Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-30 / 203. szám
1984. augusztus 30., csütörtök Képein az élet múlhatatlan szenvedélye Négyszáz éve született Frans Hals Temetésének pontos helyét és dátumát — Haarlem, 1666. szeptember 1. — ugyan megőrizték a korabeli iratok, ám azt, hogy Frans Hals, a holland festészet Rembrandt előtti korszakának legnagyobb alakja mikor látta meg a napvilágot, máig vitatják. A lexikonok szűkszavúan csak azt jelzik, hogy 1580 körül született, más kézikönyvek pedig úgy fogalmaznak, hogy az 1580 és az 1585 közötti esztendőkben gyarapodott meg egy fiúgyermekkel az antwerpeni Hals família. Néhány bátrabban nyilatkozó művészettörténész azonban úgy véli, hogy az 1584. év augusztus 26. napján kezdte meg életét a portréfestészet későbbi zseniális művelője — azaz négyszáz esztendeje. Higgyünk nekik, és most emlékezzünk meg arról a férfiúról, aki az arcképek megszámlálhatatlan sokaságán örökítette meg korának derék — a polgári gyarapodásban, v az egyletek alapításában és bizony a kocsmá- zásban is egyaránt jeleskedő — polgárait, és akit csak a múlt század végi impresz- szionisták fedeztek fel, mivelhogy ők is a laza, szaggatott ecsetvonású festészetet művelték, akárcsak a nagy előd. 1581-ben — vagyis Frans Hals világra jöttének idején — ért véget a Németalföldön a spanyolok ellen vívott szabadságharc, amelynek végén a korábban egységes ország a katolikus, feudális berendezkedésű Flandriára meg a protestáns, polgári Hollandiára osztódott. Mesterünk ez utóbbiban cseperedett fel, mégpedig az oknál fogva, hogy flamand származású, de protestáns szülei 1592-ben a hollandiai Haarlemben telepedtek le. A holland városokban polgári jólét uralkodott, s mivel a takaros házakat belülről is díszíteni illett, a képek iránt is nagy volt a kereslet. Mégpedig az olyan képek iránt, amelyek a megrendelőket, illetőleg azok mindennapi környezetét ábrázolják. Haarlem egyik legismertebb festője abban az időben K. van Mander volt. A kamasz Frans Hals is nála kezdett tanulni, és az ő irányításával sajátította el a rajzolás és a színezés tudományát. Korai művei mindmáig nem kerültek elő. Ám a Szent György lövészek tisztjeinek lakomája című, 1616- ban készült festménye fennmaradt, és ezen a művészről elnevezett haarlemi múA bolond zeumban látható képen már rendre ott sorakoznak a halsi piktúra jellegzetes jegyei: a mozgalmas, de zárt kompozíció, az alakok vonzó ábrázolása, a kevés színnel — főképpen a fehérrel, a feketével és a szürkével — való megjelenítés. Portré portré után, csoportkép csoportképet követően hagyta el a sokak által látogatott műhelyét. Ám amilyen jól kereshetett, olyan gavallérosan költekezett is. Egy 1652-ből fennmaradt adat szerint ekkorra egész vagyonát elherdálta. Mindez persze nem akadályozta Halsot abban, hogy járás-kelésének, kicsapongásainak emlékeit megörökítse, vagyis hogy vászonra vigye azok arcát, alakját, akikkel úton-útfélen, de leginkább a csapszékekben együtt iszogatott. Képeinek címe — Az Női arckép ivók, A mulatt, a Cigánylány stb., stb. — jól jelzik, kikkel akadt össze, és kiket választott modelljeiül. A gyerekeket különösen szerette. Több festményén látni mosolygó, muzsikáló apróságokat. Tulajdonképpen nagyméretű csoportképei is portrék: remekül jellemzett arcok sorakoznak rajtuk. Mint föntebb szó volt róla, megfestette ő a Szent Györgyről elnevezett lövészegylet tagjait — róluk két művét is ismerjük —, és szintén ecsetjével rögzítette a városában működő aggok menhelyének elöljáróját és elöljárónőit. Ez a festménypár időskori művészetének a csúcsa! Frans Hals abban alkotott nagyot, hogy a holland festészet tisztes figyelmét meg- forrósította, átizzította; alakjai ugyan polgárian szolid külleműek, mégis ott zeng bennük az élet múlhatatlan szenvedélye. Fehéren, feketén, szürkén is izzanak ... A. L. A szerencse fiai Elöljáróban ide kívánkozik az, amiről a Korda testvérek regényes életrajza nem tesz említést, hogy Túr- keve, a Kordák szülőhelye még másik három világhíres fivért mondhat magáénak: a Fintákat, akiket mindig jobban ismertek Amerikában, mint itthon. Főleg Sándort, a szobrászt, bár ő írónak sem volt akármilyen: A kis- bojtár című írása ma is kötelező olvasmánya az amerikai gyermekeknek. A Kordákat filmjeik tették híressé az egész világon, hisz nincs régi vagy újabb mozilátogató, tévénéző, aki ne ismerné a VIII. Henrik magánélete, A bagdadi tolvaj, a Vörös Pimpernel, a Lady Hamilton című filmeket, hogy a legjavát említsük csak Korda Sándor rendezéseinek. S Korda Zoltán számos munkája közül a Dzsungel könyvét, és ki ne hallott volna az Oszkár-díjas Korda Vince díszlettervezőről. Messziről indultak és mélyről, s ha a legidősebb testvérben nincs meg az a hallatlan szívósság a feltörésre, képességeiket nem tudják gyümölcsöztetni. Vagy nem ilyen szinten, mert ahogy ez a három testvér meghódította a filmvilágot, csak a meséhez hasonlítható. Ennek a története a regényes életrajz, s főhőse Korda Sándor, vagy ahogy az író unokaöcs emlegeti: Alex. A későbbi Sir Alexander, mert a második világháború után az angol filmipar megteremtéséért az uralkodó lorddá ütötte. Első ízben egy magyart. Az előtte levő és utána következő eseményeket könnyű, de hosszú lenne még röviden is felsorolni, inkább a siker összetevőit nézzük meg. Adottság, képesség, tehetség többször kallódott már el a különböző korokban, s talán vele is ez történt volna, ha ezek a tulajdonságok kitartással, hivatástudattal nem párosulnak. Majd mindig megérezte, az adott pillanatban mire van szükség — mi lóg a levegőben —, és a jövőt is, például a televízió fontosságát is jól látta és felkészült rá, mikor mások még nem is gondoltak rá a filmiparban. Értett az emberek — színészek, munkatársak, tárgyalópartnerek — nyelvén, és ami nem mellékes: a pénzügyekhez is volt tehetsége. A testvérek jól kiegészítették egymást, összedolgoztak, a családi összetartás halálukig tartott. Tekintélye köztük vitathatatlan volt. A vaskos könyv minderről beszámol. Nem műremek ugyan, csak olyan, mint amit jó tollú hozzátartozók írnak. Az élet azonban, amelyet megelevenít, nemcsak önmagában figyelemre méltó, hanem a kort tekintve is. Beleesik a némafilm nagy korszaka, majd a hangosfilm óriási sikere, s az amerikai filmpiac hegemóniája, amellyel fölveszi a versenyt. S közben kibontakozik az a Korda Sándor, aki tudott és szeretett élni, s a pénzt mindehhez tényleg a semmiből teremtette meg. Hiszen majdcsak a rajtavalóval hagyta el 1919 őszén, a fehér terror idején Magyar- országot. Igaz, a 26 éves fiatalembernek akkor már hírlapírói és szerkesztői múltja van és több némafilm rendezése a háta mögött. És a pénznél is többet érő önbizalommal rendelkezik. Ezzel az útravalóval vágott neki a világnak. (Michael Korda: A szerencse fiai.) Vass Márta A SPORT MINDIG MODELL. Nem kevesek szerint a társadalmi közérzet modellje. Minta arról, ami a nagy egészben is jelen van. Talán hazánkban is ezért figyelik száz- és százezrek oly nagy érdeklődéssel a sportélet rezzenéseit. Talán ezért a leghallgatottabbak a rádió sportműsorai is. S az elmúlt héten, az elmúlt napokban a Kossuth és a Petőfi rádió nem fukarkodott a beszámolókban, a hírekben, az érdekességekben. S mint sok ezren a hozzám hasonlók közül — mert biztos vagyok abban, hogy hazánkban a zöm csak hiszi magáról azt, hogy szakember is! —, én a laikus, megannyi eseményt és főleg azok kommentárait fogadtam megdöbbenéssel. Annak ellenére, hogy a sportműsorok színvonala lényegében évek óta adott az események alakulásától függetlenül is Bocsánat a televíziótól a példáért, de némely riporterük beszédének monotonitását és a legizgalmasabb képi eseményeket is szürkévé és érdektelenné tevő előadásmódját már csak a rádiós kollégák tudják fölözni. Hogy az iménti mondat mégsem volt annyira az önhittségből és a nagyképűségből eredeztethető, arról csak annyit: akik még mindig bíznak a magyar labdarúgó-válogatottban és erről ország-világ előtt ilyetén formában tanúbizonyságot is tesznek a Svájc és a Mexikó elleni fura eset (szándékos ez így: ezek nem voltak mérkőzések!) után, azokról nagyon-nagyon nehéz mást írni, mondani 1... A hétfő esti Sportvilág című műsor háborított fel igazán, amelyet most (is) Radnóti László vezetett a tőle megszokott riporteri rutinnal. Az első anyag a szilvásváradi fogathajtó világbajnokság „körülményeiről” szólt, amely — mint az bizonyára mindenki által közismert — elsöprő magyar győzelmet hozott: az első öt helyen hazánkfiai végeztek, fölényesen. Ma tán nem a legszerencsésebb ilyet bevallani, de igencsak dobogott az én szívem is, amikor megtudtam az eredményt. Végre — gondoltam —, csak köszörültünk valamit a magyar sport kardjának megannyi csorbáján. S az említett magazinműsor hidegzuhanyával döbbentett rá arra, menynyire rosszul vélekedem. Mert a kérdés emigyen hangzott: így túl szép a menyasszony, meg sem érdemeltük ezt a győzelmet. Miután már-már meghasonlottam önmagámmal, jöttem rá arra, talán indokolt lehet a kérdésnek ilyen kegyetlenül őszinte feltevése? Valóban szégyen az, ha van egy olyan sportág, amelyben mi vagyunk a favoritok? S ja kérem, most lehetne emlegetni a hazai pálya előnyét, ahogyan e műsorban is tették. Csak hát hajtóink a külfaJdi helyszíneken is arattak! Akkor? Talán irigyek lettünk, mert (csak) a fogathajtóknak sikerül, s például a nagyon sokak — s nem kevesen a sport irányításáért felelősök — által egyedül sportnak tartott labdarúgásban minden képzeletet felülmúlóan süllyedünk? És a szégyenpír csak sötétedett az arcomon arra gondolva, amikor eszembe jutott: ezekben a napokban még egy világverseny volt hazánkban. Erről — egy kicsit az én véleményemet is tolmácsolva — csak annyit mondott Radnóti László: a szervezők alaposan a lovak közé dobták a gyeplőt! Hát, elgondolkoztató és továbbgondolható. Már aki osztja azt a véleményemet, miszerint a sporthoz nem csak érteni kell. Inkább szeretni. S nemcsak a sportot. . . GITTA NÉNI MEGKÖNNYEZTETETT. Szombaton délután, a lehető legrosszabb időben sugározta a Petőfi rádió Az aranypataktól a rubint diplomáig című dokumentumműsort. Talán ha a rádióújság helyesen közli a műsor címét, akkor valamivel többen is meghallgatták volna. Merthogy az Aranypatak itt helységnév, vagyis hát nagy kezdőbetűvel írandó... És a megyénkbeli Mezőberényben élő kilencvenéves Hegedűs Margit tanítónő megannyi adattal, már-már anekdotaízű történettel — amelyek a magyar pedagógiatörténet egy-egy fejezetét is képezik — meghatóan, de ugyanakkor tiszteletet ébresztőén is igazolta ezt. A szerkesztő-riporter Szabó Éva szerencsésnek mondhatja magát azért, hogy ilyen hálás, nagyszerű alanyt talált. S neve talán azért kerül be egykoron a rádiózás történetébe, mert Gitta-Margitka nénivel tölthette ezt a számunkra, a hallgató számára oly kellemes égy órát. A nagyszerű élményt csak fokozta Ruttkai Éva csodás vers-, idézet- és levélrészlet-tolmácsolása. Köszönjük, és Gitta néninek az eddigi teljes és szép életéhez még sok-sok betetőző évet kívánunk! (Nemesi) Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Katonadalok. 8.41: Rahmaninov: A fösvény lovag. Egyfelvonásos opera. 9.44: Garabonciás Boldizsár zenés sétái. 10.05: A képzelet varázslója. Epizódok Verne életéből, ül. rész. A Gyermekrádió műsora. 10.35: Kamaramuzsika. 11.40: Gösta Berling. Selma La- gerlöf regényének epizódjai rádióra alkalmazva. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Héra Zoltán: Szabad elvonulás. 12.55: Zenekari muzsika. 13.39: Hazulról — haza. 14.29: Daloló, muzsikáló tájak: Somogy. 15.05: Schumann: Fantasiestücke. 15.18: Ébredés Bozsenciben. Magyar költők Bulgáriáról. 16.00: Nóták. 16.30: Magyar művészek operafelvételeiből. 17.05: Egy város polgárai, H. rész: Özd. 17.33: Üj lemezeinkből: Radu Lupu zongorázik. 19.15: Rádiószínház: Palotai Boris két kishangjátéka. 19.59: Aki civilben is cár volt. Epizódok Fjodor Saljapin életéből, válogatás lemezeiből, XII/4. rész: Egy nyár Novgorodban. 20.54: Brahms: Esz-dúr szonáta. 21.15: Nótacsokor 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A Couraud-énekegyüttes Josquin de Prés-felvételeiből. 22.39: Nemcsak a rozsda marja, II. rész. 22.54: Emlékezetes hangversenyek. Enrico Mainardi gordonkán játszik, zongorán közreműködik: Hajdú István. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Holland fúvószene. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben — Debrecenben. 10.00: Zenedélelőtt. 11.35: Csak fiataloknak, (ism.) 12.35: ,.Énekeltem én: Tóth Imre”. 12.50: Filmzene. 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót: ,,Víz, víz, tiszta víz”. Riport. 13.20: Éneklő ifjúság. 13.33: Boszorkánytánc. Muzsika gyerekeknek. 14.00: Zenés délután: Álomlányok. Részletek Krieger— Eyen zenés játékából. 14.35: Rádiószínház: ..Fájdalommal szülöd gyermeked”. Dokumentumműsor 15.18: Újdonságainkból: külföldi slágerek, (ism.) 16.00: Helyettem írták. Mérő László matematikussal beszélget Pataki Éva. (ism.) 16.35: Idősebbek hullámhosszán, (ism.) 17.30: Kézfogások. 18.30: Hétvégi Panoráma. Ajánlóműsor sok muzsikával. 19.35: Szilvássy Margit operett- felvételeiből. 19.55: Slágerlista. 20.40: Kabarécsütörtök különkiadása : Markos és Nádas. 21.50: A Shadows együttes felvételei, XXX/7. rész. 22.30: Mágnás Miska. Részletek Szirmai Albert—Gábor Andor operettjéből. 23.20: Szintetizátorvarázs. III. MŰSOR 9.00: A Red River Jazz-Mann dixielandegyüttes játszik. 9.30: A nápolyi Scarlatti-zene- kar Haydn-hangversenye. Vezényel: Erdélyi Miklós. 10.41: Donizetti-áriák. 11.05: Amikor "én még . . Horgas Bélával beszélget Szabó Éva. 11.35: Két szimfonikus költemény. 12.30: Szabó Miklós vezényli a Győri leánykart. 13.07: A Neoton Família és Fenyő Miklós felvételeiből. 13.55: Magyar fúvószene. 14.17: Ismerjük meg! 16.00: Rádióhangversenyekről. 16.30: Zenei lexikon. „Passamez- zo” — „Saltarello”. 16.50: Pillanatkép. 16.55: Pophullám. 18.00: Három a kislány. Részletek Schubert—Berte daljátékából. 18.30: In limba materna. A Magyar Rádió román nyelvű nemzetiségi műsora Szolnokról. 19.05: Szenthelyi Miklós hegedül, zongorán közreműködik: Szenthelyi Judit. 19.30: Kapcsoljuk a salzburgi Festspielhaust. A Bostoni Szimfonikus Zenekar hangversenye. Vezényel: Seiji Ozawa. Kb. 21.00: Könnyűzene — hangszerszólók. 21.15: A zeneirodalom remekműveiből. 22.14: Napjaink zenéje. Az V. stockholmi elektronikus zenei fesztivál felvételeiből. 23.10: A Schola Hungarica gregoriánfelvételeiből. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Afrikai ritmusok. Az Osi- bisa együttes felvételeiből. 17.15: Sport. 17.20: Hagyományőrző fiatalok. A mezőtúri Galagonya ci- terazenekar játszik. 17.30: Kulturális figyelő. Szerkesztő: Pálréti Ágoston. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.27—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 10.00: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. (ism.) 10.05: Lábus postás. Csehszlovák kisjátékfilm-sorozat, III/3. rész: A szemüveg, (ism.) 10.35: Rappacini lánya. Amerikai tv-film Nathaniel Hawthorne novellájából, (ism.) 11.30: Képújság. 17.55: Hírek. 18.00: Beszédművelés, VI/5. 18.25: A Tenkes kapitánya, ifjúsági kalandfilmsorozat. XIII/10. rész: A haditerv. 18.50: Képújság. 18.55: Üj szelek. A gazdaságirányítási reform továbbfejlesztéséről. 19.25: Reklám. 19.40: Idősebbek is elkezdhetik. Tv-torna. 19.45: Esti mese. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Már ez is probléma. Francia filmvígjáték. 22.15: Hírháttér. Nézetek, vélemények közérdekű kérdésekről. 23.05: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 18.50: Képújság. 18.55: Sorstársak. A pécsi körzeti stúdió rehabilitációs magazinműsora. (ism.) 19.15: Nas Ekran ’84/9. A pécsi körzeti stúdió szerb-hor- vát nyelvű nemzetiségi műsora. 19.35: Képmagnósok figyelem, (ism.) 20.05: James Cotton Blues Band. A Pori Jazz 1983. fesztiválon. 20.30: Nemzetközi kosárlabdatorna. Közvetítés Moszkvából. 22.00: Tv-híradó 2. 22.20: Olasz operaest a Vigadóban, I. rész. (ism.) 22.55: Képújság. BUKAREST 15.05: Az ember és az egészség. 15.20: Ifjúsági stúdió. 16.00: Vakáció a képernyő előtt. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági aktualitások. 20.45: Olvasók, akikkel büszkélkedünk. 21.05: A hősöknek nincs koruk. Folytatásos ifjúsági film, 3. rész. 21.55: Irodalmi-művészeti figyelő. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Az ötlábú nyúl — tv-soro- zat gyerekeknek. 18.45: A dal szárnyán — zenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Reflexek — politikai magazin. 21.05: Színház a házban — humoros sorozat. 22.05: Tv-napló. MOZI Békési Bástya: 4-kor: A világgá ment királylány. 6-kor: A piszkos tizenkettő, I—II. Békéscsabai Szabadság: de 10, du. 4- kor: Kicsi és Pici. 6-kor: Egy tiszta nő, I—II. Békéscsabai Terv: Forróvérű kísértet. Békéscsabai Kert: Mackenna aranya. Gyulai Erkel: fél 6-kor: Sebességláz, fél 8-kor: Nyolcadik utas: a Halál. Gyulai Petőfi: Egy ember, aki lezárta a várost. Gyulai Kert: Casablanca cirkusz. Orosházi Béke: 5- kor: Volt egyszer egy vadnyugat, I—II. Orosházi Partizán: A kicsi kocsi újra száguld. Szarvasi Táncsics: Balfácán. 22- kor: Kínai negyed. Szeghalmi Ady: A holdlakók titka.
