Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-20 / 67. szám

1984. március 20., kedd Az Intercooperation az exportért Hosszú éveken keresztül sok és jogos bírálat érte a külkereskedelem szervezetét, hogy túlságosan főváros­centrikus és csak a nagy üzletekkel törődik. Bár e vádak igazságát eddig sem tagadták, a változást csak az élet, vagyis a nehezedő gazdasági helyzet kényszerítette ki. Kiderült, hogy a kis üzlet is üzlet és a külkereskedelem­re is igaz a sok kicsi sokra megy elve. A kis tételes ex­port elősegítésére, a lehetőségek felderítésére először a Külkereskedelmi Minisztérium küldött megyei megbízot­tat Békésbe, majd ezt követően 1983: október elsejétől az Intercooperation Kereskedelemfejlesztési Részvény Tár­saság is irodát nyitott Békéscsabán. Perjési Márton, az Intercooperation megyei megbízottja gyakorlatilag féléves tevékenységének eredményeiről adhat számot. Juh, rizs — vizihicikli?! Fönt — lent — és ismét fenn A gazdaság dolgozói ismét bizakodnak ■— Vállalatom — amit köz­ismert rövidítéssel IC-nek is neveznek — 1982. január el­sejéig csak kooperációs üz­letekkel, nagy vállalkozások­kal foglalkozott. Alig több mint két éve tehát, hogy áru­forgalom lebonyolítására is jogot szereztünk, de őszintén meg kell mondanom: renge­teg tennivalónk van még ezen a téren. A régebbi pro­filunkból adódóan csak nagy cégekkel voltak kapcsolata­ink, kevés az olyan partne­rünk, aki kis tételben is vásárolna. Az új kapcsolatok felderítése, a piacok kiépíté­se azonban jól halad és hogy elsőként a Békés megyei iro­dát nyitotta meg az IC, azt jelzi: komoly lehetőségeket látnak ebben a megyében a kistételes export fejlesztésé­re. — És a megye megfelelt a várakozásnak? — A megye biztosan, az Tovarobogó, vagy meg- megálló teherautókat néze­getve több-kevesebb gyako­risággal elénk tárul az or­szág vállalatainak, szövetke­zeteinek névjegyzéke. Két­ségtelen sokkalta többször láthatjuk valamelyik Volán­vállalat spirálist idéző emb­lémáját, vagy a BSZV mo­nogramot, de ... És hadd ne soroljuk a neveket, mert egy ilyen felsorolásból csak feledékenységből maradhat ki akármelyik vállalat, szö­vetkezet neve. Szinte min­den cégnek (vagy ahogy hi­vatalosan nevezik: közület­nek) van saját teherautó­flottája. Miközben az erre szakosodott vállalatok igye­keztek tehergépjármű-állo­mányukat bővíteni, korsze­rűsíteni, a fuvarozók igé­nyeihez illeszteni, addig a vállalatok, vagyis a közüle- tek is szép számmal vásárol­tak kisebb-nagyobb, igénye­iknek inkább megfelelő te­herautót. NINCS KALKULÁCIÓ összességében az elmúlt évtizedben a közületi gépko­csipark nagysága megkétsze­reződött, míg a közhasznála­tú, tehát hivatásszerűen fu­varozó vállalatok állománya alig változott. Jelenleg az úgynevezett hivatalos fuva­rozók a gépkocsipark mint­egy 20 százalékával rendel­keznek, de a közúti áruszál­lítási teljesítmény felét ad­ják. Első pillantásra tehát túlontúl nagy luxus a vál­lalatoknak alacsony kihasz­nálás mellett teherautót tar­tani. Hogy még sincs így, arra egy közelmúltban végzett felmérés ad magyarázatot. A saját teherautó léte mellett szól a hazai ipar meglehető­sen magas fokú szervezetlen­sége. „Adj uram, de azon­nal”, így hangzik a jól is­mert fohász. Van olyan vál­lalat, amely egy nappal elő­re sem tudja megadni, más­napra milyen járműre lesz szüksége. Ha sürgősen kell az alap- vagy segédanyag, egy pótalkatrész, akkor megy a kocsi, és hozza az árut. Külön figyelmet érdemel, hogy a gyakorlatban az el­adónak kell gondoskodnia az én munkámat pedig főnöke­im előbb-utóbb biztos meg­ítélik. Azt természetesen nem várták tőlem, hogy az első hetekben kész üzleteket hozzak, hiszen a külkeres­kedelemben az első puhato­lózástól az üzletkötésig gyak­ran két-három év is eltelik. Az eddig eltelt időben igye­keztem minél több üzemet megismerni, felmértem gyárt­mányválasztékukat és közve­títettem azokat az igényeket, melyekkel a külföldi keres­kedők fordultak hozzánk. Ez a munka nagyon szerteága­zó, már csak azért is, mert Csongrád és Szolnok megye is a hatáskörömbe tartozik. — Ha konkrét eladásokról nem is, azért reménnyel ke­csegtető üzleti próbálkozások­ról nyilván be tud már szá­molni? — Természetesen. Az egyik legérdekesebb talán, hogy sikerült Békéscsabán ta­áru elszállításáról, de a ve­vő költségére. Nos, az el­adónak — legalábbis ez a magyar tapasztalat — nem sürgős a szállítás. Megren­deli például a vagont a MÁV-tól, vagy a teherautót a Volántól, és jön, amikor jön. A vevőnek viszont sür­gős az ügy, ezért autót küld az áruért. És mivel nagyon sürgős, ezért a sajátját. De hát mindez pénzbe ke­rül, mégpedig egyre többe, hiszen emelkednek az üzem­anyagok árai, a saját teher­gépkocsik után néhány éve járműpótlékot kell fizetnie a közületi szállítónak. Mennyi is a mennyi? Sajnos a leg­több vállalatnál bizony er­ről nem sokat tudnak. Azt állítják, hogy kevesebb a sa­ját szállítás költsége. Ám kalkuláció — akár az egyes utakra, akár az egész esz­tendőre — csak elvétve akad. S az sem pontos. VANNAK ELŐNYEI Anélkül, hogy itt elmé­lyednénk a vállalati költ­ségelszámolás rendjében, annyit meg kell jegyezni, hogy valahol az igazgató bé­re, a propaganda költsége, a biztosítási díj, a bankkama­tok között, tehát a vállalati általános költségek rubriká­jában rejtőzködik a szállítás közvetlen és közvetett költ­sége is. Így azután, hogy az egyes tételeket gazdaságosan vagy gazdaságtalanul szállí­tották, bizony nem derül ki. A legolcsóbb, a legésszerűbb szállítási útvonal, a fuvar­eszköz és fuvaroztató kivá­lasztásában szinte sehol sem érdekeltek a művezetők, üzemvezetők, gyáregységve­zetők, márpedig sok helyütt ők intézkednek. Mindez nem jelenti azt, hogy valóban a saját szállí­tás volna a legdrágább. Ahol mégis végeztek számítást, ott kiderült, hogy bizony akár ötszörös is lehet a különbség a saját szállítás és a Volán szerződéses tehergépkocsijai­nak tarifája között egy 180 —200 kilométeres távolsá­gon. Talán túlzók és pontat­lanok a számítások, mégis irányzatukban igazak. lálni egy olyan munkakö­zösséget, mely videojátékok gyártásával foglalkozik. Ed­dig úgy tudtuk, hogy ilyen csak dollárért szerezhető be és mert magyar cégek egy vidámparkot építettek Egyip­tomban, kapóra jött a Vi- deo-play gmk ajánlata. Sikerrel járhat egy másik ajánlat is. A Gyomai Kötő­ipari Szövetkezet már rég­óta exportál kézzel kötött kesztyűket, Japánba. Ezek a kesztyűk nagyon megtetszet­tek egy francia kereskedő­nek, aki már úgy jött ide, hogy neki ez kell. Elképzel­hető az is , hogy sikerül megállapodni egy osztrák céggel autófelszerelési cik­kek gyártásáról. Szervezés alatt áll ugyancsak osztrák partnerekkel egy áruházi csere lebonyolítása, ebben az Univerzál Áruház lenne a hazai résztvevő. Ezeken kí­vül még jó néhány üzlet elő­készítése folyik párhuzamo­san. — Hogyan fogadják a ter­melők az Intercooperation megyei megbízottját? — Jól és' nagyon komoly együttműködési készséget ta­pasztalok. A megye vezetése mindenben segíti munkámat és a különféle érdekvédelmi szervezetektől is sok ötletet, javaslatot kapok. Ügy érzem, hogy ez a támogatás biztató a jövőre nézve és bizonyos, hogy egy év múlva már je­lentős üzletkötésekről tudok beszámolni. L. L. Vannak azonban forinttal sem igazán mérhető előnyei a saját szállításnak. Ilyen például az áru védelme, a nagyobb gondosság a szállí­tás során. Vagy az — és ez ütemes termelés esetén is kö­vetelmény —, hogy a saját teherautóra biztosan lehet számítani. Ebben ugyanis a megkérdezett textil- és gép­ipari vállalatok elmarasztal­ták a Volánt. Emellett a vál­lalat a számára legmegfele­lőbb méretű és felszereltsé- gű kocsit tartja, ellentétben a nagy fuvarozókkal, ame­lyek kénytelenek nagyjából az átlagos igényre beren­dezkedni. Nem is beszélve a helyi szállításokról, ame­lyek a fuvarozóknak nem túlzottan kifizetődők, ezért — ha egy mód van rá — el­hárítják a megrendelést. ÚJ PIACI HELYZET így láttatja a helyzetet a felmérés. Nem az idén ké­szült, hanem még a múlt évben. Közben a Volán Tröszt feloszlott, a közúti szállításban tehát az eddig sem teljesen monopolhelyzet tovább lazult, sőt az elmúlt években megjelentek a kis­fuvarozók, mint versenytár­sak. Mindez együttesen ta­lán olyan piaci helyzetet hoz létre, amelyben a vállalatok­nak, szövetkezeteknek kevés­bé teszi szükségessé és kifi­zetődővé a saját teherautók fenntartását és üzemeltetését. A különböző hatósági és piaci intézkedések hatására pedig egyfelől ma már nincs lényeges különbség — leg­alábbis a Közlekedési Mi­nisztérium véleménye sze­rint — a fuvarozók tarifája és a saját szállítás bank­költsége között, másfelől az egész gazdasági környezet a szigorúbb költséggazdálko­dásra serkent. Legyünk opti­misták: egyre inkább szá­mít, hogy mi mibe kerül, a vállalatok sem mehetnek el vállrándítással a saját szál­lítás költségeik mellett. En­nélfogva keményebben fel­léphetnek a fuvarozókkal szemben is érdekeik érvé­nyesítéséért, de saját házuk táján is kénytelenek rendet csinálni. Legalább annyira, hogy ma meg tudják mon­dani, mit és hová kell vinni másnap... Breitner Miklós Évekkel ezelőtt belefog­tak egy kísérletbe, akkori­ban ehhez még az állam is könnyen adta a pénzt. Az újítás akkor, tizenévvel ez­előtt, mindenkit magával ra­gadott (még e sorok íróját is!): igényes épületbe, rács- padra a birkával! így lesz osztályon felül tiszta a gyap­júja, s ad majd a belterjes körülményeket meghálálva mindent a megszokottnál bő­vebben. Az első eredmények iga­zolni is látszottak minden feltevést, bár a költségek alakulása már kevesebb jó­val biztatott, de hát a ta­nulópénzt legtöbbször meg kell fizetni. Igaz, kicsit sok­ba került a végső következ­tetés, miszerint a birka mégiscsak a legelőn, szabad körülmények között érzi ma­gát a legjobban, de végre ki­mondták, s ezzel a Körösi Állami Gazdaság máris meg­szabadult egy olyan teherté­teltől, ami az utóbbi évek­ben mind lejjebb, s lejjebb húzta. II Körösi kerületben A gazdaság Körösi kerüle­tében ezekben a napokban aligha lehet megúszni szá­raz lábbal a mégoly villám- látogatást is. — A főagronómusunk ne­kiindult ugyan egy terepjá­róval a határnak, egy DT húzta ki végül a sárból, nem lehet még a földre rámenni — fogad a hírrel bennünket a fiatal kerületvezető. Nem­rég még a tehenészeti tele­pen dolgozott. Egyike azon tíz-egynéhány termelésirá­nyítónak, akiket a fiatal szakemberek közül léptetett elő, némi megelőlegezett bi­zalommal a gazdaság új ve­zetése — magyarázza kísé­rőm, Hangya Lajosné, a személyzetis. A sár ellenére nagy a jö­vés-menés a kerület központ­jában; s akiket rendelkezni látok, többségében valóban a fiatalabb korosztályhoz tar­toznak. No, nem jelenti ez azt, hogy az öregebbje mind fogta a kalapját, és odébb- állt. — Aki mégis elment, akár öregebb, akár fiatalabb, jobb is, hogy nem maradt. Ez a vélemény már egy nyitott szín alatt hangzik el, ahol hárman lapátolják a vetőmagnak valót. A körös- ladányi Nagy László fogal­maz így, annak az embernek a jogán, aki minden korsza­kot végigcsinált ebben a gaz­daságban. — Volt már fönn is a csil­laga a Körösinek, a rizzsel mi sokáig az elsők között ta­nyáztunk — emlékeztet a rizstermesztők munkacso­port-vezetője, hozzátéve, hogy most' az emberek újból bizakodnak. S ő is reméli: abban a néhány évben, ami peki a nyugdíjig még hátra van, újra felragyog az a csil­lag! — Mi, traktorosok is erő­sen bízunk hozzá — szögezi