Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

NÉPÚJSÁG 1984. április 4., szerda o A Bucsán átadott ABC-áruház, ruházati szaküzlct cs ipar- , cikk-áruház jelentősen javított a község lakosságának ellátá­sán Az orosházi ÁFÉSZ és az ÉPTEK 20 millió forintos induló­készlettel nyitotta meg új üzletét a házépítők számára. A ter­vek szerint havi 10 milliós forgalmat bonyolít majd építő­anyagokból, lakásberendezési tárgyakból és egyéb kiegészí­tőkből a januárban megnyitott üzlet Öregszőlőn egy régi nagyméretű tanyasi iskolát 7 gyoma- cndrődi termelő üzem összefogásával átalakítottak, korszerű­sítettek és bővítettek a környék öregei számára. A fél év alatt megvalósult új otthon 60 idős ember számára biztosít nyugodt és derűs környezetet — Na lányom, ha megetettünk, még átválogatjuk a ve­tőkrumplit! — De anyu, tudod, hogy szerda van! A szerda és a szombat pedig Kötegyánban klubos nap, tudja ezt minden fiatal. S ami legalább ennyire fontos, tudják a szülők is. S nem csupán a napját, hanem azt is, hogy ott rendes helyen tölti az estéjét lányuk, fiuk. S ha klub, akkor KISZ is, a kettő itt Kötegyánban egymástól elválaszthatatlan, persze nem is akarja szétválasztani senki. Más tekintetben is ilyen itt a szemlélet: egy-cgy KISZ-taggyülésekre elmennek KISZ-en kívüliek is, és in­gázók, akik a munkahelyükön, vagy az iskolában KISZ­tagok ugyan, de vonzza őket a gyerekkori, barátok társa­sága. S vonzzák persze, mint minden fiatalt, az ötletes programok. Apropó, programok! Diszkós körökben köz­tudott, hogy hol szerzik be a megyében az elsők között a legújabb, legjobb lemezeket: a kötegyáni klubban! A térkép szerint a falu, ha nem is a világ végén, de az ország szélén, a magyar—román határ mentén fekszik. A közút innen nem fut tovább, mégis messzire visz: a KISZ-ések átlal szervezett utazásokon; fiatalok és idő­sebbek, a Balti-tengertől a Fekete-tengerig bejárták már Európát be Magyarországot is. Csak tavaly tizenegy cso­portban, 258 kötegyáni ismerkedett a nagyvilággal. II kötegyáni példa Mitől kiváló egy KISZ-szervezet? Mi pedig ismerkedjünk meg közelebbről is a köte- gyániakkal. Bár felirat nincs, az épület olyanforma, mipt a tsz-köz- pontok általában, és áll előt­te egy állami rendszámú Volga isi Ráhibázunk, tény­leg ez a tsz-vezetők székhe­lye. (Amint később kiderül, az alkalamazottak egy újabb, kényelmesebb irodaépület­ben dolgoznak.) Az öreg ház előterében és a szobákban farostlemezből készült a fal­burkolat. A berendezés min­den szobában nagyjából egy­forma, nagyon szerény, de nem elhanyagolt. Az elnöki irodában éppen vezetői meg­beszélést tartanak. Az asz­tal körül sok a fiatal arc. „Menjél csak Misi!’- — men­tik fel Ungvári Mihályt, aki maga is fiatalember, nem­régen adta át a KISZ-titkári tisztet Hajdú Jánosnak. Most a tsz pártalapszervezet, és egyben a községi pártve­zetőség titkára. No és ő a KISZ-szervezet „menedzse­re” — ilyen beosztás ugyan hivatalosan nem létezik, de a fiatalok, félig tréfásan, fé­lig komolyan, de mindenkép­pen egyhangúlag megválasz­tották őt erre a feladatra. Keménykötésű, szókimondó fiatalember. Sűrű, fekete ha­ján sehogyan sem akar meg­maradni a fejfedő. ízig-vé- rig szervező, lételeme a moz­galmi munka. Az egyik kis irodába húzódunk beszél­getni. „ötletes megoldás!” — dicsérem az íróasztalt, amit aképpen újítottak föl, hogy kívül farostlemezzel borí­tották, lelakkozták, rá dísz­lécek kerültek, a tetejére pe­dig zöld posztó és egy üveg­lap. „Kétszáz forintból meg­volt — tolja odébb az irato­kat —, nem lehet flancolni, csak azt oszthatjuk föl, amit megtermelünk!” * * * Arról faggatom, hogyan is alakult a faluban a KISZ- élet, miképpen Olthattak el a közelmúltban átadott legma­gasabb kitüntetésig, a KISZ KB Vörös Vándorzászlójáig. Készséggel meséli, hogy sze­rinte úgy 1967-ig nyúlik vissza a dolog, akkor kezdett épülni az ifjúsági ház. Segí­tett a tsz, a tanács, a munka javát pedig maguk a fiata­lok végezték, és ez hozta ösz- sze tulajdonképpen a „csa­patot”. Ma már kétszeres aranykoszorús a „Fiatal Al­kotók Klubja”, vagy az ifjú­sági klub, ahová 80—100 fia­tal jár rendszeresen. Igen- ám, de sokan ingáznak. Haj­dú János, a KISZ-titkár pél­dául Sarkadon „dolgozik, No- veczki Imre, a klubvezető Gyulán, és a sort hosszan le­hetne folytatni. Hogyan le­het így színvonalas a KISZ- munka és a klubélet? — Mondok egy példát — szól Ungvári Mihály. — Va­lami hiánycikk, nem tudjuk beszerezni — megy a táv­irat Pestre, egy ott tanuló kötegyáni fiatalnak, jön a válasz, és máris küldjük a pénzt. Egyébként, Pestről jut eszembe, most voltunk a Sportcsarnokban, az országos kirakadóvásáron és nemzet­közi táncháztalálkozón, és hoztunk is egy Nagy László műsoros kazettát, diákkal együtt. — Igénylik? — Miért ne igényelnék! Persze, lehet, hogy a 15 éves ipari tanulót nem nagyon kö­ti le, de ott ül, és tudom, eljön legközelebb is. így va­gyunk különben a politikai Kozma Lajos, Hajdú Mihály, Csikós Mihály rendezvényekkel is. Nálunk nem gond a szabad pártnap­ra szervezni, szólok a KISZ-eseknek, s jönnek. Kapok az alkalmon, hogy szóba kerül a politizálás — hiszen a jó KISZ-munka nem csupán klubestekből, szórakozásból áll. — Már az is politizálás, ha azt mondja a srác, hogy ezt a szöveget én nem hall­gatom! Hát nem? — véle­kedik a fiatalember. — Mi egyébként nem úgy hirdet­jük ezt meg, hogy ma .este politikai vitakör. hanem egyéb alkalmakat, rendezvé­nyeket használunk fel erre is. Az ünnepekre, november 7-re, április 4-re, meg a többire például úgy készü­lünk, hogy közösen tervez­zük, mi legyen a műsor, vá­logatjuk a verseket, diákat, beszélgetünk. — Végül hadd kérdezzem meg: véleménye szerint mi­től jó ez a KISZ-szervezet? — Dolgozni kell — szerin­tem csak ennyi. — S talán még az, hogy az itteni fia­talok igénylik a mozgalmat, a közösséget. * * * Közben véget ért az érte­kezlet. Szőke Irma személy­zetis egyike a legrégibb KISZ-eseknek, nem is akart már maradni,, mondván, van­nak fiatalabbak, átadja ne­kik a gazdasági felelős poszt­ját. Aztán, hogy kérlelték, mégis maradt, pedig nem kis munka a gazdasági felelősé. Ügy mondja, sok a papír­munka, és pénzügyekben, készletnyilvántartásnál olya­nok a követelmények, akár egy vállalatnál. — Mitől jó ez a KISZ- szervezet? — tesszük fel ne­ki is a kérdést. — Az összetartástól. És hát nálunk, ha a fiatalok va­lamit el akarnak érni, dol­gozni kell. Ez aztán össze is hozza az embereket. A főmezőgazdász, Hajdú Mihály, szintén fiatalember és KISZ-es, egyetértőén bó­logat. Idevalósi, ösztöndíjas­ként tanult és visszajött — eszébe sem jutott, hogy más­hová menjen. — Igaz, nem divat mosta­nában a kisközséget szeret­ni, mert talán a mai élet­vitelhez nincs meg minden feltétel, én mégis szeretem. Azt hiszem, kialakul majd az egészséges területfejlesz­tési szemlélet, s megszűnik a városcentrikusság. Engem mindenesetre ide kötnek a gyerekkori élmények, a jó munkahely, ahol a végzett­ségemnek megfelelően dől­jünk Imre gozhatok. S a napi munkán túl itt van például a melio­ráció, ami KlSZ-védnökség- gel folyik. Nem egy példa van rá, hogy a terveket megismerve több javaslatot tettünk, és vállaltuk a fásí­tást. hiszen a kivágottak he­lyébe föltétlenül újakat kell ültetni! A közeli gépműhelyben épp indulni készül a csókási sertéstelepre Jánk Imre vil­lanyszerelő. Röviden, s in­kább csak általánosságokat válaszolgat, láthatóan zavar­ban van, de hiszen még 20 éves sincs, így érthető. — A KISZ-ben mit vál­lal? — Hát például a krumpli­szedést, ugyanis termelünk magunknak krumplit, meg egy hintót is rendbe hoztunk, kell a szüretre. Irány a gyepi tábla, ott dolgozik ugyanis egy F'ba 1800-assal Csikós Mihály. A faluszélről már látni a monstrum gépet, ami most egy kombinátort húz. A gép értéke több mint egymillió forint, a farmernadrágos, vé­kony arcélű fiatalember élet­kora pedig 19 év. Leállítja a motort, elénk jön, miután nyilván felismerte a főnökét, a szintén fiatal műszaki ve­zetőt, Kozma Lajost, aki el­kísért bennünket. — Mi a különbség a fa­luban egy KISZ-tag és egy KISZ-en kívüli között? — Nem sok — feleli né­mi gondolkodás után. — Dolgozni kell. — Többet? ' — Illik. — Mitől jó ez a KISZ­szervezet? — Jó a társaság, munká­ban is, meg szórakozásban is. * * * Felföldi Imre, az elnök 15 éve dolgozik itt ebben a funkcióban, előtte pedig ugyanitt párttitkár volt. Ma­gas, vékony, őszülő hajú, ba­rázdált arcú férfi. — Fiatal a vezető gárdánk, és saját nevelés — meséli büszkén. — Tudja, nem a legjobb adottságú a mi ter­melőszövetkezetünk, és az előbbre lépéshez a Pénzügy­minisztérium, meg a MÉM adott pénzt, de természete­sen megszabta a feltételeket, nem is könnyűeket. Hát eze­ket a nehéz feladatokat, ez­zel a fiatal gárdával oldot­tuk, oldjuk meg! Egy biztos, nem lehet úgy beszélni ve­lük, mint esetleg régen. — Mint vezetőnek, mit je­lent a KISZ-szervezet? — Személy szerint is so­kat, nehezen tudnám elvisel­ni azt a szégyent, hogy Kö­tegyánban rossz a KISZ. Én magam is el-eljárok a KISZ- be, és nem titok, a segítsé­gük olyan lehetőség, amit érdemes egy gazdasági veze­tőnek kihasználni. Hogy mást ne mondjak, ott van az őszi betakarítás. A kombáj­nokat zömmel fiatalok ve­zetik. Ha velük hadilábon állok, magamnak okozok bajt. — Vajon mi lehet a titka annak, hogy jó ez a KISZ­szervezet? — Mi? Hát jól vezetik. A személyiség szerepe megha­tározó. * * * Nos, végtére is mitől jó tehát a kötegyáni KISZ- szervezet? Nincs semmiféle titka — vagy ha mégis, ak­kor az emberekben rejlik ... Tóth Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom