Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

1984. augusztus 3., péntek o igHslUWiTc? Nemzetközi áruszállítás közúton A nemzetközi közúti áru- fuvarozásban jelentős szere­pet tölt be a gyulai határát­kelő, mely a Keletet, Közel- Keletet köti össze Nyugat- és Észak-Európával. Köznyel­ven szólva a határátkelő — szakkifejezéssel élve a FEP, azaz forgalomellenőrző pont — tevékenysége igen sokszí­nű és összetett, több szerv együttes munkájával igyek­szik segíteni a zavartalan és gyors továbbhaladást. Határ­őrök, pénzügyőrök, állat­egészségügyi dolgozók, IBUSZ-tisztviselők és a Köz­lekedési Minisztérium mun­katársai végzik sokrétű, ám mégis összehangolt munkáju­kat. A határőrök az útlevél­kezelésen túl együtt dolgoz­nak a vámosokkal, rájuk há­rul többek között a vízum kiadása, s a határőrizeten kí­vül különféle belügyi felada­tokat is ellátnak. A pénzügyőrök — vámosok — munkájának lényege az áruforgalom vámellenőrzése, ezen belül a külföldi teher­szállító gépjárművek útadói­nak kiszabása-beszedése, azok nyilvántartása a meg­tett út hosszától, a kamion ön- és raksúlyának függvé­nyében. Rájuk hárul a vám- és devizagazdálkodással kap­csolatos jogsértő cselekmé­nyek megelőzése és felderí­tése, természetesen együtt­működve a határőrökkel. A gyulai határátkelő 1970. július 1-én nyílt meg, s 1972- től üzemel a mai helyén. Éj­jel-nappal fogadja az utaso­kat, a kamionokat, s egyre többet. Évente több mint 620 ezren lépik itt át hazánk ha­tárát, mintegy 28 ezer a ki- és a belépő kamion, csak­nem 112 ezer személygépko­csi gördül át az országhatá­ron. Mindezen adatokat fi­gyelembe véve megállapítha­tó: a több tucat magyar ha­tárátkelő közül a gyulai a közepes szintű forgalmat le­bonyolítók sorába tartozik. Ez alkalommal egy napon a teherforgalmat kísértük fi­gyelemmel. — A kamionforgalom 98 százaléka tranzitként megy keresztül az országon, a leg­különfélébb árukat szállítják — kezdi Balogh Endre pénz­ügyőr százados. — A belépő teherforgalomnál a vámjog- szabályokat érvényesítjük, a kifelé haladóknál a deviza­előírások megtartását ellen­őrizzük ... — ... természetesen a ha­tárőrök közreműködésével — toldja meg Solymosi István pénzügyőr százados, s így folytatja: — A legforgalma­sabb a szombat és a vasár­nap, volt olyan napunk, ami­kor kétszáz kamion lépett nálunk az országba, vagy lé­pett ki tőlünk. Ennek, véle­ményünk szerint, az az oka, hogy mind Nyugaton, mind pedig Keleten a hét elején rakják meg a járműveket, s ezek a hét végére érnek hoz­zánk — fűzi tovább gondo­latait magyarázatként Soly­mosi István, miközben együtt indulunk megnézni: mi is a helyzet pillanatnyilag az áru- szállításban Amire az ember első pil­lanatban felfigyel, az a ka­mionok elején és végén a kék színű, téglalap alakú táblán a TIR felirat, annak a francia szónak a rövidíté­se, mely jelzi: a jármű a nemzetközi forgalom köve­telményeinek megfelel. A be­felé tartó soron egymás után különböző nemzetiségű ka­mionok sorakoznak. Bábeli a hangzavar. Bolgár, török, né­met, román beszéd vegyül a magyarral. Feltűnik, hogy a sorompó túloldaláról érkező járművek lépésben gördül­nek. Megtudom: tengelysúly- ellenőrzés nélkül nem lép­hetnek át magyar területre, vagyis ez az első mozzanat az ellenőrzések sorából. — Minden belépő kamion­nak ellenőrizzük a hosszát, a magasságát, az ossz-, illetve a tengelysúlyát — magyaráz­za Popp László, a Szolnoki Közúti Igazgatóság tengely- súlymérő kirendeltség mun­katársa. Digitális kijelzésű, automatikus mérleg könnyí­ti munkájukat, mely rögzíti . az adatokat. — Ha kicsi a tengelysúly-többlet, akkor el­nézőek vagyunk, ha nagyobb, akkor progresszív mértékben nő a bírság összege, vagy nem jöhet tovább, mint ez a török kamion — int az előt­tünk álló monstrumra. Ez esetben a bírság 9 ezer 700 » forint lenne. Töpreng: fizes­sen, vagy forduljon vissza, s rakja át a pamutbálákat? Az utóbbit választja, néhány kol­légája siet segítségére. A bulgár kamion vezetője az előbbit választja: — Probléma nyema. Fi­zetni, áru siet — int a pa­radicsomrakományra. Persze ez a fizetés a szocialista or­szágok együttműködésének értelmében megelőlegezett összeg. — A bírság fizetését a pi­lóták attól függően vállalják, hogy milyen árut szállítanak. A romlandóval sietni kell, ezért inkább a pénzt leszur­kolják — szólal meg Papp László. Újabb török kamion gör­dül át a határon: Istambul- ból Manheimbe szállít diny- nyét. Miközben az okmányo­kat rendezgeti a gépkocsi ve­zetője, Vanek Gyula pénz­ügyőr főhadnagy a fülkét vizsgálja át. Az egyik zugból több száz leit halászik elő. Természetesen nem hagyják szó nélkül. A túloldalról NSZK-rend- számú kamion érkezik, veze­tője Ak Tahsin török állam­polgár. Alig múlt 31 éves, 8 éve fuvarozza a legkülönbö­zőbb árukat az NSZK-ból. Most éppen gépelemeket szál­lít Frankfurtból Irak egyik nagyvárosábá. Kedélyes fia­talember, ha törve is, de be­szél magyarul. — Erre járok előre és visz- sza — mutatja. — Szeretem magyar embert, mert ő is so­kat dolgoz . . . Tudod barát itt jó... Nekem van sok is­kolám, négy gyerek, van asszony, saját ház, autó, pén­zem. Én szeretni titeket ma­gyar ... — Hol tanultál meg ma­gyarul? — Úton, van mini lexikon — kotorja elő a német—ma­gyar szótárt. — Meg aztán közös múlt... De volt fut- ballrevans. Istambul 0—6 ... Katasztrófa... — magyaráz­za széles gesztikulációval, miközben invitál: nézzem meg belülről is az autóját. Pedáns rend, tisztaság. — Főnök igényes, ha van rendetlenség, nem ad mun­kát ! — emeli fel mutatóujját. A fülkében mini tévé, hűtő­szekrény, autósrádió több tu­cat szalaggal, a fekvőhelyen gondosan összehajtott pizsa­ma, s előkerül egy magyar szakácskönyv is. — Tudok én főzök úton, így marad meg pénz gyerekeknek. Gyula felől bolgár kamion érkezik. Utasa, a 20 év körüli NDK-beli lány még Cseh­szlovákiában stoppolta, a bol­gár tengerpartra igyekszik. Hosszú utat tettek meg ed­dig, szemmel láthatóan jól „összemelegedett” a 40 körüli pilótával. Az okmányok rendben is vannak, csupán a lány pénzével' van gond: százforintos címletekben akarja kivinni az otthon vál­tott magyar fizetőeszközt. Ezt a hazai előírások tiltják. Mi­után felváltotta, folytathat­ják útjukat. — Nem mindig ilyen egy­szerű és könnyű a napunk — magyarázza Balogh Endre. — A közelmúltban több mint 5,9 millió forint értékű csem­pészárut foglaltunk le: 2 ezer üres és műsoros video kazet­tát, valamint nyugati sze­mélygépkocsi-alkatrészeket rejtett el kettősfalú kamion­jában az egyik nyugatnémet gépkocsit vezető török sofőr. — mondja az útlevélkezelő határőr őrmester, miközben int a kutató határőrnek: kezdje meg feladatát. Csuta Ferenc — civilben karosszé­ria-lakatos — nagy türelem­mel és szakértelemmel vizs­gálja át a járművet. A gyors munka nyomán átlagosan negyed órányit, úgymond egy kávészünetre szakítják meg útjukat Gyu­lánál a határon ki-, vagy be­lépő járművek. S ez így megy a nap 24 óráján át ha­táraink védelmében, a devi­zagazdálkodás szabályainak megtartása érdekében. Szekeres András Az országbal epést követően következik a tengclysúlymérés Balogh Endre az okmányokat ellenőrzi Mit visz a kamion — a szerszámosládában? A szerző felvételei Kisvállalkozások és nagyvállalatok ■ ■alamelyest csillapod­ik tak a viták a kisvál- ® lalkozások körül. Nyilván azért is, mert már menet közben is kiderült, hogy nem végeznek e társa­ságok, társulások haszonta­lan munkát, s legfőképpen nem óhajt minden nagyipari munkás és szövetkezeti tag gmk-ban, vagy szakcsoport­ban dolgozni. (Hogy miért nem? Mert vannak akiknek ennél többet ér a szabad ide­jük, s vannak olyanok is, akik más úton-módon jut­nak a havi keresményüket kiegészítő — s manapság már nélkülözhetetlen — jö­vedelemtöbblethez .. .) Kiderült az is, hogy az esetek nagy többségében szó sincs a gyakorta felháboro­dással emlegetett mesés jö­vedelmekről, szó van viszont arról, hogy a tisztes jövede­lemtöbbletért ugyancsak tisz­tességes teljesítményt kell nyújtani. Máskülönben mi­ként lenne lehetséges, hogy e kisvállalkozások árbevéte­lei tavaly majdnem megöt­szöröződtek, és nem azért, mert e társaságok gomba­módra szaporodnak, hanem mert a teljesítményeik jóval magasabbak, mint például a nagyiparban szokásos átlag. Az adatokat egyébként a Pénzügyminisztérium Ellen­őrzési Főigazgatóságán ké­szült és a kisvállalkozások tavalyi működését taglaló elemzéséből idézem. Készí­tői kategorikusan cáfolják azt a hiedelmet is, hogy a vállalatok munkaerő-gazdál­kodói számára a kisvállalko­zások valóságos végveszélyt jelentenek. Feketén-fehéren bizonyítható, hogy nincs — s hadd tegyem hozzá: sajnos nincs — számottevő verseny a nagyvállalatok és a kis­vállalkozások között. Az utóbbiak nem jelentenek kü­lönösebb aggodalomra okot adó keresletet a munkaerő- piacon: a mintegy 180 ezres létszámból mindössze 24 ez­ren dolgoznak főállásban a kisvállalkozásoknál. A töb­biek mellékállású alkalma­zottak. No de mennyiért dolgoz­nak e társaságok fő-, vagy mellékállású tagjai? A tavalyi számok szerint a jövedelmek nagyon tág ha­tárok között mozognak. A kisvállalkozások majdnem 40 százalékánál a havi átlagjö­vedelem 1000 forint alatt van, és mindössze 6 száza­lékánál haladta meg a havi 9000 forintot. Ez a jövede­lemtöbblet — akár csak ezer forint, akár annál lényege­sen több — bizony hozzájá­rult ahhoz, hogy enyhültek az iparvállalatok és a szö­vetkezetek munkaerőgondjai. A vállalati gazdasági mun­kaközösségek és a szövetke­zeti szakcsoportok ugyanis — minden ellenkező feltéte­lezéssel szemben — igenis létszámstabilizáló hatásúak. Nem véletlen, hogy újabban elhalkultak a termelőszövet­kezeti melléküzemek miatt korábban hangosan panasz­kodó vállalatvezetők. Az imént jelzett jövedelemtöbb­let mögött persze többnyire hasznot hajtó és a nagyipar­hoz képest sokkal megfon­toltabb, sokkal takarékosabb gazdálkodás fedezhető fel, Az egységnyi árbevételre jutó termelési költség jóval ki­sebb, mint a hagyományos gazdálkodó szervezeteknél. Az se mindegy, hogy e kis­vállalkozások meglepően ke­vés alkalmazottat — köz­nyelven fogalmazva: irodis-, tát — foglalkoztatnak. Ele­mi érdekük ugyanis, hogy az alkalmazottak száma ne nö­vekedjék túlságosan, mert akkor a megszerzett jöve­delmet a szükségesnél több­felé kellene aprózni. Ezzel is magyarázható, hogy például a gazdasági munkaközössé­geket, illetve a szakcsopor­tokat működtető vállalatok és szövetkezetek nyeresége tavaly több mint 10 száza­lékkal emelkedett, a többie­ké pedig 1 százalékkal csök­kent. De vajon jó-e a kisvállal­kozások tagjainak, hogy ilyen vállalkozás formában dolgozhatnak? Nos, nem egyértelműen... Az anyagi­lag nem túlzottan tehetőseb­beket gyakran sújtja, hogy megrendelőik — sokkal te­hetősebb nagyvállalatok — nem, vagy csak késve fizet­nek az elvégzett munkáért S a kisvállalkozásokat a csőd miatti megszűnés veszélye !s fenyegeti. Két év alatt ezer vállalkozás „dobta be a tö­rölközőt”, mert nem kaptak elegendő megrendelést, vagy mert a várható nyereséget, az üzleti érvényesülést ille­tően alaposan elszámították magukat. etükben ugyanis kí­méletlenül érvényesül a vállalkozói kocká­zat, a versenyhelyzet miatti bizonytalanság .. . Csak er­ről a kelleténél kevesebbet beszélünk. Vértes Csaba Bitumenes szfnes zsindely a meredek tetőkre A Kemikál Építőanyag­ipari Vállalat a sajátházépí­tők anyagellátásának javítá­sára új termékeket fejlesz­tett ki. Az utolsó ellenőrző próbán vizsgázik most az egyik legérdekesebb új ter­mék: a bitumenes színes zsindely. Mérete akkora, mint a tetőcserép, vagy a te­tőpala, anyaga pedig mű­anyag szövet, amelybe bitu­ment préselnek, és a külső felületét fehér vagy színes mészkővel, porcelán-, üveg­őrleménnyel vonják be. A bitumenes zsindely felhasz­nálása különösen előnyös a meredek, magas tetők hal- pikkelyszerű befedésére. Ezeket a termékeket ugyanis szögezéssel erősítik a tető- szerkezet deszkázatára, tehát a meredek fedélről nem csúszhatnak le, mint a cse­rép, ha a lécezés nem töké­letes, vagy vetemedett. A számítások szerint — bár a deszkázáshoz több faanyag szükséges — a bitumenes zsindelyfedés valamivel ol­csóbb, mint a cseréppel bo­rított tető, s színválasztéka is kedvezőbb. Az új termék iránt — amely kizárólag ha­zai alapanyagokból készül — külföldiek is érdeklődnek. A vállalat a bitumenes zsin­delyt bemutatja a bécsi vá­sáron és az őszi BNV-n egy­aránt. A tervek szerint az idén mintegy 20 ezer négy­zetméter tető befedésére ele­gendő új terméket gyárta­nak, a jövő évben pedig az igényeknek megfelelően több százezer, vagy akár több millió négyzetméternyit. A bitumenes zsindely várható­an augusztus végén, szep­tember elején kerül forga­lomba, s a kínálat gazdagí­tásával enyhíti a cseréphi­ányt. A vállalat budapesti fe­déllemezgyára ebben a hó­napban indította meg új üze­mét, amely a korábbinál tar- tósabb alapanyagot, műgyan­ta-adalékkal kevert bitu­ment állít elő, s most már ezt használják a zsindely, és a nagy épületek lapos tetői­nek szigeteléséhez használt nehéz bitumenlemez készíté­séhez is. Az adalékanyag lé­nyegesen javította a szige­telőlemez minőségét, mert ennek felületén az eddiginél lényegesen nagyobb meleg­ben sem olvad meg a bitu­men, és a hidegben is to­vább megtartja rugalmassá­gát, mint a korábbi termék. A bitumenlemezes szigetelé­sek tartósságát növeli a vál­lalat új vegyszere, a regeneráló fényvédő fe­dőmáz is, amely a szigetelőlemezeket a nap ibolyántúli sugárzásának öregítő hatásától mentesíti. í Tonnák, kilométerek, esetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom