Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
1984. augusztus 11., szombat o „Nem hagyjuk magukra az üzemeket” Beszélgetés Murányi Miklóssal, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi nsztályának vezetőjével — Kérem, hogy értékelje néhány mondatban a közelmúlt legnagyobb nyári munkáját, az aratást! — Rendben, szervezetten zajlott le az aratás. Nem volt jelentős fennakadás az üzemanyag-ellátásban az áru átvételében sem. Több vendégkombájn segített a megyében, érkeztek a szomszédos megyékből, illetve Csehszlovákiából is. A terméseredményeket tekintve is kedvezőnek ítélhető a búzaágazat. Az élet humora, hogy éppen most, egy súlyos, aszályos esztendőt követően ugrottak meg robbanásszerűen a hozamok, amikor nem számítottunk erre. Megjegyzem, ezt hosszú évtizedek munkájával alapozták meg az üzemi szakemberek. — Tudják már pontosan, milyen tényező játszott döntő szerepet a nagy hozamokban? — A tavaszi, kora nyári csapadék sokat segített a búzán, és tegyük hozzá, az őszi árpán is, mert ebből a növényből is jó termések születtek. Azt azonban látni kell, hogy valóban hosszú évek alatt jutottunk el idáig. Következő feladatunk, hogy körültekintően elemezzük a búzatermesztés tapasztalatait, s ennek megfelelően fejlesszük tovább az ágazatot. Szeptemberben szakmai tanácskozáson vitatjuk meg a témát, hogy a tanulságok ismét a gyakorlat segítségére legyenek. Lesz miről beszélni, hiszen az időjárás, tehát a kedvező csapadék csak azt tudta helyre hozni, amit a szakemberek megalapoztak. Ha nem jó a magágy, a vetés, a tápanyagellátás, hiába esett volna az eső. — Sok tekintetben ellentmondásos évet él a mezőgazdaság ... — Valóban. Búzából, borsóból jó termések születtek, soha nem adtak át ennyi hízott állatot a termelők a felvásárlóknak. Azt is látni azonban, hogy a piacokon még mindig nagyon drága a zöldség, a gyümölcs. Erről azt tudnám mondani, hogy a drágaság csak részben magyarázható a tavalyi és idei szárazsággal. A hűvös időjárás miatt késnek a szabadföldi zöldségek, a gyümölcsfákat sok helyen fagykár és jégverés sújtotta. A termő- rügyek sem tudtak olyan jól kifejlődni a múlt évi szárazságban, mint ami a nagy termésekhez szükséges lett volna. Ez az oka, hogy minden gyümölcs, zöldség drágább, mint tavaly. A másik lényeges dolog, hogy megyénk bizonyos részein ismét nagy a szárazság. — Melyek ezek a részek? — Szarvas, Orosháza környéke, Nagyszénás, örménykút, Csabacsüd körzete. Több mint százezer hektárt érint az aszály, és bár kisebb területen, mint a múlt évben, súlyosnak nevezhető. 1983- ban is ezek a vidékek szenvedtek legjobban a szárazságtól, a mostani aszály éppen ezért, az ismétlődés miatt súlyos. Az említett területek üzemeiben már a búzán is érezni lehetett a vízhiányt. Elég, ha csak a nagy- szénási Október 6. Tsz-t említem: az évek óta élvonalban levő gazdaság most csak a megyei átlagot hozta búzából, és ez bizony, egy olyan kitűnő tsz-től kevés. Hasonló a helyzet az említett körzet többi üzemében is. — Mekkora a csapadékhiány és hány üzemet érint? — Pontos számokat tudok mondani a vízügyi jelentés alapján. Január és július vége között 54, a múlt év októbere és július vége között 155,8 milliméterrel kevesebb eső esett, mint az ötvenéves átlag számai mutatják. Ezt tovább tetézi, hogy az utóbbi napokban magas volt a levegő hőmérséklete, a növények és földek az átlagnál is többet párologtattak. Húsz-hú- szonöt között van az érintett üzemek száma, elképzelhető, hogy körük tovább bővül. — Mit tesznek a gazdaságokban a károk mérséklésére? — Ahol lehet, öntöznek. Sok kritika érte az öntözési kedv fellendítését szolgáló intézkedéseket, hogy későn születtek meg. Tény azonban, hogy az üzemek öntöznek, a berendezett 17 ezer hektárt szinte teljesen ellátják mesterséges csapadékkal. Itt jegyzem meg, hogy sok helyen a belvíz elvezetésére szolgáló talajcsöveket is felhasználták és használják víz- visszatáplálásra. A kezdeményezések jók, s mi, az állam- igazgatásban dolgozók örömmel látjuk, hogy egyre inkább tért hódít a vízgazdálkodás komplex megítélése. Mind többen törekszenek arra, hogy az épülő meliorációs művek ne csak a víz elvezetésére, hanem oda juttatására is alkalmasak legyenek. A nagyszénásiak például komolyan fontolgatják, hogy belvízelvezető csatornahálózatukat öntözésre is alkalmassá tegyék, és az egész üzemet felkészítsék tartós öntözésre. Hogy a károk mérséklésénél maradjunk: sokan drasztikusan csökkentik kiadásaikat, alaptevékenységen kívüli munkát vállalnak, takarékoskodnak anyaggal és energiával. Egyes körzetekben besilózzák a kukoricát; mi ebbe nem szólunk bele, mert hiszen az adott üzem szakemberei látják, mikor kell ezt a kényszerű intézkedést végrehajtani. — Milyen külső segítségre számíthatnak az üzemek? — Ismert, hogy tavaly sokrétű segítséget kaptak. Egyrészt a szövetkezetek kölcsönös támogatási alapjának célszerű felhasználásával, másrészt a földadó, jövedelemadó mérséklésével, a biztosító rendkívüli juttatásaival sikerült mérsékelni a gazdaságok pénzügyi feszültségeit. A veszteségrendezési eljárásokat az átlagnál kedvezőbben folytatták le, ebben segített a Pénzügyminisztérium, a MÉM és a TOT. Azt azonban világosan kell látni, hogy éppen az ország nehéz helyzete miatt az állam nem tudja magára vállalni az aszály valamennyi következményét, a károk meghatározó részét az üzemeknek kellett és kell viselni. Az idén az államigazgatás és az érdekvédelmi szerv, a tsz-szövetség megkezdi a károk felmérését, a pontos segítség ennek megállapítása után kérhető az országos szervektől. Szeretnénk, ha a szövetkezetek, gazdaságok éreznék, nincsenek magukra hagyva a bajban. — Mi a helyzet a takarmánnyal? — Soha nem volt ilyen magas az állatállomány a megyében, mint napjainkban. Nemcsak a számuk, hanem a termelés színvonala is magas. A te.'te^meles átlagban 5 ezer liter Ilyen szinten pedig már nem mindegy, mit esznek az állatok, hiszen nemesek az a fontos: sok állat >c"yen, hanem gazdaságosan termeljenek. Igen pon- termeljenek az állatok. Pontos takarmánymérlegünk jelenleg nincs, mert még sok minden változhat, ha például esik az eső. Elképzelhető, hogy az országos takarmány- mérleghez nem járulunk hozzá kedvezően az idén, de a szükséges takarmányt más megyéből is beszerezhetjük. Tavaly sem volt különösebb gond a takarmánnyal, az idén is meg tudjuk szervezni az ellátást. Főként Szarvas környékén lehet erre szükség, mert nagy az állatállomány, és éppen a szükséges tömegtakarmányokból várható kiesés. A hiány enyhítésére a másodvetést nem javasoljuk, csak ott, ahol öntözni lehet. A múlt évben nem keltek ki sok helyen a másodvetésű növények, csak költöttek rájuk az üzemek, de semmit nem nyertek a másodtermesztéssel. — Hogyan értékeli a megye mezőgazdaságának helyzetét? — Az említett területen az aszály valóban nagyon súlyos. Azt is látnunk kell, hogy más részeken jelentős sikerek születnek. Ez fontos, azzal együtt, hogy a károk mérséklése és az elkeseredés helyett a jövőre kell a figyelmet fordítani. Megkezdődött a VII ötéves terv előkészítése, fontos, hogy ezek a továbbfejlesztés legfőbb mozzanatait tartalmazzák. Megrendítő az aszály, de tovább kell dolgoznunk. Vegyük figyelembe azt is, hogy a szárazság okozta kiesések ellenére az élelmiszerpiacot a kínálati helyzet jellemzi. Ez pedig okot ad a józan optimizmusra a jövőt illetően. M. Szabó Zsuzsa Életutak „Együtt élni és érezni az emberekkel” Ki ne ismerné szűkebb hazájában, Orosházán Varéra Mihályt, az Oj Élet Tsz elnökét. Az egykori orosházi szabómester fia nagy utat tett meg az elmúlt öt és fél évtizedben. Nagyapja parasztember volt, s 6 szerettette meg a. természetet, az állatokat az unokával. Mezőgazdasági szakismereteit Orosházán a középiskolában szerezte. Érettségi után édesapja azt mondta neki: — Fiam, legyen valami becsületes szakmád is, tanuld ki a szabóságot. így aztán egy év alatt ezt a mesterséget is elsajátította. Tizennyolc évesen lett a párt tagja. Sokat sportolt, atlétizált, s ökölvívásban is ért el sikereket. Akkoriban még nem volt szervezett mezőgajdaság a Viharsarokban. Ezért a Dunántúlra ment dolgozni. A szülőföldtől távol eltöltött időszakról így vall: — Húszéves voltam, amikor a Bolyi Állami Gazdaságba neveztek ki gyakornoknak. Innen több baranyai nagyüzembekerültem. 1953 már a minisztériumban talált. Takarmánygazdálkodási előadó voltam, később kineveztek Borsod megye miniszteri biztosának. A következő évben Bakonysárkányban lettem főállattenyésztő. Kemény, embert próbáló időszak volt ez — sóhajt egy nagyot, majd lassan az üdítőt tartalmazó pohár után nyúl. Ezután huszonhat évesen egy baranyai gazdaság, a Kelemenligeti Állami Gazdaság élére került. Egy összeomlott üzemet talált itt. Az állapotokat jól mutatja, hogy még októberben nem volt learatva a gabona. Aztán jött az ellenforradalom. Viharos időszak volt ez ... — 1959 őszén jelentkeztem az orosházi pártbizottságon. Kijöttünk, megnéztük ezt a szövetkezetét. Sok gonddal küszködött akkor a tsz. Izgatott a feladat. Mondtam is magamban: na, most megmutathatod ... Hát valahogy így kezdődött. Megválasztottak elnöknek. Ennek már lassan negyed- százada. Akkor az Üj Élet Tsz-ben alig több mint száz tag gazdálkodott a meglevő 800 hektáron. Azóta sokat változott a mező- gazdaság. Ma már 1400 tagja van a 6 ezer 800 hektáros tsz-nek. Az országban elsők között vezették be az ötnapos munkahetet, üzemi konyhát alakítottak ki. Az elismerésekre terelem a szót. A közös gazdaság eredményes gazdálkodásáért tizennégyszer kapott Kiváló címet. Varga Mihály több magas kitüntetés tulajdonosa. Munka Érdemrend arany fokozata, Ifjúsági Érdemérem, Állami-díj és a Szocialista Magyarországért a legmagasabb szintűek. — Nagyon meglepett 1975-ben az Állami-díj odaítélése. Az indoklásban többek között ez állt: a dolgozók szociális ellátásában elért eredményekért. Én úgy érzem, ezt az elismerést a téesz kapta, s mások is megérdemelték volna közülünk. A kitüntetések engem mindig nyomasztanak, ugyanakkor még jobb munkára sarkallnak. A jelenlegi nehéz időszakban is újítani kell. Sok tanulsággal szolgált a tavalyi aszályos esztendő. Rámutatott a hibáinkra, gyengeségeinkre. Ügy érzem azonban, mint korábban oly sokszor, most is megtaláljuk a helyes utat. — Sok társadalmi megbízatásom van. Mi annak idején hittünk az igazunkban. Ma ezt a lelkesedést, kiállást, hitet hiányolom leginkább. Vállalnunk kell azt az időszakot is a hibáinkkal, tévedéseinkkel együtt. Az irodában a falon egy lovakat ábrázoló poszter, s különböző, a lovak szere- tetére utaló dísztárgy. Régóta a vadászat és a lovak szerelmese. — Sajnos, egyre kevesebb szabad idő jut erre. Most legszívesebben hétvégeken az unokákkal vagyok. Nem hittem volna, hogy ekkora örömet tudnak szerezni ezek a nyiladozó értelmű apróságok. Fiam és lányom van. Mindketten a szakmában követték az apjukat. Kívánom nekik, hogy találják meg helyüket az életben, de sose töreked jenek arra, hogy első számú vezetők legyenek. A családom támogatása, a feleségem megértése nélkül sosem tudtam volna ennyit elérni. Nézze, jövőre újra választás lesz. Nem tudom elképzelni az életem a tsz nélkül. Még tudok újat adni a szövetkezetnek. Az előző választáskor úgy ültem az asztalnál, hogy a betegségem miatt már nem én folytatom tovább. Jólesett akkor a tagság bizalma, támogatása. Utána szinte megújultam, gyógyulást jelentett nekem a tagok kiállása. Együtt élni és érezni az emberekkel, azt hiszem ez adott erőt a munkámhoz. Búcsúzóul még megmutatja a legújabb próbálkozásukat. Az egyik ólban gázkazángyártó részleget kívánnak létrehozni. Mint oly sokszor, most is ráérzett arra, hogy a piacon keresett terméket kell gyártani. A kockázatvállalás, az új befogadása, az előrevivő viták nélkül nincs siker. Azt hiszem, ez Varga Mihály negyedszázados elnöki ténykedésének legfőbb tanulsága. Verasztó Lajos Fotó: Fazekas László