Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
1984. március 6., kedd o Még mindig a nagy kalap Amelyik vállalat átlagon felüli nyereséget ér el, annak a „jutalma” az átlagon felüli elvonás. Amelyik kis haszonnal, vagy még inkább veszteséggel működik, az legfeljebb többet kap a nagy kalapból. Nem termelő vállalat, intézmény is lehet önfenntartó, mi több, gazdaságos, szorulhat dotációra is — egyre megy, mert eredményétől függetlenül ugyanarra a 2,7 százalékos bér- fejlesztésre jogosult. Es még egy példa: a gyártmányszerkezetet átalakító, korszerűsítő üzemek, a profilt váltó vállalatok a szükséges szakmák megszerzéséhez átképzési segélyt igényelhetnek dolgozóiknak, viszonylag hosszú időre. A mai napig egyetlen ilyen kérelem sem érkezett be megyénkből az illetékes tanácsi szervhez. Ebből csak egyre következtethetünk: nem zajlik megyénkben alapvető átformálódást hozó jelentős termelési szerkezetátalakulás. Mondhatnánk azt, hogy a vállalkozó típusú vezető, az igazán vállalkozó típusú vállalat még mindig „hiánycikknek” számít, s ide vezethető vissza a gyártmány- szerkezet-korszerűsödésnek bántóan lassú üteme. Mondhatnánk, de akkor nem lennénk teljesen igazságosak vállalatvezetőinkkel. A vállalkozás, a kezdeményezés ugyanis nem csak azon múlik, hogy az adott termelőegység első számú vezetője, vezérkara, illetve a kollektívája birtokában van-e az ehhez szükséges képességeknek. A képességek megléte ugyanis csak egyik — igaz elengedhetetlen — feltétele a vállalkozásnak, a versenybe lépésnek. Az igazi alapkérdés azonban az, hogy van-e verseny egyáltalán? A gazdasági propaganda, a vezetői továbbképzés, a meggyőzés nagyon sokat tehet azért, hogy a vállalatvezetők lelkileg, eszmeileg ráhangolódjanak az új kezdeményezésekre, termelőegységük megújítására, a korszerűsítésre. Magatartásuk azonban gyökeresen csak akkor változhat a kor kívánalmainak megfelelően, ha ezek a kívánalmak a gazdaságpolitikai megfogalmazáson túl a termelés feltételrendszerének alakulásában is testet öltenek. Ha a termelőegységek a gazdasági szabályozás révén hatékonyságuk szerint differenciálódnak, ha az átlagosnál jobban gazdálkodók az átlagosnál jobb helyzetbe jutnak teljesítményük alapján, ha az elsorvadok nem „kegyelemkenyéren” élnek tovább, hanem eszközeiket, dolgozóikat az egyre többet produkálóknak adják át, ha a bérek alakulását a valós teljesítmény, a többlet erőkifejtés, közvetlenül és arányosan határozza meg — akkor, nos, akkor egyetlen termelésirányító sem teheti meg, hogy üljön a babérain. Nem teheti meg, hogy raktárra termeljen, hogy ne termelje azt, amire a vásárlónak szüksége van, hogy drágábban állítsa elő portékáit az indokoltnál, hogy értékelemzés, vállalkozás, kezdeményezés, örökös újítás és megújulás, szigorú teljesítménymérés és -ösztönzés helyett a nagy kalapra sandítson, csak azt lesve: mit lehet még belőle kivenni. Végül is mindehhez a termelők versenyének, versenyeztetésének szabályozott körülményei, feltételei kellenek. A feltételrendszer megteremtésének útján országunk, népgazdaságunk másfél évtizeddel ezelőtt indult el. A másfél évtized járatlan úton sok eredményt, még több tanulságot hozott. Utóbbiak között a legfőbbet is meghozta, azt jelesen, hogy más út, mint a gazdaságirányítás folyamatos és fokozatos korszerűsítése, a piaci viszonyok kiszélesítése, nincsen. Mert — mint mondják — mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Amíg azonban az a bizonyos nagy kalap fed el még mindig mindent, ebben a kérdésben aligha láthatunk tisztán. Tisztánlátás nélkül pedig nincs élőrehaladás! (kőváry) Új termékek a kutatóintézetben Két új, a mezőgazdaságban használatos anyag, az oltványvédő paraffin és a párolgást csökkentő emulzió forgalomba hozatali engedélyét kapta meg a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet. Mindkettőt a veszprémi kutatóintézet munkatársai kísérletezték ki. A gyakorlatban is bevált Skolwax elnevezésű szőlő- oltványvédő paraffint az előhajtatásnál, az oltványok iskolázásánál, majd a telepítéskor használják. A paraffinbevonat megvédi az oltványokat a kiszáradástól, az időjárás viszontagságaitól. A gyártásra a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet, valamint a Csopak Tája Termelőszövetkezet által létrehozott gazdasági társaság rendezkedett be. A másik újdonság a Phytowax elnevezésű, párolgást csökkentő anyag a palánták életképességét, ellenálló erejét fokozza. Szabadalmaztatott receptúrája nyolc országban védett. A gyártásra a kutatóintézet felkészült, és ebben az évben már 10 tonnányit állít elő belőle. Halkeltető állomás az Ohotszki-tengeren Hering ten vész tő telepet hoznak létre a Szovjetunió csendesóceáni halgazdasági és oceanográfiai tudományos kutatóintézet magadani részlegének munkatársai az Ohotszkl-tenger észak- nyugati részén. Mivel ezen a területen kevés a természetes ívóhely, nagy mennyiségű ikra pusztul el, s ez veszélyezteti a heringállományt. A kísérletek bebizonyították, hogy a mesterséges ívóhely kialakításához elegendő, ha a halraj útjába a vízinövényekhez hasonló akadályokat helyeznek, erre bármilyen — megfelelően álcázott — használt halászfelszerelés is alkalmas. A heringek ilyen körülmények között minden egyes négyzetméteren több millió ikrát raknak le. Az Ohotszki-ten- ger általában viharos. A hullámverés gyakran partra vet heringikrákkal teli hínárcsomókat. A kutatók ezeket is összegyűjtik. különleges haltartókba helyezik és elszállítják a kikötőbe, ahol inkubátorállomáson keltetik ki a petéket. A biomasszáról Nem hulladék, hanem nyersanyag A Minisztertanács — február 16-1 — ülésének egyik fontos napirendi pontja volt a biológiai eredetű erőforrások komplex hasznosítása, illetve az e cél eléréséhez szükséges legfontosabb tennivalók megfogalmazása. A biológiai eredetű anyagok — vagy ahogyan a szakemberek fogalmaznak: a biomassza — fogalma meglehetősen nehezen írható körül. Ide tartozik minden olyan anyag, amely él vagy a közelmúltban még élt. Vagyis minden növény, a gabonaféléktől az erdők, mezők növényzetéig, akár mezőgazdasági művelés keretei között termesztik, akár vadon terem. Ide kell sorolni az állat- tenyésztés minden élelmezésre felhasználható termékét a hústól a tejig, gyapjúig és bőrig. A biomassza része a baromfitoll, a csont, a húsfeldolgozás során keletkező hulladék, sőt, a földterületek termőerejének regenerálódását szolgáló trágya is. Biomassza keletkezik a háztartásokban és az ipari tevékenység során egyaránt. Ez a csonka felsorolás is elegendő azonban annak érzékeltetésére, hogy a kormány nem jelentéktelen témát tűzött napirendjére. így kap nagyobb hangsúlyt az a megállapítás is, hogy hazánknak kedvezőek az adottságai ebben a szférában. Viszonylagos nyersanyagszegénységünkkel ellentétben a biológiai eredetű anyagok előállításában gazdagnak mondhatjuk magunkat. Valamikor teljesen természetes volt, hogy az emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra alkalmatlan anyagokat felhasználták trágyázásra vagy energia előállítására. A technika rohamos fejlődése azonban fokozatosan leszoktatta az emberiséget erről a régi és jó gyakorlatról, s e szabály alól hazánk sem volt kivétel. Pedig óriási mennyiségű, mintegy 60—65 millió tonna biomassza keletkezik nálunk évenként. Ebből 55 millió tonna a növényvilág és -termesztés hozadéka, a többi pedig az állattenyésztésé. A számítások szerint a növényi eredetű biomassza 60 százalékát hulladékként tartottuk nyilván, az állattenyésztésben pedig még ennél is magasabb volt a hulladékarány. Természetesen azért nem arról van szó, hogy minden mellékterméket veszni hagytunk. De bizonyára mindenki látott már aratás után felégetett tarlót, ahol lángok pusztították el a kicsépelt szalmát is, vagy állattelepet, ahoi szabadon folyt a híg trágya, szennyezve a vízgyűjtő területet. És biztosan sokan láttak már erdőirtást otthagyott vágótéri nyesedékkel, vagy vágóhídi, konzervgyári hulladékszállító autókat, amint a szeméttelepek valamelyikén kiürítik a tartalmukat. A komplex hasznosításra készült program ezt a tékozló és ésszerűtlen bánásmódot — nevezzük nevén —, pazarlást kívánja megszüntetni. Többféle úton-módon, közöttük az érdekeltség hatékonyabb formáinak bevezetésével, a technológia továbbfejlesztésével, az ipari háttér megteremtésével, a gazdálkodás feltételrendszerének módosításával. A Minisztertanács rámutatott, hogy a már meghirdetett anyag- és energiagazdálkodási kormányprogramok eszközrendszerét is fel lehet és kell használni a cél érdekében. A tét igen nagy. Az előrejelzések szerint mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk az ezredfordulóig más- félszeresére tudja növelni a teljesítményét, és — ezzel párhuzamosan — képes akár megháromszorozni is a kivitelét. Ehhez minden természeti adottsággal rendelkezünk. Hogy ezekkel az adottságokkal élni is tudjunk, ahhoz a még feltárható lehetőségek felkutatására, egyszóval — ahogyan a kormány fogalmazta — a biológiai eredetű anyagok komplex hasznosítására van szükség. Arvay Tivadar Veszteségesből nyereséges lett Egy szövetkezet járni tanul A dobozi Petőfi Termelő- szövetkezet a notóriusan veszteséges gazdaságok közé tartozott — egészen a múlt évig, amikor fordult a kocka, s a vezetés az idei zárszámadáson több mint 14 millió forint nyereségről számolhatott be. Hogy mi is történt tavaly Dobozon, milyen tényezők járultak hozzá a gazdálkodás ilyen fordulatához? — erre kerestük a választ. Belvíz helyett jégverés A régi malomban gyerekcipők felsőrészeit varrják az asi- szonyok Az első, cseppet sem elhanyagolható tény, hogy 1983. márciusában a korábbi fő- állattenyésztő, Balázs Mátyás került a szövetkezet élére. Kisebb változások még végbementek a felső vezetésben, a folyamat jellemzője azonban röviden összefoglalható: mindenki maradt, bizonyítási lehetőséget kaptak az új elnöktől. Ennek megfelelően láttak munkához vezetők és vezetettek. Első közös eredményeik mégsem mondhatók igazán sikeresnek. A búza a vártnál kevesebbet hozott — 42 mázsa helyett csak harminckilencet — hektáronként. A korábbi, belvizes évekhez képest persze ez még mindig soknak számít. Fokozta a csalódást, hogy a víz helyett ezúttal jégverés csökkentette a hozamokat. Szójából és fénymagból a vártnak csak a harmada, lóbabból fele termett. Egyedül a napraforgó bizonyult sikeresnek; kicsit ugyan megverte a jég, de elkerülte a szártőr oh adás, így elég szépen hozott. A kukoricánál pedig már az aszály csökkentette a hozamokat. A növénytermesztés kárainak egy részét térítette a biztosító, de tény, hogy éppen a pénzes növények nagy hozamaitól estek el. Végül is a növénytermesztés hétmillió forint nyereséget hozott a szövetkezet kasszájába. Kisüzem és nagyüzem Az állattenyésztésben dolgozók tervei eleve szerényebbek voltak. A szarvasmarhaágazattól például „csak” ötmillió forint veszteséget várt az új szakvezetés. Ezt tudva különösen értékes, hogy mindössze egymillió forint negatívumot ért el. Kiürítették a működőképes kút hiányában használhatatlan magsári szarvasmarhatelepet. A tehenek egy részét kiadták háztájiba, a megmaradt 220-at a másik szakosított telepre csoportosították át. Ügy, hogy közben 900 literrel nőtt a tehenenként tejhozam. A hízó marhák, bikák bizonyos hányadát is a kisgazdaságoknak adták bérhizlalásra — ha a nagyüzem nem képes a nyereséges hizlalásra, ne is veszítsen rajta, vallották az ágazat vezetői. A sertéstenyésztés a kevés és ezért drágán termelt kukorica ellenére hozott másfél millió forint pluszt. Ezzel nemcsak önmagának szerzett dicsőséget — feledtette a szarvasmarhatartás, -hizlalás veszteségét. Az állattenyésztés összességében nyereséges lett Nem vallottak szégyent a melléktevékenységben dolgozók sem. A Körösvidéki Cipész Szövetkezetnek, a Gyulai Vasipari Szövetkezetnek és a mezőberényi vasiparinak gyártott termékek szépen jövedelmeztek Az ágazat maga a szövetkezet termelési értékének 12 százalékát adta, a nyereség- hányada ennek éppen kétszerese volt. A felsorolt ágazatok és a szövetkezetnek járó árkiegészítés eredményezte, hogy a dobozi Petőfi Tsz fennállása óta példátlanul magas, több mint 14 milliós nyereséggel zárta 1983-at. K tagok is érzik A nagy és jogos kérdés: miért éppen tavaly, ha eddig sosem jött össze? Az okok között első helyre érdemes az aszály. A korábban belvízzel küszködő tsz földjein a vízgazdálkodás a múlt évben viszonylag normálissá vált. Ami másutt kárt okozott, Dobozon hasznossá vált. Tegyük hozzá: a múlt évben a belvíz sem bánthatta volna már annyira őket, mint korábban. Területüknek eddig háromnegyedén végezték el a komplex meliorációt — a vízelvezető rendszer nem engedte volna szabadjára a belvizet. Az új tsz-elnök egyik első intézkedése az volt, hogy az említett ágazatokat a műszaki ágazattal együtt hat, önelszámoló egységgé tette. Az egységek vezetői ugyan még csak tanulták az önállóságot, de döntéseik sok esetben már arról tanúskodtak: bele fognak jönni. Ezt bizonyították az év közben megtett intézkedéseik. Amikor már látni lehetett az augusztus közepi jégverés következményeit, összeült a szakvezetés. Értékelte a kritikussá vált helyzetet és szigorú takarékossági programot határozott el. Ennek eredményeként egymillió forinttal csökkent az energiafelhasználás. Egymilliót takarítottak meg azzal is, hogy kevesebb üzemviteli hitelt vettek igénybe, ezért kevesebb kamatot kellett fizetni. A tagság is érezhette a közös sikereit. Az egy főre jutó jövedelem 15 százalékkal nőtt. Tudjuk, hogy napjainkban ez különösen nagy szó, de tegyük hozzá, ráfért a dobozi tsz-tagságra, hiszen közösből származó jövedelmükkel is a megyei rangsor végén kullogtak. Átlagos adottsággal Az idei „hogyan tovább?" nem kérdés a dobozi Petőfi Tsz-ben. A tavalyihoz hasonló nagyságú nyereséget terveztek. Merészen, de nem meggondolatlanul. A növénytermesztés termelési biztonságát az egyre jobban működő meliorációs berendezések adják. Együtt a mind pontosabb emberi munkával, a jövedelmező kultúrák területének növelésével. Az állattenyésztésben továbbra is folytatják a nagyüzemben gazdaságtalan állatok kisüzembe helyezését. Úgy, hogy a tagságnak vagy szerződő félnek biztosítják a takarmányt a hizlaláshoz, tehéntartáshoz. Az alaptevékenységen kívüli munkákban is több embert kívánnak foglalkoztatni. Mivei pénzük nemigen van a fejlesztésre, a két műszak bevezetésével, a már meglevő berendezések jobb kihasználásával növelik a termelékenységet. A szigorú pénzgazdálkodást továbbra is napirenden tartják. Még kevesebb üzemviteli hitelt vesznek igénybe, mint tavaly, csökkentve a kamatteher összegét. A jövő nagy kérdése a melioráció. Szerették volna az idén befejezni. A szép nyereség és az állami támogatás ellenére a beruházás áthúzódik a jövő évre. 1985- től válik átlagos adottságúvá a jobbá tett földeken gazdálkodó tsz. A másik nagy dilemma 1986. A szövetkezet ugyanis akkortól kikerül a külön támogatott üzemek sorából Tovább fizeti a szanáláskor felvett hiteleket, de nem kap többé ártámogatást termékeire. Vajon meg tud-e állni saját lábán és tud-e haladni önállóan? A kérdés ma még nyitott, de a fentiekből is kitűnik: vannak határozott elképzelései az új vezetőknek a jövőről. Úgy érzik, hogy a már említett átlagos földek elegendők lesz nek a nyereséges gazdálkodáshoz. M. Szabó Zsuzsa A műszaki ágazatban tavaly óta teljesítményben dolgoznak Fotó: Fazekas László
