Békés Megyei Népújság, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
Elöljáróságra várva 1984. március 15., csütörtök o---------—-----------T öbb jog, hatáskör a társközségeknek Az utóbbi években mind több szó esik arról, vajun egyenrangúak-e a társközségek a székhelyközségekkel. Aki nem tudná pontosan, mit takar a két településelnevezés, annak felidézhető, hogy 1971-ben a szomszédos kisebb falvak anyagi és szellemi erejének összefogására mintegy 700 községben közös tanács alakult az ott, valamint a szomszédos falvakban választott tanácstagokból. Ahol a közös tanács működni kezdett, a székhelyközség nevet vette fel, a többi község pedig társközség lett. Ma 1500 társközség van az országban, többségük azokban a megyékben, ahol sok az apró település. A kérdésben, hogy egyenrangúak-e ezek, természetesen az ott élő tíz és tízezrek életkörülményeit, helyzetét, közösségi életét firtatjuk, hiszen mindenfajta községigazgatási rendszernek végül is azt kell elősegítenie, hogy a településeknek meglegyen az esélyük a lakossági életkörülmények javításához. Tényként kell elfogadni, hogy a megalakult közös tanácsok a náluk összpontosult több és jobb szakember, az összesereglett tanácstagok gazdagabb tapasztalatai segítségével nagyot lendítettek az ilyen településközösségek fejlődésén. Később azonban — s ezalatt az utóbbi 2-5 esztendőt kell érteni — mintha kifulladt volna ez a lendület, s a társközségek mindinkább lemaradtak a székhelyközösségek mögött. Ma érezhető különbségek vannak a nagyobb és a kisebb falvakban nyújtott ellátás között : a társközség boltja ritkábban nyit ki, választéka szűkös, sokszor még az alap- szükségletek kielégítéséért is utazni, közlekedni kell. Az elmaradott infrastruktúra kínzóbb érzéseket táplál azokban az emberekben, akik ezt össze tudják hasonlítani a más, gazdagabb falvak nyújtotta — nem ritkán — városias lehetőségekkel. Ügy tűnik, a társközségeknek az értelmiség is hátat fordított, persze nem szándékosan. inkább a távolabb működő tanács és az utána költöző ÁFÉSZ, termelőszövetkezeti irodák vonzásának engedve. A közös tanácsok alakulását követően, vagy azzal együtt gazdasági és oktatási integráció is végbement falvainknál: nagyobb egységekbe tömörültek a helyi fogyasztási és termelő- szövetkezetek, végrehajtották az iskolakörzetesítést is. Ez mind az értelmiség, a képzettebb munkaerő apró- falvakból történő kiáramlását vonta maga után. A következményt, a közélet visz- szaesését súlyosbította, hogy a közös tanácsok is mind kevesebb figyelmet szenteltek a tórsközségi lakosság igényeinek. Hol az államigazgatási kirendeltségek maradtak zárva, hol a nemzeti ünnep megünneplését mulasztotta el a közös tanács, s azt se hallgassuk el, itt-ott a társközség az anyagi fejlesztésekből sem kapta meg a részét. Mindezt fehéren- feketétj is igazolta az a vizsgálat, amelyet a Minisztertanács Tanácsi Hivatala folytatott le négy megyében, s amely ahhoz is hozzájárult, hogy ma másképpen lássuk településeink jövőjét és a módosult koncepcióhoz igazítsuk a helyi közigazgatást. Ami a most újrafogalmazott településfejlesztési koncepciónkat illeti, abból indul ki, hogy az apró, többségében társközségekben élő. mintegy 1 millió lakosnak olyan alapellátást kell biztosítani, hogy a váröstól, nagyobb községtől való távolság ne járjon társadalmi hátrányokkal. A szakemberek szerint meg kell erősíteni a társközségek szerepkörét a környék és a saját lakosság életében. S ez a szerepkör: a társközség is hasson döntően a lakosság közérzetére, életnívójára, perspektíváira. Ennek megfelelően — a közös tanácsok rendszerét megtartva — megerősítik a társközségek tanácsi képviseletét, növelve a lehetőségeket a beleszólásra, a csak rájuk tartozó ügyek eldöntésébe. Ne járjon hátránnyal A társközség hathatósabb képviseletére és ügyeinek vitelére kéznél van nálunk a társközségek tanácstagi csoportja. ennek azonban eddig külön hatásköre nem volt a falu ügyeiben. Ha viszont a tanácstagi csoport testületté válik és jogokat kap, akkor már sikerrel képviselhetné a társközség lakosságának érdekeit a közös tanácsban, de más szervek előtt is. Ezenkívül eredményesen szervezhetné a lakosságot a kis község életének, képének formálására, az életkörülmények javítására is — mondották el a szakemberek, a társközségek tanácstagjai. Véleményük a tavalyi év végi törvényerejű rendeletben érvényesült, az Elnöki Tanács ugyanis elhatározta, hogy a jövő évi választások során a társközségekben megválasztott tanácstagok elöljáróságot alkotnak majd, s az új testület élére elöljárót is választ a község népe. Tudjuk, a régi falun is volt elöljáróság, s van, kiben ez a szó rossz emléket idéz fel. Ám a régivel egyáltalán nem hasonlítható össze a mostani. A mi új elöljáróságaink nem hivatalok, hanem igazi népképviseleti szervek lesznek, amelyek elősegítik, hogy a közös tanács vezetésével a társközségek gondjai megszűnjenek, javuljon az ellátás._a közélet egyaránt. Maguk döntenek Az elöljáróságok megalakítását helyeslők joggal teszik fel a kérdést: kapnak-e elég jogot ezek a szervek hivatásuk gyakorlásához? Az elöljáróságok jogkörét kidolgozó szakembereknek igen határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen intézményes garanciákkal kell felruházni az új szerveket. Például joguk lesz — a közös tanács összehívásának indítványozása valamely fontos ügy megvitatására, a társközségiek javaslatának meghallgatására. Ha az elöljáróság nem kíván rendkívüli tanácsülést, s ezeket a javaslatokat a közös tanácsnak el kell fogadnia. Mindez azzal együtt, hogy a társközség ügyeiről tárgyaló vb- ülésre meg kell hívni az illető elöljárót, jól mutatja a szándékot: szót. tekintélyt akarnak adni az elöljáróságnak és rajta keresztül a társközségek népének. A jövendő elöljáróságok azonban a legtöbb jogukat a közös tanácstqj kapják. Mondhatni, a közös tanács megosztja velük jogosítványait. hogy eredményesebben szolgálhassa a társközségek lakosságát. A közös tanácstól az elöljáróságra átruházott jogok között lesz a kereskedelem és oktatási intézmények nyitva tartási idejének meghatározása, a szociális segélyek odaítélése, a községre jutó fejlesztési alap felhasználása, a gyámügyekben az. állásfoglalás stb. Általános szabály lesz. hogy a társközségekben keletkezett ügyeket, az ott jobban megoldható feladatok ellátását zömében az elöljáróságra kell bízni. Egymillió emberért Mi a teendő most, egy évvel az elöljáróságok hivatalba lépése előtt? ölbe tett kézzel ülni, és várni semmiképpen sem lehet. Az előrelátóbb közös községi tanácsok mái' úgy terveznek jövőre. hogy az elöljáróságoknak legyen pénzük is hatáskörük teljesítéséhez, amiből a sürgősebb javítási munkákat. elemi fejlesztéseket finanszírozhatják majd, s támogathatják a rászorulókat is. Terveket készíthetnek a társadalmi szervezetek, hogy miképpen kapcsolódnak majd tevékenységükkel az elöljáróságokhoz. Fontosnak tartják mindenhol, hogy már ma több figyelmet szenteljenek a társközségeknek, a közös tanácsok ne hozzanak olyan döntést, amely tovább szegényíti e falvak közösségi életét, ellátását. A gazdálkodó egységeknek is gondolniuk kell arra, további kivonulásuk eme apróbb falvakból reájuk is visszaüt, természetes hátterüktől foszthatná meg őket. Mert nagy tanulság: annak az egymillió embernek az életén a köz- igazgatás, a tanácsi irányítás, a gazdaság együtt tud csak segíteni. Ezek céltudatos együttműködése szabadíthatja fel a társközségek lakóinak jobbító, cselekvő energiáját is. Komornik Ferenc fl kötvénykibocsátás és -jegyzés tapasztalatai A kötvénykibocsátás és -jegyzés tapasztalatait összegezve a KSH felmérése megállapítja, hogy a kommunális kötvények kísérleti bevezetésének idején — 1981. októbere és 1982. szeptembere között — a kibocsátott 56,6 millió forint értékű értékpapír 62,2 százaléka talált vevőre. A felmérés külön kitér a Magyar Posta és az Állami Fejlesztési Bank telefonkötvényére, amelyet a múlt év november 25-én hirdettek meg 310 millió forint értékben Szegeden, valamint Hódmezővásárhelyen és további tizenöt környező településen. A szegedi körzeti telefonkötvényt magánszemélyek és közületek egyaránt megvásárolhatják, s ennek révén új telefonvonalhoz juthatnak. A szegedi általános telefonkötvény viszont nem jogosít új vonalra, s ezt a fajtát csak közületek vehetik meg. Mint az Állami Fejlesztési Bankban elmondták, január 31-ig 280 millió forint értékű telefonkötvényt jegyeztek, de nem a várt összetételben. Azzal számoltak, hogy a kötvényeknek több mint 80 százalékát a lakosság jegyzi, az eddig elkelt kötvényeknek azonban nem egészen a felét vásárolta meg a lakosság, a többit a vállalatok jegyezték. Az első befizetők várhatóan júniusban kapják meg a telefont. Üzemi demokrácia az AKG-ben Napjainkban sok szó esik az üzemi demokráciáról. A vállalatoknak, üzemeknek a nehezedő gazdasági feltételek között még inkább oda kell figyelni a dolgozók ügyesbajos dolgaira. Egyre több beleszólást igényelnek a munkások saját vállalatuk termelésébe, szociális körülményeinek alakulásába. Milyen fórumok, s hogyan biztosítják mindezt a dolgozók'- nak? Erre a kérdésre kerestük a választ Orosházán, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyárban. « A gyárudvaron különböző öntvények hevernek, s körülöttük kék munkaruhás emberek tevékenykednek. Belépünk az egyik üzemcsarnokba. Ónodi Pál több mint húsz éve a gyárban dolgozik, s 1980-ban szakszervezeti‘bizalminak választották. Az üzemi demokráciáról így beszél: — A különböző megvitatásra kerülő témákat a csoportom tagjaival megbeszéljük. Egy közös véleményt alakítunk ki. Azútán a közvetlen munkahelyi vezetővel tárgyalom meg az adott kérdéseket. Sokszor van nézet- különbség közöttünk. de azért sikerül megegyeznünk. Én úgy látom, hogy a gazdasági vezetés igényli a mi javaslatainkat. Különösen sok vélemény hangzik el a negyedévenként tartandó termelési tanácskozásokon. — A kitüntetések, jutalmazások odaítélésénél hogyan él a szakszervezet jogaival? — Nálunk az a gyakorlat, hogy mindig lentről indulnak a javaslatok. Alaposan meghányjuk-vetjük a dolgot a csoporttal, s csak azután döntünk. Még nem emlékszem olyan esetre, hogy felsőbb szinten ne hagyták volna jóvá a mi javaslatunkat. Az persze előfordulhat, hogy valamilyen oknál fogva éppen akkor nem kapja meg az illető a kitüntetést, de később nem felejtik el a nevét — mondja befejezésül Ónodi Pál. Kiss H. Tibor, esztergályos, fiatalember. Ö így vélekedik az üzemi demokráciáról: — Az üzemi demokráciára kíváncsi? Nahát ez egy érdekes téma. Csak beszélünk róla már vagy tíz éve. s aztán változ'ás meg alig tapasztalható. Vannak fórumok, ahol lehetne szót ejteni az ügyes-bajos dolgokról. A termelési tanácskozásokon szinte mindig ugyanazt halljuk. Ha akadozik az anyag- ellátás. vagy egyéb gond jelentkezik, akkor, megmagyarázzák, hogy miért, Változás meg semmi. Az a véleményem. az utóbbi időben nehezebbek a megélhetés feltételei, jobban oda kellene figyelni a dolgozók szavára. — A jutalmazások, kitüntetések odaítélésénél, béremeléseknél se tapasztalja a demokráciát a gyárban? — Ezen a területen más a helyzet. Lentről, a műhelyekből indítványozzák a kitüntetéseket. Általában a felső fórumokon is figyelembe veszik az itt hozott döntéseket. Hasonló a helyzet a bérügyeknél is. Szatmári István alacsony férfi, a vállalat legrégibb dolgozója. A felszabadulás előtt, még a gyár jogelődjénél kezdte a munkát. — Sok mindent megértem az elmúlt négy és fél