Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

1984. március 13., kedd . 1---------------- ■ -■ ... ■( Van kiút Egy kísérlet tanulságai Fő cél a hatékonyság növelése Önálló gazdálkodók a kovácsházi tsz-ben Megyénk ipari szövetke­zetei, mint arról már hírt adtunk, eredményesen zár­ták az elmúlt évet, a 41 szö­vetkezet egyikének sem kel­lett veszteséget elkönyvelni. Ám közülük nem egynek igen nagy erőfeszítésébe ke­rült a „léc fölött maradni”, mint például a Szarvasi Bú­toripari Szövetkezetnek. No­ha végül ők is nyereségesek lettek, ez csak minimális vi­gaszt nyújt, mert sem a ter­melési érték, sem az árbe­vétel, de a nyereség és a létszám sem érte el a ter­vezettet, sőt, a bázisnak is alatta maradt. A jövedelme­zőségi mutató tovább rom­lott, 6,4 százalékról 3,4 szá­zalékra esett vissza. Mi le­het az elgondolkodtató szá­mok mögött? o A szövetkezet közgyűlésén az elnök beszámolójából az derült ki, hogy elsősorban a létszámhiány okozta a gon­dokat. „Optimistán állapí­tottuk meg a szövetkezet lét­számának fejlesztési lehető­ségeit. Sajnos, a tények azt mutatják, hogy az előirány­zott létszámot nem sikerült elérni. Ez a helyzet igen nagy nehézségeket okozott a termelés szervezésében, a tervezett célok elérésében.” Alig több mint 100 ember dolgozik a szarvasi szövet­kezetben, ami önmagában még nem lenne baj. Am a szövetkezet eszközállománya, kapacitása sokkal több mun­kás foglalkoztatására alkal­mas. A hatékonyság növelé­sének legkézenfekvőbb mód­ja a létszámbővítés lenne, ám be kellett látniuk, hogy ez — a szövetkezetben a bérszínvonal 40 ezer 460 fo­rint — nem megy. Noha évrőj évre bútoripa­ri szakmunkásokat képeznek ki tanműhelyükben (és nem is akárhogy, hisz a szakmai versenyeken tanulóik szép sikerekkel szerepelnek), csak kevesen, 12—14 végzősből csupán 2-3 szakmunkás ma­rad meg náluk. Az ok: a pénz. o A helyzet azonban nem teljesen reménytelen, csak más módokat kell keresni a hatékonyság javítására. Er­re, mint a legsürgősebben megoldandó feladatra, már tavaly részletes tervet dol­goztak ki, amely tartalmaz­za a közvetlen és közvetett költségek csökkentésének út­ját. Ugyanakkor a termékösz- szetétel a nagyobb nyeresé­get adó gyártmányok felé tolódott el. Növelték terme­lésüket a Körös szekrény­sorból, a Szarvas ebédlőből, a keresett fenyőbútorokból. Minimális nyereségtartalma, sőt egyes szériák veszteséges gyártása miatt megszüntet­ték a Szarvas II. heverő ké­szítését. < A szövetkezet exportra is dolgozik, az NSZK piacra szállít például úgynevezett padládákat. Tavaly az ex­port mennyisége sem érte el a tervezett szintet, részben a szerződéskötések elhúzó­dása, részben anyagbeszerzé­si nehézségek miatt. Több piacon próbálkoznak az idén is, ám az árak általában kedvezőtlenek. Tervük 20 millió forintos tőkés export elérése, és ennek érdekében több ajánlatot, mintát küld­tek szét az Artex Külke­reskedelmi Vállalaton ke­resztül Európa országaiba. o A szövetkezet szűkös le­hetőségein belül igyekszik úgy gazdálkodni, hogy az előző esztendőnél eredmé­nyesebb évet zárjon. Nem terveznek létszámnöveke­dést, inkább a csökkenés mérséklésére, megállítására törekednek. A szakmunkás- tanulók „marasztalására” tanulmányi szerződéseket kötnek, a személyi jövedel­mek alakulását szorosabban kapcsolják az egyéni telje­sítményekhez. Folytatják a termékszerkezet vizsgálatát, a technológia fejlesztését, a költségek alakulásának elemzését. És így — remélik — sikeresen megvalósíthat­ják az 1984-es esztendő leg­fontosabb célkitűzését, a ha­tékonyság növelését. — szatmári — Gondokat elsősorban a létsz ámhiány okoz Fotó: Fazekas László Cukorrépa-termesztésünk tegnap és ma Több mint tíz éve, a het­venes évek elején vált egy­értelművé, hogy a hazai cu­korszükségletet itthon kell megtermelni. Az országos irányító szervek akkor te­remtették meg a nagyüzemi cukorrépa-termesztés felté­teleit, egyben megalapozták a termesztés fellendülését. o A termelési színvonalat jól jellemzi, hogy az utóbbi évtizedben tíz tonnával nőtt a hektáronkénti átlagtermés — általában 38—42 tonna között mozog. Ezzel közelít­jük a fejlett tőkés országo­kat — igaz, az élvonalba tartozó Ausztria termelői 50 —60 tonna répát is fölszed­nek egy hektárról. Az ösz- szehasonlítás nem egyértel­mű, hiszen nyugati szomszé­dunknál kisüzemi — tehát egyedi gondozást is megen­gedő — parcellákon termesz­tik a répát. Nem is elsősorban a répa­fej tömege a fontos, hanem a belőle kinyert nyers cu­kor. Hogy az osztrákoknál maradjunk: hektáronkénti cukortermelésük kétszerese a miénknek. Ez az összeha­sonlítás is sántít egy kicsit, hiszen náluk 70—90 napos a cukorgyártási kampány, ná­lunk 120—130 napos. Az el­húzódó feldolgozási szezon pedig a cukorkinyerés esé­lyeit rontja o A sok javítani való elle­nére mégis szép eredmény, hogy ma itt tartunk. Tagad­hatatlan, hogy ebben jelen­-\ tős része van a már emlí­tett korszerű cukorrépa-ter­mesztési géprendszernek. A német Rau .vetőgépek, a francia Herriau és német Kleine önjáró betakarítok sok nagyüzemi szakemberrel megszerettették a répater­mesztést. Ennek eredménye­ként 1981-ben országosan 11 és fél, 1982-ben 13 ezer fo­rint nyereséget adott egy hektár répa. Mégpedig úgy, hogy száz forint termelési költség 40—45 forintot ho­zott! A múlt évben ennek a nyereségnek sajnos, már fe­lét sem érték ei a mezőgaz­dasági üzemek. Igaz, hogy a meleg nyár hatására nőtt a fejek cukortartalma, de az aszály annyira lecsökkentet­te a hozamokat, hogy a ki­esést a magasabb cukortar­talom sem tudta pótolni. Sokan ezért megkérdője­lezték, érdemes-e cukorré­pát vetni. De nemcsak a ki­sebb jövedelem miatt. Köz­ben ugyanis elöregedtek a korszerű importgépek — a mezőgazdaságot is érintő importkorlátozás napjaink­ban nem teszi lehetővé, hogy például Herriau-t hozzunk be. A sok jogos bírálatot ka­pott RTA—601-es magyar önjáró betakarítóval pótol­hatják az üzemek a meg­kedvelt francia gépet. To­vábbra is vásárolhatnak esz­közhordó traktorra szerelhe­tő importadaptereket a ter­melők. A Rau vetőgépből pedig kétszer annyi a kíná­lat, mint a kereslet. Az igaz­sághoz tartozik, hogy pénz­hiány is akadályozza a ter­melőket az említett eszkö­zök beszerzésében. Az RTA —601-es gép a 40 százalékos támogatás mellett is 1,8 mil­lió forintba kerül. o A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium szakemberei kiszámították, hogy a hazai cukorszükség­let fedezéséhez 110 ezer hek­tárnyi, 39,5 tonnás átlagho­zamú 15 és fél százalék cuk­rot tartalmazó répatermés kell. A 11 hazai cukorgyár napjainkig szinte teljes egé­szében megkötötte az üze­mekkel az idei termeltetési szerződéseket. Ha az időjá­rás is úgy „akarja”, nem lesz gond a gyárak alapanyag­ellátásával. S mi a helyzet megyénk­ben? A termesztés gondjai hasonlóak az országoshoz. A műszaki háttér idézi elő a legtöbb töprengést, illetve a csökkenő jövedelmezőség. Békésben is 1982-ben érte el a répatermelés a csúcsot — húszezer hektárról átlagosan 42,3 tonna répát takarítot­tak be az üzemek. Az idén 15 170 hektárra vet répát 36 szövetkezet és állami gazda­ság. A két gyár — a mező- hegyesi és a sarkadi — meg­kötötte a termelési szerződé­seket. Ügy tűnik, a várha­tóan kevesebb bevétel nem szegte mindenkinek kedvét. A mezőgazdák tépelődés he­lyett megpróbálnak maguk segíteni a dolgon: a sarkadi Lenin Tsz-ben például ház­tájiban is művelnek répaföl­deket. Máshol kisvállalkozá­sok. létrehozásán szorgoskod­nak. Törekvéseik feltétlenül dicsérendők. M. Sz. Zs. — Olyan ez, mint amikor kimegyünk a piacra, és az eladó, a vevő is napi áron számol, azután mindenki mérleget von, jól járt-e? — próbálja leegyszerűsített for­mában megértetni a változá­sok irányát Czifra János, a mezőkovácsházi Űj Alkot­mány Tsz közgazdasági el­nökhelyettese. Lassan egy éve lesz már, hogy a szövetkezetben a ke­resetszabályozás kísérleti formáját bevezették. A nagy­üzemi keresetadóztatás új lehetőségeket kínált a haté­konyabb bér- és munkaerő­gazdálkodásra, de kedvező folyamatok kezdődtek más területeken is. A közösben már a pályázat elfogadását megelőzően, és attól függetlenül az ágazati önelszámolási rendszer be­vezetését tervezték. Az önel­számolást végül is a kísér­leti keresetszabályozásnak köszönhetően, módosított for­mában fogadták el. Ennek lényegét a következőkben összegezte a közgazdasági el­nökhelyettes. — A három főágazat a belső elszámolásban piaci, felvásárlási árakon értékesít, s teljesen önálló gazdálko­dást folytat. Lényeges szem­pont, hogy a dolgozók tud­ják, melyik munkáért meny­nyit kapnak, s az esetleges többletnyereségből mennyi­vel részesednek. Meghatá­roztuk, hogy a növényter­mesztésben egy forint bérrel 10, az állattenyésztésben egy forint, a műszaki főágazat­ban 40 fillér úgynevezett szá­mított nyereséget kell kiter­melni. Ennek alapján a szö­vetkezet 33 millió forint bér felhasználásával 26,5 millió forint tiszta nyereséget ter­vezett az év végére. Már évközben tapasztal­ták — ha kezdetben a tagox nehezen is értették, miről van szó —, hogy a munkák gyorsabban, szervezetteb­ben haladnak. Mindez nem utolsósorban a törekvések szerencsés találkozásának köszönhető. Az önelszámoló egységek vezetőinek a bri­gádvezetőktől, a főágazat­vezetőkig a nyereség alaku­lásától függő prémiumfelté­teleket szabtak meg. Az ő érdekeltségük tehát kézzel foghatóvá vált. Az új bére­zési forma azonban a tagok munkájára is kedvező hatás­sal volt. A megtakarított bér 50 százalékát szét lehetett osz­tani. Ennek ezután az lett a vége, hogy a tagok a földe­ken, a műhelyben, az irodá­ban nem követelték a tartó­san távollevők, a távozók pótlását. Annál nagyobb fi­gyelem kísérte viszont a fo­lyamatos munka feltételei­nek biztosítását, merthogy a dolgozók a feladatok gyors elvégzésében is érdekeltek lettek. Érdemes a nagyüzemi ke­resetadóztatás és az ágazati önállóság közvetett és köz­vetlen hatásait nyomon kö­vetni. A szövetkezetben nem küldtek el ugyan senkit, er­re a jövőben sem töreksze­nek, de az önként távozók, a nyugdíjba vonulók helyére sem vettek fel új tagokat. Így a dolgozó tagok száma 1983 végéig, vagyis egy év alatt kilencvennel csökkent. A munkaerő belső mozgatása is könnyebbé vált. Így történhetett, hogy az ipari ágazat a korábbi 18 helyett 38 millió forint ter­melési értéket adott, s a sertéstelepi építkezésekhez is volt elég ember. Tavaly hét százalékkal csökkent a táp­pénzes napok száma. A ta­pasztalatok a gazdálkodás más területein is kedvezőek. A sertéságazat kivételével, valamennyi ágazat jelentő­sen növelte nyereségét. Az érdekeltség hatására a költ­ségek is csökkentek. A se­gédüzemi költségeket 5,3, a műhelyrezsi és a gazdálko­dás általános költségeit ösz- szesen 5,6 millió forinttal mérsékelték. A bérmegta­karítás összege pedig meg­közelítette a 600 ezer forin­tot. A gazdálkodás végered­ménye is önmagáért beszél. A nyereség a tervezett 26,5 millióval szemben 46 millió forint lett. — Ha azt kérdezik, mi­nek köszönhető ez a nem mindennapi növekedés (a szövetkezet nyeresége 1982- ben 26,5 millió forint volt), akkor erre hosszan tartó vá­laszt kellene adni. Minden bizonnyal hibát követnénk el, ha a sikert csak az ága­zati önállósággal, és az új bérezéssel hoznánk össze­függésbe, hiszen több kör­nyező gazdaságban is re­kordnyereséget értek el, pe­dig azokban nem alkalmaz­tak a mienkhez hasonló kí­sérleti keresetszabályozást. Ám azt mégis elmondhatjuk, hogy milliókat köszönhetünk a nagyobb érdekeltségnek s hogy sohasem függött még ennyire a bérek, a jövedel­mek alakulása a nyereség nagyságától, a végzett mun­ka mennyiségétől, a megta­karításoktól, mint az elmúlt évben — mondja Czifra Já­nos. A szövetkezetben végre­hajtott szervezeti változta­tások, a párhuzamos ágaza­ti, szövetkezeti szintű nyil­vántartás, az ágazati ön­állósággal és a bérszabá­lyozással kapcsolatos teendők többletmunkát adtak. Az erőfeszítések eredményessé­gén azonban senki sem vi­tázik. Inkább arra töreksze­nek a vezetők — ma már egyre többször a dolgozók egyértelmű sürgetésére —, hogy tovább tökéletesítsék a szervezet felépítését, az érde­keltséget, a munka szerve­zettségét, és nem utolsósor­ban a termelés szerkezetét. Az idén például össze­hasonlítást végeznek a leg­jobb gazdaságokkal. A vizs­gálódás célja, hogy irányítási módszereiket tökéletesítsék, s ugyanezt tegyék a már meg­szokott, esetleg kifogásta­lannak ítélt munkafolyama­tokkal. Ebben az évben az építési ágazat és az üzemi konyha is megkapja az ön­álló gazdálkodás lehetőségét. Az ágazatok már most ha­vonta kapják az információ­kat költségeik, hozamaik, bevételeik alakulásáról. Az ágazatvezetőknek így pontos ismereteik vannak arról, hogy pl. a műtrágyát táblán­ként, mikor, milyen meny- nyiségben szórták ki. Az in­formációs rendszer finomí­tásában nagyobb szerepet szánnak a számítógépeknek. Rövidesen teljessé teszik a teljesítménybérezést, s a ko­rábbinál több területen al­kalmazzák az egyszerű bér­utalványozást. Erre igen nagy az igény, ami érthető is, hiszen a dolgozók így előre tudják, hogy a munka elvégzése után mennyi pénzt vehetnek fel. Az önállóság, az új bérezés egyébként alaposan megnövelte a vál­lalkozói kedvet. Egyre több a szó igazi értelmében vett gazdálkodó a gazdaságon belül. Kepenyes János Üj technológiát vezettek be az Alumíniumáru-gyárban, s ennek köszönhetően könnyebbek lesznek a propán-bután gázpalackok. A gyártás már megkezdődött, várhatóan 200 ezer ké­szül ebben az évben a korábbinál huszonöt százalékkal „karcsúbb”, de változatlan minőségű palackokból. Az új terméken két csík jelöli, hogy könnyített változatot tart a kezében a vá­sárló. A képen: az elkészült palackokat 25 atmoszférás próbanyomásnak vetik alá (MTI-fotó: Varga László felvétele —» KS) A segédüzemi költségeket 5,3, a műhelyrezsi és a gazdálko­dás általános költségeit 5,6 millió forinttal mérsékelték Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom