Békés Megyei Népújság, 1984. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

1984, május 23., szerda iéMyarorszár Önkiszolgáló autósbolt. Szegeden, a Takaréktár ut­cában újjáalakítva megnyílt az Autóker és a 11-es autó­javító vállalat közös, önki- szolgáló autósboltja. A 180 négyzetméteres üzletben a vevő pillanatok alatt átlát­ja a bolt termékkínálatát. A kétmillió forintos nyitókész­letből már az első napon sok fogyott, az eladók felmér­hették, hogy melyek a leg­keresettebb alkatrészek, fel- szerelési és ápolási cikkek. Azokat ugyanis hamar el­kapkodták. Az üzemeltetők országos hiánycikkeket a to­vábbiakban sem ígérnek, de igyekszenek felkutatni az újabb beszerzési forrásokat. A lakásépítés dilemmái. A Magyar Építőművészek Szö­vetsége jó kezdeményezés­ként kiállítássorozatot indí­tott, melynek első bemuta­tója elkerült Szegedre is. A címe: Bécs — a lakásépítés útján. „A bécsiek sem di­csekedhetnek lakáshelyze­tükkel. Mint minden nagy­városban, ott is küszködnek a szűkülő zöldterülettel, a zajártalommal, a levegő­szennyeződéssel. De Auszt­ria fővárosában igen jelen­tős hagyományai vannak — a két háború közötti idő­szakra visszanyúlva — a tö­meges lakásépítésnek.” Az említett kiállításon négy olyan pályázatot mutatnak be, amely már a megvalósí­tás stádiumába került. Az említett tervdokumentu­mok a funkcionalizmus vív­mányait felhasználva építé­szetileg érzelmesebb választ adnak a kor kihívására „A gyár fejlődés elölt áll.” Munkásközérzet a Peslvidé- ki Gépgyár biharkeresztesi gyárában. A korábbi Bihar­keresztesi Emelőgép-gyár épületeit, berendezéseit, gé­peit és anyagait, a megren­deléseket és természetesen: az adósságfizetési kötelezett­ségeket átvette a Pestvidéki Gépgyár. Az új gazda át­szervezte a veszteséges üzem termelési szerkezetét. A gyár dolgozói szerint mind­ez a termelés javára vált, az üzem immár a stabi] gyárak közé tartozik. Az új mun­kák kicsit szokatlanok, de a munkások bíznak benne, hogy belejönnek. Márton Elemér lakatos így fogal­maz: ..Érdekes, jó munkának tűnik. Szerintem megéri most itt maradni, a gyár fejlődés előtt áll.” Kemping-világtalálkozó a Vekeri-tónál. A Nemzetközi Kemping- és Karavánszö­vetség közgyűlésének 1983- as döntése alapján hazánk­ban kerül sor a 47. kem­ping-világtalálkozóra. Az eseményt 1986. augusztusá­ban bonyolítják le, és a központ Debrecen, illetve Hajdú-Bihar megye lesz. A kemping-világtalálkozó al­kalmával kerül sor a nem­zetközi szövetség közgyűlé­sére. A találkozó fővédnö­kének Marjai József mi­niszterelnök-helyettest kér­ték fel. Dr. Szabó Imre, a megyei tanács elnöke sze­rint a rendezvény egyben üzleti vállalkozás is, és a hajdú-bihariaknak hamaro­san meg kell kezdeni a fel­készülést a nagy esemény­re. Heten végeztek először. Üj szak a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Két hete hét vegyész, illetve matematikushallagató állam­vizsgát tett a Kossuth La­jos Tudományegyetemen an­gol szakfordításból. Vagyis vegyész-, illetve matemati­kusdiplomájukon kívül má­sodik diplomát is fognak kapni rövidesen. Az első végzős évfolyam alaposan kitett magáért: négyen je­lesre, hárman jóra állam­vizsgáztak. tehát mindenki felsőfokú képzést kapott. A MEGYB PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYE TAHáCS UMMA Legtöbben pedagógusnak készülnek. A kunszentmár­toni József Attila Gimnázi­umban a negyvennyolc vég­zős diák közül harminckettő küldte el felvételi kérelmét valamelyik felsőfokú intéz­ménybe. Az iskola igazga­tója szerint az elsős gimna­zisták elképzelései a négy év alatt sokat változnak, de a harmadik osztályban, ami­kor a fakultációs képzés megkezdődik, töbnyire már „behatárolódnak”. Az utób­bi öt évben 35—40 százalék között mozgott a felsőfokú intézményekbe felvettek ará­nya. Üj termékcsalád a FÉ- KON-ban. A FÉKON Ruhá­zati Vállalat budapesti gyá­rának kisújszállási üzeme az idén jobb kilátásokkal kezd­te az évet, mint tavaly. Ja­vult az alapanyag-ellátás, így