Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
1984. augusztus 30., csfltörtök o II Gyulai Húskombinátban ipari zsírt és vérlisztet készítenek Vállalati törekvések a hulladékok hasznosítására A tapasztalatok szerint a vállalatok nagy része még ma sem törekszik kellőképpen a hulladékok és másod- nyersanyagok hasznosítására, pedig jó néhány példa igazolja, hogy a hulladékként kezelt anyagok jelentős része jól hasznosítható, nyereséget hoz, s egyben a vállalat megszabadulhat a környezet szennyezéséért kirótt bírságtól. Különösen a környezetre veszélyes vegyi termékek hulladékának újbóli felhasználásának nagy a jelentősége. Számítások szerint az iparban felhasznált anyagoknak még ma is 20— 35 százaléka válik hulladékká, hasznosításukra szinte valamennyi vállalatnál nagy lehetőségek kínálkoznak. A Borsodi Vegyi Kombinátban keletkező hulladékokból egyre több olyan terméket állítanak elő, amelyek a konvertibilis piacon is jól értékesíthetők, vagy eddig importból beszerzett műanyagipari alapanyagot helyettesítenek. Az év első felében új műanyag-feldolgozó üzemet helyeztek üzembe, ahol nagy termelékenységű fólia- és csőgyártó gépsorokkal dolgoznak, s ezek a berendezések feldolgozzák a pvc-por és granulátumgyártásnál keletkező hulladékanyagot is. A vállalat legújabb szabadalmát, az Ong- rokor 1001 korróziógátló szert szintén hulladékok feldolgozásával állítják elő. A Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál a legtöbb hulladék — a felhasznált alap- és segédanyag mennyiségének közel a fele — a műanyag poharak és élelmiszer-ipari csomagolóeszközök gyártásánál keletkezik. A vállalat eleve olyan berendezéseket, gyártósorokat szerelt fel, amelyek a termelés során keletkező műanyag hulladékot megdarálják és visszaadagolják a tárolókba. A közelmúltban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által is támogatott beruházással újabb négy pvc-darálógépet és mosótisztító berendezést vásároltak az etilénhulladékok újrahasznosításához. A gépek üzembe állításával évente mintegy 800 tonna pvc-por és 500 tonna polietilén alapanyagot takarítanak meg. A vállalatnál ma már szinte minden technológiai hulladékot feldolgoznak, meghatározott receptúra szerint azt a friss alapanyagokhoz adagolják. A Dunai Vasmű hideghengerművében a lemezek felületi tisztítására kénsavas páclét használnak, ami tekintélyes mennyiségű vasszulfátot tartalmaz. Ezt a pádét kicentrifugázzák, sav- talanítják és kristályosítják, s az így nyert azúrkék vasszulfátot tonnánként 1700 forintért értékesítik. Az évente keletkező 8—10 ezer tonna anyag legnagyobb vásárlója a Borsodi Vegyi Kombinát, ahol a kék festék gyártásánál használják fel. Egy másik üzemükben pedig ipari vizet lágyítanak vele. A BVK nemrég megnyerte a Balaton víztisztítására kiírt pályázatot is, s a munkálatokhoz nagy mennyiségű vasszulfátra lesz szüksége. A Dunai Vasműtől a Vegyipart Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat is több száz tonna vasszulfátot vásárol, s azt csomagolva víztisztító, vízlágyító szerként árusítja. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál nagy mennyiségű olajtartalmú szennyezőanyag halmozódott fel, amit eddig elsősorban nyílt téri égetéssel igyekeztek megsemmisíteni. Ezzel azonban szeny- nyezték a levegőt. Nemrég elkészült egy olajipari égető- berendezés, mintegy 85 millió forintos beruházással. Segítségével óránként 5 tonna szennyezőanyagot lehet megsemmisíteni, s ma már bérmunkában más környékbeli üzemek, gyógyszergyárak, közlekedési vállalatok és mezőgazdasági szövetkezetek hulladékait is megsemmisítik. A Gyulai Húskombinátban keletkező hulladék 90 százalékát feldolgozzák, a hulladékból ipari zsírt és keresett hús- és vérlisztet készítenek. Az emberi étkezésre alkalmatlan melléktermékekből mindezt főzéssel, sterilizálással és sajtolással nyerik. A hulladékokat néhány órán belül feldolgozzák, így magas marad a melléktermékek fehérjetartalma. Ez különösen előnyös a húsliszt előállításánál, amelyből a Gabonatröszt különféle tápokat készít. Amióta ezt megszervezték, lényegesen csökkenteni lehetett az ország fehérjebehozatalát. A gyárban a hulladék feldolgozása nyereséges vállalkozás, hiszen a három műszakos termeléssel ebben az évben 70 millió forintos bevételre számítanak. Elkészült és megkezdte méréseit a Szaboles-Szatmár megyei Napkor község határában az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetének radarmeteorológiai obszervatóriuma. Az intézet felad ata, hogy az országos időjárás-előrejelzés és a vízügyi szervek részére adatokat szolgáltasson. A Szovjetunióban kifejlesztett berendezésekkel a felhő-csapadék rendszerekről 2-6 órás, nagy pontosságú előrejelzéseket lehet észlelni, amelyeket az Országos Meteorológiai Szolgálat számítóközpontjában dolgoznak fel (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele) Újító a cukorgyárban A Sarkadi Cukorgyárban az évek során harmincketten érdemelték ki a Kiváló Újító jelvény valamelyik (bronz, ezüst és arany) fokozatát. Az arany fokozatot eddig hatan kapták meg. Sorrendben: Diószegi Imre gépészeti csoportvezető, Balatoni Lajos elektrikus, Sopronyi Károly gépészeti csoportvezető, Megyeri Gábor kazánházi művezető, Juhász István karbantartási csoportvezető és Kiss Lajos kazánházi csoportvezető. Az energiával való takarékosságnak ma különösen jelentős szerepe van, ezért Balatoni Lajos elektrikus újítói tevékenységéről többet is szeretnék tudni. Mielőtt azonban vele beszélgetnék, Molnár Imre újítási előadótól kérek tájékoztatást. — Balatoni Lajos 1965-ben kezdte el, s azóta 68 beadott újítását fogadta el a vállalat. Ezek kimutatott gazdasági haszna együttesen 800 ezer forint, ami persze mai áron számítva ennél lényegesen több. Balatoni Lajos a trafóállomáson Czegény Sándor betanított munkással betonozáshoz készíti elő a szerelőszintet. Nem éppen villany- szerelői feladat, de a körülkerített trafóállomás területére belépni csak felügyelet mellett szabad. Itt ugyanis 22 ezer volt a feszültség. Az újításokra terelődik a szó. — Molnár Imre úgy tájékoztatott, hogy már a hatvannyolcadik újításánál tart. A sok közül melyikre gondol vissza a legszívesebben? — Talán a vagonmozgató berendezés működésének a szabályozására, egyenletessé tételére. Két év (két karbantartási időszak) alatt lett kész. Az volt a kérdés: milyen legyen a villanymotor és a kapcsolási mód. Négy társammal dolgoztam rajta. A szerkezet 1980-tól kifogástalanul működik. — Mi ösztönzi inkább újításra: a forint vagy a szakmai presztízs? — Az utóbbi. Nem azért, mert nincs szükségem pénzre, de mégiscsak többet jelent az elismerés. Erősáramú villanyszerelő vagyok. Szerintem a szakmai hozzáértés meghatározója nemcsak a mindennapi jó munka, hanem inkább az a többlet, amit az ember a meglévőhöz képes hozzáadni. — Hogy érte ezt el? — Igyekszem lépést tartani a fejlődéssel. Három évig saját költségen tanultam. (Régebben így volt.) Elvégeztem a trafóállomás-kezelői, a kapcsolóberendezés-kezelői és a villamosmű-kezelői tanfolyamot. Mindez együtt tette lehetővé, hogy elektrikus munkakörbe kerüljek. — Ennyi elegendő ahhoz, hogy valaki rendszeresen újítson? — Azt hiszem, nem. En például sokszor tanulmányozom a szakmai könyveket, rendszeresen olvasom az Újítók Lapja és az ötlet című folyóiratot, s ha van időm, szívesen megnézem a Felkínálom és a Tudósklub című tévéműsort. Be kell vallanom még, hogy néha a kényszer visz arra, hogy újítsak, változtassak azon, ami megnehezíti a munkánkat. Még annyit érdemes tudni, hogy Balatoni Lajos a villanyszerelők Kandó Kálmán aranykoszorús szocialista brigádjának a tagja és a gyári szakszervezeti bizottság elnöke. Pásztor Béla Fotó: Fazekas László Korszerűbb kutatói követelményrendszer Tartalmát tekintve teljesítménycentrikus, új tudományos ismeretek feltárására, az eredmények gazdaságitársadalmi hasznosítására ösztönző kutatói követelményrendszert dolgozott ki és öntött határozati formába a közelmúltban a tudománypolitikai bizottság. A korszerűsített kritériumrendszer a kutatóhelyi vezetőkre és a kutatókra egyaránt vonatkozik, függetlenül az intézmények típusától és a kutatás szintjétől. Az újonnan megfogalmazott irányeivek- ről, azok céljáról tájékoztatták az MTI munkatársát a tudománypolitikai bizottság illetékesei. Az egységes kutatói követelményrendszerről 1976-ban hozott határozatot a tudománypolitikai bizottság. A bevezetésével és az alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok igazolják, hogy betöltötte funkcióját: eredményeként növekedett a kutatók szakmai és idegen nyelvi tudása, munkájukat a korábbinál rendszeresebben szervezték és ellenőrizték, a kutatók tevékenységének megítélésében csökkentek a szubjektív elemek. A tudomány eredményei iránt megnövekedett társadalmi igények ugyanakkor felszínre hozták a követelményrendszer hiányosságait is. Kiderült, hogy a kutatók teljesítményének megítélésére nem annyira lényegi, mint inkább formális paraméterek szolgáltak; az egyéni előrehaladás is inkább az életkortól, mint az eredményességtől függött. Mindezek következtében csökkent a kutatók teljesítménye. A korábbi követelményrendszer felépítésében nem kapott helyet a kutatási eredmények hasznosíthatóságának elve és igénye. A tapasztalatok arról is tanúskodnak, hogy az intézetekben fokozódott az elöregedés, a fiatalok lehetőségei nem gyarapodtak, sőt csökkentek. A felülvizsgálásra azért is szükség volt, mert hazánkban a kutatóbázis nagyságrendje megfelel ugyan az ország adottságainak, ám a ténylegesen produkáló kutatók aránya ezen belül kisebb a kívánatosnál. A tudománypolitikában egyre markánsabban kirajzolódik az a szándék, hogy ezt a kutatóbázist számszerűen nem szükséges növelni, hanem a minőséget kell előtérbe állítani. A kutatóhelyi vezetőkre és a kutatókra vonatkozó követelményeknek tehát olyanoknak kell lenniük, hogy kellő alapokat adjanak a magasabb szintű kutatómunkához, vezetői tevékenységhez. Ennek megfelelően az új irányelvek figyelembe veszik a kutatóhelyi sajátosságokat, az intézetek önállóságát, differenciáltan kezelik az intézmények sajátos funkcióit és a tudományterületek adottságait. A korszerűsített követelményrendszer szerint a kutatói alkalmasság kritériumai között kiemelkedő fontosságú a szaktudás, az idegen nyelvek ismerete, az eredményekben megnyilvánuló elhivatottság és tehetség, s mindenekelőtt a nemzetközi és hazai tudományos közvélemény által is elismert tudományos. teljesítmény. Az irányelvek csak keretet adnak a különböző kutatóhelyeken tevékenykedő vezetőknek, az igazgatók az intézményi sajátosságoknak megfelelően fogalmazzák meg a követelményeket. A kutatóhelyi vezetőkkel kapcsolatos kritériumok kialakításakor az első helyre kerültek: a kimagasló tudományos munkásságon alapuló nemzetközi és hazai szakmai tekintély, illetve az irányító-koordináló munkához szükséges szervezési ismeretek és képességek. Fontos ezen túl több világnyelv ismerete, hogy a kutatóhelyi vezető kellőképpen ápolhassa tudományterülete nemzetközi kapcsolatait, képviselni tudja intézményét a tudományos fórumokon. Ötszázezer tanulót várnak az őszi betakarításnál Egyenletesebb alkatrészellátást fgér a ROMOVILL A tanulóifjúság segítségét az idei őszi betakarítási munkákban sem nélkülözhetik a mezőgazdasági üzemek. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes a diákok foglalkoztatásának előkészületeiről az MTI-nek elmondta: az idén más évekhez viszonyítva a növények érésének eltolódása miatt szeptember eleje helyett csak a hónap végén várják a tanulókat a földeken és a gyümölcsösökben. Ugyanakkor számolni keli több termény egyidejű érésével, ami a sze- dési munkák torlódását vonja maga után*Mindez fokozott szervezést és fegyelmet követel az üzemektől, s at iskoláktól egyaránt. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és az iskolák többsége jó előre megállapodik a munka feltételeiben, helyében, s idejében. Az idén a tavalyihoz hasonló számban, megközelítően 500 ezer tanuló vesz részt a betakarításban. Többségük a szőlő szüretébe, a gyümölcs szedésébe kapcsolódik be, illetve a zöldségfélék betakarításában működik közre. Több ezren konzervgyárakban, hűtőházi üzemekben segédkeznek. A diákok tevékenysége igen hasznos; évről évre a kézimunka-igényes őszi termények mintegy 25 százalékát szedik le, s ezek értéke az idén is várhatóan eléri a 4 milliárd forintot. A diákok általában öt napra cserélik fel az iskolapadot a mezőgazdasági munkákkal. Többségüket naponta lakóhelyükről szállítják a földekre, gyümölcsösökbe. Egy részüket az állami gazdaságok és a tsz-ek őszi táborokban fogadják. Döntő többségüket kőépületben helyezik el. Szükség szerint gondoskodnak a fűtésről, s mindenütt meleg vízben fürödhetnek. Biztosítják számukra a napi háromszori étkezést, a meleg ebédet. Különösen jó körülmények között pihenhetik ki napi fáradalmaikat a Sza- bolcs-Szatmár, illetve a Bács-Kiskun megyei gazdaságok tsz-táboraiban. A tanulók sok helyen munkaruhát kapnak, ahol erre nincs mód, ott ruhakopási díjat fizetnek az üzemek. Az előírás szerint a diákok a végzett munka után járó bért közvetlenül kézhez kapják a gazdaságoktól. Az üzemek a tavalyihoz hasonlóan az idén is várhatóan mintegy 170— 175 millió forintot fizetnek ki a diákoknak. A RAMOVILL Szolgáltató Szövetkezeti Vállalat alkalmazkodva az utóbbi évek gazdasági mozgásához, megváltoztatta az alkatrészellátás rendszerét. A lakosság részére javító kisvállalatok, gmk-k csak akkor képesek szolgáltatásaikat magas színvonalon nyújtani, ha — egyebek között — az alkatrészellátásban nincsenek fennakadások. Ezért a RAMOVILL, mint alkatrészkészletező vállalat, egyre gyakrabban szolgálja ki megrendelőit előzetes írásos megrendelés nélkül, közvetlenül a raktáraiból, vagy az e célra létrehozott üzleteiből, melyeknek sorát folyamatosan bővíti. Az idén például a Prometheus Tüzelés- technikai Vállalattal közösen az ország tizenegy pontján létesítettek olyan üzletet, ahol radiátorokhoz, kazánokhoz és egyéb energiatakarékos tüzeléstechnikai berendezések szereléséhez, javításához szükséges alkatrészeket, tartozékokat árusít. Az üzlethálózat októberben újabb, 2000 négyzetméteres áruházzal bővül. A közvetlen üzlethálózat működtetése és bővítése mellett a RAMOVILL további erőfeszítéseket tesz az alkatrészellátás gondjainak enyhítésére, önálló importjogot kért, amelyet néhány napja meg is kapott, fgy már a jövő év elejétől több termékcsoportot a külkereskedelmi vállalat közvetítése nélkül megrendelhet, beszerezhet. Ezzel főleg az apró, keresett, s éppen a nehézkes beszerzés miatt eddig időszakos hiánycikkekből lesz egyenletes és zökkenőmentes az alkatrész-utánpótlás — ígéri a készletező vállalat. S hogy mikor, milyen alkatrészből kell a legtöbbet beszerezniük, készletezniük, ahhoz a legmegbízhatóbb információt saját szervizeik szolgáltatják. A vállalat szakemberei éppen a szervizelés, a garanciális és egyéb javítások során ismerik meg behatóan a különböző háztartási gépeket, híradástechnikai berendezéseket, s az egyéb tartós fogyasztási cikkeket, illetve azok alkatrészeit. E szervizek profilja egyébként az utóbbi időben lényegesen módosult, egyre több háztáji és kerti kisgép javítását igényli a lakosság, s már a jövő év elejétől 25 szervizben vállalják a külföldről behozott vagy a magyar gyártmányú személyi számítógépek szervizelését, javítását is.
