Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

o II gabonapiogramért II csanádapácaiak állták a szavukat Átvétel - minősítés 1984. augusztus 1., szerda Lapunk múlt év szeptem­ber 3-i számában „Jövőre sem szeretnénk alább adni” címmel cikk jelent meg a csanádapácai Széchenyi Tsz búzatermesztéséről. Ebben többek között a növényter­mesztési főágazat vezetője elmondotta, hogy 1984-ben is szeretnék elérni a hektáron­kénti hét tonnát. Nos, a té­nyek ismeretében — mivel a napokban befejeződött az aratás — elmondhatjuk: az apácaiak állták a szavukat. A közös gazdaságban több mint 7 ezer 800 kilogramm búzát takarítottak be egy hektárról. Hogyan csinálták mindezt? Mi lehet a tartós, jó eredmények titka? Erre a kérdésre kerestük a választ Csanádapácán. Mitró József, a tsz nö­vénytermesztési főágazat- vezetője így fogalmaz: — Véleményem szerint a búzánál nagyon fontos az elővetemény. A tsz-ben úgy alakítottuk ki a vetésszerke­zetet, hogy a hüvelyesek ked­vező hatását hasznosítani tudjuk. Ebben az évben 1220 hektáron termeltünk kenyér- nekvalót, s a terület 60 szá­zalékán hüvelyes (borsó, bab, szója) volt az elővete­mény. Mindez mintegy 500 kilogramm pluszt jelentett hektáronként a búzánál. — De ezt másutt is így csi­nálják a szakemberek a nagyüzemekben . . . — Ez így igaz. Nagy gon­A Pamúttextilművek bé­késcsabai gyárában az újítási naplóban olvasom: „Javas­lat a selejt fonócséve heroxok felújításához.” Űjítók: Sass Sándor és Korcsog György művezető, valamint Méhes Miklós gépmester. A fonócséve herox mű­anyagból készült rövid cső, melynek az egyik végén pe­rem van — magyarázza Sass Sándor, aztán, hogy jobban érzékeltesse velem, hogy mi­ről is van szó, behoz a mű­helyből az irodába, és elém tesz egy ilyen csévét. — Nos — folytatja —, a perem az idők folyamán, vagy pontosabban egy-két év alatt berepedezik. Rájöt­tünk, hogy ha a peremet le­szedjük róla, négy-öt év a csé- ve használhatósági ideje. — Mennyibe kerül egy ilyen cséve? — Két forintnál többe, de nem is annyira az ára érde­kes, mint az, hogy országo­dot fordítunk a talaj-előké­szítésre is. Nálunk három műszakban dolgoznak a nagy gépek, három fővel. Egy-egy 12 órás műszakot követően 24 óra pihenő jár a traktoro­soknak. Azután fontos a ve­tésidő megválasztása is. Mi már négy éve mindig októ­ber 1-én kezdjük, s általában október 20—25. körül fejez­zük be ezt a munkát. A ve­tőmagot már évek óta a ve­tőmag-termeltető vállalat­tól szerezzük be. — Az ősszel a szárazság miatt sok helyen a rossz ke­lésre panaszkodtak a mező­gazdászok. — A mi tábláinkon is a nedvesség hiánya miatt igen vontatott volt a kelés. A táblák 80 százalékán volt csak megfelelő a tőállomány. A bokrosodás sem volt ki­elégítő az idén. — A télen a februári hó­vihar is több helyütt alapo­san megviselte a búzaállo­mányt. A tavaszi fejtrágyá­zás azonban sokat segíthe­tett ... — Az előző évek kedvező tapasztalatait figyelembe véve mi megosztott fejtrá­gyázást alkalmazunk. Elő­ször az időjárástól függően február végén, március ele­jén juttatjuk ki a nitrogén felét, majd egy hónap múl­va a második adagot. Emel­lett nagy gondot fordítunk a növények táplálására és a san sok milliót használnak fel belőle. Tudni kell azonban, hogy szálszakadásnál a berepede­zett fonócséve miatt a pe­remesnél nyolc-tíz, a perem nélkülinél négy-öt százaléka termeléskiesés. Nóránt Mária újítási elő­adóval beszélgetek. — Mikor adták be az újí­tási javaslatot? — kérdezem először. — Ez év február 21-én. — Most augusztus eleje van. Mi történt azóta? — Február végén 40 ezret rendeltünk az újítóktól min­tának. — Bevált? — Nálunk igen. — Miben mutatkozik meg? — Naponta 15 ezer forint értékű többletterméket állít elő a gyár. — Máshol nem használ­ják? növényvédelemre. A tsz-ben egy szakmérnök irányításá­val három növényvédő szak­ember dolgozik. Már évek óta az IKR-rel és a megyei növényvédelmi és agroké­miai állomással közösen kí­sérletet folytatunk külön­böző hozamfokozó, szárszi­lárdító kemikáliák alkalma­zására. Az idén a vetésterü­let 65—70 százalékán végez­tünk gyomirtást. — A búzatermesztésben — csakúgy, mint a többi nö­vénynél — kulcskérdés a fajta. Csanádapácán mely fajták vizsgáztak a legjob­ban? — A közös gazdaságban 4 fajtát termesztünk. A terület 20-20 százalékán Super Zlatnát és Jubilejnaja—50- et, míg 30-30 százalékán MV—8-ast és Rána—2-őt ve­tünk. Ezek sütőipari értékü­ket tekintve kenyérgaboná­nak _számítanak. Közülük a legjobban a Super Zlatna vizsgázott, de még a Jubi­lejnaja—50-es is hét tonna fölött adott. Ezt a fajtát már sokan nem termesztik. Pe­dig — mindezt több év ered­ménye bizonyítja — alkal­mazkodóképessége, regene­rálódó képessége kiváló. El kell még mondanom, hogy most a szemképződés idősza­kában 100 milliméter csapa­dékot kaptunk. Tavaly ke­vesebb eső hullott ebben a fejlődési szakaszban. — Felajánlottuk a Pamut­textilművek két budai gyá­rának, de nem vették igény­be. Nekik ugyanis több mil­liós elfekvő készletük van a peremesből... Igaz, a 40 ezer perem nélküli aránylag csekély mennyiség. Lakatos István, a gyár fő­mérnöke azt a célgépet mu­tatja, aminek segítségével a régi csévéket peremtelenítik. — Erre szükségünk van, és lesz a jövőben is. — Díjazzák az újítókat? — Igen, a gyár kifizeti az újítási díjat, és a megren­delt 40 ezer cséve peremte- lenítéséért járó munkadíjat. — Más megrendelésre is számíthatnak az újítók? — Nálunk igen. Egyébként a Pamuttextilművek vezetői is helyeslik az újítás alkal­mazását. Bizonyára a két budai gyár is hasznát látná ennek. Pásztor Béla — Nem tartja furcsának, hogy amíg búzából országo­sán is figyelemre méltó ered­ményt érnek el, addig ku­koricából már közel sem ilyen jók az eredmények. — A kukoricatermeszté­sünkben valóban vannak még tartalékok. Ebben az évben 1800 hektáron ter­mesztünk kukoricát, s hektá­ronként hét és fél tonna a terv. A területünkön már három éve meliorációs mun­kák folynak, mindez olykor­olykor akadályozza a megfe­lelő vetésszerkezet kialakí­tását. Sajnos, most is leg­alább 100 milliméter csapa­dékra lenne szükségünk, mi­vel jelentős a nedvességhi­ány. A kukorica most van a címerhányás fázisában, s nagyon igényelné a vizet. Öntözési lehetőségünk sincs ennél a kultúránál. Koráb­ban több évig ugyanazon a táblán termesztettünk ku­koricát. Ma már — a lehető­ségek szerint — csak két évig van egymás után e fon­tos takarmánynövény. — Végül egy utolsó kérdés. Hogyan tovább? — A búzánál szeretnénk megőrizni az elért üzemi szintű eredményeket. Hozzá­teszem, mindez egyáltálán nem lesz könnyű. A fajták közül is jó lenne megtalálni a területünkön legnagyobb hozamot biztosítókat. El­képzelhető, hogy a meliorá­ció befejezése után növelni fogjuk a vetésterületet. A kukoricánál a talajművelés­ben és a fajtapolitikában kí­vánunk előrelépni. Népgazdaságunk az idén mintegy 15 millió tonna ga­bonát vár a mezőgazdasági üzemektől. A terv megvaló­sításához korszerű agro­technikára, jófajtákra és be­csületes munkára van szük­ség. A csanádapácaiak bú­zatermesztésükkel az idén is hozátették ehhez a magukét. Verasztó Lajos Nyári munkák Magyarbánhegyesen (Tudósítónktól) A helyi Egyetértés Tsz jú­lius 25-én fejezte be az őszi búza betakarítását. A késő­re nyúlt aratáskezdés, vala­mint az időjárás miatti kény­szerszünet ellenére a szövet­kezet vezetői elégedettek az 1099 hektár területen elért terméseredménnyel, az ara­tás szervezettségével. A be- takarításasl párhuzamosan haladt a nagy mennyiségű szalma bálázása, kazlazása, valamint a tarló hántása. Nem csak a búzára figyel­tek a szövetkezet szakembe­rei. Az 52 hektár őszi árpa helyén már kikelt a másod­vetésű kukorica. Az aratás idején még 133 tonna jó mi­nőségű lucernaszénát takarí­tottak be, és 1820 hektár te­rületen az adódó növényvé­delmi munkákat végezték el. A következő évek termésének érdekében elkezdődtek a munkálatok. A leendő cu­korrépa-területek szerves- trágyázásához, és a keverő szántáshoz is hozzálátott a szövetkezet. Kittiinger János Három évtizede született az elhatározás, s már akkor is reális volt a cél: vizsgál­ni kell a tej tisztaságát, mi­nőségét. A megvalósulás technikai háttér miatt ké­sett, de az 1980-as években elodázhatatlanná vált. Három körzetközpont • Ahhoz, hogy a közfogyasz­tású tej, de a feldolgozandó is tiszta, jó minőségű le­gyen, megfelelő technikai hátteret kell biztosítani az üzemekben, és objektív vizs­gálati módszereket kidolgoz­ni. Szükséges ehhez az anya­gi ösztönző rendszer kiala­kítása is. A feltételek 1979- ben érettek meg erre, ak­kor született döntés a tej­átvétel és -minősítés rend­szerének kidolgozására. A szakemberek, akik a vizsgá­latokat jelenleg is végzik, 1982- ben tanulták meg a nyugatnémet és dán mód­szereket, sajátították el a berendezések kezelését. A betanulási idő után 1983- ban havi egyszeri min­tavétellel igyekeztek vissza­jelzéseket adni a nagyüze­meknek, az általuk szállított tej tisztaságáról, minőségé­ről. Majd az elmúlt év no­vemberétől havi háromszori mintavétel után vezették be 1984. január elsején az új tejárrendszert. Az üzemek már ekkor látták, milyen csíraszámú, fizikai tisztasá­gú tejet képesek előállítani. A magyar mezőgazdaságra újonnan érvényes MÉM-sza- bályozás, a 21/83-as rendelet szabályozza a szerződésfelté­teleket, a követelményeket, az árakat. A fizikai tiszta­ság alapján — nagy súlyt helyez erre az új árrendszer — másodosztályba sorolt tej csak harmadosztályú lehet, s arra ösztönöz a minősítés alapján az árba épített felár is, hogy a csíraszám 500 ezer alatt legyen. Az első osztályú tej ezért 40, a má­sod—A 30, a másod—B 20 a harmadosztályú 10 fillér felárat kap a tej árába be­építve. Az országban az év elején bevezetett minősítés és át­vétel három körzetközpont­ra épül. Az egyik ilyen bá­zis Debrecen, ahol a Csong- rád, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár, Békés és Heves me­gye egy részéből származó termékeket vizsgálják. Ide látogattunk el mezőgazdasá­gi szakemberek társaságá­ban. H Békés megyei minőség A Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalatnál létreho­zott laboratórium munkájá­ról Kiss György főmérnök szólt. Elmondotta, hogy a be­rendezések objektív mérés- eredményeket adnak, de az ismertetés után maguk a tsz-vezetők is megláthatták, miként végzik a méréseket. Előtte azonban Szabó László, a felvásárlási osztály vezetője tájékoztatta a je­lenlevőket a minőség alaku­lásáról az első félévben: — Az idén januárban, feb­ruárban sokat javult a fizi­kai tisztaság, a csíraszám kedvezőbben alakult. Május­ban visszaesett a minőség, majd júniusban ismét felfe­lé íveltek a mutatók. Ebből arra következtethetünk, hogy odafigyelnek a vezetők, jobb átvételi eredmények mutat­koznak. A Békés megyei minőség jobb mint a vállalati átlag. Tíz százalékkal magasabb az első osztályú tej, kiemelke­dőek a gyulai és gyopárosi átvevőhelyek átlagai, az ál­lami gazdaságok pedig en­nél is magasabb színvona­lon állítják elő a tejet. Az átvétellel, minősítéssel egy időben az ellenmintavé­tel és vizsgálat lehetőségét is megteremtették. 'Az állat­egészségügyi állomás beren­dezései szolgálnak erre a cél­ra. Április 30-ig egyetlen üzem sem kért ellenőrző mintavételt, majd május el­sejétől június 30-ig tizenegy ellenmintát küldtek a nagy­üzemek, köztük hatot Békés megyéből. A tizenegyből hét megegyezett az eredeti osz­tályba sorolással, minősítés­sel, egy jobb és három rosz- szabb eredményt regisztrál­tak. Az első félév tapasztala­tainak elemzése után a me- . zőgazdasági szakemberek a laboratóriumban láthatták, milyen műszerekkel mérik a tejben levő vizet, csíraszá­mot, fizikai tisztaságot. A lá­tottak érvként szolgáltak a kétkedőknek. Lehetőségek és gátak A békési Egyetértés Tsz- ben tavasszal előfordult, hogy 14 és fél százalékos víztartalmat mutattak ki. Koltay Zsolt, az ágazat fe­lelős vezetője a vállalati fő­mérnökkel vitatta meg a hi­ba okát: • — Valahol a csőrendszer nem zárt teljesen, hiszen ál­talában jó minőségű a tej, amit szállít az üzem. Azon­kívül a mikrobiológiai té­nyezőkre is érdemes odafi­gyelni, mert előfordulhat, hogy a csőrendszer toldalé­kolásánál lerakodott szeny- nyeződések növelik a csíra­számot. A Hidasháti Állami Gazdaság és a szarvasi Tán­csics Tsz folyamatosan első kategóriás tejet állít elő. A Táncsics Tsz-ben a jegesvi­zes hűtő és a filteres szűrő közbeiktatása is hatékony. Az első félév tapasztalatai nyomán néhány kérdés még megoldásra vár. Az ellenminta akkor ér­het valamit, ha az eredeti­vel párhuzamosan vétetik és vizsgálják azt az állategész­ségügyi állomáson. Az első osztályú tej előállítása ko­moly anyagi erőfeszítéseket kíván — sűrűbb ellenőrzést, mosást, vegyszerezést, maga­sabb bért, a dolgozók érde­keltségének megteremtését. Ennek fedezésére az első, il­letve második osztály közöt­ti 10 filléres különbség nem elegendő. Differenciáltan magasabb összeg talán segí­tene a befektetés megtérü­lésében, a nyereség termelé­sében. Az alacsonyabb kate­góriába kerülő üzemek rosz- szabb technikai-műszaki háttérrel rendelkeznek. A jelenlegi árrendszer sem te­szi lehetővé a felzárkózást. Az országban az egyes me­gyékben igazolódott az év első hat hónapjának tapasz­talatai nyomán, hogy a 40 filléres felvásárlási árba épített felárnak csak a fe­lét sikerült az üzemeknek „megfogni”. Ezek tehát a fejlődés gát­jai, amelyeknek részben se­gíthetnek a víz útjába épí­tett szűrők, az alaposabb odafigyelés, no meg baj ese­tén — ezen a tanácskozáson ígéretet kaptak erre az üze­mek — azonnali visszajel­zés, az eddig gyakorlattá vált hat—nyolc nappal szem­ben. Az első félév tapasztala­tait ma ismét Debrecenben, a TOT által létrehozott ta­nácskozások országos szin­ten is megvitatják. Számadó Julianna A szövetkezet korszerű szárítójában a búza Fotó: Fazekas László Naponta 15 ezer forint értékű többlettermék újításból Mitró József Tiszta-e a tej?

Next

/
Oldalképek
Tartalom