a légkör nyugodtabb az üzemben. A FÉKON az idén új termékcsaládot dob a pi­arcra. A Studiform fantá­zianevet viselő família isko­láslányok ballagási ruhái­ból, pontosabban szoknyá­ból és blúzból áll, amelyet óvodások, általános és kö­zépiskolások egyaránt visel­hetnek majd. A húszmilliomodik Tisza- cipő az NDK-ba. A martfűi Tisza Cipőgyár dolgozói a közelmúltban útnak indítot­ták az NDK-ba a húszmil­liomodik magyar cipőt, en­nek háromnegyed részét a Tisza Cipőgyárban gyártot­ták. A német kereskedők szerint a Tisza márkával el­látott cipők, de a magyar cipőipar más gyárainak a termékei is keresett cikkek az NDK piacain, jó minő­ségben, pontos határidőre szállítanak vállalataink. A Tisza Cipőgyár az 1984-re lekötött 400 ezer pár lábbe­li több mint felét már má­jus végéig kiszállítja, te­kintve, hogy a nyári szan­dáloknak, sportcipőknek most van a kereslete. míc neurzaui. «rnwurai ^ Mffird ktméé* csongbío ft « n V A V> » wísm ItIKLAr A csongrádi levéltár hely­zetéről. A csongrádi levél­tár gyűjtőterülete a város, és pillanatnyilag körülbelül 350 folyóméternyi iratot őriznek itt. Az intézmény 1974-ben a Csongrád megyei Levéltár szentesi fióklevél­tárának része lett. 1980-ban a Justh Gyula utcába, egy öreg épületbe költözött, mely elfogadható helyet ad ugyan az iratoknak, de a városi tanács vb megállapí­tása szerint a munka- és kutatási körülményeket ja­vítani szükséges. A levéltár segíti szakdolgozatok, dokto­ri értekezletek elkészítését, a Mozaikok Csongrád város történetéből című kiadvány­ban megjelent helytörténeti jellegű tanulmányok megírá­sát, valamint bázisa a ké­szülő várostörténeti monog­ráfiának. Lakásfelújítások Vásárhe­lyen. A vásárhelyi városgaz­dálkodási vállalat dolgozói tavaly 68 lakást hoztak rendbe (homlokzati festés, tetőszerkezet-felújítás, állag- megóvás és gépészeti mun­kák). Saját erőből, a terve­zéstől a kivitelezésig 4 új átmeneti lakást építettek, hogy ezzel is gyorsítsák, el­viselhetőbbé tegyék a lakás- felújítással járó várakozási időt, illetve a vele járó ké­nyelmetlenséget. Ebben az évben 18 millió forintot for­díthatnak erre a célra. összeállította: M. Sz. Zs. Polgári védelem Sajtótájékoztató és bemutató gyakorlat Hajdúszoboszlón A közelmúltban bemutató gyakorlattal egybekötött saj­tótájékoztatót szervezett a polgári védelem országos pa­rancsnoksága. A kétnapos program lehetőséget nyújtott arra, hogy a résztvevők meg­ismerkedjenek Európa egyik legkorszerűbb oktatóbázisá­val, a szakmai felkészítés céljával és színvonalával, s nem utolsósorban a már megszerzett ismeretek gya­korlati alkalmazásával. Az első napon dr. Hegedűs Gábor Hajdú-Bihar megyei pv-törzsparancsnok beszélt az országos, megyei és üze­mi támogatással épült léte­sítményrendszer történeté­ről, valamint kettős rendel­tetéséről. Az utóbbival kap­csolatos az az információ is, hogy a korszerűen berende­zett bázis részben polgári vé­delmi, részben pedig tanácsi szakigazgatási képzés, illetve továbbképzés céljaira szol­gál. Ezután a különböző funkciójú helyiségek és fel­szerelések megtekintése kö­vetkezett. A modern szem­léltetőeszközökkel ellátott oktatókabinetek nemcsak a szükséges ismeretanyag át­adását teszik lehetővé, ha­nem azok számonkérését, vagyis a hallgatók vizsgáz­tatását is, fokozva ezzel a tanulás folyamatosságát és hatékonyságát. A következő napon Mol­nár Miklós ezredes, a polgá­ri védelem országos törzspa­rancsnokának helyettese a parancsnoki, valapúnt a be­osztott állomány gyakorlati felkészítésének tapasztalata­it, s a VI. tervidőszak fel­adatait ismertette. Majd utalt arra, milyen fontos sze­repet töltenek be egy esetle­ges ellenséges csapás esetén, illetve a különféle természe­ti katasztrófák idején a pol­gári védelmi alakulatok a lakosság mentésében; az el­sősegélynyújtásban és így to­vább. Következésképpen em­lékeztetett arra is, hogy ezek az egységek az elmúlt időszakban igen eredménye­sen vették ki részüket Bé­kés megyében, például az ál­latbetegségek lokalizálásából, vagy az ez évi hóvihar so­rán (Békés és Csongrád me­A vasúti-közúti balesetnél a Berettyóújfalui Ruhagyár 1. egészségügyi szakasza vesz részt az elsősegélynyújtásban gye) a mentéssel és a károk helyreállításával kapcsolatos munkálatokból. Ezért is na­gyon jelentős a polgári vé­delem céljának, tennivalói­nak minél szélesebb körű megismertetése lakosságunk körében. Az előadó elismeréssel szólt azokról a megyei, vá­rosi és üzemi gyakorlatok­ról, amelyeken az egyes szakszolgálatok magas szín­vonalon vizsgáztak az eltelt években. Mindemelett szük­ségessé vált az új rendszerű képzés bevezetése, ami azt jelenti, hogy az oktatás — tavaly óta — szeptembertől júliusig terjedő időszakra korlátozódik. Ily módon ha­tékonyabb lesz a dolgozók polgári védelmi felkészítése, különösen azokban az ipari és mezőgazdasági ágazatok­ban, ahol télen nincs mód intenzívebb munkahelyi fog­lalkoztatásukra. A pv-isme- retek alapos elsajátítását, a jártasságok és készségek be- gyakoroltatását egyébként jól felszerelt oktatóbázisok segítik hazánkban. A tájékoztató elhangzása után ismertették az 1984. évi országos polgári védelmi gyakorlatok programját. Eszerint az év második fe­lében Berettyóújfaluban tar­tanak városi gyakorlatot, s év végén pedig Borsod me­gye ad otthont az ilyen jel­legű rendezvényeknek. $ A Polgári Védelem című lap megjelenésének 25. év­fordulójáról való megemlé­kezést, valamint az elisme­rések átadását követően nagyszabású bemutató gya­korlatra került sor a rom­városban. Noha imitáció volt az egész, mégis olykor dermesztőén hatott a több helyütt magasba csapó láng, a sűrűn gomolygó füst, a fel­borult személyszállító eszkö­zök stb. látványa, valamint a romok között „vérző sebe­sültek” jajgatása. A nézők saját szemükkel győződhet­tek meg arról, hogy egy eset­leges elemi csapás, illetve vasúti-közúti katasztrófa ide­jén miként zajlana le a kár­terület felderítése, a mentés végrehajtása, illetve minden oldalú biztosítása; továbbá a sérültek elsősegélyben való részesítése és gyűjtőhelyre szállítása; valamint a tüzek lokalizálása, a közművek ideiglenes helyreállítása, s nem utolsósorban a külön­böző alegységek közötti Az egyik épület emeletén be­szorult sérülteket kosaras darus gépkocsi segítségével mentik ki együttműködés megszervezé­se, s folyamatos fenntartá­sa. A gyakorlaton a helyi és a környező települések pv- egységei mellett részt vett a megyei tűzoltó-parancsnok­ság és a néphadsereg egyik alakulatának állománya is. A „földrengés” következ­tében keletkezett tűzgócok felderítésével, s azok lokali­zálásával szinte egyidejűleg érkeztek a helyszínre a szak- felderítők, s azonnal hozzá­kezdtek műszaki és egész­ségügyi feladataik gyors, pontos ellátásához. Eközben igen sok dolga akadt az úgy­nevezett kárhelyparancsnok- nak is, aki a kapott jelenté­sek tanulmányozása után a kialakult helyzetről és a mentőmunka sorrendjéről in­formálta a munkahelypa­rancsnokokat. A felettesek és a beosztottak mindent, a már korábban tanult és be­gyakorolt mozdulatok alap­ján hajtottak végre. így ke­rült sor a bevonult mentő­erők fogadására és eligazítá­sára, továbbá a különböző mentő és mentesítési felada­tok végrehajtására. A pin­cékbe és padlásokra beszo­rult személyek, valamint „sérültek” elszállítása köz­ben a debreceni TITÁSZ- üzemigazgatóság alegységei hozzáfogtak a mentést aka­dályozó nagyfeszültségű vil­lamosvezetékek kiiktatásá­hoz, míg az egészségügyi szakaszok további sebesültek felderítésében, elsősegély- nyújtásában és elszállításá­ban vettek részt. A „kataszt­rófát szenvedett” város rom­jai alatt két „halottat” is ta­láltak a mentéssel foglalko­zó egységek. A polgári vé­delmi alakulatok között vol­tak olyanok, amelyeknek fel­adatai, közé az élelmezés és az ivóvíz pótlása tartozott. A vasúti-közúti baleset, színhelyén tevékenykedő egészségügyi szakasz szintén példamutató felelősséggel lát­ta el teendőjét a bemutatott gyakorlat során . . . Bukovinszky István Lomtalanítás Geszten Ez is, az is... Az elmúlt napokban szo­katlanul nagy volt a sürgés­forgás Geszt utcáin. A köz­ségi tanács, a Hazafias Nép­front és a termelőszövetke­zet kezdeményezésére lom­talanítási napot tartottak. A kijelölt napon már reggel 8 órakor megélénkült az álta­lános iskola udvara. Vidám, kipirult arcú gyerekek iz­zadva tolták, húzták a vas­sal, papírkötegekkel megra­kott kézikocsikat. A nevelők csoportjában Szerb József igazgató tartott rövid eliga­zítást. Aztán ki-ki sietett az osztályához, hogy mérlegelje az időközben lerakott vas­hulladékot. papírhalmot. Időközebn megérkeztek a lo­vas szekerek is. Egymás után kerültek le a valamikor félt­ve őrzött ekék, vetőgépek. Nincs már szükség rájuk. A háztáji gazdaságokban is a tsz gépei végzik a szántást, vetést, betakarítást. Az egyik szekérről Kiss Lajos párttit­kár izzadva emeli le némi se­gítséggel a kiszuperált elekt­romos s'ütőt. — Elromlott — jegyzi meg —, nem érdemes megcsinál­tatni. Szinte el sem hinné az ember, mi minden került elő az udvarok, padlások rejtett zugaiból. — Ennyi vasat régen gyűj­töttek Geszten — nyugtázta idős Sújtó István. Majd oda­ballagott az egyik ekéhez. Kérges tenyere megmarkolta az eke szarvát. Fékét kalap­ja alól a távolba mereng, hogy mire gondolt, ki tudja. Közben az egyik mérleg­nél öreg vetőgép roncsait próbálják feltenni. Irházi István igazgatóhelyettes is nekigyürkőzik, csakúgy, mint Urbáncsek Károlyné, Gonda Jánosné, Szász Andrásné és Rokszin Györgyné pedagógu­sok. Nincs kivétel, mindenki segít a gyerekeknek. A nagy hórukkolásra toppan be Sí­ró László százados, határőr­parancsnok. Arról érdeklő­dik Szerb József igazgatónál, nem kell-e segítség. Lassan beesteledik, a poros, fáradt gyerekek azt számolgatják, hogy a vas- és papírgyűjtés mennyit hozott a konyhára. A végeredmény: futja ki­rándulásra, táborozásra, hi­szen a két nap alatt 350 má­zsa vasat, 35 mázsa papírt gyűjtöttek. jantyik Tibor Egyik, 2 évvel ezelőtti választókerületi tanácskozáson hang­zott el többek között az a panasz, hogy a megyeszékhely leg­nagyobb és legimpozánsabb parkja, a Kulich-szobrot körül­ölelő tér sétányai olyanok, mint a sivatagi utak. Sétálni lehet ugyan rajtuk órákon át — s ezt teszik a gyerekkocsit toló kismamák is —, de megpihenni nem lehet, mert a padokat elhurcolták onnan illetéktelenül a házak elé. Javaslat volt, hogy intézkedjenek a parkot fenntartó szervek: legyenek újra padok a sétányok mellett... A másik panasz az volt, hogy ezek a mamák, miután a Kulich térről (és máshonnan is) haza igyekeznek, alig tudják fellökdösni gyerekkocsijukat a magas járdaszegélyeken, mert a városban nem gondoskodnak arról, hogy, mint más tele­püléseken, itt is keskeny feljárók legyenek az úttestek és a járdák sarkainál, legalább a legforgalmasabb helyeken. Nos, az újságban is megírt panaszok nem maradtak pusztá­ba kiáltott szavak. Igaz ugyan, hogy a Kulich tér még min­dig „padtalan”, és sajnos, átmenetileg sem visz senki sétá­nyaira hordozható padot. Azokat, úgy mondják, úgyis újra elvinnék (!?). A panasz azonban rövidesen mégis megszűnik: földbe épített padokat terveznek a sétányokra, melyek moz- díthatatlanok, és nem lesznek kitéve az „elhordás” veszélyé­nek. (Csak azt nem értjük: a város tulajdonát képező padok eltulajdonítóit miért nem vonják felelősségre, hiszen a padok megtalálhatók a környék házai előtt.) A második panasz pedig szemmel láthatóan (és jólesik ezt látni) folyamatosan oldódik meg. Részben ahogyan az új utak, járdák épülnek, részben pedig ezek felújításaikor. A vá­ros forgalmasabb pontjain már nem kell félni attól a gye­rekkocsit toló kismamáknak, hogy a magas szegélyre való lökdöséstől egyszer kiesik a kocsiból a gyerek, mert legtöbb helyen van már feljáró... A javaslatok tehát, mindannyiunk megelégedésére, jól segítik a tanácsi munkát. V. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom