Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-12 / 189. szám
1984. augusztus 12., vasárnap ÍTHllUl-f-Td 0 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG újra Bélmegyeren L egutóbb 1983 februárjában jártunk Bélmegyeren. Akkoriban a tanács elnöke büszkén számolt be arról, hogy a tanácsi tulajdonú utak mindegyike aszfalttal borított. Azért még akad tennivaló e téren, bőven. Jelenleg a Dózsa utcát és a Sziksort építi a lakosság társadalmi munkában. Környezetük rendben tartásában, a parkosításban mindig is élen járt a község lakossága. Ezt bizonyítja, hogy a múlt évben a mintegy 1500-as lélekszámú község csaknem 750 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Többek között erről számolt be ottjártunkkor Szabó Ferencné vb-titkár és Séllei Sándor, az Cj Barázda Téesz párttitkára. Hogy milyen eredményeket értek el legutóbbi faluriportunk óta? Nos, mindenekelőtt a bidroglóbusz felállításáról számoltak be nagy örömmel. Azóta — július 12-e óta — 150 köbméterrel nőtt meg a tárolási lehetőség, így még csúcsidőben is bőven folyik a víz a csapokból, vízkorlátozásra nincs szükség. Apróság, igaz, ám a lakosság jó közérzete ilyen apróságon múlik elsősorban: a vízhelyzet javulásával várhatóan fagylaltot is lehet kapni hamarosan a cukrászdában, mert ezt nagyon hiányolták Bélmegyeren. A másik gond a tartós használati cikkek vásárlása volt, ám mióta a Békés és Vidéke ÁFÉSZ lehetővé tette a képről (albumból) vásárlást, ez is megoldódott. Még a szállításról is gondoskodnak. A szolgáltatás helyzete is javult, hiszen ottjártunk óta az elmúlt év nyarán egy női-férfi fodrászüzletet is kialakítottak a tsz és a tanács összefogásával a lakosság nem kis örömére. Lassan elbúcsúztunk beszélgetőpartnereinktől, s elindultunk, hogy megnézzük, hogyan telnek a bélmegyeriek hétköznapjai ... Nagy baj már nem lehet A bélmegyeri Oj Barázda Termelőszövetkezet a település fő támasza. Így nem véletlen, hogy mindenki fokozottan figyeli a gazdálkodás eredményeit. Hiszen a szocialista szerződés révén a művelődési ház, a könyvtár, az önkéntes tűzoltóegyesület, az MHSZ, a népfront, a Vöröskereszt helyi szervezetei, az iskola és a nyugdíjasklub egyaránt élvezi támogatását. Perecz Sándor téeszelnök szavaiból kiderül, hogy az idén nagyobb baj már nem lehet. — Tavaly veszteségesek voltunk, de az idei, első félévi mérleg már biztatóan alakult, 1100 hektáron avterve- zettnél több búza termett. Nagyon jól sikerült a tavaszi árpánk is, és nem panaszkodhatunk a fűmagra sem. Hektáronként 6 mázsa termett. S ha marad a meleg idő, nem lesz baj a lucernamaggal sem. Az állattenyésztés eddigi eredményei hozzák a tervet, mind a szarvasmarha-ágazatban, mind a bárányhizlalásban. A kedvezőtlen termőföldi adottságok ellensúlyozására igen széles körű kiegészítő tevékenységet folytat a szövetkezet. Még megjegyezni is nehéz, nemhogy irányítani. A 80 dolgozót foglalkoztató fafeldolgozó üzem — ahol raklapokat és csomagolóanyagokat készítenek — van e tevékenységek közül egyedül Bélmegyeren. A bedolgozó ágazat talán a legsokré- tűbb. (Erről a békési bemutatóteremben győződhetünk meg.) A szövetkezet bedolgozói gyártanak gáz- és olajtüzelésű kazánokat, s egy saját konstrukciójuk, a Spirál 25,26 is — teljesen hazai alapanyagból készítve — már betört a piacra. UNICA- LOR kazánszervizük három telephellyel működik. Budapesten pedig van egy tüzeléstechnikai szaküzletük. (Ha igaz, ebből Békésre is kerül egy a jövőben.) Építőágazatuk pesti, debreceni és Békés megyei telephellyel karbantartásokat és felújításokat vállal. S a sor végéről ki ne felejtsük a békéscsabai hidraulika-szervizt, ahol egyedi célgépek gyártására is vállalkoznak. A szövetkezet életében azonban továbbra is a növénytermesztés és az állattenyésztés a meghatározó. Az időjárás most kegyes volt. A nagy ellenség, a talajvíz idén nem rombolt. Ezért bízik a szövetkezet vezetése és minden dolgozója a jó évzárásban. Asszonyok a RUTEX-nél öt éve, januárban nagy változás történt a Kulcsár család életében. Kulcsár Lászlóné, aki eddig itthon a háztartást vezette — mint sokan mások —úgy döntött, dolgozni megy a RU- TEX bélmegyeri részlegébe. — Már csak a nyugdíj miatt it jó ez így, no meg mórt vágytam már a közösség utáQ. Mert mi volt otthon? Csak a főzés, a takarítás, meg a jószágok. így meg felkelek korábban, ennyi az egész. A számításom is megtalálom, s otthon is el tudom végezni amit kell. Tóth Andrásné korábban Mezőberénybe járt át dolgozni, aztán került ide. — Nem vesz el annyi időt az utazás, és jobban is keresek itt. Volt már, hogy S ezer forintot vittem haza — mondja. — Na, persze azért nagyon meg kellett dolgozni. Az átlag, olyan 3 ezer, 3 ezer 500 forint havonta. Vidovenyecz Györgyné részlegvezető arról beszél, hogy az asszonyok mind szocialista brigádban dolgoznak. Az idősebbek a Tyereskova brigádban vannak, s nemrég a fiatalok is megalapították a Lenin Szocialista Brigádot. Száz gyermek otthona 1861-ben Ybl Miklós tervei alapján építették fel a fáspusztai kastélyt, mely 1961 óta állami gondozott gyerekeknek ad otthont. Hosszú évekig csak alsótagozatos tanulók voltak az intézményben, két évvel ezelőtt indítottak először ötödik osztályt. A felsőtagozatos diákok Bél- megyerre járnak be tanulni. Az első nyolcadikosok az 1985/86-os tanévben végeznek majd. A csodálatos, hatalmas park övezte kastélyban jelenleg 100, gyerek él. Ottjártunkkor hatvannégyen voltak. Mint Dankowsky Ákos igazgató elmondta, a többiek nyaralnak a rokonoknál, vagy más nevelőotthonokban. De a nyár folyamán mindenkire sor került, vagy kerül, eddig kisebb-nagyobb csoportokban voltak már a Börzsönyben, Balatonon, Zánkán, Szlovákiában. Legközelebb Gyulára készülnek. Akik éppen itthon vannak, azok sem unatkozhatnak, változatos programot biztosítanak számukra. Legutóbb egy NDK-beli fúvószenekart láttak vendégül, akik a kis szabadtéri színpadon hangversenyt is adtak. Az intézményben igyekeznek minél otthonosabb, korszerűbb feltételeket teremteni. Minden évben egy-egy nagyobb munkát tudnak megcsinálni. Az emeleti helyiségek kivételével már min. denütt fényterelőrácsos világítótesteket szereltek fel. Az idén készült el a szabványoknak megfelelő kézilabdapálya is. A régi épület szigetelésének korszerűsítési tervei is készen vannak, azonban a munkát — pénz híján — nem tudták még megkezdeni. A kincseskamra Mintha egy kincseskamrába léptünk volna Jurt bajos bedolgozó főágazat-vezető kíséretében. Pedig a bélmegyeri téesz bedolgozó ágazatának nem is férne el ebben a parányi helyiségben minden terméke. De a négerbama, bahama és mélyvörös fürdőszoba-berendezésektől a kerámián át, a luxus kempingcikkekig sok minden látható a békési bemutató teremben. Könyvespolcok, gyermekringató, faasztalok, ifjúsági bútorok, drótok, kovácstermékek, fából faragott csillárok, húsvágó deszkák, szóval mi szem, szájnak Ingere. Jó volna bizony egy üzletben látni mindezt. Mert hiába az évenkénti bemutatkozás — most éppen a bél megyeri művelődési ház vállalkozott rá augusztus 20-tól 25-ig —, ha az egyéni vásárlók még csak nem is tudnak róla. Pedig az ott látott termékek jónéhánya ma még a hiánycikklisták vezető helyein van. Nem csoda, ha külföldi érdeklődés is van e termékek iránt. A postán Egy éve újították fel a helyi postahivatal épületét, ahol öten dolgoznak, közülük hárman kézbesítők. A községben negyvenháromféle újságra fizetnek elő, a legtöbben a Népújságra(183-an), de a Szabad Földet, a Rádió és Televízió Újságot és a Nép- szabadságot is sokan járatják. Nyaranként a rejtvényújságból is több fogy. A községben nincs takarékszövetkezet, ezért a betétkönyveket is a posta dolgozói kezelik. Mint Békési Mihályné, a helyi postahivatal vezetője elmondta, legnagyobb gondjuk: a telefon. A tervek szerint jövőre korszerűsitik a központot, s ekkor a bélme- gyerieknek kevesebb okuk lesz a bosszankodásra, köny- nyebben telefonálhatnak majd. Van aki még táncra perdül Loms Józsefné, vagy ahogy mindenki hívja itt az öregek napközi, otthonában, Mari néni már betöltötte a 87. évét — s bár ő lakik innen a legmesszebb —, nap mint nap bejön a napközibe, a többiek közé. Ö jár ide legrégebben. Az. indulásra — a megyében itt nyílt először öregek napközi otthona — szívesen emlékezik. — Sokan elkeseredtek, jaj Istenem, hová kerültünk, ezt mondogatták. Aztán megszerette mindenki. Jó ebédet kapunk, elbeszélgetünk, el- kártyázgatunk. Én még olvasni is szoktam. — Minden gondunkat elfelejtjük itt — szólal meg Lengyel Mihályné, Juliska néni is. — Kulcsárné, Tériké »7. otthon vezetője sokszor felolvas nekünk. Pikó Sándorné az olvasás és a tv-nézés mellett, a lemezhallgatást kedveli a legjobban. Különösen a cigány- nótákat szereti hallgatni. Egy-egy névnap alkalmával maguk is elénekelgetnek, ilyenkor Fábi Zsuzsa néni még láncra is kerekedik. Az aztán az igazi mulatság. Az egyesített szociális intézmény öregek napközi otthonát már úgy megkedvelték az idős emberek — tájékoztat minket a helyettes vezető, Kardos Imréné —, hogy ha csak időre is, de lassan el kell utasítsák a jelentkezőket, hiszen a mostani 25-nél már nemigen tudnak többet ellátni. ki a könyvtár kínálta lehetőségeket: úttörőfoglalkozásokat, rendhagyó irodalomórákat, szavalóversenyeket, vetélkedőket tartanak, itt. A könyvtár szűkös anyagi lehetőségei miatt évente csak egy-egy találkozót, előadást, (színészekkel vagy írókkal) szervezhet, felnőttek és gyerekek részére, bár ezeknek mindig nagy sikerük van. Varjú Ferencnének, a könyvtár vezetőjének legnagyobb gondja a könyvbeszerzés, az erre biztosított pénzből már a törzsanyagba tartozó könyveket sem tudja megvásárolni. A községi könyvtárat sok kistelepülés megirigyelhetné: tágas, szépen berendezett, világos, bútorzata is megfelel a követelményeknek. 1976- ban adták át rendeltetésének az épületet, mely most is olyan mintha új volna. A 160 négyzetméteres helyiségben. 12 ezer kötet van a polcokon. A gyerekeknek is jutott egy sarok, ezzel szemben pedig egyszerre heten hallgathatnak lemezt. A mintegy 400 olvasó többsége fiatal, a felnőttek közül inkább a nyugdíjasok kölcsönöznek könyveket. Nyáron kisebb a forgalom, inkább az iskolaidőszakban használják Az oldalt írták: B. Sajti Emese, Nagy Ágnes, Pénzes Ferenc. A fotókat Veress Erzsi készítette. Mintha új volna