le a másik körösladányi, Mikó Károly is. Szavainak súlyát az a majd’ 30 eszten­dő növeli, amit a gép nyer­gében töltött. — S tudja miért? — kér­dez vissza feleletet sem vár­va —, mert ebben a vezetés­ben érződik az akarat, hogy fordítani akarnak az üzem sorsán. Visszaállították a kerületi beosztást. így meg­van a gazdája a területnek, nincs senkiföldje, nem lehet sumákolni! Egy állattenyésztő is csat­lakozik hozzánk Szűcs La­jos takarmányos, Gyomáról, neki már kivan a 30 éve a gazdaságban. — Az ember már csak ilyen, ha nincs szigorú ellen­őrzés, könnyen lazít. Ha meg látja értelmét az erőlködés­nek, megfogja a munka vé­gét. Sok minden megválto­zott két év alatt. Nem mon­dom, hogy mindannyian tap­soltunk a szigorításoknak, de most karácsonykor már volt egy kis pénzosztás is, s azt hiszem, ezzel az utolsó ellen­drukkerek is elfogytak. üz igazgatói irodában A beszélgetés másik felé­nek színhelye a gazdaság gyomaendrődi irodája. Az igazgató, Dávid Imre nem értékeli túl az eredménye­ket. — Azt nem hiszem, hogy egyetlen ellendrukker sem maradt, azt azonban tapasz­talom, hogy alaposan megfo­gyatkozott a számuk. Nem volt könnyű mérkőzés, higy- gye el! Elhiszem, sok éves tapasz­talat vezetett a felismerésig. S onnan a meggyőződésig: az emberen legalább annyi áll, vagy bukik a mezőn, mint az időjáráson, a tech­nikán. Másként mivel ma­gyarázhatnánk, hogy a Kö­rösi Állami Gazdaság szom­szédságában — közel és tá­vol — ugyanazon a földön, ugyanolyan körülmények között, ugyanazt a búzát, meg napraforgót nagyobb haszonnal, magasabb hoza­mokkal termelték a legutób­bi időkig? — Ez mindig is gabonater­mesztő vidék volt. A rizs, az nekünk kulcsnövényünk, 900 hektáron termesztjük, de mellette most 2500 hektárt adtunk a kalászosoknak és vetőmagtermesztéssel is pró­bálkozunk, már csak a szak­mai igényesség növelésének kedvéért is — ismerteti az igazgató a gazdaság növény- termesztését meghatározó döntéseket. De új alapokra helyezték az állattartás egészét is. A juhok — az ésszerűségig csökkentett számban — visz- szakapták legelőiket. Most azon gondolkodnak a körö­siek : miképp szervezhetnék meg a tartásukat több falká­ban egy-egy „pásztorcsalád­ra” alapozva. A korábban megépített, drága épületek sorsa már eldőlt, a vesztesé­gek növelése helyett a nye­reség gyarapítása a felada­tuk: magtárként, raktárként, betárolóként, a gabonafor­galminak, cukorgyárnak, il­letve mindezeket megelőzve a húslibáknak engedve te­ret a hízáshoz. A hatszáz tehén — de ezt már tudjuk Szűcs Lajos ta- karmányostól — immár fel­újított, pontosabban a ter­mészetes állapothoz jobban közelítő feltételek közepette adhat egyedenként éves át­lagban 5200 litert. Most már nyereséggel Szólnunk kell még a vízi­bicikliről, amely a lemenő ágban emelte még egyszer a hír szárnyára a Körösi Álla­mi Gazdaságot. Nem ékelőd­ni kívánunk most ezzel, csak apropóként hozakodtunk elő vele, hogy megemlíthessük befejezésül: a növényter­mesztés meg az állattartás ügyeinek rendezése mellett, az irányítási rendszer cél­szerűbbé tételével egy időben jutott még energia a gyoma­endrődi állami gazdaságban az egyéb pénzt hozó tevé­kenységek megszervezésére is. Csak egyetlen példát! A Körös kazánok most már kétszeresen is jogosan vise­lik fantázianevüket: szülő­anyjuk ugyan a Körös Ka­zángyártó Vállalat, ám, ha a Körösi Állami Gazdaság kazángyártó részlege nem vállalná a másik szülő sze­repét, a kazánok szaporodási görbéje alighanem alább szállna. A tréfát félretéve: az 1982- es kedvező fordulat után az itt elmondottakból eredt 1983-as nyereség azzal ke­csegtet, hogy a Körösi Álla­mi Gazdaság gazdálkodásá­val egyre kevesebb gondot okoz majd a népgazdaságnak. Kép, szöveg: Kőváry E. Péter Olcsó vagy drága a saját teherautó? Közületi flották

Next

/
Oldalképek
Tartalom