Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

1984. szeptember 19., szerda NÉPÚJSÁG |WWW#W##WWW#WW#IWW«##W»W#I##W#» I I Harminc pengő JQ a rendszer ára éve... *######################################################*; A „közigazgatásilag egye­lőre egyesitett” Csanád, Arad és Torontál megyének az akkor éppen Tiszaföldváron székelő alispáni hivatalában szeptember végén diktálták gépbe a következő összefog­lalót: „Folyó hó 20-án, szer­dán az alispán több oldalról arról értesült, hogy az ellen­séges nyomás a vármegye keleti részei, tehát az eleki járás ,és a battonyai járás határa és mellette fekvő községek ellen mind erőseb­bé vált. Az eleki járás fő- szolgabírájával ekkor már telefonon nem lehetett érint­kezni, mert a telefonállo­mások csak katonai beszél­getéseket kapcsoltak... A battonyai járás főszolgabíró­jával a telefonérintkezés akadálytalan volt és ő tájé­koztatta az alispánt elsősor­ban a vármegye keleti ré­szén fellépő eseményekről. Ekkor már pár nap óta Bat- tonya község állítólag (ma már tudjuk, hogy az „állí­tólag” is túlzás, a leírtak va­lójában rémhírek voltak — a szerk.) fél-üteg tüze alatt állott, s a községben néhány haláleset és károkozás for­dult elő. A tüzelő üteget a magyar hadsereg a követke­ző nap elhallgattatta, de az ellenség a következő nap a tüzelést újból megkezdte." Békés vármegye vezetői­nek e napokbeli sorsáról dr. Marik Dénes ezt írta a Vá­ros a front mögött című könyvében: „A megyei veze­tő tisztségviselők és család­tagjaik, a honvédtisztek fe­leségei és gyermekei már szeptember 21-ről 22-re vir­radó hajnalon elhagyták a várost. Szeptember 22-én a városi és egyéb állami szer­vek kiürítése kezdődött meg. A megye székhelyét Szarvas­ra helyezték át. A hivatal­vezetők közölték beosztottja­ikkal, hogy a kiürítés köte­lező jellegű, és ha a hivatal alkalmazottai nem távoznak el újonnan kijelölt hivatali székhelyükre, állásukból le- mondottaknak tekintendők. Ennek ellenére a megyei és a városi kistisztviselők több­sége nem követte vezetőit.” Persze akkor már Szarva­son sem volt rózsás a hely­zet. A gimnázium igazgatója szeptember 27-én"ezt jelen­tette egyházi főhatóságának: „A tanítást négy helyiségben sikerült megkezdenünk... 480 tanulóval. Ez a létszám a fennforgó körülmények között elég magasnak mond­ható. A tanítás két hétig folyt, a legnagyobb nehéz­ségek, aggodalmak között. Tanulóink életéről és bizton­ságáról gondoskodni volt legfőbb feladatom, hiszen a tanítási munka komolyságá­ról úgyszólván szó sem le­hetett, a tanítás megkezdé­sének elrendelése erőszakolt dolog volt. A tanítást a dél­utáni órákra tettem, igy is a két hét alatt a légiriadók miatt két ízben egész dél­után, három esetben pedig néhány óra alatt elmaradt". A főváros csak kevéssé érezte a valóságos helyzetet. Az országgyűlés felsőházá­nak szeptember 21-i ülésén Lakatos Géza miniszterelnök helyeslő közbekiáltásokkal tarkított beszédet mondott: „Megállapítom azt, hogy ha érzékeny veszteségeket is szenvedtünk a jelen háború folyamán, mindamellett a magyar nemzetben élő erők még koránt sincsenek telje­sen kimerítve. Még vannak harcba nem vetett erőtarta­lékaink, még vannak fel­tölthető katonai egységeink, s nem utolsósorban van ma­gyar hazaszeretet, magyar lelkesedés, magyar élni aka­rás (Ügy van! Úgy van!) és van a Kémet Birodalom ál­tal velünk szemben vállalt erkölcsi elkötelezettség. (Ügy van! Ügy van!)" A mindennapok agitátorai sokkal szerényebb muníció­val vívhatták csak csatáikat. Az Orosházi Friss Hírek már csupán egy továbbszolgáló szakaszvezető példáját állít­hatta olvasói elé: „M. M. üzent édesanyjának és kérte, hogy megtakarított pénzéből a gyulai Vöröskereszt javára 30 pengőt adományozzon. Ha hősi ellenállásban és a kö­zösség iránt érzett jótékony­kodásban minden magyar ilyen lesz, Hazánkon a pokol kapui sem vesznek erőt,” De ez már csak lázas álom. A valóság sokkal szür­kébb. Szeptember 23-án el­rendelik az általános megyei mozgósítást, s ezzel kapcso­latban imigyen igazítják el a községi elöljáróságokat: „A bevonulok figyelmezte- tendők, hogy jó ruhát, láb­belit, takarót, evőeszközöket, valamint kettő napi útrava- lón kívül még kétnapi útra- valót vigyenek magukkal. Minden csoport vigyen ma­gával létszámának megfele­lő üstöt vagy kondért főzés céljából”. Az Orosházi Friss Hírek szerkesztői is csak kínlód­nak. Az első oldalon ugyan még címben közölhetnek egy részsikert — Arad—Nagyvá­rad térségében hatvan pán­célost kilőttünk —, de utána már másról kell beszélniük: A szembajokat ma már mes­terséges lázzal gyógyítják — Űj német napraforgófajtát termeltek ki — Erősödik a kommunista párt Svédor­szágban — Milyen neveket viseltek régi őseink — „Ha a bíró nem vágatta le a tol­vaj orrát... (Hogyan bün­tették régen a magántulaj­don ellenségeit)" stb. Az említett tiszaföldvári összefoglaló így folytatódott: „Az ellenség nyomása fő­képp a vármegye keleti ré­szén mindjobban erősödött, Battonya már tűz alatt ál­lott, és Csanádpalotáról is jelentés érkezett, hogy a ha­tár felé partizánok tapoga­tóznak előre. 23-án este ... nyugtalanító hírek érkeztek a vármegye keleti részéből, és Battonya távbeszélőn ér­tesítette az alispánt, hogy az ellenség a község alatt van." Erről a napról Magyaror­szág történeti kronológiája ezt mondjam „A Vörös Had­sereg alakulatai Dombegy­ház, Battonya (Békés vm.) és Csanádpalota (Csongrád vm.) térségében átlépik a magyar —román határt." Akik a tilalom ellenére is hallgatták a moszkvai Kos­suth rádió adását, azok szeptember 23-án egyebeken kívül arról értesülhettek: „Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Bé­késcsaba irányában nyomul előre. Magyarország katonai helyzete napról napra egyre katasztrofálisabbá válik. A déli irányból haladó oroszok már csak fele akkora távol­ságban vannak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok. Másnap a londoni magyar nyelvű rádióadás a Károlyi Mihály elnöklete alatt tevé­kenykedő Magyar Tanács üzenetét közvetítette: „A Lakatos-kormány még ma is a halogatás kétkulacsos po­litikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cse­lekvésre van feltétlenül szük­ség. A magyar haderőnek csatlakozni kell az egyesült nemzetek haderőihez a né­metek üldözésére és meg­semmisítésére. Meg kell aka­dályoznia, hogy a szétzüllő- ben levő balkáni német erők Magyarországot Hitler utó- védharcainak színterévé te­hessék." Nőtt a közérdekű javaslatok száma Hazánkban minden állampolgárnak az alkotmányban rögzített joga, hogy részt vegyen a közügyek intézésé­ben. Ezt erősítette és konkretizálta a közérdekű bejelen­tésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény, amely egységesen szabályozza az állampolgárok bejelen­téseinek, javaslatainak panaszainak előterjesztését, vizs­gálatát és érdemi elintézését. Ugyanakkor hatékonyan védi a bejelentést tevő állampolgárt, s a jog eszközeivel gátat vet az alaptalan cs felelőtlen bejelentéseknek. Vi­tathatatlan a törvény jelentősége a közéleti demokrácia kiterjesztésében. Nem véletlen, hogy a népi ellenőrök rendszeresen kísérik figyelemmel gyakorlati érvényesü­lését. Az orosházi Népi Ellenőr­zési Bizottság 1981-ben vizs­gálta meg ezt a témát a vá­rosi tanácsnál és néhány szervnél. Az alapvizsgálat megállapította, hogy a tör­vény végrehajtására meg­szervezték az ügykezelés rendszerét, gondoskodtak az intézkedés módjáról és sza­bályozásáról. Előfordultak azonban különböző hiányos­ságok, különösen az ügyek besorolásában és minősítésé­ben. Gyakran elhúzódott az ügyintézés ideje, s több eset­ben megfeledkeztek az ügy­féléje értesítéséről. Végered­ményben kisebb szabályta­lanságokat tárt fel a vizsgá­lat, súlyosabb mulasztások nem történtek. A törvény ér­vényesülését azonban ezek is befolyásolják. Éppen ezért döntöttek úgy a népi ellen­őrök, hogy utóvizsgálattal visszatérnek a témára. A na­pokban ismét górcső alá vet­ték a közérdekű bejelenté­sek, javaslatok és panaszok intézését. Megállapították, hogy a városi tanács az alap- vizsgálat után hathatós in­tézkedéseket tett. A végre­hajtó bizottság titkára az osztályvezetők részére utasí­tást adott ki a bejelentések, a javaslatok és panaszok in­tézésénél feltárt hibák meg­szüntetésére. Az utasításban a jogszabálynak megfelelően előírta, hogy a 30 napos ha­táridőt meghaladó ügyek esetében az ügyfeleket írás­ban tájékoztassák az elhú­zódás okáról és az intézke­dés várható időpontjáról. Az utasítás szabályozta a szer­vezett fórumokon elhangzott, közérdekű bejelentések, ja­vaslatok és panaszok intézé­sének rendjét. Ügy rendelke­zett, hogy a helyszínen ve­gyék nyilvántartásba a fel­szólaló nevét, lakcímét, és az ügy érdemi intézéséről írás­ban tájékoztassák. A tanács­tagoknak feljegyzési mintá­kat is kiadtak. Az utóvizsgá­lat során a népi ellenőrök azt is megállapították, hogy az ügyek minősítése és be­sorolása megfelel a jogsza­bálynak. A szakigazgatási szervek a 30 napot megha­ladó ügyintézésnél — 1982- ben 15, a múlt évben pedig egy ilyen ügy volt — a ki­adott belső utasítás szerint jártak el. A tanácstagok a különböző beszámolókon fel­jegyzéseket készítettek. Az ügyfeleket pedig az előírás­nak megfelelően tájékoztat­ták. Minden közérdekű beje­lentés, javaslat és panasz a titkárságon kerül iktatásra. Innen adják ki az illetékes szakigazgatási szervnek in­tézkedésre. A titkárság az ügyek érdemi elintézéséről egy másolati példányon ér­tesül. A más szervekhez to­vábbított ügyek anyagait is bekérik. Annak is nagy jelentősége van, hogy a lakosságot érin­tő kérdések megfelelő nyil­vánosságot kapjanak. Külö­nösen ha szélesebb réteget érint a felvetés, a tanácstagi beszámolókon lehetőség van a tájékoztatásra. Sajnos, a tanácstagi beszámolóknál ké­szített feljegyzések nem tar­talmaznak erre vonatkozó adatokat, állapították meg a népi ellenőrök. A felelősségre vonás azonban megfelelő. Arányban áll a közérdekű észrevételek súlyával. Az alapvizsgálat óta változás történt a bejelentések, ja­vaslatok és panaszok arányá­ban. Ez alatt az időszak alatt a közérdekű bejelentések 75 százalékról 18 százalékra csökkentek, ugyanakkor a közérdekű javaslatok 15 szá­zalékról 73 százalékra emel­kedtek. Ez a megállapítás ar­ra utal, hogy a lakosság igen aktívan foglalkozik a köz­életi problémákkal. A múlt évben ezzel a témával a vá­rosi tanács is foglalkozott ülésen. Megállapították, hogy a közérdekű bejelentések, ja­vaslatok és panaszok 90 szá­zaléka a tanácstagi beszá­molókon, jelölőgyűléseken, várospolitikai tájékoztatókon hangzik el, s csupán 10 szá­zalékuk érkezik közvetlenül szakigazgatási szervekhez. Az ügyek többsége, mintegy 70 százaléka a kommunális szol­gáltatásokra vonatkozik. A tanácsülés, s maguk a népi ellenőrök is megállapították, hogy legtöbb gond a közér­dekű ügyek megvalósítása te­rületén mutatkozik. A jelen­legi költségvetési keret nem teszi lehetővé, hogy minden közérdekű javaslat és beje­lentés megvalósuljon. Ép­pen ezért ezeket az ügyeket rangsorolni kell, jelentősé­gük és közérdekű súlyuk alapján.' A Népi Ellenőrzési Bizott­ság a pusztaföldvári terme­lőszövetkezetben is megvizs­gálta a törvény végrehajtá­sát. Megállapították, hogy megfelelően foglalkoznak a közérdekű ügyekkel, törvé­nyes és demokratikus kere­tek között folyik a gazdál­kodási tevékenység a tagság megelégedésére. A demokra­tikus fórumok megfelelően működnek, minden jelentős gazdálkodási és a tagok élet- körülményeit érintő kérdés ismertetésre került, össze­gezve a tapasztalatokat, alap- vizsgálat után mind a két egység megfelelően intézke­dett a hiányosságok és a mu­lasztások pótlásáról. Fontos­ságuknak megfelelően kö­rültekintéssel kezelik a köz­érdekű ügyeket. Serédi János A szocialista erkölcs — a szocialista fegyelem A társadalom egészének csakúgy, mint kisebb alkotó­elemeinek, a szűkebb közös­ségekhez ahhoz, hogy tagjai között az együttműködés a létüket biztosítani tudja, szükség van az együttműkö­dést előíró, szabályozó rend­szerre. Benne kifejezésre kell, hogy jusson az az érdek- rendszer, amely az adott kői zösséget és tevékenységet meghatározza és egybefogja. Ilyen előírásokat tartalmaz az erkölcs, a jog, de itt kell számon tartani az olyanokat is, mint a különböző szerve­zetek működési szabályzatai, az üzemi, munkahelyi előírá­sok, házirendek. Ezek meg­szabják az adott területen tevékenykedőknek az ott ta­núsítható lehetséges maga­tartási formákat, a kötelező érvényű, szükséges magatar­tásformákat, s igen gyakran azokat a nemkívánatosakat is, amelyek másutt lehetsé­gesek, de itt, adott helyen és közösségben kifejezetten nem- kívánatosak, sőt ártalmasak vagy az egyénre vagy a kö­zösségre vagy mind a kettő­re. Ezen túlmenően a szű­kebb, tágabb közösségekben kialakulnak a társadalmi egészre nem jellemző sajátos együttműködési szabályok is, amelyek az adott közösségek szokásrendjeként határozzák meg a tagok kapcsolatait, magatartását, helyét-szere- pét az adott közösségben, amely sajátos tevékenységi formákban ölt testét. Ez megjelenik a baráti kapcso­latok szervezeti rendjében csakúgy, mint a családok belső életrendjében, a csa­ládtagok egymáshoz való vi­szonyában. Az előírások egyaránt tar­talmaznak megengedéseket és tiltásokat, amelyeknek meg­felelő tevékenység mint kö­vetelmény jelenik meg az egyes tagokkal szemben csakúgy, mint az adott kö­zösséggel szemben annak más közösségekhez való vi­szonyában. A követelmények érvé­nyesítésének megvannak a kialakult eszközei, melyeket figyelembe venni és betar­tani az egyénnek és a kö­zösségnek egyaránt érdeke, s tartósan nem lehet büntetle­nül megszegni azokat. A büntetés arra szolgál, hogy rákényszerítse a vétkezőt a közösség érdekeinek megfe­lelő magatartásra, ami tu­lajdonképpen neki magának is, amennyiben az adott kö­zösség tagja akar maradni, egyéni, személyes érdeke is. A szabályozás jelentős mér­tékben az erkölcsi szabályo­zás szerint működik, de van­nak olyan előírások és sza­bályzatok, amelyek a jogi szabályozást követik, ezek­ben az esetekben a nemkívá­natos magatartást adminiszt­ratív eszközökkel is megto­rolják. Az előírásokban, szabá­lyokban éppen a szűkebben vett közösség érdekel nyer­nek kifejezést, igy a szabá­lyozás maga is csak az adott területet öleli fel, s eltér a más környezetben érvényes és ható szabályozó rendsze­rektől. Ugyanakkor a sok­színűség ellenére is meg kell, hogy legyen a különböző te­rületek közötti szabályozás tartalmi összhangja, ezt biz­tosítja az erkölcsi szabályo­zás ' általános rendszere, csakúgy mint az egész társa­dalomra érvényes jogi sza­bályozás. A legálisan műkö-i dő különböző szintű közössé­gek esetén ezt a tartalmi összhangot törvényes eszkö­zökkel biztosítják. Nem le­gális feltételek mellett a szű­kebb közösségek együttmű­ködésében lehetnek és van­nak is eltérések a társada­lom egészét meghatározó er- kölcsi, jogi szabályozás tar­talmától is, nemcsak formá­jától, annál is inkább, mivel az illegális tevékenység a nyilvánosan lehetséges ma­gatartásokkal leginkább el­lentétes, nemkívánatos, s ezért tiltott. ’ Az egyénekkel és közössé­gekkel szembeni követelmé­nyeknek megfelelő magatar­tás és tevékenység a fegye­lem, aki annak megfelelően viselkedik, azt fegyelmezett­nek, aki ettől eltér, ezzel el­lentétesen viselkedik, azt fe­gyelmezetlennek nevezzük. Különbség van azonban tar­talmilag az előírásoktól el­térő, szokatlan és a vele el­lentétes magatartás között. Míg az ellentétes magatartás tartalmilag és formailag egy­aránt szemben áll az adott közösség érdekeivel, s ezért a közösség ezt a magatartást nem tűri meg, az eltérés le­het csupán formai, melyben másként ugyan, mint ahogy általánosan már a közösség megszokta érdekei kifejezé­sének formáját, mégiscsak az adott közösség érdekei je­lennek meg tartalmilag. Az érdekérvényesítésnek és meg­valósításnak ezek a formái lehetnek rosszabbak, mint a már meglévők, de — és ezt nagyon^ fontos állandóan fi­gyelemmel kísérni — lehet­nek jobbak, hatékonyabbak is a régi formáknál, eseten­ként benne jelenik meg a kí­vánatos új, a jövő magatar­tását megjelenítő forma. Eb­ből is adódik, hogy fegyel­mezettnek lenni nem azt jelenti, hogy a meglévő írott vagy íratlan magatartási sza­bályokat minden esetben be­tű szerint betartani, hanem érvényesíteni a közösségi ér­dekeket, amelynek az adott 'korban az adott előírások és szabályok képzik a leginkább használatos és gyakorolt for­máját. Éppen ezért túl egy­szerűsített lenne azt a köve­telményt támasztani, hogy elegendő a meglévő szabái lyok pontos betartása. A fe­gyelem és fegyelmezettség ennél sokkal többet tartal­maz magában. A fegyelem állandóan vál­tozó tartalmú magatartást je­lent, mivel az élet változá­sai mind újabb és újabb kö­vetelményeket támasztanak. Különösen így van ez a szo­cialista forradalom időszaká­ban az új, szocialista fegye­lem 'kialakulása során. Át­alakultak viszonylag rövid idő alatt a társadalom alap­vető közösségei, osztályok, rétegek, munkhelyi közössé­gek, családok, lakóhelyi kö­zösségek, amelyek mind újabb és újabb együttműkö­dési feltételeket követelnek tagjaiktól. Ezen változások követelményei máig sem megoldott feladatokat rónak a szocialista társadalom épí­tése során, olyanokat, ame­lyek nem mérhetők közvet­lenül méterekben, 'kilókban és forintokban, de közvetve azokban is jelentős a hatá­suk. A fegyelem alapját vi­szonylag szilárd együttműkö­dési viszonyok teremtik meg, s elsajátításuk is ezen az együttműködésen alapuló hosszantartó együttműködést feltételező folyamat. A fe­gyelmet el kell sajátítani,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom