Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
1984. augusztus 11., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A bábművészet sokarcúsága Dr. Henryk Jurkowski (Lengyelország), az UNIMA alelnökének felszólalása a békéscsabai nemzetközi bábfesztivál záróünnepségén Mindig nagy örömmel és érdeklődéssel veszek részt a békéscsabai fesztiválokon, így ez alkalommal is. Szeretnék köszönetét mondani a szervezőknek a meghívásért, s hogy alkalmat adtak arra, hogy viszontlássam régi barátaimat. A békéscsabai fesztivál attraktív oldalát azonban nem elsődlegesen ezek a baráti találkozások jelentik. Ez az attraktivitás azon színházak és előadások szerencsés válogatásában rejlik, amelyek a világ bábszínházainak változatos tendenciáit mutatják. Hosszú ideje dominánsak voltak a békéscsabai fesztiválokon a folklórjellegű előadások, amilyeneket néhány magyar színház ez évijén is bemutatott. Ezt a néprajzi vonulatot nagyon fontosnak tartom, hiszen a folklór adja az alapot a gyermeknek ahhoz, hogy kulturális identitás-tudata kialakuljon. A folklór a színház nemzeti karakterének, jellegének is nagyon gyakran forrása, és ilyet kell továbbra is a gyermek- és bábszínházakban megőriznünk. Természetesen a kulturális hagyományok sokarcúak, és sokféle művészi megoldásban közvetíthetők. Ezt figyelhettük meg ez évben Békéscsabán is. Például a kínai színház olyan bábművészetet mutatott be nekünk, melyet évszázadok óta hasonló módon játszanak. A csoport a népi bábjáték és a pekingi opera hagyományos témáit állította bábszínpadra, tökéletes kivitelezésben. Kétségtelen, hogy itt a kínai nemzeti stílus megőrzését, mégpedig a maga tiszta formájában történő megőrzését tapasztalhattuk. Ugyanezt nem mondhatjuk el David Poulton Punch és Judy című előadásáról. Tipikus színpadot és tipikus bábokat láthattunk. még a történet is ugyanaz volt, csak éppen Mr. Punch volt egészen más. Az ő eredetileg anarchisztikus magatartása, kegyetlen mivolta (ahogyan ezt a figurát Angliában játszották), inkább szavakban, mint valóságosan a cselekményben volt jelen. A hosszú, Ausztráliába vezető hajóúton Mr. Punch karaktere is megváltozhatott. Vegyük tehát úgy, hogy itt egy régi hagyományos stílus módosult változatával van dolgunk. Megint más kérdéseket vetett fel számunkra a tallinni bábszínház szép mesebemutatójának stíluselemzése. Természetesen így első találkozásra nehéz megmondani, mi is lehet olyan karakterisztikus az észt színház stílusában. És ne is erről beszéljünk most. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy itt egy európai hagyománnyal van dolgunk. A darab témája Grimm-meséből származik, és nagyon nemesen játszották el, mint egy Ander- sen-mesét, felhasználva ugyanakkor a századelő kosztüméit, kellékeit is. A bemutató természetesen mainak tekinthető, de annak európai stílusát a múlt elemeivel támasztották alá, erősítették. Európai stílust reprezentál Amoros és Augustin árnyjá- tékszínháza is. Az olasz téma itt egy kissé kabaré- jellegű interpretálással jelent meg, olyan bábok alkalmazásával, amelyek napjaink grafikai stílusát mutatják. Kérdezhetnék most tőlem: miért használom, mint művészeti szakszót, terminust, hogy „európai stílus". A válaszom a következő: mert ez létezik, ez jelen van. Némely esetben pedig oppo- zíciót jelent a nemzeti hagyományokból való táplálkozás elhatárolására. Ezt a tendenciát láttam én a pécsi Bóbita bábegyüttes előadásában. Ez olyan előadás volt, amely más országban is születhetett volna, mintegy kísérletként arra, hogyan lehet újfajta, költői, poétikus színházat létrehozni Európában már olyan sok fesztivál, oly sok találkozó zajlott, hogy évek óta széles körű kulturális cserét tudunk megvalósítani. E cserélődésnek a folyamatában két fontos tendencia alakult ki. Először is megőrizni a nemzeti stílust, másodszor a jelenlegi, nemzetközileg érvényes tendenciákat tovább erősíteni, fejleszteni. Mindkettő nagyon fontos, mindkettő nagyon hasznos, ha mindkettőnek egymás mellett létjogosultsága van. Találkozóink lehetővé teszik, hogy kínai és brazil, indiai és argentin, indonéz és kanadai színházakat ismerjünk meg. Így hát nem csoda, hogy e találkozások a különféle kultúrával rendelkező területek között szélesebb körű kulturális „oldódáshoz” vezetnek. Ez nem új jelenség, a kulturális elemek adaptációja egyik kultúrából a másikba évszázadok óta jól ismert dolog. Elegendő csak a középkori arab és kínai kultúrának a rokokó korszakra tett hatását említenünk. Vagy elegendő utalnunk a japán kultúrának a szecesszió művészetében, vagy az afrikai kultúrának a '20-as évek plasztikai művészetében játszott szerepére. A kulturális áramlások e folyamatában a bábszínház is részt vett. A XVIII. században egész Európát elbűvölte az úgynevezett kínai árnyjáték. A XX. században az európai bábszínház adaptálta az új bábtechnikát. Ezek voltak az úgynevezett wayang- bábok. Ma pedig nagy érdeklődés mutatkozik bunraku-bábok, s azok mozgatása iránt. Azonban azt is meg kell mondanunk, hogy ezeket a bábokat nem a maguk valódi, tiszta formájában adaptálták. így az említett XVIII. századi kínai árnyjáték sem volt Európában igazi kínai színház. Csak az impulzusok származtak a kínai kultúrából, melyekkel aztán a régi itáliai árnyjátékot módosították. Az úgynevezett wayang-bábokat Richard Tessner alkalmazta elsőként egy jávai legenda bemutatására. Később azonban megváltoztatták ezeket, más témákban is szerepeltették, s ma már az eredeti wayang színházhoz semmi közük sincs. A bunraku-bábukat a Leningrádi Színművészeti Főiskola módosította évekkel ezelőtt, s ma mint technikai hibridek léteznek sok országban. Napjainkban a kulturális és színházi áramlások nagy területeken érvényesek. A technikai újdonságok már nem ébresztenek különösebb érdeklődést. A színházi technikában is mindenekelőtt annak gondolati tartalmát, szellemi minőségeit keresik. A svédországi Michael Meschke bunraku hagyományok szerint vitte színre Szophoklész Antigoné című drámáját. A bunraku színház szellemi hagyományait és struktúráját ötvözte itt Meschke az antik színház szellemi tartalmaival, s mindezt művészileg nagyon sikeresen. Más problémát állít azonban a művész elé, ha valamely idegen kultúra területéről származó témát kíván bemutatni. Ennek is különféle gyakorlata és megoldásai léteztek már. Az egyik példa Kuroszaváé, aki filmjében Shakespeare Macbeth című darabját adaptálta. Ez esetben európai történet vált japánná. Megtehetjük azt is, amit azok az indiai művészek, akik Ibsen A népgyűlölő című darabját európai kosztümükben és európai gesztusokkal játszották. Ebben az esetben az európai történet európai maradt, de Ibsen az összes problémáival együtt kissé groteszk módon jelent meg, mert az indiai színészek nem tudták az európai életet (annak kulturális alapját nem ismervén) valósághűen bemutatni. Az ilyenfajta problémákra láthattunk a mostani fesztiválon is példát. Az ajkai Anonymus együttes a japán mesét japán stílusban akarta bemutatni. Meg is tette, és a közönség elégedett is volt, éppen mint az indiai közönség a deformált Ibsen- előadással. A közönség nagyon keveset, vagy semmit sem tud a japán kultúráról, és ezért az előadást, mint e kultúra valódi, hű bemutatását fogadta. Minden művésznek, s minden művészeti nevelőnek kötelessége közönségét az idegen kultúra szellemi tartalmaiba bevezetni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha mi ezen idegen kultúrákról mély, alapos ismeretekkel rendelkezünk. Mondanivalóm végén szeretnék köszönetét mondani minden művésznek, minden bábjátékosnak azért, hogy oly sok szép előadást hoztak Békéscsabára, s ezekkel a bábszínházról való tapasztalatainkat, gondolatainkat tovább mélyítették, gazdagították. A Pekingi Művész Bábszínház három tagja megköszöni a tapsot a békéscsabai fesztiválon Veres Kálmán: Kalapos hölgy- Szepesi Attila: Lim-lomok dicsérete „Szeretem a tárgyakat, hallgatag társakat...” J. Wolker FADOBOZ a csend borzongva szertehull levelekké vörös fa lombja vásott dobozból szétgurul gombok és zsinegek gubanca INGAÓRA ingája föl-le föl-le jár percegne mintha egy bogár forrás kékje s derűs halál van derengő metronóm-dalában BOT nincs lombja már csak odvas görcse lett zöld ágból husángok bölcse de hajnal jöttén vércseszárnyak lombjain át suhogva szállnak ESERNYŐ álmában veri az eső december porka hava szállja borong az éji szobazugban összecsukott denevérszárnya LÁMPA érintésedtől felragyog eltévedt Napként rádtekint sugarában idegen arcod körötte lepkenyáj kering Simái Mihály: Toll rajzok VILLOGÓ TÁJ Sziromszikrák Kökénytüzek Mályvák első fellángolása Forrósodik az ég-üveg Forrong fehérben az akácfa KARCOLÓ FŰBE Hátbatámad a napsugár karcoló fűbe fekszem Zöld kardlapok — veri a nyár hőssé avatja a testem KISZOKlTETT SZERELEM Papírmező pipacspirosba lobban — álmodva ébredek Sustorog határnyi búzaszoknya morzsolom — szinte imádkozva — kiszőkített szerelmemet Madár János: Apám Az életnek vége. Bontják arcod falát. Romok fölött keringnek végtelen éjszakák.
