Békés Megyei Népújság, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
1984. április 4., szerda Ötven fokban, skorpiók között a Szaharában Vizet fakasztanak az orosházi olajbányászok A közelmúltban lapunkban képes riportban számoltunk be az orosházi olajbányászok sikeresen befejezett görög- országi munkálatairól. Nissyros szigetén egy, a múlt században még működött vulkán kráterében fakasztottak vizet. Hasonló munkát végeznek Afrikában, a szaharai sivatag északi részén a Kőolajkutató Vállalat szakemberei. A kint dolgozó ötvenegy olajbányász egyharmada az orosházi üzemből indult útnak. Mostani helyszíni beszámolónk a sivatagi munkáról tudósít. Dühöng a sivatagi szél, a gibli, 100—120 kilométeres sebességgel rohan a Szahara belsejéből a Földközi-tenger irányába, viszi, hordja a homokot, bontja és építi a homokdűnéket, a levegőben lebegnek a finom szemcsék, olyan a látvány, mintha köd volna, csak éppen a színe sárgás, pirosas. Ha nagy néha megáll a szél, akkor a nap tüzel, szintg kibírhatatlan a nyári 50—55 fokos forróság. télen meg a dél körüli 30 fok éjszakára nullára esik le. A növényzet annyira csenevész, hogy tulajdonképpen nincs is, csak alacsony, fakó, tüskés bozótok. A homokban szarvaskígyók, skorpiók bújnak meg, és támadnak, ha élőlény kerül a közelükbe. Ez a vidék Tunézia déli részén található, a Szahara északi nyúlványa. Nagy Keleti Erg sivatagnak hívják. 1983 augusztusa óta dolgozik itt ötvenegy magyar olajbányász, közöttük jó néhányan Orosházáról, például Kuruc?. Béla, Boros Sándor, Szikéra László, Felföldi Kálmán. Máté Imre, Oroszi Nándor és Horváth Emil. — Hogy bírják ezeket a körülményeket? —Bírjuk, azazhogy tűrjük! — mondja Kontár Zoltán kulcsos. — Kitartunk, amennyire tőlünk telik. A szél az ember szemébe, szájúba, fülébe csapja a homokot, és ha megfordul, olyan forró lesz a levegő, hogy teljesen kitikkad az ember. — Nyáron, amikor 50—55 fok a meleg, napi 10—15 liter folyadékot iszunk — ezt már Szüllő Lajos teszi hozzá. — Megtanultuk, hogy gyakran kell inni és keveset, mert így normális marad az ember veseműködése. Ilyenkor a téli hónapokban a nagy hőmérsékletingadozás kínoz bennünket. Folyamatos műszakban dolgozunk, úgyhogy, hol az egyiket, hol a másikat kell tűrni. Az első hetekben szinte mindenki fogyott 5-6 kilót de fokozatosan hozzáedződtünk ehhez a klímához, és ma már mindenki újra a versenysúlyánál van. Többektől hallottam, hogy a sivatagban nemcsak az időjárás és a körülmények miatt nehezebb fúrni. A magyarázatot végül Bogár János főfúrómestertől kaptam meg. — Otthon az Alföldön nagy nyomású, 200—210 bá- ros rétegekkel, kutakkal dolgozunk. Itt viszont nagyon gyenge, csak 10—15 bá- ros a rétegnyomás. Ezért az olajkutakhoz képest a víz- kutakkal úgy kell bánni, mint á hímes tojással, mert ha elszennyezzük a vízadó réteget, akkor a hozamnak csak a töredéke kerül a felszínre. Rendkívül alapos rétegvizsgálatokat végzünk, beszereztük a legkorszerűbb technikát, és ha ehhez hozzávesszük az emberek szakértelmét, türelmét és odafigyelését, akkor ez így együtt jelenti a sikert A siker pedig egyértelmű. A NIKEX és a Kőolajkutató Vállalat 1983-ban 10 kút fúrásának versenypályázatát nyerte el. Az eddig befejezett hat fúrás mind eredményes volt, különösen a Schot El Fedjej-i oázis szélén, ahol egészen fantasztikus hozamú. másodpercenként 400 litert adó kutat fúrtak. A környék szinte a csodájára járt a soha nem látott meny- nyiségű víznek, és még a földművelési miniszter is eljött meggyőződni arról, amit hallva nem akart elhinni. — Itt Gabestől délre két területen dolgozunk — mondja Bikki János üzemvezető-helyettes. — Az egyik, a matmatai mező, egy lepusztult fennsík, egy vízmosás medre mellett, azt hiszem, mindent elmond erről a vidékről, hogy itt forgatták a Csillagok háborúja külső felvételeit. A másik berendezés a Chott El Fedjej-i sivatagban dolgozik, egy feltöltődött tó fenekén. Itt mindent homok borít, amikor szél van, a tövéből alig látni a torony tetejét. A közhiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy a sivatagban nincs víz, csak ezt nem a felhőkből kell várni, hanem a föld mélyéből, 800—900 méterről kell a felszínre hozni. Meglehetősen bonyolult és nehéz munka, de képesek vagyunk megoldani, és ezért vagyunk itt. — Ugyanebben a térségben fúrnak belgák, nyugatnémetek és arabok is. Milyen eredménnyel? — Ne tűnjék dicsekvésnek, de fölvesszük velük a versenyt. Eddigi eredményeink legalábbis sokkal jobbak. Matmatán például előttünk még lefúrni sem sikerült soha senkinek, nemhogy vizet fakasztani. A nyugatnémetekkel egy időben láttunk munkához, az egyik berendezésünk már a negyedik, a másik a harmadik kutat mélyíti, ők meg még az elsőnél tartanak. Az sem ritka, hogy mi segítjük ki az itt dolgozó más országbelieket, rétegvizsgálatot végzünk nekik, anyagokat, alkatrészeket adunk kölcsön. — Mi a véleménye a magyarok eddigi munkájáról Muhamed Habib Sharib ga- besi kormányzónak? A Shott El Fedjej-i vízkutatás célja a gabesi ipari övezet vízigényének biztosítása. Itt vannak a legnagyobb tunéziai foszfátbányák, foszfátfeldolgozók, sav- és műtrágyagyárak, ezeknek a működéséhez nélkülözhetetlen a nagy mennyiségű víz. A NIKEX és a kőolajkutató vállalat eddigi eredményei magas szintű felkészültségről, mestermunkáról tanúskodnak. Itt még nem volt példa arra, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi vizet hozzon valaki a felszínre. Mi a magyarok kutanként 40 napos fúrását sebességi rekordnak tartjuk. A másik területen, Matmata környékén az elemi életfeltételek biztosításához kell a víz. Ezen a kietlen sivatagi vidéken mostoha körülmények között, szétszórtan élnek az emberek, és ahhoz, hogy ne vándoroljanak el, mindenképpen el kell látnunk őket vízzel. Az önök eddigi fúrási eredményei talán évszázados gondjainkat is megoldhatják. Az egyértelmű szakmai siker, az elismerések ellenére se könnyű „pálya” a tunéziai sivatag. A már említett természeti és talajviszonyok mellett a helyi szokásokkal is küszködni kell. Amikor például Matmatán lebontották a tornyot, napokon keresztül azért állt a berendezés, mert két helyi képviselő összeveszett. Az egyik ugyanis kiderítette az újabb fúrási pontról, hogy az ő területén van, miközben a másik képviselő választóinak biztosítana vizet. Az ilyen konfliktusok Tunéziában meglehetősen gyakoriak, és nagyon nehezen dőlnek el. E közben pedig a magyarok tétlenül várakoznak. Ugyancsak a belső viszonyok, az ország szegénysége a magyarázata, hogy a külföldről, elsősorban Franciaországtól, az Egyesült Államoktól és az NSZK-tól kapott hiteleket a kölcsönzők feltételekhez szabják. Például, hogy a déli részek fejlesztését saját országuk vállalataira kell bízni. Ezek a dolgok nagyon megnehezítik a magyarok további munkáját. Nem véletlenül mondta a gabesi kormányzó, hogy az eddigi sikeres munkát egy közös tunéziai—magyar vállalat létrehozásával kellene folytatni. Ebben tőkével is, foglalkoztatással is érdekeltté válnának a tuni- sziak, és így akár az egész nagyszabású programot meg lehetne valósítani. — De van-e esélye, értelme egy köze« vállalatnak? — Erről Demjén Józseffel, a NIKEX gabesi megbízottjával beszélgettem. — Eddigi fúrásaink alapján eredményeink sokkal jobbak, mint bármelyik más itt dolgozó külföldi cégé. Ez azonban önmagában sajnos nem biztosíték a tartós maradásra. Nemcsak tervezzük, hanem már tárgyalunk is egy közös vállalat létrehozásáról, és amennyiben sikerül az adminisztratív és egyéb problémákat megoldani, akkor és csak akkor tudnak a szolnoki, orosházi és algyői olajosok tartósan a sivatagban maradni. Forró Tamás Fúróberendezések a sivatagban- NÉPÚJSÁG Rejtett kapacitások Exportlesen a METRIMPEX Megnőtt az utóbbi időben a külkereskedelmi vállalatok érdeklődése a belföld iránt. Egyre gyakoribb vendégek a külkereskedelmi vállalatok képviselői Békés megyében is. A minap a METRIMPEX, az egyik legnagyobb külkereskedelmi vállalat kereskedelmi igazgatója, Rívó Albert járt itt, „rejtett” kapacitások után kutatva. Mikrokomputerektől a gyújtóelektródákig Békés megye termékei — melyek alapvetően mezőgazdasági, élelmiszeripari áruk — nemigen illeszkednek a főképpen műszeripari és gépipari berendezések kivitelével foglalkozó METRIMPEX profiljába. Ám ez csak első pillantásra tűnik így. A megye iparát, annak lehetőségeit közelebbről megismerve kiderül: vannak közös pontok. Hogy általában milyen, az exportcélok érdekében mozgósítható, dollárra váltható kapacitások vannak a megyében, arról a Kisipari Termeltető Vállalat megyei ki- rendeltségének és a KISZÖV-nek a képviselője, valamint a KKM megyei megbízottja tájékoztatta a METRIMPEX-et. A KTV csabai kirendeltsége három megyét, Bács-Kis- kun, Csongrád és Békés kisiparosait fogja össze, akik mintegy hatvan szakmát képviselnek. Legnagyobb kapacitás a fémipar, a forgácsolás területén alakult ki. Igen sok a lakatos kisiparos és úgyszólván bármilyen munkát, külföldön is, el tudnak vállalni. A METRIMPEX igen síéles skálán exportál. Az oszcilloszkópok, mikrokomputerek, displayegységek, nukleáris mérőberendezések mellett helyet kapnak „palettáján” asztalok, székek, padok, polcrendszerek. Gyakran vállalkoznak komplett berendezések kivitelére, melybe több egyszerűbb és bonyolultabb terméket gyártó hazai üzem kapcsolódik be. Mintegy 100—120 hazai termelővel állnak kapcsolatban. A METRIMPEX évi 13 milliárd forintos forgalmából az export hatmilliárd forint. Ebben a hatmilliárdban azonban elenyésző a Békés megyei termelők szerepe, a METRIMPEX partnerei közt csak elvétve találhatunk Békés megyei üzemeket. Itt kell megemlíteni az Orosházi KAZÉP-et, melynek gyújtóelektródáil — egy egészen friss, még folyamatban levő megállapodás keretében — viszi majd külföldi piacra a METRIMPEX. 0 szürke öntészet mesterei Konkrétabb ismeretek, tapasztalatok szerzése céljából ellátogatott a külkereskedelmi vállalat képviselője három üzembe, a HAFE békéscsabai gyárába, a gyulai vasipari és a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Szövetkezetbe. A HAFE magas műszaki színvonalú gépparkkal, számjegyvezérlésű szerszámgépekkel dolgozik. Vállalkoznak egyedi termék és kis darabszámú sorozatok gyártására és szinte mindenre, ami az általános gépgyártás fogalmába beletartozik. Ehhez nemcsak a gépek, de a szakmai háttér, a jól felkészült képzett szakemberek, munkások is rendelkezésre állnak. Némi szabad kapacitásuk ebben az esztendőben is van. Ezt készséggel felajánlják a METRIMPEX-nek, amely lát lehetőséget az üzletkötésre. A Gyulai Vasipari Szövetkezet teljes kapacitását lekötötte az idén. így legfeljebb mintadarabok, prototípusok készítésére vállalkozhat a METRIMPEX megbízásából. Három fő területen, az egyedi gépgyártás, az alkatrész- gyártás, és a szürkeöntészet terén vannak a szövetkezetnek régi tapasztalatai, melyeket esetleg a METRIMPEX hasznosíthatna. A külkereskedelmi vállalatot a kapacitások felmérésénél az is érdekelte, hogy a kollektívában mekkora a felsőfokú végzettségű szakemberek és a szakmunkások aránya, valamint, hogy milyen rezsikulccsal dolgoznak az üzemek. Ez utóbbi viszonylag kedvező — kivéve a budapesti székhelyű gazdálkodó egységeket —, általában alacsonyak megyénk üzemeiben a rezsiköltségek, ám sajnos a szakemberek aránya sem túl magas. „Felfedezésre” váró iparágak Ezt ellensúlyozhatja a jó technikai-technológiai felszereltség, mint például a Gyulai Fa- és Fémipari Szövetkezet esetében. Az üzemet, a technológiát úgy alakították ki, hogy a betanított munkások teljesítménye megfeleljen a szakmunkásokénak. A fa-, fém ugyan már többször dolgozott együtt a METRIMPEX-szel dollárpiacokon, szállított közvetítésével irodabútorokat külföldi megrendelők részére, de eddig folyamatos kapcsolatot nem tudtak kialakítani. A tőkés export bővítésének számos korlátja van, melyek közül csak egyet említünk. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, korszerűbb technológiát kellene alkalmaznia, modernebb faipari megmunkáló gépekre van szüksége és ilyeneket, sajnos, a szocialista országok nem gyártanak, Ahhoz, hogy dollárért vásárolhassanak, tőkés export kell, a tőkés exporthoz nyugati gép. Bár a korlátokkal józanul számol a szövetkezet, ez nem riasztja el attól, hogy állandóan, folyamatosan részt vegyen a versenytárgyalásokon, készen a külföldi szállításokra. A tőkés export növelésének reményében áprilisban Hannoverbe, májusban Baselbe viszik kiállításra fémvázas irodabútoraikat, színházi székeiket. Békés megye egy kissé még „felfedezetlen” terület a külkereskedelem részéről, legalábbis, ami iparát illeti. De van esélye arra, hogy — nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparában rejlő lehetőségek megismertetésével, feltárásával — az eddigieknél intenzívebben kapcsolódjék a külkereskedelem vérkeringésébe. És ebben a METRIMPEX-éhez hasonló látogatások sokat segíthetnek. Sz. I.
