Békés Megyei Népújság, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
1984. augusztus 24., péntek Két választás krónikája Ki jelöli az elnököt? A végegyházi Szabadság és a kardosi Egyetértés Tsz-ben is elnököt választottak az idén. A két választás előkészítése, lebonyolítása sok tanulsággal gazdagította a szövetkezeti mozgalmat. A tanulságokra még soha sem volt annyira szükség, mint éppen most, amikor az ipari üzemek egy részében a munkások is hasonló lehetőségeket kaptak és tanácsi, illetve parlamenti választásokra készül az ország. A végegyházi és a kardosi elnökválasztás számos következtetésre adhat alkalmat, de talán valamennyi között a legfontosabb, hogy a felelősségteljes magatartás és a valóságos döntés egymástól elválaszthatatlan. A választásokról és a pártszervezetek politikai szerepéről szól kétrészes írásunk. Ellentmondásos döntések A végegyháziak emlékeznek még az 1973-as eseményekre, amikor a Szabadság Tsz élére új elnököt választottak. A tagok elfogadták az irányító pártbizottság és a helyi pártalapszervezet vezetőségének javaslatát. Az idei választásokon azonban ellentmondások sora jelezte, hogy valami nincs rendben. Névtelen bejelentések nyomán az elnök ellen, akinek mellesleg a mandátuma is lejárt az év végén, 1983 decemberében törvényességi vizsgálat indult. A levélírók az elnök vezetési módszerei és háztájizása ellen emeltek panaszt. A demokratikus fórumok működése is formálissá vált. Már ismert volt a vizsgálat elmarasztaló eredménye, amikor a pártalapszervezet vezetősége, a felsőbb pártszerv véleményét is figyelembe véve, a régi elnök jelölése mellett döntött. A jelölő bizottság is munkához látott, ekkor azonban az események újabb fordulatot vettek. Egy, most már a Központi Ellenőrző Bizottsághoz címzett levél nyomán újabb vizsgálat indult. Hosszadalmas lenne a részleteket felsorolni, ezért elégedjen meg most az olvasó a végeredménnyel; a pártvezetőség 1984. január 18-án, két héttel az első állásfoglalást követően, megvonta a bizalmat a volt elnöktől. Időközben a tagok egyre bátrabban nyilvánítottak véleményt, s ez a folyamat a választásokig tovább erősödött. — Eddig nem sok értelme volt a felszólalásnak — jegyzi meg Lipták Sándor —, aki mégis megtette, az megnézhette magát. Az elnök nem beszélt velünk, úgy tűnt, keresztülnéz az embereken. Lassan beletörődtünk; majd csak lesz valahogy, mondogattuk. Mit akar a többség? Az ellentmondásoktól feszülő húr végül is megpattant és a beletörődés helyét lassan átvette a csakazértis: most az egyszer úgy lesz, ahogy mi akarjuk! A továbbiakban érdemes ezért azt is nyomon követni, érzékelte-e ezt az elszántságot és ha igen, mit tett a pártvezetőség, hogy a téesz tagjai még véletlenül se érezzék a választások további előkészítésénél a demokratizmus hiányát'. — Ha akkor felgyorsítjuk az eseményeket, a tagok megválasztják az új jelöltet — véli Szénási Sándor alapszervezeti párttitkár. A közgyűlést azonban később, csak március 21-re hívták egybe. Ez éppen elég idő volt ahhoz, hogy kiforrjon a tagok véleménye, bár hozzátesszük, vannak, akik egészen mást, mesterkedést, hangulatkeltést sejtettek a végső eredmény mögött. Az újabb jelölést megelőzően is elmaradt a felmérés, igaz erre a pártvezetőségnek nem volt különösebb szüksége, hiszen ismerték a tagok véleményét. Ám az új állás- foglalás ezt megint csak figyelmen kívül hagyta. — Ügy láttuk, a belső megosztottságnak, összefonódásnak csak egy külső ember vethet véget. Egyetértett velünk a téesz pártvezetősége is — mondja Szabó István, a mezőkovácsházi párt- bizottság első titkára. A kettős, vagy többes jelölés lehetősége ennek ellenére mindvégig fennállt és a későbbiekben látni fogjuk azt is, hogy miért maradt el. Ma már nyilvánvaló, hogy ezzel nagy lehetőséget szalasztottak el. De ne vágjunk az események elébe ... Az egyéni elbeszélgetéseken kiderült, hogy a tsz- tagok mást akarnak. — Az volt a véleményünk, hogy olyat válasz- szunk, akit ismerünk és várhatóan nem csalódunk majd benne — fogalmaz Kunos György. A véleményeket ismerte a pártvezetőség is, ám ebből azt a következtetést vonták le, hogy az eddiginél hatásosabb agitációra van szükség az irányított jelölt mellett. Időközben rémhírek terjedtek el arról, hogy a Me- zőkovácsházáról érkező új jelölt egyesíti a község kis termelőszövetkezetét a szomszédos gazdasággal. Váratlan fordulat A megkérdezettek közül március 12-ét követően nyolcvanheten az irányított jelölt, száztizenketten Barecz Mihály volt főagronómus, növénytermesztési ágazatvezető mellett álltak. Barecz Mihályt a március 18—19-i munkahelyi tanácskozásokon és korábban is megszólaltatták: „Nem vállalom az elnökséget, termelésirányítónak jöttem ide”. Barecz Mihállyal kapcsolatosan érdemes elmondani, hogy a tagok egy része nem támogatta. Az ágazatvezetőnek, amikor még főagronómus volt, konfliktusa támadt az elnökkel. Ennek tudható be egyébként „leváltása is”. Az elnök közvetlen környezete ezért tartott a fiatal szakember megválasztásától. Dorolovszki Mihály a március 21-i közgyűlést megelőző párttaggyűlésen elmondta ugyan, hogy a hivatalos jelöltet érzése szerint nem fogják megválasztani, de észrevételét nem mérlegelték kellően. így történhetett azután, hogy látszólag mindenki elfogadta a pártvezetőség jelöltjét. — A választásokon történtek megleptek bennünket — mondja Szabó István —, a március 20-i küldöttgyűlés ugyanis még egyhangúan foglalt állást. Lipták Sándor szavaiból azonban megtudtuk, hogy a tagok a fordulatot nem tartották meglepetésnek. — A munkahelyi tanácskozásokon is azt magyarázták, a kettős jelölés nem vezet jóra. Így hát mindenki várt az utolsó napra ... A közgyűlésen a tagok többsége Barecz Mihály jelölését követelte. Az ágazatvezető ekkor már nem ellenkezett. Korábbi kijelentésével ellentétes lépését né- hányan elítélték ugyan, de a dolgok menetét ekkor már nem lehetett megváltoztatni. Hogy Barecz Mihály újabb döntése mögött a tagok erősödő nyomása, vagy más okok húzódtak, ma már nem lenne értelme kutatni már csak azért sem, mert elterjedt ugyan, hogy korábbi megnyilatkozásait nem jószántából tette, de az sohasem bizonyosodott be. Hmire nagy szükség van A közgyűlésen a szavazás első fordulójában egyik jelölt sem kapott kétharmados többséget. Már-már úgy tűnt, újabb közgyűlést kell összehívni és a három hónapja elnök nélkül maradt téeszben a sürgető tavaszi munkák idején, a figyelem egy újabb, esetleg hetekig tartó huzavonára terelődik. Szerencsére rugalmasabb és gyorsabb megoldást választottak. Egyébként ekkorra már a kívülállók is meggyőződhettek arról, hogy a tsz- tagok többsége kitart elképzelése mellett. — Egyszer már megtanultuk, a nekem mindegy, majd lesz valahogy, hová vezet — magyarázzák most többen is. Így azután másodszor már csak Barecz Mihály neve került fel a szavazólapra, aki a 236-ból 196 szavazatot kapott. A tagok fegyelmezettségét, vagy talán eltökéltségét jelzi, hogy a délelőtt 10 órakor kezdődött közgyűlésről, amely délután 5 óráig tartott, az eredmény kihirdetése előtt alig néhányan mentek el. — A választás törvényes volt és azt is hozzáteszem, nekünk Barecz Mihály ellen nincs különösebb kifogásunk, hiszen korábbi hibáit kijavította, ő is párttag, kiváló munkásőr. Igaz, mi úgy gondoltuk, egy kívülállónak nagyobb esélye lehet a rend, az egység helyreállítására. Most azt várjuk tőle, amit egyébként a másik jelölttől is elvártunk volna, hogy nagy következetességgel teremtsen egységet és javítsa a gazdálkodás színvonalát. A választások óta a kedélyek lecsillapodtak. Ez még akkor is érzékelhető, ha néhányan a nem kielégítő munka miatt azóta fegyelmit kaptak az utóbbi hetekben. Időközben fegyelmi eljárás indult abban a kérdésben is, hogy a pártalapszervezet mennyiben felelős a téeszben évek óta halmozódó feszültségekért? Kepenyes János Mennyit keres a kereskedő? Létszámhiány, lehúzott redőnyök, rossz közérzet, presztízs nélküli szakma, korrupció, laza munkamorál. Mindezekről gyakran esik szó a kereskedelem, a vendéglátás berkeiben. A nemkívánatos jelenségek egyik okaként jelölik meg az alacsony fizetést, de a közvélemény keveset tud a részletekről. Végül is, mennyit keres a kereskedő? Erről kérdezte a lap munkatársa Hankó Györgyöt, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Békés megyei bizottságának titkárát. | Hazánkban a kereske- *■ delmi dolgozók bére mintegy 14 százalékkal alacsonyabb a népgazdasági átlagnál. Mi ennek a magyarázata ? — Az adat pontos, amelyhez még hozzáteszem: a KSH jelentése szerint országosan a kereskedelemben foglalkoztatottak átlagbére 5 ezer forint, ugyanakkor megyénkben tavaly ez a szám alig haladta meg a 3 ezer 800 forintot. A lémaradás hosszú időszakot ölel fel. Közismert, hogy a kereskedelmet az ’50-es években és a ’60-as évek elején rosszul ítélték meg. így az átlagkeresetek a népgazdaság anyagi ágazatai között az alsó szektorban foglaltak helyet. A felemelkedés meglehetősen lassú, ezt érezzük napjainkban is, annak ellenére, hogy a kereskedelem, á vendéglátás tekintélye jelentősen nőtt. O Az állam az évek so- rán kétségkívül igyekezett javítani a kereskedők anyagi helyzetén, de ezt sokan csupán tűzoltásnak vélték. Mennyiben enyhítette ez a gondokat? — A politikai és a gazdasági vezetés egyetért azzal, hogy rendezni kell a kereskedők fizetését. A népgazdaság helyzete azonban nem tette lehetővé az általános, központi bérfejlesztést. Ehelyett egy-egy területen próbáltak javítani a dolgozók anyagi helyzetén. Ilyen volt a műszakpótlék kiterjesztése a kereskedelemre, a pénztárosi pótlék. Emelték a kistelepülések eladóinak a fizetését, valamint a zöldséggyümölcs felvásárlók jutalékát. Ezek a preferenciák segítettek valamit, de nem oldották fel a bérfeszültséget. 9 Persze, nem lehet min- dent az államtól várni. Hogyan alakult az utóbbi években a vállalati, a szövetkezeti bérfejlesztés, átgondolt-e ei a munka megyénkben? — A vállalatok és a szövetkezetek gazdasági és társadalmi vezetői nagy gondot fordítanak a bérek karbantartására. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1980-hoz képest az elmúlt esztendőben átlagosan csaknem 20 százalékkal emelkedett a bérszínvonal. A tervszerű munkaerő-gazdálkodás, a jobb munkaszervezés révén a létszám 7 százalékkal, mintegy ezerrel csökkent. A körültekintő bérgazdálkodást példázza, hogy tavaly mindössze 0,5 százalék körüli összeget nem használtak fel. Ez jól jött az idén, hiszen a szabályozó módosítása miatt a 310 forintos bérkiegészítést költségként kell elszámolni. A tartalékösszeg a 20 forint különbséget fedezi, így az 1984. évi bérfejlesztést teljes egészében fel lehet használni. beszél sem a dolgozó, sem az üzletvezető. A szakszervezet a kötelező bér és az éves bérfejlesztés nagyságát kíséri figyelemmel. D Mennyiben különbözik ettől a jövedelemérdekeltségű rendszer? Csakhogy a bérek, 11- ■ letve a jövedelmek nincsenek mindig arányban a teljesítménnyel. Mikéntéinek a differenciálás lehetőségével? — A kereskedelemben az úgynevezett alapbér plusz jutalék, vagy a tiszta jutalékos bérezési forma érvényesül. A keresetek nagysága tehát a boltban elért forgalomtól függ. A szándék és az ösztönzés egyértelmű; a forgalom az azonos adottságú üzletek közötti kereseteket megfelelően differenciálja. Az egyes emberek jövedelmének a nagysága pedig az alapbér függvénye, hiszen a jutalékot a dolgozók között az alapbér arányában osztják fel, a béremelés végrehajtása pedig a boltvezető és a szakszervezeti bizalmi feladata. C Igen ám, de ebben az **■ esetben a jutalékból mindenki egyformán kap, függetlenül attól, hogy milyen a_ munkája. Ezt igazságosnak tartja? — Nem. Ezért jelent meg még 1979-ben az a rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a nagyobb egységekben a jutalék egy részét (10—25 százalékát) visszatartják, és ezt a jól dolgozók között differenciáltan felosztják. — Ezt az üzemeltetési formát már kevésbé ismeri a közvélemény. Lényege, hogy az üzlet vezetője és néhány dolgozója önállóan irányítja az egység áruforgalmát, gazdálkodását, és meghatározott nyereséget garantálnak. Az alapbéreken és a különböző pótlékokon kívül a beosztottak a kötelezettségek teljesítése esetén prémiumot kapnak. Természetesen a többletnyereség 10—30 százaléka is megilleti őket. 9 Július 1-től az élelmi- ■ szer-kereskedelemben foglalkoztatott hálózati dolgozók bérét 7 százalékkal emelték. Mi indokolta ezt a lépést? — A jelenlegi bérek elsősorban az élelmiszer-kereskedelemben már olyan alacsonyak voltak, hogy nem lehetett kapni megfelelő szakembereket. Az országban emiatt több száz élelmiszer- boltot be kellett zárni. Ez a béremelés átlagosan havi 230 forintot jelent személyenként. Az országban mintegy 85 ezren kapnak magasabb bért, amely összesen 260 millió forintot tesz ki. Megyénkben 18 vállalat és fogyasztási szövetkezet részesült 3,8 millió forint központi bérpreferenciában. Ez csaknem 3 ezer embert érint, ezek 70— 75 százaléka nő. U A dolgozók egy része "■ viszont úgy érzi, hogy megrövidítik ezáltal.. . — Valóban. A jutalék visszatartása eleinte ellenérzést váltott ki, főleg azok tették szóvá, akik nem kaptak ebből a pénzből. Később azonban inkább azzal törődtek, hogy ők is olyan teljesítményt nyújtsanak, amely lehetővé teszi a több jutalékot. Ez kedvezően hatott a bolti munkára, arra ösztönözte az eladókat, hogy jobban, pontosabban dolgozzanak. Sok helyen ez a forma sematikussá vált. Ezért több vállalat és szövetkezet bevezette a pontozásos rendszert. Lényege, hogy a dolgozókat a boltvezető és a szakszervezeti bizalmi értékeli, ennek alapján kapják a jutalékot, az alapfizetés nem számít. Ügy látszik, hogy ez a forma népszerűbb, mint az előbbi. H A szerződéses üzletek- *■ ben dolgozók jövedelméről legendák keringenek, amely nem kis feszültséget okoz. Tudják-e követni ezeket a jövedelmeket? — Ez az üzemeltetési forma leginkább a vendéglátásban terjedt el. Az itt dolgozók jövedelméről kevés információnk van. A szerződésben rögzítik ugyan a beosztott dolgozók bérét, amely általában azonos a hasonló beosztásban dolgozókéval, de ezen felül a szerződéses boltvezető saját jövedelméből kiegészítheti ezt az összeget. Erről viszont nem szívesen Ifi Ebből az összegből még differenciálni is kell. Milyen elvek, módszerek alapján osztják el a pénzt? — A rendelkezésre álló összeget mindenekelőtt az alapbérek emelésére kell fordítani, hogy valamennyi dolgozó legalább 150 forintot kapjon. A fennmaradó személyenkénti 80 forintot differenciáltan osztják el. Itt figyelembe veszik az átlag feletti teljesítményt, a kedvezőtlen munkaidő-beosztást, a nehéz munkahelyi körülményeket. A béremelés kiterjed a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű üzletekben dolgozókra is. n Nagy és kényes fel- ■ adat hárul ismét a szakszervezeti tisztségviselőkre. Beszélne erről részletesebben ? — A bizalmi testületi üléseket augusztusban tartják az alapszervezetek. Itt foglalnak állást, mondják el véleményüket a dolgozók a kifizetés módjáról, a differenciálásról. A bizalmiak személyenként értékelik a munkát, ennek alapján döntenek. A szakszervezeti bizottságok pedig ellenőrzik, hogy a központi elképzelések és a kollektíva által elfogadott elvek érvényesüljenek. Hangsúlyozom: a KPVDSZ a mostani béremelést csak kezdeti lépésnek tekinti, és nem mond le az egész kereskedelemben és vendéglátásban ' indokolt központi béremelésről. Seres Sándor Szeghalam ez év Júliusában új szabad stranddal gazdagodott. A csaknem félmillió forint értékű munkálatok mellett Jelentős volt az a társadalmi segítség Is, amelyben a Fehér Lajos Tsz és a vízügy dolgozói kiemelkedő teljesítményt értek el. A festői környezetben levő, tiszta vizű szabad strand Várhelyen létesült, ahol több száz ember tölti el szabad Idejét a hétvégeken. Oltözőfülke, büfé és egyéb szociális helyiségek állnak a látogatók rendelkezésére Fotó: Berta Mária V Virágot lopni bűn! De legalábbis szabálysértés. Bár a szólás azt tartja, hogy -virágot és csókot lopni nem bűn, nem ajánljuk senkinek, hogy ezt tegye. A törvény ugyanis meglehetősen szigorúan bünteti a vétség elkövetőit. így „került” ösz- szesen 4000 forintba az a 17 szál rózsa, amit Gyulán, a SZOT-gyógyüdülő . előtti parkból „vettek”. A bírósági határozatból idézünk: „A Gyulai Rendőrkapitányság feljelentése alapján a gyulai Városi Tanács igazgatási osztálya parkrongálás miatt járt el Zvolenszki Istvánná 36 éves gyulai, és Palles István 28 éves budapesti lakosok ügyében. Az elkövetők ez év júniusában a SZOT-üdülő előtti parkrészről 17 szál rózsát vágtak le, s vittek el. Az ügy összes körülményeit mérlegelve a szabálysértési hatóság személyenként 2000 forint pénzbírságot szabott ki.” Talán nem mindenki tudja, hogy a közhasználatra szolgáló parkok, ligetek, játszóterek növényzetét, fel- szerelési tárgyait kormány- rendelet „védi”, mely alapján a rongálókat 3000 forintig terjedő pénzbírság sújthatja. A tanácsok igen sok pénzt és gondot fordítanak a pihenőhelyekre, szép, olykor különleges virágokkal beültetve azokat. Sajnos, az utóbbi időben meglehetősen elszaporodtak a fentihez hasonló cselekmények. Az ezer forintos rózsák azonban bizonyára elgondolkodtatják a könnyelmű „virágszedőket”. —szí—
