Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-03 / 181. szám
1984. augusztus 3., péntek Endröd és Vidéke Takarékszövetkezet Ha nincs ügyfél, akkor is van munka Fotó: Veress Erzsi Az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet Békés megye egyik legnagyobb takarékszövetkezete. Működési területéhez kilenc település tartozik; Gyomaendrőd, Hu- nya, Mezőberény. Köröstar- csa, Csárdaszállás, Murony, Békés, Tarhos és Rélmegyer. A takarékszövetkezet működési területén több mint 60 ezer 500-an élnek. Taglétszámuk meghaladja a 14 ezret. Az értékpontok alapján számított első kategóriájú takarékszövetkezet nagysága csak annyiban jelenthet valamiféle értéktényezőt, amennyiben kifejezésre juttatja azt a feladatot, ami 14 ezer ember ellátását jelenti. A takarékszövetkezet munkájának gazdasági mércéje a szövetkezet év végi eredménye, nyeresége. A tevékenységüket jellemző különböző mutatók közül elég néhányat megemlíteni. Az egy dolgozóra jutó forgalmuk tavaly 17 millió forint volt, ami csaknem kétszerese a Békés megyei átlagnak, de országosan is a legjobbak között van. Tevékenységük nyereségessége is jobb az átlagosnál. Ebből adódik, hogy a bérszínvonalukra sem lehet panasz. B A február 25-i küldött- gyűlésükön az 1984. évi terv elfogadásakor a küldöttek úgy határoztak, hogy erre az évre 2,2 millió forint nyereséget terveznek, 200 ezer forinttal kevesebbet, mint tavaly. A küldöttgyűlésre meghívták a MÉSZÖV elnökét. Akkor ő így fogalmazott, a terv nem elég bátor, a' „küldöttgyűlés ceruzája" vastagabban is foghatna. Róza Vendelné, a takarék- szövetkezet elnöke akkor a terv mellett érvelve elmondta, hogy május közepén Békésen egy új kirendeltséget nyitnak. A kirendeltség megnyitása természetszerűen rengeteg kiadást, költséget jelent. Ezzel egyidejűleg az első évben nem várhatnak el olyan eredményeket a ki- rendeltségtől, mint a takarékszövetkezet átlaga. A közelmúltban, a júliusi igazgatósági, intéző bizottsági ülésen áttekintették az első félévi állományok és az eredmény alakulását. Kiderült, hogy a tervezettnél nagyobb volt a forgalmuk, a taglétszámuk június végén meghaladta a 15 ezer 700- at, ami csaknem annyi, amit év végére terveztek. A részjegyalapjuk 961 ezer forinttal, a takarékbetét-állományuk 11 millió 600 ezer forinttá] nőtt. A nyereségük pedig 1,3 millió forint volt. Róza Vendelné az ülésen született határozatról a következőket mondja; — A félév értékelése után úgy döntöttünk, hogy módosítjuk az eredeti nyereségtervünket, a 2,2 millió forint helyett 2,8 millió forint nyereséget várunk el az 1984-eq évtől. Ha ezt elérjük, akkor a bér- színvonalunkat további 5 ‘százalékka] növelhetjük. A nyereség növelésének az általános receptje nagyon egyszerű: minél többet lefaragni a ráfordításokból, kiadásokból . egyidejűleg növelni a bevételeket. A feladat nehezebbik része a gyakorlatban való megvalósítás. Az endrődiek elemezték a költségeiket, és meghatározták azokat a területeket, ahol ésszerűsítésekkel, a munka racionalizálásával mérsékelhetik a ráfordításaikat. De a költségekhez hasonló alapossággal boncolgatták a bevétel növeléséhez czükséges teendőket is. B A feszített célok valóra válása a szövetkezet dolgozóinak egyetértése nélkül elképzelhetetlen. De a dolgozók a terv módosításával egyetértettek. Az egyetértésükön felül plusz vállalásokat is tettek. A négy szocialista brigád a felszabadulásunk tiszteletére munkaversenyt hirdetett meg a szocialista brigádok, illetve a 8 egység között. A felszabadulási munkaversenyben a Tyereskova brigád például vállalta, hogy a betétállományt az eredetileg tervezettnél 10 százalékkal túlteljesítik, százzal növelik az ifjúsági takarékbetétek számát, 50 darabbal a takarék- levelekét. A szocialista brigádok ezen felül a párt XIII. kongresszusa tiszteletére újabb vállalásokat tettek. Az újabb vállalások a felszabadulási verseny eredményeire is rátesznek egy lapáttal. A betétállomány növelését további 10 százalékkal kívánják növelni. A kongresszusi verseny keretén belül, a felszabadulási verseny vállalásán felül 50 darabbal növelik az átutalási betétszámlák számát, hússzal pedig az ifjúsági betéteket. De túlteljesítik a lakosságtakarékossági betétek és a takaréklevelek növelésének tervét is. Ezen"felül a gázvezeték-építéshez vállalják a gázvezetékkötvények kibocsátását. Mindezeket a plusz feladatokat csak munkaidőn túl tudják teljesíteni. Mindenféle külön pénz juttatása nélkül. 8 A vállalásokat végignézve az ^ benyomás alakulhat ki bennünk, hogy a takarékszövetkezet az ez évi tervezéskor a módosítás után is a lehetőségek alatt kalkulált. Ez azonban nem feltétlenül igaz. Inkább arról van szó, hogy a szövetkezet dolgozói az elvárhatón felüli munkával akarják a pluszokat megvalósítani. Igaz, ezzel a szövetkezet anyagi lehetőségei javulnak, átvitt értelemben a dolgozók is jól járnak. De az igazi nyertesek azok, akik tagjai a szövetkezetnek, akiket az eddigieknél magasabb színvonalon fognak ellátni. Lovász Sándor Ilyen is van Sokszor mondják elfogulatlanok és elfogultak, hogy Gyula, az igen, az a legvárosiasabb város ezen a tájon. Nem vitás, hogy múltját tekintve előnyben van, a hatszáz év és a hozzá kapcsolódó történelem nem akármi. Nyilván, a hagyományok, a megszokások ereje-hatása is formálja egy település légkörét, hangulatát: Gyula esetében sincs másképpen. Persze, tévedés lenne a dolgoknak csak egyik oldalát látni. Mert igaz az, hogy az idegen- forgalom, a vendégvárás, az értékek bemutatása és megóvása Gyulán (országosan is) magas színvonalú. De az is igaz, hogy romlik a vár, és ha nem lesz sürgős segítség valahonnan, elveszíthetjük a Körösök vidékének legjelentősebb nyári kulturális színfoltját, a várszínházát. Igaz, hogy narancsszínű egyenruhába bújtatott „szúr- káló”-emberek tűzik botvégre a papirosszemetet a belvárosban és a fürdő, a vár környékén: ilyet bizony csak a régi filmekben láttunk! De az is igaz, hogy nyári csúcsidényben szerencsés az, aki helyet kap az éttermekben, és megebédelhet. Más: a strand önkiszolgáló étterme (mint forma) bizony, elavult. Legalábbis ahogyan ott megjelenik. Tudom én, hogy a nagy és éhes tömeggel nehéz mit kezdeni, de azért sokkal illőbb lenne (és elegánsabb. méltóbb a városhoz, a várfürdő Európa-híré- hez) ha felszolgálók hoznák-vinnék a megrendelt ebédet. Mert (és ez igazán tréfás) az árak nem nagyon tükrözik, hogy én, a vendég hurcolászom törött szélű pléh- tálcákon a lötyögős levest,' főzeléket és választhatok hozzá elnyűtt, gusztustalan evőeszközöket. így történt, hogy rájöttem: Gyulán is két oldala van annak a bizonyos éremnek. De még a széle sem hagyható ki a számításból. ★ * * Nem voltam ott azon a bizonyos várfürdőbeli gálán, amikor a tévékamerák is ellátogattak Gyulára, és helyszíni közvetítést adtak az egész napos monstre-műsor- operettestjéről. A látvány, a televízióban, nagyon szép volt. Az évszázados fák lombjai alatt berendezett „színpad”, az asztaloknál estélyi ruhás színművésznők és fehér szmokingos színművészek, a háttérben pedig a kastély, világító ablakszemeivel, ég felé törő kupolával — az sem volt mindennapi. A televízióban. A képernyőn. És este. Mert pár nappal később, déli verőfényben arra sétálva, mint egyszerű, fürdőnadrágos fürdővendég, jócskán elcsodálkozhattam, hogy mit tesz az este és mit tesznek a reflektorok? Hogy csodapalotát varázsolnak az omladozó, málló falú gyulai kastélyból, mely úgy állt ott, a mindent „leleplező” napfényben, mint a tévébeli rozoga öregapja. Mostanában egyre több szó esik kastélyaink megmentéséről. „eredeti szépségének visszaállításáról”, hogy hasznosításukról ne is beszéljünk. Múzeumok, szellemi műhelyek kapnak helyt bennük, nemzeti kultúránk javára. Nos, ezt a gyulait sem kellene hagyni, hogy tovább omladozzon, jobb sorsra érdemes. Még akkor is, ha ország-világ úgy látta: gyönyörű. Nappal mindennek az ellenkezője igaz. Ilyen is van . . . * * * Ami megint csak nagyon tetszett: egyik napon, késő délután, megállt egy autó, nem messze a SZOT-gyógy- üdülőtől. Utasaik gyorsan kipakoltak, és percek alatt érdeklődőket fogadhatott a Képcsarnok Vállalat „mozgó tárlata”. Kisplasztikákat, rézdomborításokat, plaketteket vásárolhatott, akinek megtetszett valami. Színfolt volt ez a bolt, és beleillett a képbe: a város vendégei a művészettel is találkozhattak. Mi több: bent, a SZOT-üdülő előcsarnokában is rendezett rögtönzött tárlatot a Képcsarnok, bizonyára sikerrel. Mondják, mindez csak vállalkozás dolga. Lehetséges. De azon túl. hogy keresni lehet vele, egyfajta misszió is Sokszor és sok helyen rendezhetnének hasonló vásárlási lehetőséget. És nemcsak nyáron. És nemcsak Gyulán . . . * * * Nem sokkal a megnyitás után jártam a Ritmus étteremben, egy-két lépésnyire a gyulai autóbusz-állomástól. Tetszett. Roppant elegáns volt, habár többféle funkciót is ellát. Pár héttel később (kánikulában) összetolható falait összetolták, csináltak egy helyiséget sz étlap szerinti étkezésnek, egyet az önkiszolgálónak, és egy előteret, amolyan kocsmahangulatút. Kár érte! Kár, hogy sok helyen tapasztalni: egy idő után átforgatják, átalakítják a belső rendet, a tervező ólmait elfelejtik, és visszauniformizálják az egyedit, a szépet, a különlegeset. Az étterem előtti ernyős asztaloknál senki sem ült. Megkockáztattam: kijön-e oda is a pincér? Kijött, és igen udvarias volt. Csak azt ilem értem, miért ültek bent a vendégek, az iszonyú hőségben? * * * Ugyanitt, ezen a kis téren áll egy kétszáz éves temp- lom: a patrióta gyulai figyelmesség ezt is rendbe hozatta, átfestette. Mellette az új épület cseppet sem unalmas, hangulatos tömbje, fák, bokrok, és egy óriás szürke — trafóállomás. Mintha odaejtette volna egy láthatatlan, ugyancsak óriás kéz. Csúnya! Lehetetlen! Biztos, hogy pont oda kellett építeni? Ha nem, érdemes lenne elrejteni, mert annak tényleg nem az a funkciója, hogy „városképi” látványosság legyen . . Sass Ervin Konfekcióüzemek és cipőgyárak Tanzániának A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat három, női felsőruhák készítésére alkalmas konfekcióüzemet és ugyancsak három kisebb cipőgyárat szállít Tanzániába. Az erről szóló, összességében mintegy egymillió dollár értékű szerződést nemrégiben írták alá. A nyugat-európai cégek hullámzó beruházási kedvének ellensúlyozására a Köny- nyűipari Gépgyártó Vállalat termékeinek új piacokat is keres, főként a fejlődő országok körében. Ezeken a piacokon leginkább komplett bőrdíszműgyártó üzemeiket vásárolják szívesen. Ilyen gyárakat szállítottak már Kenyába, Tanzániába, Etiópiába és Nigériába. Ez utóbbi országgal újabb bőrdíszműüzem szállításában állapodtak meg. A fejlődő országok az elmúlt években a vállalat exportjából alig 15 százalékkal részesedtek, az idén viszont arányuk várhatóan már a 20 százalékot is meghaladja. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Köny- nyűipari Gépgyártó Vállalat tőkés exportja — a fejlett országokból érkező rendelések csökkenése ellenére — a tavalyihoz hasonlóan alakul, az idén is csaknem 6 millió dollárra számítanak. Ezt az első félév eredményei is alátámasztják. Módosították a tervet
