Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
1984. március 22., csütörtök Riadó 18-65-84 A kisrádióba új elemet tett kedden este Balogh Edit. Szerdán reggel korán ébredt, és most türelmetlenül vár a rádió mellett, ahogyan országszerte ezer meg ezer kisdobos, úttörő. Végre fél 8-kor a Kossuth adón megszólal Surányi Pál, az 1919- ben alakult Marx Károly úttörőcsapat hajdani őrsvezetője, az országos riadó tiszteletbeli parancsnoka. Ismerteti a felhívást a riadó elrendeléséről, a riadólánc indításáról. Edit, a gyulai 4-es iskola Megyesi Sándor úttörőcsapat 7.-es úttörője már veszi is a kabátot, futtában a sapkát, hogy riasz- sza a „macskákat". A Macska őrsben ugyanis Edit a riadólánc kezdő láncszeme, aztán következik Dudás Ildikó, Cziáki Ildikó, Körösi Anikó, Tóth Marcsi, és a többiek. Talán soha ilyen gyorsan nem termettek a lá- nyok-fiúk — merthogy a Béke raj másik őrse, az Orion sem maradt el a Macskáktól — az iskolában a gyülekező- helyen, ahol a riadóparancsnokság már várta őket. Kézhez kapták a borítékot, de mit rejthet a titkosírás? Egykettőre megfejtették: „Riadó! Az összekötő azonnal menjen a riadóparancsért”. S most itt, az egyik tanteremben várjuk a Béke rajjal együtt, mi is következik ezután. Egymás szavába vágva mesélik a lányok-fi- úk, mi minden történt már az elmúlt hetekben, hogy jártak — nem is egyszer — idős gyulavári kommunistáknál, kiderítették, hogy a Nagy Károly utcában levő egyik házban alakult meg a KMP helyi csoportja, hogy készítettek maguknak jelvényt — a Macska őrs jelvényén láng lobog, a fiúk, vagyis az Orion őrs pedig a vörös csillagot választotta. — Mit jelent a riadó 19—65—84? — Hát azt, hogy 1919, a Tanácsköztársaság tiszteletére szól ez a riadó, a 65 az annyit jelent, hogy 65 évvel ezelőtt_történt, és a 84 pedig az 1984-es dátum — sorolja Tóth Marika, az őrsvezető. — És ki volt Megyesi Sándor, a csapatnévadótok? Ismét nagy a hangzavar, mindenki szeretné elmondani a gyulavári születésű ifjúkommunista életrajzát, meg a sok apró történetet, amit már maguk gyűjtögettek össze az elmúlt években. Sorakozóra szólít a csapat- vezető, az iskolaudvaron felhangzik a csapatinduló, aztán egy katonafiatal felolvassa az országos díszparancsot, s hamarosan útnak indul az első őrs, kezdődik az akadályverseny. — Estére meg tábortűz lesz a Lenin Tsz KISZ- eseivel, azt is tessék megnézni! — szól utánunk az egyik fiú az Orion őrsből. „Mennyi gyerek, nem tudom, mi lehet ma, de mind az utcán nyüzsögnek!” — tűnődik Békésen, az egyik buszmegállóban egy középkorú asszony. Igen, amerre járunk, nagy a sürgés-forgás, Gyulán, Békésen, a megye- székhelyen éppúgy, mint Nagykamaráson, ahonnan — a mezőhegyesi úttörőcsapat kezdeményezésére — két útvonalon vitték ifjúgárdisták és úttörők a lángot Mezőhegyesre. Nagykamaráson Kelemen János vöröskatona, egykori direktóriumi tag sírjánál gyújtották meg a lángot a fiatalok, és Mezőhegyesen Sziklai Sándor szobránál ért véget a staféta, itt egy örökmécset lobbantott fel a fáklya lángja. Kaszaperen fát ültettek. Magyarbán- hegyesen tűzoltóbemutatót tartottak a tegnapi napon, s a sort hosszan lehetne folytatni, hiszen a parancs felolvasása után minden csapat önálló programot bonyolított le. De térjünk vissza Békésre, a 2-es iskola Hámán Kató úttörőcsapatához, annak is a Barátság rajához. A raj két tagját, Szabó Annamáriát és Salamon Julikát Annamária nagymamájánál .sikerül utolérnünk. — Tetszik tudni, minden 5—6.-os raj kapott 16 feladatot, aztán magunk között megbeszéltük, ki mit vállal, és útnak indultunk. Mi vállaltuk a palacsintasütést, a nagymama és anyu segít, nemsokára készen is leszünk — mutatja Annamária a nagy halom túrós palacsintát. — Olyan izgatottak voltak á gyerekek a mai nap miatt, hogy miránk is átragadt — meséli Annamária édesanyja, akit szintén „riasztottak” a palacsintasütéshez. — Képzeljék, már hajnali 5-kor fönn voltak, és a rádióra füleltek! Az iskola kollégiumában rendezkedett be a riadóparancsnokság. Itt mesélik az úttörők és a csapatvezetőnő, hogy a hulladékgyűjtéstől a bábu- és plakátkészítésen át a koszorúkészítésig és a futárszolgálatig mennyi izgalmas és önálló feladatot kaptak a rajok. Csupa játék, romantika, csupa titok — például a futárszolgálat, amely- lyel titkos búvóhelyet keresnek meg, s ott egy fontos üzenetet találnak! A maguk készítette koszorúkat aztán elhelyezték a tanácsköztársasági emlékműnél. S miként a többi békési úttörőcsapat tagjai, ezen a napon a „há- mánkatósok” is maguk készítette vörös csillaggal díszített sapkát viseltek. „Ilyen érdekes, izgalmas nap még nem is volt!” — újságolta dicsekvő hangon, kezében barkaágakkal (ez is a feladat része volt!) egy békési kislány. S lehet őnáluk avatottabb kritikusa egy úttörőjátéknak? . . T. I. „És most merre tovább?” Fotó: Fazekas László Turistaattrakció Üzletté vált az idegenforgalom. Súlyát, jelentőségét tekintve az olajipar után a második helyen áll a világon, megelőzve az acélipart. Ha ez a fejlődési ütem folytatódik, az ezredfordulóra a föld legnagyobb iparága lesz. A kutatások szerint 2000-ben hazánk határait 35—40 millió külföldi lépi át, és ezzel a világturizmus 5-6 százalékát képviseljük majd. Persze, a jóslat úgy válhat be, ha nemcsak papíron versenyzünk a vendégekért, hanem a gyakorlatban is adunk valami pluszt: udvariasságot, tisztaságot, figyelmes kiszolgálást, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem. Mert a piac itt is könyörtelen! Olykor különleges attrakciókra van szükség a turisták megszerzéséért. Ennek egyik feltétele a jó propaganda, hiszen az utóbbi másfél évtizedben nálunk is elismert népgazdasági ágazat lett az idegenforgalom, amely segíti az ország fizetési mérlegének a javítását. Az a tapasztalat, hogy az emberek a nehezebb megélhetési lehetőségek ellenére sem mondanak le az utazásról. A szokások azonban változnak. A turisták rövi- debb utakat választanak, és növekszik az olcsóbb szolgáltatások iránti igény, fejlődik a belföldi turizmus. A megyék idegenforgalmának irányításáért a tanácsok a felelősek, amelyek egyre inkább megfelelnek a követelményeknek. Felügyeletük alatt működnek a megyei idegenforgalmi hivatalok. Munkájuk összehangolása jobbá teheti az üzleti, a propaganda- és az információs tevékenységet. Ezért is alakult meg 1982-ben az Idegenforgalmi Hivatalok Szövetsége, ennek öt bizottsága van, amely segíti az egységes piackutatást és értékesítést, valamint a szakmai képzést és az árak kialakítását. A közelmúltban a Tourinformmal közösen Budapesten megtartott sajtótájékoztatón dr. Bercsényi Vince, a szövetség igazgatója arról számolt be, hogy a megyei hivatalok 1983-ban összesen 3 milliárd forint forgalmat értek el. Kezelésükben van a hazai kempinghelyek 80, a fizetővendég-szolgálat 50 százaléka, a kereskedelmi szálláshelyeknek több mint a fele. Jelenleg 16-féle pihenési, szórakozási, művelődési formát kínálnak; közöttük falusi üdülést, lovastúrákat, népművészeti programokat, nyugdíjas és ifjúsági, illetve gyógy- és családi üdüléseket ajánlanak. I A vendégeket azonban el is kell helyezni valahol. A szállodafejlesztési program megkezdődött, és 1985-ig összesen 7 ezer szállodai ággyal bővül a hálózat. Tegyük hozzá: ezek nagy része a fővárosban épült és épül. De a vidék sem akar lemaradni! Megnyílt a ráckevei, a du- naföldvári szálloda, és a közeljövőben átadják a kiskun- halasi Csipke és a pécsi Hunyor Szállót. Üj hotel várja nemsokára a turistákat Keszthelyen, Hajdúszoboszlón. A Hortobágyon 150 személyes kemping épül, és bővítik a harkányit is. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az elmúlt évben 100 ezer belföldi program kelt el, a kínálat viszont ennek a kétszerese! Tehát meg kell küzdeni a vendégek kegyeiért az idegenforgalmi hivataloknak is. Kereskedelem ez a javából, mert tudni kell utakat kínálni és szervezni, eladni, néha bizony kedvezményes áron. Erre szolgál az idén hetedik alkalommal megrendezett Utazás '84 kiállítás, amely a budapesti tavaszi fesztivál része. A tavaszi seregszemlén mintegy 200 utat ajánlanak 10—50 százalékos kedvezménnyel. Van ebben hétvégi, falusi, hegyvidéki, vízparti üdülés, kirándulások, hajós- és folklórprogramok. Sajnos, a március 16—25-ig tartó kiállításon egyetlen Békés megyei kínálat szerepel: a családi üdülés Gyulán. Annál örvendetesebb, hogy a rendezvényen az összes szocialista ország megjelent, és új kiállító többek között Brazília és Málta. Olyan világcégek is ott vannak, mint a Lufthansa és a Pan Am légitársaság. Ez mindenképpen biztató a jövőt illetően. Seres Sándor Negyven éve történt 1944. március 19-én Hitler fasiszta csapatai megszállták Magyarországot, és megkezdődött a baloldali szervezetek teljes felszámolása, tagjaik, de főleg vezetőik fizikai likvidálása. Ezzel csaknem egy időben, március 22-én a Vezérkari Főnökség sátoraljaújhelyi börtönében fogva tartott magyar, szerb, román és szlovák politikai foglyok — akiket azért ítéltek szabadságvesztésre, mert harcoltak a fasizmus ellen — megkísérelték a börtönből való fegyveres kitörést, hogy utána a hegyekben harcoló partizánegységekhez csatlakozzanak. A kitörést vérbe fojtották. A kitörés mozzanatairól állítottunk össze kivonatot a szerző, nyugdíjas szerkesztőnk Koporsóhegy című visszaemlékezéséből. Első emelet. A fegyveres őr a" foglár kíséretében a szélső zárkaajtóhoz áll. Küblizéshez engedik ki a naposokat. A szerb cellából a széles vállú Szimics és a nyurga Vasics cipeli a küblit a folyosó végi W. C. felé. Az ajtóhoz érve leteszik. Hirtelen hátrafordulnak. Kezükben vasdorong. Alulról és oldálról ütnek. Szimics a megtántorgó foglár kezéből idegesen tépi ki az ajtónyitó nyelvet, míg Vasics a hangtalanul össze- csukló katonát húzza az ajtón belülre. Az aléltaknak sebtiben betömik a száját, összekötözik kezeiket, és rájuk zárják az ajtót. Szinte zajtalanul történik mindez. Már fegyveresen rohannak a zárkákhoz. Aztán az előbbi csöndet egyszerre ideges hangorkán, parancsszavak üvöltése váltja fel, ahogyan egymás után kinyílnak a cellaajtók. — Kifelé, elvtársak! Szabadok vagytok! — Irány a Vihorlát! Mindannyian ki a hegyekbe! — Vasics! Rohanj a másodikra. Engedd ki a magyarokat! — Elvtársak! Elvtársak! Akinek fegyvere van, ide körém! Roham az őrszoba ellen a puskákért! A keresztfolyosóról fülsiketítő fegyverropogás fogadja a rohamozó csoportot. Néhá- nyan elesnek. Az ósdi puskákat újra kell tölteni, ezt használják ki Szimicsék. Átrohannak a keresztfolyosón, s az állványokról felmarkolják a kint hagyott karabélyokat. Már a második emeletről is özönlenek lefelé a magyar, szlovák politikai foglyok. Antal Szimicshez sodródik, aki előre löki. — Fogd ezt a pisztolyt! Előre az irodához! Felszegezett fegyverekkel verekszik át magukat a most már tengerként lefelé áramló tömegen. Mindenki a kapu felé rohan. Csak néhány tétova lövést adnak le rájuk az őrtornyokból, de a külső szolgálatot tartó őrök a meglepetéstől dermedten nézik a felfordulást. Valahonnan előkerül a pókhasú, gonosz szakaszvezető. Habzó szájjal üvölt, míg előkotorja oldalfegyverét : — Ezt megkeserülitek, bitangok! — majd a katonákat átkozza: — Banda! Őrség! Lőni! Mire vártok, rohadtak?! Velük vagytok?! Lekaszabolni őket! Tűz!! Vasdoronggal ér a hadonászó mellé valaki. — Itt vagy, te dúvad! Nesze! Ezt már régen tartogattam a számodra! — A szakaszvezető rémülten fordul meg, kitér az ütés elől, és ekkor éri valahonnan egy golyó, összeesik. Szimicsék elérik a Koporsóhegy lábát, idegesen néznek körül. Sehol sincs, amit keresnek. Az üldözők lövései egyre közelebbről hangzanak. A szervezés rendje már régen felbomlott, a héttagú sejtek helyett egybeverőd- ték, akik túljutottak a kapun, és Szimics vezetésével vagy hatvanan törnek előre a csúszós hegyi ösvényen. A szőlő melletti dűlőúton, a hegy innenső oldalán három katonai tehereautónak kellett volna várni őket. A kassai elvtársak ígérték a támogatást. Valami közbejöhetett, a kassai katonai alakulatnál beépített kommunista sejt különben nem szegte volna meg a szavát. (Mint később kiderült, laktanyai fogságot kaptak.) Antal a hegy oldaláról messzire, a még hóval takart , földekre tekint. Amott a szőlők között mintha mozogna valami kisebb csoport. Renátáék' lehetnek, akik legelőször jutottak ki. Jó előnyük van, talán nekik sikerül... * * * — Mégis jobb, ha szétszéledünk, elvtársak! — intézkedik Szimics. — Négyen- öten tömörüljetek a fegyveresek köré. Harc nélkül ne adjátok meg magatokat. Emlékezzetek a bazsai vérengzésre, tudjátok, mi várna ránk... Be sem fejezi, alulról sortűz rázza meg a levegői, aztán távolról egy tarack ugatása hallik. Lövedéke a csoporttól alig néhány méterre csap le irtózatos dörrenéssel. A légnyomástól, repeszeitől többen földrevágódnak. Az üldözők — német, magyar katonák, csendőrök, rendőrök — közelednek a hegyhez, újabb sortüzet zúdítanak a csupasz fák között jól lát- szókra. Gyenge viszonttűz a válasz. Szimics sietésre ösztönöz, hogy legyenek már túl a hegy gerincén, ahol nem nyújtanak ilyen nyílt célpontot üldözőiknek. Aztán a kikerülhetetlen vég a reménytelen harc után. A hegy koporsójukká vált Szimicséknek. Csak Ba- zsik Renáta csoportjának sikerült tovább jutni. Éjszaka nagy hóvihar kerekedett, mely betemette a nyomukat. Később, mikor elállt, a jeges patakban gázoltak néhány kilométert, hogy ne hagyjanak nyomot maguk után ... Elfagyott a lábuk ... Eldobáltak minden csomagot, hogy gyorsabban haladhassanak az Eperjesi hegyek felé. Mégis csendőrkézre kerültek . . . Egy beijedt erdész árulta el őket, aki tartott attól, hogy felkoncolják a szökevények rejtegetőit... Félig agyonverve, szekérre dobálva vitték vissza mindannyiukat a börtönbe, amelynek udvarán egymásra hányva alkotott hegyet napokig, mintegy elrettentő példaként a kitörés hetvenhárom halottja. Statáriális bíróság ült ösz- sze az ügyben. A Vezérkari Főnökség Kassai Különbírósága halálos ítéletet hirdetett „a börtönlázadás szervezésében, és a fegyveres kitörés kigondolásában, végrehajtásában, valamint többrendbeli gyilkosság végrehajtásában elkövetett bűncselekmények miatt” tizenhárom vádlottra. A Magyar Királyi Kassai Honvédtörvényszék a csatolt ítéleti kiadmányok alapján ezenkívül még 24 vádlottat nyolctól tizenkét évig terjedő szabadságvesztésre ítélt, 16 vádlott ügyét pedig rendes eljárás megindítása végett az illetékes hatósághoz utalta át. Az ítéletet a börtönnel szembeni épületben (járási bíróság volt) hirdették ki. Másnap a börtön élve maradt, elcsigázott foglyai némán hallgatták az udvaron sebtiben összetákolt bitókhoz vonszolt halálraítéltek bátor énekét és szavait. A bitó alatt is halált kiáltottak a népeket elnyomó fasisztákra, magyar—szovjet különbékét követeltek, és éltették a szabad, demokratikus, független Magyarországot. A börtön falán ma emléktábla őrzi a hősi halottak nevét. A város főterén emelt partizánszobrot minden évben megkoszorúzzák a kitörés életben maradottjai, s a halottak emlékét kegyelettel őrző utódok. Varga Dezső Készül a palacsinta
