Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

1984. szeptember 19., szerda o Hat évtized egy munkahelyen Ülök Höfler Pálnak, a Gyulai Tejpor- gyár igazgatójának a szobájában. Az igaz­gató átment a szomszédos irodába, hogy kérésemre szóljon Tóth Juliannának, aki hat évtizede egy munkahelyen dolgozik. Amíg egyedül ülök a kényelmes fotelben, elgondolkozom. Vajon hogy néz ki Jutka néni most, hiszen nagyon régen láttam. Gyerekkoromban a Virág utcában laktam, s a házunk előtt járt el dolgozni évtize­dekig. Az utcában mindenki ismerte, min­denkihez volt egy-egy kedves mondata. Reggelenként akkor indultunk az iskolába, amikor Jutka néni a házunk elé ért. Az órát hozzá lehetett volna igazítani. Nyílik az ajtó, belép az igazgató társa­ságában. Először nem ismer meg, majd mosolyogva érdeklődik családom, munkám felől. Szabadkozik, hogy nem akar ő újság­ba kerülni, majd mégis „kötélnek áll", 9 imigyen szól életéről, munkájáról. — Édesapám fuvarozó volt, egymás után jöttek a gyerekek. A kilenc gyerek közül én voltam a negyedik. 1905. április 8-án születtem itt, Gyulán. Az iskolában min­dig kitűnő tanuló voltam, és évenként be­csatoltam a szegénységi bizonyítványt, így tandíjmentességet élveztem. Végül sike­resen elvégeztem a polgárit. Ezután kilenc pályázó közül én kerültem be 1923. július 1-én a gyulai tejszövetkezetbe, ahol az összes adminisztrációs munkát ketten csi­náltuk egy kollégámmal. Voltam pénztá­ros, könyvelő, közgyűlési jegyzőkönyvve­zető és sorolhatnám tovább. — Emlékszik-e Jutka néni, hogy mit vett az első fizetéséből? — De még mennyire. Ez nagy öröm volt a családban. Vettem egy pár cipőt és két kis nyári ruhára való anyagot, amit édes­anyám varrt meg. 1944. október 6-án fel­szabadult a városunk. Ezután újból meg­szerveztük a tejszállítást, és így jutott is­mét a város lakossága, a kórházak, az intézmények rendszeresen tejhez. 1949-ben államosították a tejszövetkeze­te t, 1950. február 10-én, éúpen a névna­pomon költöztünk át a mai helyünkre, a Reisner-testvérek tejporgyárába. — Hogy történt tovább? — Ettől kezdve áruforgalmi előadóként dolgoztam 1961. január 21-ig, amikor is nyugdíjba vonultam. Egy kis pihenő után újból visszahívtak dolgozni, aminek én nagyon megörültem, s azonnal jöttem is. Tehát több mint két évtizede nyugdíjas­ként dolgozom a felvásárlási csoportnál. Nagyon szeretek itt dolgozni, hiszen a ve­zetőim és a kollégáim is — úgy érzem — kedvelnek. Azt kívánom, hogy olyan jó Vezetők legyenek másutt is, mint itt, a mi gyárunkban. Nekem a tejporgyáriak a családom, itt érzem jól magam, s addig élek, amíg a munkatársaim között lehe­tek. — Társadalmi munkát végzett-e, tagja-e valamilyen szervezetnek? — Négy évtizede vagyok tagja a szak- szervezetnek. Szakszervezeti aktívaként is dolgoztam, s több oklevelet is kaptam. A gazdásági munkámért pedig Kiváló dolgo­zó kitüntetéssel jutalmaztak. Alapító tag­ja vagyok a József Attila Szocialista Bri­gádnak, amely többszörös aranyérmes, és elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja meg­tisztelő címet is. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Régebben nagyon szerettem kézimun­kázni, színházba, moziba járni. Ma már a televíziót nézem, és néha-néha összejö­vünk a barátnőimmel egy kis beszélgetés­re. Az utóbbi időben kissé meggyöngült a szemem, de azért József Attila verseit még most is szívesen olvasgatom. Kedvenc köl­tőmmel egy évben és egy hónapban szü­lettem. De nem ezért, hanem a verseiért szeretem! A nap besüt az iroda ablakán, sugara megpihen Jutka néni fiatalos arcán. Mosolyog, Jutka néni nem öregszik. Bú­csúzóul ezt kívánom:-— További jó munkát, erőt, egészséget, Jutka néni! Legyen boldog sokáig tejpor- gyári családja körében. Ormosi Péter Új