Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-16 / 218. szám
1984. szeptember 16.. vasárnap Doboz nevét először egy 1075-ben keltezett oklevél említi. De a mai Doboz környékén öt helyen, egymástól alig egy-két kilométer távolságban találtak Árpád- kori településnyomokat. Doboz története 1944. október 6-ig, a felszabadulásig, alig egyéb, mint egy-egy nagybirtok és az itt élő parasztok története. A fennmaradó forrásokból legjnkább a birtokváltozásokra következtethetünk. A község lakóinak megélhetése évszázadokig a Körösökhöz, a halászathoz és a vízi vadakhoz kötődött. 1554-ben például azt írják, hogy a falunak — erdők, mocsarak és vizek között lévén — nincs vetése. Később viszont a falu határától távolabb pusztákat, hátasabb földeket béreltek. Ekkor már termeltek búzát, kölest, árját és zabot. 1874-ben a Fekete-Köröst átvágták és a Szanazugnál vezették bele a Fehér-Körösbe. Egymás után alakultak ki az uradalmi majorok. A kapitalista mezőgazdasági nagybirtok kialakítása gróf Wenckheim Dénes nevéhez fűződik, aki felméri, hogy a rideg sertés- és marhatartásnál, illetve a gabonatermesztésnél az ipari növények nagyobb hasznot hoznak. Az emberek évről évre sanyarúbb körülmények között élnek a gazdasági helyzetük miatt. Századunk elején a summások és a cselédek haszonbéres földet követelnek maguknak. Ezekben az években az elégedetlenség és a kilátásta- lanság sorra szüli a sztrájkokat. Nem véletlen, hogy Békés megyében harmadikként itt alakul meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete. (A Vörös Űjság 1919. január 11-én számol be erről.) Majd \a Tanácsköztársaság leverését követő években a terror sem képes a baloldali megmozdulásokat teljesen megszüntetni. A második világháború Dobozról is megszedte áldozatait. De 1944. október 6-án felszabadult a község A felszabadulást megelőző éjszaka szörnyű vérengzés színhelyévé tette a temetőt. A községi 'krónika így számol be erről: „Október 5-én délután négy csendőr mintegy 30—40 fős lerongyolódott férfiakból, asszonyokból és gyermekekből álló csoportot kísért Sarkad felől. A grófi kastély előtt a foglyok egy részét különválasztották és bezárták az uradalmi lovardába. Két csendőr ottmaradt velük. A másik két csendőr továbbkísérte az embereket egészen a temetőig. Itt felszólították őket, hogy álljanak szorosan egymás mellé, mert itt fognak éjszakázni. A temető szomszédságában lakó Gergely Antalné így emlékszik vissza: »-Közeli és iszonyú puskaropogásra, kézigránátok robbanására riadtunk fel azon az éjszakán, majd hirtelen csend lett. Másnap megtudtuk, hogy mi történt. A foglyokat lemészárolták, s azután a temető mellett lakó cigányokat ösz- szeszedték, és velük temet- tették el a halottakat,«” A harcok végeztével sorra alakultak a demokratikus pártok. Először a kommunista párt helyi szervezete, majd a szociáldemokrata, a kisgazda és a paraszt párt. A legnagyobb befolyása kezdettől a kommunista pártnak volt a községben. Október 16-án megalakult a polgárőrség, majd 1945 februárjában a demokratikus rendőrség. Létrejöttek az érdekvédelmi szervezetek, a FÉ- KOSZ, a MADISZ és az MNDSZ. A közigazgatás demokratikus útra lépett. A mezőgazdasági bizottság buzdítására 1945. február 6-án, 400 önkéntes taggal, 1500 kataszteri holdas területen létrejött a földműves termelőszövetkezet. Az 1945. és 1950. között az országban végbemenő változások Dobozon is lecsapódtak. Az első 3 éves terv sikeres teljesítése után bizakodással néztek az emberek a jövő felé. Ilyen körülmények között került sor 1950. október 22- én a tanácsi választásokra. Héttagú végrehajtó bizottságot és 80 tanácstagot választottak meg. A napjainkig tartó változásokat, a fejlődés egyes szakaszait nehéz lenne tételesen ismertetni. Egyedül az elmúlt 10 évben Dobozon 13 kilométer szilárd burkolatú út épült. Teljesen elkészült az ivóvízhálózat, korszerűsítették a villanyhálózatot, megoldották a csapadékvíz-elvezetést. Egyszóval lényegesen javultak az itteniek életkörülményei. Komlósi Lajos, aki 1960— 1980 között volt a községi tanács elnöke, 1945 óta tagja a pártnak, így beszélt ezekről az évekről: — A fejlődés az élet minden területén érezteti hatását, még akkor is, ha közben a ’66- os, ’70-es, ’74-es, ’80-as ár- és belvíz rendkívüli megpróbáltatások elé állította a doboziakat. Az ár- és belvizek tönkretették a házakat. A termelőszövetkezet gazdálkodása sem úgy alakult, ahogy azt szerettük volna. Bizony nehéz volt újra és újra mozgósítani az embereket és hitet önteni beléjük. Az elmúlt évekről és a közeljövőről Szatmári János tanácselnököt és Szabó Sándort, a községi pártbizottság titkárát kérdeztük. Szatmári János: — Legjelentősebben a kommunális ellátásban léptünk előre. Gondjaink vannak viszont a kereskedelmi ellátottsággal. Az alapellátás megoldott, de az üzlethálózatunk elavult, korszerűtlen. Változatlanul problémákat okoz az, hogy a 2400 munkaképes korú lakosból csak ezer talál helyben munkát. A többiek máshová - járnak el dolgozni. Legtöbben Békéscsabán helyezkedtek el. Többek között ezért döntött úgy ’83- ban a tanács és a HNF községi bizottsága együttes ülésén, hogy Doboz 1984. január elsejétől mint város környéki település, közigazgatásilag a békéscsabai Városi Tanácshoz tartozzon. Szabó Sándor: — A községi pártvezetésnek és a párttagoknak az elmúlt időszakban az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy az ár- és belvizek keltette rossz hangulatot ne engedje eluralkodni. Bizonyítani, hogy van jövője a községnek, és igenis érdemes belefogni a házépítésbe, igenis érdemes továbbra is ittmaradni. Szerencsére a szövetkezet tavaly már nyereséges volt, és reméljük, az idén is az lesz. A háztáji gazdaságok lehetőséget teremtenek plusz jövedelem szerzésére. Az itteniek sokat áldoztak, a településfejlesztésre. Ügy érezzük, hogy támogatják a gázprogramot is. A tanulmány- terv engedélyeztetése ez idő tájt van folyamaiban. A terv úgy számol, hogy 1986- ban elkezdődhet a munka. Bhol a harisnyanadrágok készülnek Eredmények, gondok az iskolában Két „élé” szakosztály A Budapesti Harisnyagyár helyi telepe 1969-ben létesült. Azóta is a gyulai gyárból érkező anyagból itt szabják ki, varrják össze és szegik a vastagabb női, férfi-és gyermek-harisnyanadrágot, amit Budapesten, a központi gyárban festenek, formáznak, csomagolnak. A termék igen keresett, belföldön és külföldön egyaránt jól eladható. Baj azonban, hogy a dolgozók száma az utóbbi időben egyharmadával csökkent. Kiss Mihály telepvezető ennek okát a viszonylag alacsony bérekben látja. Más helyeken jobb a kereseti lehetőség. Az éves termelésértékük az idén várhatóan 5 millió 500 ezer forint lesz, és volt már 7 és fél millió is. Az 1970-es évek második felében — előkészítő tanfolyam után — 38-an tettek szakmunkásvizsgát, ami azonban semmi előnnyel nem jár. így aztán — vélekedik Kiss Mihály — ez sem köti az üzemhez a dolgozókat. A telepen a munkaverseny évről évre eredményesebb volt. Tavaly a 15 termelő szocialista brigádból nyolc kapta meg az aranykoszorús jelvényt, s ezek közül az Ady-brigád (vezetője Trefil Ernőné) kiérdemelte a Vállalat Kiváló, a Lenin brigád (vezetője Dézsi Istvánná) pedig a Gyár Kiváló Brigádja címet is. — Most az a törekvésünk, hogy a szervezési okok miatt az első félévben bekövetkezett lemaradást pótoljuk. A felszabadulási és a kongresszusi vállalás keretében pedig még 2 százalékos túlteljesítést is el akarunk érni — mondja Kiss Mihály. Dr. Frányó Ildikó, az 1. sz. körzet orvosa az új orvosi rendelőben naponta sok beteget vizsgál meg. Képünkön az egyik beteg vérnyomását méri A felszabadulás előtt — és utána is rövid ideig — két egyházi és egy állami iskola működött Dobozon. 