintegy 180 ezer tonna más célra nem alkalmas — jégverte, szállítás, szedés közben megsérült vagy mérete miatt közvetlen fogyasztásra nem eladható — alma terem. Ezt a termelők eddig cefreáron értékesítették. A szabolcsbákai léüzem viszont ennél lényegesen magasabb áron vásárolja fel ezt az eddig szinte értéktelennek számító gyümölcsöt. A kapacitás jobb kihasználása érdekében jövőre már nemcsak alma, hanem más gyümölcs feldolgozására is vállalkozik az új léüzem. Hasonlóképpen a kereskedelmi értékesítésre nem alkalmas alma hasznosítására szerelt fel egy léüzemet a Nagykanizsai Állami Gazdaság is. Cukorrépa-feldolgozás Termelési kooperáció keretében a jugoszláviai Ormoson dolgozzák fel a zalai gazdaságokban termelt cukorrépa egy részét. A cukorgyár és a termelők közötti megállapodás alapján pénteken Szepetneken. Mu- rakeresztúron és a galamboki termelőszövetkezetben megkezdték a cukorrépa szedését. A betakarításhoz az ormosi gyár kölcsönöz gépeket és szakembereket. A szedést, szállítást úgy ütemezték, hogy naponta harminc vasúti kocsiból álló irányvonat szállítsa a zalai répát a határtól mintegy negyven kilométerre fekvő ormosi cukorgyárba. Az e\ső szállítmányt vasárnap indítják útnak, s hétfőn kezdik a feldolgozását. A Jugoszláviában bérmunkában feldolgozott répából nyert cukrot hazai csomagolóanyagban. egy- és ötkilós csomagolásban szállítják vissza Magyar- országra. A termelési kooperációban — öt évre szóló szerződés szerint — kilenc zalai mezőgazdasági üzem vesz részt. A Sphero—ÉVIG Kft. magyar—svájci—NSZK vegyesvállalat megkezdte a Magyarországon készülő úgynevezett szférikus szivattyúk értékesítését az USA-ban. A vegyesvállalat igazgatója. Menyhárt József az MTI munkatársának elmondotta: USA-beli partnerükkel a múlt évben kötötték meg a szerződést. A megállapodásban a szállítások megkezdését a termék minőségi és biztonságtechnikai vizsgálatának eredményétől tették függővé. A vizsgálat — melyet egy USA-beli intézet végzett el — kedvező eredménnyel zárult, a Magyarországon készülő szférikus szivattyúk megfelelnek a tengerentúli követelményeknek is. Az első ezerdarabos szállítmány már megérkezett, a második, szintén ezerdarabos küldemény a napokban indul útnak repülőgépen Los Angelesbe. A vegyesvállalat szakemberei úgy tervezik, hogy az idén összesen 8—10 ezer, jövőre pedig már 40— 50 ezer szférikus szivattyút, illetve főegységet exportálnak az Egyesült Államokba. A magyar—svájci—NSZK vegyesvállalat két éve, 1982- ben kezdte meg svájci licenc alapján a háztartásokban és az iparban egyaránt alkalmazható szférikus szivaty- tyúk gyárfását. A termék műszaki megoldásában eltér a hagyományos szivattyúktól. Szerkezetét úgy alakították ki, hogy nincs szükség tengelyre, csapágycsészékre, s így szinte zajtalanul és nagy biztonsággal működik. A 'képződő vízkő nem okozhat üzemzavart. A gyártást a társaságban részt vevő Egyesült Villamosgépgyár ceglédi telepén kezdték el, ahol egy üzemrészt a svájci és NSZK-beli tagvállalatok által szállított gépekkel rendeztek be. A múlt esztendőben mintegy 40 ezer készült el a termékből, amelyet zömében a belföldi piacon értékesítettek. A termelés egynegyede jutott exportra, döntő többségét az NSZK-ba szállították. Emellett kisebb mennyiséget exportáltak Görögországba, Svédországba és Ausztriába is. A tengerentúli értékesítéssel lehetővé válik a gyártás és az export számottevő növelése. A vállalat szakemberei úgy számolnak, hogy az idén az éves termelés már eléri az 50—55 ezer darabot. Kiss István