gazdasági társaság Hyper—AT néven (teljes ne­vén Hyper—AT Hidraulikus, Pneumatikus Elemek, Rendsze­rek Alkatrészellátó Társaság) gazdasági társaság alakult, amelynek célja, hogy tagvállala­tainak gépeihez, berendezéseihez hidraulikus és pneumatikus ele­mek, részegységek és tartalék alkatrészek beszerzéséről gon­doskodjék. A szükségletek fel­tárásával és összegzésével terv­szerűbbé válik az alkatrészek beszerzése, és maga az ellátása is. A tagvállalatok számára szükséges elemek és alkatrészek gyártására a gazdasági társaság elsősorban hazai vállalkozót ke­res, a hazailag gazdaságosan nem gyártható elemeket, rész­egységeket és alkatrészeket pe­dig lehetőség szerint a szocia­lista országokból igyekszik be­szerezni. A társaság gesztora a bélme­gyeri Üj Barázda Mezőgazdasá­gi Tsz, s további alapító tagjai a Székesfehérvári Könnyűfém­mű, az Inotai Alumíniumkohó és az Óbuda Mezőgazdasági- Kertészeti Tsz, de csatlakozhat­nak hozzá más vállalatok és szö­vetkezetek is, amelyek érdekel­tek az alkatrészek beszerzésé­ben, gyártásában, és egyetérte­nek a társaság céljaival. Az al­katrészek forgalmazásában a társaság kész együttműködni azokkal a vállalatokkal is, ame­lyek nem tagjai a társaságnak. Vésztői Körösmenti Tsz Kenderkúpok között meg kell tanulni! S a'kkor, amikor az egyén sűrűn vál­toztatja környezetét, sűrűn kényszerül az új követelmé­nyek fegyelmének elsajátí­tására, s ha ez az idő túl­ságosan rövid, nem alakul­hatnak ki benne a fegyelmet megalapozó követelmények. Arról nem is szólva, hogy az új viszonyok 'közé lépés min­dig új elsajátításra, tanulás­ra kényszeríti az embereket, ami másként is hasznosítható energiákat emészt fel. A szocialista forradalom­mal szükségszerűen együtt­járó nagy társadalmi válto­zások átrendezték azokat az érdekviszonyokat — még­hozzá gyökeresen —, ame­lyek megalapozták a régi társadalomban kialakult fe­gyelmet. Oj érdekrendszer alapozza meg a mai társa­dalmi fegyelmet, amely egé­szében a közösségi-társadal­mi tulajdonviszonyokra épül. Nemcsak magát a változta­tást nem könnyű létrehozni, hanem a neki megfelelő fe­gyelmet kialakítani sem. Eh­hez még azt is hadd tegyük hozzá, hogy a társadalom egészében is más magatar­tást kér még híveitől és attól függően, hogy az adott 'kor­szakban milyen főbb fela- adatok megoldása előtt áll, s így mást jelent fegyelmezett­nek lenni az úgynevezett nagy forradalmi változások időszakában, és megint mást jelent napjainkban. Mind a forradalmi fegyelemnek, mind a szocialista fegyelem­nek történelmi koronként változó konkrét tartalma van, s nemcsak a tartalom vál­tozik, hanem a változás üte­me is más és más lesz. Az utóbbi években a tár­sadalmi változások lelassul­tak. A korábbi évekkel egy­bevetve lassult a társadalom mennyiségi átalakulása, mi­közben előtérbe került a mi­nőségi változtatás, ami az alapviszonyok már kialakult szocialista jellegére épül. <Sz egyben viszonylag lassítja a társadalmi csoportok mozgá­sát is, 'kevesebb lesz az olyan nagy ívű tömeges átrétegző- dés, amely egy emberöltő alatt kényszerített ki több, gyökeresen más tartalmú magatartást, más tartalmú zettséget az emberekből (lásd: napszámos, egyénileg gazdálkodó paraszt, szövet­kezeti paraszt, ipari munkás, különböző szintű vezető). Így egyre inkább van mód és lehetőség arra is, hogy az új követelményeknek, érde­keknek és szükségleteknek megfelelő, azt tükröző, azt megvalósító fegyelmet kiala­kítsuk, hogy összhangot te­remtsünk a mai társadalmi feltételek és a fegyelmezett­ség szintje között, ami ma még — minden eddigi törek­vések ellenére — nem adott, s jelenlegi állapotában ma már társadalmi fejlődésünk egyik jelentős gátló tényező­je. A fegyelemre nevelés nem iskolai nevelési feladat csu­pán, minden közösségnek ki kell alakítania a neki meg­felelő érdekek szerinti fe­gyelmet, amely mint nevelé­si folyamat nyilvánvalóan kezdődik a családban, folyta­tódik a nevelési-oktatási in­tézményekben, a munkahe­lyeken, a különböző szintű társadalmi közösségekben, valamint az utcán, a szóra­kozóhelyeken, a lakótelepe­ken, de önmagában egyik sem tudja ezt a feladatot a kívánatos mértékben megol­dani, csak együttesen, s ezt az együttes fegyelemre neve­lést kell minden szinten és területen szorgalmazni. A fegyelem alapja a szi­lárd követelményrendszer, amely kellően biztosít lehe­tőséget a különböző egyéni képességek kibontakoztatá­sára, s ösztönzi Is azt. A ko­rábbiakban a követelmények túl általánosan fogalmazódtak meg, ami a munkában a kü­lönböző képességűek közötti azonos teljesitményeket ösz­tönözte, így a többre képese­ket leszerelte a nagyobb munkavégzésről, lazította a munkafegyelmüket, ami az­után azokra is átterjedt, akik maguk amúgy sem voltak képesek nagyobb teljesítmé­nyekre. A munkahelyeken ta­pasztalt fegyelmezetlenség, a követelmények vállalaton­ként különböző szintje lazít­ja az! általános társadalmi fegyelmet is, aminek az az eredménye, hogy a munká­ban tanúsítandó követelmé­nyek szintjét a gyengébbek­hez, a fogyasztás, az életmód és életvitel szintjét pedig a legjobbakéhoz igazították Az így kialakult követelmény nem becsüli meg kellően a munkát, nem eléggé fegyel­mezett, s a saját munkával nem arányos igényeket tá­maszt a társadalommal szemben a fogyasztásban. A fegyelem alapja a kö­zösségi érdekek megvalósu­lása. Ez azt jelenti, hogy az a fegyelmezett ember, aki a közösségi feladatok megoldá­sában egyénileg, személyesen is úgy vesz részt, mintha azt teljes egészében neki magá­nak egyedül kellene felelős­séggel megcsinálnia. Ma még sokan elbújnak a közösség­ben, egyéni fegyelmezetlen­ségüket a közösség számlájá­ról igyekeznek rendezni, s sajnos, hogy néha a demok­ratikus jogokra való hivat­kozással teret és lehetőséget is kapnak erre. ' A szocialista ember fegyel­mezett ember, aki felelőssé­gét a közösségben egyénileg vállalja és teljesiti, miköz­ben nemcsak a szabályok és előírások pontos betartására ügyel, hanem arra is, hogy a rábízott és vállalt felada­tok minél teljesebben, haté­konyabban, eredményeseb­ben valósuljanak meg. —I—t A vésztői Körösmenti Tsz irodájában ülünk az elnök­kel, Nyilas Károllyal. Ven­dégeket várunk, s amíg meg­érkeznek, az elnök tájékoz­tat a szövetkezet kenderter­mesztéséről. — Az idén hatszázötven hektárra vetettük a növényt, ebből ötven hektárt megvert a jég. Már túl vagyunk a munkacsúcs legnehezebb ré­szén, levágtuk a hatszáz hek­tár termését, a bálázásnak is a vége felé tartunk. Ügy tűnik, ha visítva is, de meg­lesz a tervezett mennyiség. Szerencsére a minőség jó, a kender 85 százaléka első osztályú, a többi másodren­dű. így jobb árat kapunk, mint terveztük, szép nyere­séget hoz a rostnövény a tsz-nek. A kender kúpozásában, bá­lázásában katonák is segíte­nek. Mert hiába a gépesítés, azért sok vele a kézi munka. Pár évvel ezelőtt ötórányit fordítottak egy mázsára, napjainkban ez a szám már csak harminc perc.' De ha összehasonlítjuk a búzával, Lídia Mihajlovna Gorskova még akad javítanivaló a gépesítés színvonalán. A ka­lászos gabonára az idén má­zsánként csak öt perc kézi munka jutott. — A szovjet ZsSzK—2,1-es betakarítót használjuk, van belőle tizenkettő a szövet­kezetben. Beváltak ezek a gépek. A levágott kendert kévébe kötik és lerakják, 5-6 nap múlva a dolgozók kúpol- ják, utána 1-2 nap múlva bálázzák. így bálázva köny- nyebben szállíthatjuk a sar- kadi vagy a komádi gyárba, mikor melyik kéri. A Körösmentiben tíz éve foglalkoznak a kenderrel. A növény a nehéz talajú föl­deken is bizonyított, ezért jövőre tovább növelik a te­rületét. Természetesen, az ésszerűség határáig, hiszen nem elég megtermelni, be is kell takarítani és elszállítani a feldolgozóba — olyan augusztusi—szeptemberi munkacsúcs jön igy össze, hogy ember legyen a talpán, aki jó szervezéssel le tudja vezetni! * * * Megérkeznek a vendégek. Lidia Mihajlovna Gorskova, a szovjetunióbeli, közelebb­ről ukrajnai Blukov-város Össz-szövetségi Háncsrost Ku­tató Tudományos Intézetének nemesítési osztályvezetője, Jurij Ivanovics Vlaszenko ugyanott gépészmérnök. Nyilas Károly a tolmács se­gítségével tájékoztatja a ven­dégeket a szövetkezet gaz­dálkodásáról. Közben Tár- kány Szűcs Sándor, a Sze­gedi Kendertermesztési Rendszer vezetője világosít fel a látogatás céljáról. — A magyar és a szovjet mezőgazdasági minisztérium közötti tudományos együtt­működés kenderrel foglalko­zó témája keretében érkez­tek hozzánk, ötéves progra­mok szabályozzák az együtt­működésünket, s ez, a ken­dertermesztést szolgáló az egyik legjobb. Magyar rész­ről a gödöllői agráregyetem kompolti kutatóintézete és a mi termesztési rendszerünk dolgozik össze, így nyílik rá lehetőség, hogy évente 2-3 szakember cserejelleggel a másik félhez látogasson. Az együttműködésről nyu­godtan elmondhatjuk, hogy széles körű. A hétköznapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy rendszeresek a kenderfajták cseréi a két or­szág között, közösen végez­nek vegyszerezési kísérlete­ket, s a Szovjetunióban ki­kísérletezett gépeknek mi ve­vői, használói vagyunk. Ép­pen ezzel kapcsolatos Nyilas \Károly kérdése: — Miben fudnak segíteni, melyek a fejlesztés új irá­nyai? Megtudjuk, hogy az inté­zetben kikísérleteztek egy kendermag betakarítására al­kalmas gépet, most folyik az állami minősítése. Ha elfo­gadják, mi is vásárolhatunk belőle. Nagy gond oldódik meg a magtermesztés gépe­sítésével, hiszen jelenleg csak a Nyírségben termesztik kézi erővel. Géppel talán itt, Vésztőn is megpróbálkoznak a jól jövedelmező magter- mesztéssel... * * * A szopori határrészben lát­ványnak is megkapó ken­derkupacok fogadnak. Az el­ső rácsodálkozás után máris a termesztésre terelődik a szó. Megkérdezzük természe­tesen a vendégeket is, hi­szen egy külső szemlélő vé­leménye mindig értékes. Lidia Mihajlovna elége­dett: — Nagyon tetszik a ken­der. Ügy látom, egyenletes az állomány, vékonyak, jó minőségűek a szárak. Megfe­lelő a magasságuk is, biztos, szigorúan betartják a ter­mesztési technológiát, ez a siker titka. A gépi betakarí­tás jó módszernek tűnik. És hogyan takarítják be a Szovjetunióban a kendert? — Nem így — mondja Ju­rij Ivanovics —, a bálázást mi elhagyjuk. Nagyon mun­kaigényes, hiszen itt kézzel rakják a kévéket a bálázóba. Nálunk a kévéket szállítják a gyárba. Mint gépész, természetesen állandóan azon töri a fejét, hogyan lehet egyre jobb konstrukciókat megalkotni. Nem akarják nagy dobra verni — teszi hozzá —, de a teljes gépesítést tartják az igazinak, s vannak is ezen a téren kedvező eredményeik. Persze, az új gép piacra do­básához még sokat kell dol­gozniuk. A szomszédos táblán kis csapattal találkozunk. A föl­dön heverő kenderkévéket rakják kúpokba. Az elnök büszkén mondja, hogy ez az ő brigádja. A juhászok ne­hezen alakítottak brigádot, mert három telepen dolgoz­nak, rossz időbeosztással. Nyilas Károly nem hagyta annyiban: felajánlotta, hogy ő is belép. így jött létre a Rákóczi Szocialista Brigád. Most éppen ebédszünetben dolgoznak, hogy a szerzett pénz a brigád kasszáját gya­rapítsa. Többen odajönnek hozzánk, elbeszélgetnek a két szovjet vendéggel. így rendben — teszi hozzá az el­nök —, igazoltnak veszik a hiányzásomat. M. Szabó Zsuzsa Jurij Ivanovics Vlaszenko A Rákóczi brigád tagjai Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom