Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

1984. március 13., kedd flFÉSZ-kfizgyűlés alán Miért hallgattak a muronyiak? Február 27-én reggel csön­gött a telefon. A Békéscsa­bán dolgozó, de Muronyban lakó fiatalember izgatottan kérdezte: — Tudja, hogy ma este tartják az ÁFÉSZ közgyűlé­sét, az állami gazdaság mű­velődési házában? Azért szó­lok, mert Szabó úr, a tüzelő­telep vezetője csúnyán bánt az édesanyámmal. Szeret­ném, ha találkoznánk, hiszen ön írta azt a cikket a viselt dolgairól... — A szövetkezet elnöke meghívott a taggyűlésre — válaszoltam. — Jöjjön el és öntse ki a szívét. — Rendben van, ott le­szek! Kattant a készülék. A né­hány perces csendben elgon­dolkoztam. Murony kicsiny település. Nevezetessége, hogy az állomásán a gyors­vonat is megáll. A lakosság nagy része szorgalmasan dol­gozik a Hidasháti Állami Gazdaságban, a Lenin Tsz- ben. Van élelmiszer- és ipar­cikkboltjuk, presszójuk és egy-két kocsmájuk. Sokat panaszkodtak az itteniek az áruellátásra, a szűkös bolt­hálózatra. A legnagyobb vi­hart mégis egy hét személyt felsoroló névtelen levél ka­varta, amely a már említett telepvezetőt marasztalta el. Csalással, durvasággal, szív­telenséggel vádolták, az egész község nevében. Mindenki el­mondta a véleményét, ezt megírtuk lapunkban is. Hoz­zátéve: lesz tisztázni való bő­ven a februári közgyűlésen. Az idő tehát elérkezett. Az utcai lámpák sápadt fényt vetettek a sáros, latyakos út­ra. Jöttek a tagok csapatos­tul. Fiatalok és öregek; nők és férfiak. Nézelődtem a lép­csőn, kicsit szorongva és bi­zakodva. Elvegyültünk a tö­megben Paczuk Józseffel, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ el­nökével. Az ajtóban valaki odasúgta: — Aztán vigyázzanak, mert köszörülik a nyelvüket az emberek. Az elnöki asztalon ivóvíz, olcsó poharak és mikrofon. Hat óra múlt néhány perc­cel. Felállt Tóth Károly, a községi tanács elnöke, aki el­vállalta a levezető elnöki tisztet. Megválasztották a jegyzőkönyvvezetőt, a hitele­sítőket. Megállapították, hogy a meghívókat idejében elküldték, a közgyűlés idő­pontját 8 nappal előtte ki­függesztették a hirdetőtáb­lára. A 367 szövetkezeti tag­ból 195-en megjelentek, így a közgyűlés határozatképes. Elfogadták a napirendre tett javaslatokat, és meghallgat­ták a szövetkezet elnökének beszámolóját az elmúlt évi munkáról, az idei feladatok­ról. Paczuk József a gazdálko­dással kezdte. Számok, mil­liók röpködtek a levegőben. Szó volt a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari forgalom­ról, a hiánycikkekről, a nye­reségről. A szövetkezet csil­Farsangi rönkhúzás Véget ért az idei vidám farsang, befejeződött a tél­búcsúztatás. Ilyenkor az or­szág minden táján megele­venednek a régi népszoká­sok. Ahány táj — annyi szo­kás. Az őrségben például az a hagyomány alakult ki, hogy ha valamelyik faluban nem tartottak esküvőt, ak­kor álmenyasszonyt és álvő­legényt választottak farsang idején. A maszkos, kiöltözte­tett „ifjú párt” rönkre ültet­ve utaztatták végig a falun. A képen: a rönköt végighúz­zák a falun. (MTI-fotÓ — KS) laga felfelé halad, de jelen­tős tartalékok vannak még a szervezésben, a termelékeny­ségben, az új üzemelégi for­mákban. Fokozni szeretnék a tagsági érdekeltséget, ezért a részjegyeket 300-ról 500 fo­rintra felemelik. Természete­sen a mozgalmi munka sem maradt ki az értékelésből. Jól működik a két iskolaszövet­kezet, megállja a helyét a munkáskórus, a díszítőmű­vész-szakkör, fejlődik a mi­nőségi és a tömegsport, va­lamint a szocialista munka­verseny. A hátam mögött néhányan tapsoltak. Hadabács Antalné, a helyi intéző bizottság el­nöke papírt vett elő és ol­vasta, hogy az öt tagot szám­láló bizottság jól együttmű­ködött az ellenőrző bizott­sággal. Foglalkoztak többek között a társadalmi tulajdon és a fogyasztók védelmével, a vásárlók könyvi bejegyzé­sekkel, a kulturált kiszolgá­lással. Az áruforgalmi tervet az iparcikk- és az élelmi­szerbolt éppenhogy teljesítet­te, a vendéglátás viszont nem tudott megbirkózni vele. Re- zignáltan megjegyezte: — Manapság megnézik az emberek, hogy mire költik a pénzüket. Ugyanakkor az áruellátás is romlott. A Pl- ÉRT, a FÜSZÉRT a megren­delések 30 százalékát teljesí­tette, és félmillió forinttal csökkent a közületi vásárlás. A levezető elnök indítvá­nyozta: a két napirendi pon­tot együtt vitassák meg. — Tessék, l.ehet hozzászól­ni! Suttogás, halk moraj, de egyetlen kéz sem emelke­dett a magasba. Kínos csend. Tóth Károly kénysze­redetten mosolygott, és talán a csodában bízott. — Ezek szerint nincs sem­mi gond, minden rendben van Muronyban? — kérdez­te, majd összedugták a fejü­ket az elnöki asztalnál. Ismét a szövetkezet elnöke kért szót, most már a község kereskedelmét, vendéglátá­sát, felvásárlását tette gór­cső alá. Dicsérte a helyi ke­reskedőket, beszélt a szövet­kezet és a tanács jó kapcso­latáról, és megígérte, hogy bővítik az élelmiszerboltot. Végre megtört a jég! Azt tudakolták: a szövetkezetből kilépők mikor kapják meg a befektetett tőkéjüket, és hogyan alakul 1985-ben a vásárlási visszatérítések rendszere? Aztán az egyik fiatalasszony erőt vett ma­gán, és szóba hozta a tüze­lő- és építőanyag-telep dol­gait. — Most mondjuk meg, hogy mi a bajunk a TÜ- ZÉP-essel! Mindenki csak az utcán beszél, itt meg hall­gat. Mi az, hogy nem ad sze­net, kizavar a telepről?! Ho­gyan fizessen neki az ember, ha soha nem lehet megtalál­ni. Ha elmegy, legyen he­lyette más. A tüzelőutalvá­nyomat se találta, csak más­nap került elő valahonnan. Amikor meszet, cementet vettem, nem segített, csak állt. A tápboltos asszony lé­tére megfogja a zsákot és ci- pekedik. Ennyit akartam mondani. A moraj erősödött, sokan beszéltek, mozgolódtak. — Igen. Csalja, lopja az embereket... — hadarta egy asszony a hátsó sorok­ban. Fel sem állt, úgy mond­ta, de egy szót sem lehetett belőle érteni. Többen leintet­ték: hallgasson, ha nem tud­ja bizonyítani az állítását. Hiába tekergettem a nya­kam, az én telefonáló em­berem nem jelentkezett. Va­lahol hallgatott. A kör ezzel bezárult. A demokrácia helyi fórumán becsukódott a kapu. A szö­vetkezet elnöke határozott volt: — A tüzelőtelep vezetőjé­nek az ügyét alaposan, kö­rültekintően megvizsgáltuk. A mulasztásokért fegyelmi- leg felelősségre vontuk. Azon­ban azt is látni kell: évente egyedül 1300 tonna szenet és brikettet, tehát 3 millió fo­rint értékű árut értékesít, ugyanakkor Kamuton is árusít. Türelmesebbnek kell lenni egymáshoz ... Mellettem újfent tapsoltak, helyeseltek. Közben Tóth Károly tette maga elé a mikrofont. — Mint községi tanácsel­nök szeretném elmondani a véleményem. Nem kedvelem a névtelen levélírókat! Szem­től szembe mondjuk meg egymásnak, ez a becsületes. Egyébként a cikk megjelené­se óta egyetlen jegyzőköny­vi panasz érkezett a TÜ- ZÉP-es ellen. Ezt továbbítot­tuk az ÁFÉSZ központjához. Ezután megválasztották a muronyi képviselőket a már­ciusi küldöttértekezletre. A listán Szabó István neve is szerepelt. Mindenki felemel­te a kezét! Megkapták a műanyag szatyorba csúszta­tott ajándékot, és jó éjsza­kát kívánva elballagtak. Álltam és néztem a tócsákat kerülgető embereket, miköz­ben újra eltöprengtem a címben feltett kérdésen, mert egyértelmű feleletet ez a taggyűlés sem adott. A választ én sem tudom. Legföljebb találgathatok. Ügy vélem azonban, hogy ennek nincs sok értelme. Hiszen nemcsak a tagság hallgatott, hanem Szabó Ist­ván is. Vajon miért? Az újabb bejelentés viszont ar­ra utal: a TÜZÉP-es nem képes, vagy nem akar vál­toztatni durva magatartásán, pedig az udvariasság, az elő­zékenység a kereskedelmi munka alapeleme. Nem ker­telek, leírom: aki ezt a po­fonegyszerű tételt a figyel­meztetések ellenére is szem elől téveszti, az vakvágányra fut, és nincs helye a keres­kedők között. A dízelmozdony dudája felriasztott. A pesti gyors elrobogott... Seres Sándor Körösújfalu Társadalmi összefogás népfrontszervezésben Széles látókörű, sok szak­mai és közéleti tapasztalat­tal rendelkező embernek is­mertük meg Kovács Zoltán iskolaigazgatót, Körösújfalu népfrontelnökét, aki koráb­ban a HNF-titkári teendőket látta el évtizedeken keresz­tül. Megemlítette, hogy ezen a 900—1000 lakosú települé­sen 10-tagú népfrontbizott­ság működik, Évente néhány alkalommal üléseznek. Ami a munkaterv alapján dolgo­zó testület életkor szerinti összetételét illeti, igen örven­detes, hogy a tagság kéthar­mada a fiatal korosztályok­hoz tartozik. Kisközségről lévén szó, nagy az összetartozás a he­lyi szervek, valamint a la­kosság között. Ez nemcsak a tanácstagi beszámolók iránt tapasztalt fokozott érdeklő­désben mutatkozik meg, ha­nem a közös erőfeszítéssel végrehajtandó feladatokra való mozgósításkor is. Így érthető, miért volt sikeres például valamennyi faülteté­si, parkosítási akció, vagy most nemrég a mintegy 13 millió forintba kerülő törpe vízmű építésének társadalmi előkészítése. A társulat és az ellenőrző bizottság már meg­alakult, és még az idén hoz­zákezd a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a kivitelezéshez. A glóbusz he­lyét a Zrínyi utcában jelöl­ték ki. A társadalmi felaján­lásokat is magukba foglaló munkálatok előreláthatóan 1985 nyarán befejeződnek. A helyi vezetés főként az ár­kok betemetéséhez kéri majd a lakosság segítségét. A népfrontnak jó a kap­csolata a szülői munkakö­zösségekkel. Az iskola oly­kor azonban nem csupán ezt a fajta támogatást veszi igénybe, hanem az egykori tanítványokét is. Az utób­biak segédkeztek például a burkolási munkák elvégzé­sében. Egyébként az elmúlt évben újították föl a napkö­zis épület tetőszerkezetét és a Lenin utcában pedig két tantermet központi fűtéssel láttak el. A pedagógusok le­telepedéséhez, illetve életkö­rülményeinek javításához nagyban hozzájárult több szolgálati lakás építése. A helyi vezetés így érte el, hogy ma már valamennyi nevelő szolgálati lakásban lakik. Körösújfaluban is régen bebizonyosodott, nem lenne elegendő csak fórumot ösz- szehívni olyan feladat meg­oldása céljából, amely a gazdasági egységek és a la­kosság közös összefogását feltételezi. Ennek a szerve­zésnek ugyanis akkor volt igazán eredménye, ha ma­guk a helyi vezetők is meg­fogták a szerszámnyelet. így volt ez az iskolához vezető bekötő út építésekor is hét évvel ezelőtt, amikor a nép­front először fórumot hívott össze. A komádi ktsz és a körösújfalui Rákóczi Tsz munkagépeket, a megyei ta­nács anyagi segítséget, míg a falu vezetői és lakosai sa­ját munkaerejüket adták ah­hoz, hogy az említett beton­út elkészülhessen. —y —n Gyulai virágkertészek Március a kikelet, a ter­mészet megújhodásának hó­napja. Ám úgy látszik, az idei március — legalábbis az első fele — megtréfál ben­nünket. Reggelente hideg fa­gyok, napközben viharos szél tombol. Gyulán, a húskom­binát szomszédságában ta­lálható a kertészeti és vá­rosgazdálkodási vállalat te­lephelye. Az orkán erejű szél igencsak próbára teszi az itt felállított fóliasátrakat. Lengyel Sándorné, a vál­lalat kertészeti üzemének ve­zetője az egyetem elvégzése után, több mint 10 évvel ez­előtt került Gyulára. A ma­gas fiatalasszony azzal foga­dott, hogy éppen csúcsidő­ben érkeztünk. Készültek a nőnapi virágszállítmányok. — Szinte az egész megyé­ből keresnek bennünket ilyenkor a nőnap előtt. Bé­késcsabán, Gyomaendrődön. és még számos településen, no és természetesen Gyulán az itt termelt virágokat ve­szik át a nőnapon a lányok, asszonyok — kezdte a be­szélgetést. — Hányán dolgoznak a kertészeti üzemben? — Vállalatunk kertészeti üzemében mintegy ötvenen dolgoznak. Hat virágüzle­tünkben csaknem húszán árusítanak, a többiek a tele­pen tevékenykednek. Nálunk többször előfordul, hogy fi­zikailag megterhelő felada­tokat kapnak a nők. Tőlünk évente általában egy-két dolgozó megy el. Aki meg­szerette ezt a szép munkát, az itt is marad. Közben elindulunk a szá­raz betonúton az üvegházak, fóliasátrak között. Az üzem­vezető megjegyzi: tíz évvel ezelőtt még nem volt szilárd burkolatú út a telepen. Egy hatalmas üvegházba lépünk. A kinti csípős hideg után jólesik a meleg. Bent körös- körül mindenütt szegfű. Az üvegházban szorgos kezű nők dolgoznak. Sánta Andrásné alacsony, barna asszony éppen virá­got csomagol. — Nagy a hajtás. Nőnap előtt sok a feladatunk. Szin­te óráról órára változik a program. Hol csomagolunk, azután virágot, vagy zöldet szedünk — mondja, közben ügyesen csomagolja az előt­te levő virágot. Fehér Rózsa alacsony, barna hajú fiatal lány, a Tessedik Sámuel Szocialista Brigád helyettes vezetője nap mint nap Sarkadról jár Gyulára. — Otthon, Sarkadon nem kapott munkát? — Bizonyára lett volna munkalehetőség otthon is — kezdi a beszélgetést, majd így folytatja: — A vállalat megoldja a személyszállítást. Reggel fél 7-kor indulunk Sarkadról, s délután 4 után pedig hazavisz az autóbusz. Nagyon jól érzem magam itt a lányok között. Jó a hangu­lat, szeretem a növényeket, a friss levegőt. Már 8 éve vagyok a vállalatnál. — Ügy tudom, a Tessedik brigád elnyerte az aranyko­szorús címet. Mivel érde­melték ki ezt az elismerést? — Azt hiszem, először is azzal, hogy becsületesen el­látjuk a napi feladatainkat. Azután társadalmi munkát is végzünk minden évben a városért. Kulturális és sport- programokat is szervezünk. Csiki Katalin szintén sar- kadi. — Miért szeret itt dolgoz­ni? — Mert változatos a mun­kánk. Zöldet szedünk, nö­vényeket tűzdelünk, csoma­golunk, s ami jön. No persze, nyáron gyakran 40 fok fölé emelkedik a hőmérséklet az üvegházban, de hát azt is ki lehet bírni. A vezetőink meghallgajták a vélemé­nyünket, segítenek a gondok orvoslásában. — Az ifjúsági szocialista brigád még csak egy éve alakult. Milyen közéleti-tár­sadalmi tevékenységet vé­geztek e rövid idő alatt? — Több alkalommal volt kommunista szombat az üzemben. A Béke sugárúti óvodában is dolgoztunk tár­sadalmi munkában. Alkal­manként színház- és mozilá­togatást is beiktattunk a programba. — Ügy hallottam, hogy a városban jó hírnévnek ör­vendő női focicsapatuk is van. Mire készülnek most? — A hét végén rendezik meg a Farsangi Kupát. Én vagyok a csapat kapusa. Jó lenne minél kevesebbszer a hálóba nyúlni a labdáért — mondja nevetve Kati. Időközben a csomagoló elé egy gépkocsi áll. A Kner Nyomdába viszik a virágot — tájékoztat az üzemvezető. Lengyel Sándornétól még megtudjuk, hogy az idén megkezdik saját erőből az üvegházak felújítását. Ter­vezik, hogy Békéscsabán vi­rágüzletet nyitnak. A telepen már 15 éve gázzal fűtenek. Mindez csökkentette a költ­ségeket. Többek között en­nek is köszönhető, hogy az utóbbi két évben már nyere­séges volt a vállalat. A Gyulai Kertészeti és Vá­rosgazdálkodási Vállalatnál előretekintő, tervszerű mun­ka folyik. Az itt dolgozók — zömmel lányok, asszonyok — megérdemlik az elisme­rést. Verasztó Lajos Csomagolják a cserepes virágokat Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom