Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984. május 26., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Tudományos tisztelgés és idegenforgalmi kalauz Körös-parti szoborsétány KQRÖSPflRT! SZ080RSEIŰNY Bármely irányból érkezik és hiába csak átutazóként. Szarvas előbb-utóbb magával ragadja, marasztalja a látogatót. Nem csoda, hiszen egy vizparti település csak szép lehet. Alföldi kisváros — nem versenyezhet tengerparti kikötőkkel, a világ legcsodálatosabb fővárosaival, Budapesttel. Prágával. Mégis szép. Talán a Körös északi oldalán húzódó szoborsétány Szarvas legvonzóbb és egyben legjellemzőbb pontja. A Debreceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Kara nyugati homlokzata előtt hat híres magyar tudós szobra áll 1971 óta. Az épület felé néznek, mögöttük a nyugovót víztükör és a liget. Valamennyien a magyarországi vízgazdálkodás — csatornázás, árvízvédelem, lecsapo- lás, öntözés, melioráció —, növénytermesztés, a korszerű mezőgazdaság úttörői. Vedres István (1765—1830), Beszédes József (1783—1852), Vásárhelyi Pá) (1795—1846), Kvassay Jenő (1850—1919), Trümmer Árpád (1884— 1961) és Hank Olivér (1898 —1961) a 19. század elejétől az 1960-as évekig alkottak; munkásságuk jelentős fejezet a mai mezőgazdasági szakemberképzésben. így Szarvason is; tapasztalataikat, eredményeiket széleskörűen hasznosítják, továbbfejlesztik. A közelmúltban Körösparti szoborsétány címmel kis könyvet adott ki a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara és közművelődési bizottsága. Főiskolai tanárok mutatják be a szoborsétány „szereplőit’’, a hat vízgazdálkodási és mezőgazdasági szakembert; részletesen szólnak életükről, a korról, amelyben dolgoztak, harcoltak, elemzik munkásságuk jelentőségét, felsorolják legfontosabb publikációikat. Az első cikk Vedres Istvánt, az alföldi agrárkultúra egyik megalapítóját eleveníti meg............munkásságával kezdődik időrendileg az a gigászi munka, amelynek eredményeképpen — Tessedik Sámuel. Nagyvá- thy János, Pethe Ferenc. Széchenyi István és más reformgondolkodók elképzelései alapján — gazdasági úton igyekeztek a népet a nyomorúságból kiemelni.” Korábban a magyar gazdát mindig is arra tanították, hogy a természeti csapásokba bele kell nyugodnia, ellenük semmit sem tehet. Vedres István volt az első, aki a török uralom alatt elpusztult Alföld folyóit medreikbe kényszerítette, hatalmas gátrendszert építtetett, szántóföldeket nyertek ennek eredményeként. Sokat tett a futóhomok megfékezéséért, s országos jelentőségűek voltak csatornázási, út- és hídépítési tervei. Mintagazdaságokat hozott létre, gyümölcsösöket telepített, felismerte a fásítás, az erdők jelentőségét. Beszédes József vízimérnökként harcolt a reformkori eszmékért. A Sárvíz szabályozása. a Fertő, a Hanság, az Al-Duna és a Vaskapuval kapcsolatos munkái után bízták meg a Fehér-Körös, a Berettyó és a Maros szabályozásának irányításával. A vízi erőt termelőerővé, a sík vidék energiaforrásává akarta tenni, érdekelte a Tisza medrének rendezése, fő művének a Duna—Tisza- csatorna megépítését, s ezzel az Alföld gazdálkodásának biztosítását tekintette. Elsőként sürgette a műszaki képzést, a mérnöktársadalom létrehozását és megbecsülését. Vásárhelyi Pá) Észak-Ma- gyarország és a Dunántúl után került a Körösök mocsaras, lápos vadvízországába. Nevéhez fűződik az Al- Duna szabályozási, hajózási terve, térképezése. Belátta, milyen fontos lenne a Tisza általános szabályozása a Dél-Alföld gazdasági élete szempontjából. A „reformkor mérnökének” tervei helyett végül az olasz vízügyi szakember, Paleocapa tervei szerint láttak hozzá a Tisza megregulázásához. Bizony igen nagy árat — több árvízzel, köztük a szegedi nagy árvízzel — fizettek, s csak a felszabadulás után tértek vissza Vásárhelyi elképzeléseihez, hozták létre a tiszai vízlépcsőt, dolgozták ki az ármentesítést, a folyóvíz mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit. Kvassay Jenőről megtudhatjuk: „Magyarország vízügyi, gazdasági és társadalmi érdekeit európai színvonalon látó és megoldani akaró hazafi” volt, „a tudomány és gyakorlat egységének következetes művelője, az ipari fejlődés, a mező- gazdasági termelés intenzitásának és a vízi közlekedés, kereskedelem korszerűsítésének kidolgozója". Bár gépészmérnökként tevékenykedett, kritikusan bírálta a meglevő oktatást, helyette differenciált mérnökképzést sürgetett a felsőoktatási intézményekben, s fontosnak tartotta a szakmai elhivatottságot. Az egyoldalú védekező vízszabályozás helyett a vízgazdálkodási. hasznosítási szempont volt a döntő számára. Nevéhez fűződik a belvíz tárolása, a rizstermelés meghonosítása, a tógazdálkodás. az öntözés népszerűsítése. Az öntözést mint létszükségletet elfogadtatni, széles körű alkalmazására felkészíteni a közvéleményt — talán így fogalmazható meg Trümmer Árpád egyik legfontosabb célkitűzése. Jól látta, hogy az Alföldön csakis ennek segítségével lehet az aszálykárokon enyhíteni és az egyoldalú termelésen (csak búza és kukorica) változtatni. De tovább is ment, akárcsak elődjei, felismerte, hogy ezáltal szociális gondokat is képes megoldani, hiszen foglalkoztatási lehetőséget, munkahelyeket biztosít. Igen sokoldalú mezőgazda- sági szakemberként tartja számon az irodalom Hank Olivért. Maradandót alkotott a gyümölcs- és növénytermesztés, a trágyázás, a homoki gazdálkodás, az öntözés terén. A műszaki fejlesztés, az agrotechnikai kutatások, kísérletek fontosságát hirdette. Érdeme több kísérleti telep létrehozása, így a szarvasi állomáshellyel működő Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet (jelenleg Öntözési Kutató Intézet) is. amelyet 1950 őszén létesítettek. A cikket olvasva hamar világossá válik, hogy méltán sorakoznak a szarvasi főiskola épülete előtt és a könyvecskében egymás mellett ezek a tudósok. Nemcsak szakmájuk kiválói voltak, nemcsak az alföldi vízgazdálkodás és mezőgazdaság megalapozásában alkottak maradandót, hanem a táj, az ország gazdasági felvirágoztatását tartották szem előtt. a saját nemzeti mezőgazdaság és ipar fontosságát ismerték fel elsőként, s jól látták, hogy mindez a nép jólétének elengedhetetlen feltétele. A különbséget közöttük a kor, a társadalom jelentette, amelyben éltek, s amely vagy felvilágosodásban és hazaszeretetben mesz- sze elmaradt mögöttük, nem értette törekvéseiket, vagy éppen támogatta ezeket, gyakorlatilag segítette, sürgette megvalósításukat, s elismerésben részesítette a fejlődést, a gazdagodást szolgáló tudósok munkásságát. Vedres István, Beszédes József és Vásárhelyi Pál korát túlszárnyalva látott a jövőbe, tervezett és igyekezett alkotni, egyéni erőt, lehetőségeket , túlbecsülve. Ám hiába a nagy tudás, az átfogó tapasztalat a rengeteg külföldi utazás nyomán, hiába a hazaszeretet, a legnemesebb szándék — a nép felemelése —, nem értették meg őket, magukra maradva, csalódottan haltak meg. Kvassay Jenő már más korban élt, nem fogadta értetlenség, munkásságát több ízben elismerték. Trümmer Árpád pedig élete végén láthatta álmai megvalósulását, munkája gyümölcsét. Hank Olivért ugyancsak tisztelték, rajongással vették körül munkatársai, tanítványai. Szobrok és szoborszilárd életművek az utókor javára. A kötet nyilvánvalóan elsősorban tisztelgés a nemzet nagyságai előtt — szakemberek, a legbeavatottab- bak méltatnak tudóspéldaképeket —, de egyben olvasmányos idegenforgalmi kalauz is, a nem mezőgazdasági szakembert szintén sokoldalúan tájékoztatja, a Szarvasra látogatónak maradandóbb élményt biztosít, Békés megye szülötteit és az ide kötődőket pedig különösképpen megörvendezteti. Niedzielsky Katalin Verasztó Antal: Orfeusz A térdrehullt éjszakában képzeletem falától elvált egy árnyék, ő volt az, a holtából visszatérő kinek nyomában nádasba szelídültek a szelek. Az álmok zöld partjai előtt Eurüdikét várta! Halál és Idő felett. NÉPÚJSÁG Jelinek Lajos; A Grimm-testvérek emlékére Antalfy István: Négysorosak NOSZTALGIA Keresem eltűnt öregségem. Visszasírom régvolt-halálom Ügy éltem örökkön-örökké, hogy fáj jövendő ifjúságom. VERS JAPÁN MÓDRA Az éjtől néhány perc választ csak el. Salakos út vezet a pici házig, ahol — o kelő holdhoz oly közel — valaki nagyon halkan citerázik. MIT ÉR AZ EMBER? A gondolattal elbabrálgatott: mit ér az ember, ha él? s ha halott? De megdöbbent, hogy rájött: amíg él. holt-önmagánál kevesebbet ér. OLYKOR. . . Olykor, ha csönd ölel körül, mint csodálatos menedék, telkemet egyre biztatom: repülni, szállni tud-e még . . .? Jelinek Lajos: Anatole France-illusztráció