1947-ben összevonták, államosították az iskolákat. Jelenleg a központi iskolában a felsőtagozatosok, az alsósok a község területén 11 helyiségben, épületben tanulnak. összesen 24 tanuló- és 6 napközis csoportban 582 gyerek tanul, 37 pedagógus irányításával. Két óvoda is az iskolához tartozik. Váradi Mihályné, az intézmény igazgatója elégedett is, meg nem is, amikor az elmúlt évekre emlékezik. Sokáig nagy volt a fluktuáció a nevelői testületben, ám mintegy 10 évvel ezelőtt sikerült ezt megállítani. Ebben szerepet játszott az is, hogy a tanács már több, komfortos szolgálati lakást tud biztosítani a pedagógusoknak, de nem hanyagolható el az a szempont sem: jó a munkahelyi légkör, s ennek is köszönhető, hogy a szakos ellátottságot tekintve évekre visszamenőleg az országos átlag fölött szerepel az iskola. A tanulók az utóbbi években sok jó eredményt, helyezést értek el különböző szintű sport-, művelődési, tanulmányi, KRESZ-, és mezőgazdasági versenyben. Az úttörőcsapatot a folyamatos, kiemelkedő munkájának elismeréseként, néhány évvel ezelőtt a KISZ KB Vörös Zászlajával tüntették ki. Az iskola jó kapcsolatokat tart fenn a helyi művelődési intézményekkel, gazdasági egységekkel, de támaszkodhatnak a szülőkre is, például évek óta csak az ő társadalmi munkájuk segítségével tudják kimeszelni az iskola tefmeit. Legnagyobb gondot a központi iskola állapota jelenti. A tetőszerkezet és a villany- hálózat is több mint negyven éves, felújításra szorulnak. Erre a tervek készen is vannak, de anyagi eszközök híján nem tudják a munkákat megkezdeni. A rendelkezésre álló pénzt az oktatás feltételeinek korszerűsítésére fordítják elsősorban, így az utóbbi években a felső tagozatosok termei műanyag borítást kaptak, az alsó tagozat termeit kiparkettázták, szemléltető- és audiovizuális eszközöket vásároltak. Jelenleg pedig a központi épületben a központi fűtés szerelési munkálatai folynak. Gond a postán A postahivatalban négy tisztviselő, hat egyesített kébesítő és egy expresszle- vél-táviratkézbesítő (aki egyúttal takarító is) dolgozik. Tízen szakképzett postások, csak az egyik kézbesítő nem az. ö azonban tanfolyamra jár és jövő év nyarán vizsgázik. A kézbesítők közül négy asszony, kettő férfi. Az asz- szonyok szombaton és vasárnap nem dolgoznak. Sikerült megoldani, hogy mások helyettesítsék őket, s így a családjuk körében tölthetik el a hétvégét. Sziromi Elemérnének, a postahivatal vezetőjének a véleménye szerint minden rendben is volna. Társai körében jó az egyetértés, eredményes a munka és valamennyien szívesen dolgoznak a postán. Van azonban egy nagy gond: egyelőre nem megfelelők a munkakörülmények. Sziroml Elemérné ezzel kapcsolatban a következőkét mondja: — Tavaly bevezették a központi fűtést, bekötötték a csöveket, a radiátorokat, kazán is van, csak kémény nincs. A fűtési szezon pedig közeledik ... — Mi most a teendő? — Ügy tudom —, mert hallottam, amikor a Szegedi Postaigazgatóság illetékese tárgyalt —, hogy a tanácsi költségvetési üzem készíti majd el a kéményt és az épület aláfalazása is az ő feladata lesz. Bizony jó lenne, ha elkezdődne a munka. A hűvös idő beálltáig már nem sok van hátra. Ha a község lélekszámúhoz, fejlettségéhez viszonyítjuk, akkor úgy tűnik, a sportélet lehetne rangosabb is a nagyközségben. Tulajdonképpen a tsz-sportkör- nek két „élő” szakosztálya van, a labdarúgó és a kézilabda. Azzal bizonyára semmi újat nem mondunk, hogy a futball a népszerűbb — a csapat a megyei II. osztályban jól kezdte az őszi szezont —, a kézilabda-együttes viszont magasabb minősítésű. A megyei I. osztályú bajnokságban az előkelő 4. helyen állnak. Komlósi Mátyás kézilabdaedző — mellesleg a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa — dicséri is a lányokat: — Az év elején a 4—6. helyezést céloztuk meg, de most már szeretnénk a dobogóra is fellépni. Lelkes, jó kollektívát alkotnak a lányok-asszonyok. Tulajdonképpen mindenkit név szerint meg kellene említeni, de ha mégis ilyen nehéz helyzetbe hoz, hogy emeljek ki valakit, akkor a kapus Váci Sándornét, a gólzsák Miklós Évát, továbbá Sztanek Józsefnét és Megyeri Jánosnét említem. Nagy kár, hogy a felnőtt csapat mögött nincs igazi utánpótlás, vagyis hiányzik az ifjúsági korosztály. Meg is állapodunk az edzővel, hogy egyszer majd bővebben is írunk gondjaikról és örömeikről. A piacot csak így emlegetik: a dobozi Bosnyák tér Az oldalt írta: Fábián István, Lovász Sándor, Pásztor Béla és Pénzes Ferenc. A fotókat Veress Erzsi készítette. Az ABC-áruház felett eljárt már az idő. A doboziak örülnének ha egy új, korszerűbb épülne helyette