évtizedben. A felszabadulás előtt keményen kellett dolgozni. s nem volt sok beleszólásunk a gyár ügyeibe. Azóta sokat változott a helyzet. A vállalati vezetők kikérik a tömegszervezetek véleményét az egyes döntések előtt. Jelenleg bizalmihelyettes vagyok. Nálunk a régi munkásokat védi a vállalati törzsgárdaszabályzat. Jómagam itt megtaláltam a számításom. Ismerek mindenkit, s úgy érzem, megbecsülnek a vezetők és a munkatársak egyaránt — fejezi be Szatmári István. A dolgozók véleménye után nézzük, hogyan látja a gyárigazgató. Balogh Zoltán az üzemi demokráciát? — Tíz évvel ezelőtt dolgoztuk ki a demokratikus fórumok működésének szabályzatát a gyárban. Azt hiszem. az évek során életképesnek bizonyult. A vállalati négyszög havonta egy-két alkalommal ülésezik. Ezeken a tanácskozásokon esetenként részt vesz a két igazgatóhelyettes és a személyzeti vezető is. A bérfejlesztésnél mi csak a nagyságrendeket állapítjuk meg az egyes üzemrészekre. Az elosztást már a főbizalmiak, bizalmiak bevonásával a munkahelyi vezetők végzik. Ez a gyakorlat az évek során kiállta az idők próbáját. Havonta egyszer tartunk vezetői értekezletet. Negyedévenként rendezzük meg a termelési tanácskozásokat. Ezek közül az év elejin valamennyi dolgozó részt vesz. Itt kapják meg a szocialista brigádok előző évi teljesítményükért az elismeréseket. Mindez ösztönzést ad a következő évi vállalásokhoz. A szocialista brigádvezetők értekezlete évente kétszer ülésezik. Mindemellett megrendezzük az újítók, a társadalmi rendészek és tűzoltók tanácskozását is minden esztendőben. Egyébként én a demokratikus vezetés hive vagyok. Ha időm engedi, igyekszem lemenni a műhelyekbe, s ott a munkások megkereshetnek gondjaikkal, problémáikkal. A tömegszervezeti vezetőkkel szinte nap mint nap ösz- szejövünk, ahol megbeszéljük az aktuális dolgokat «— fejezi be az igazgató. A vállalati szakszervezeti bizottság titkára Nagy János. így beszél az üzemi demokráciáról: — A gyárban a dolgozók 95 százaléka tagja a szak- szervezetnek. A demokratikus fórumrendszer kialakult. Az előkészítésben, az információáramlásban lehetne még javítani. Sajnos, sokszor a központi információk csak lassan jutnak el hozzánk. Ügy érzem, a bizalmi testületek betöltik funkcióikat. A gazdasági vezetés igényli a szakszervezet véleményét. Vitatkozunk, érvelünk. győzködjük egymást, végül mindig sikerül közös álláspontra helyezkedni. * A szocialista demokrácia fejlesztésére több intézkedés született a közelmúltban. Ennek szerves része az üzemi demokrácia. Az orosházi AKG-ben az utóbbi években fejlődött az üzemi demokrácia. A vállalat vezetői azonban nem elbizakodottak Tudják, érzik, hogy a dolgozók még nagyobb beleszólást igényelnek az őket érintő kérdésekben. Hiszen csak együtt, közösen tudják megvalósítani az előttük, álló gazdasági feladatokat, terveket. Verasztó Lajos Az ígéret valósággá lett Tarhoson Tarhos az 1980. évi békési nagy árvíz idején került az újságok, a rádió, a televízió híradásáinak középpontjába. Annak idején több ezer ember küzdött azért, hogy megmentsék a szennyes ár pusztulásától. A védekezés ellenére is több épület szenvedett kárt Tarhoson. melyhez a későbbi belvíz is hozzájárult. Ez történt azzal a százéves épületsorral is. melyben e kisközség egyetlen vegyes boltja üzemelt. Még javában küzdöttek Tarhos megmentéséért az emberek, amikor dr. Szilvasán Pál, a SZÖVOSZ elnök- helyettese Tarhosra látogatott, és ígéretet tett arra. hogy a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa jelentős anyagi támogatással kíván hozzájárulni a településen egy korszerű üzlet építéséhez. Nem sokkai később az országos tanács arról tájékoztatta a megyei szövetséget és a Békés és Vidéke ÁFÉSZ-t. hogy 3 millió 680 ezer forint végleges juttatással és 1 millió forint kölcsönnel segíti a tarhosi kis ABC-áruház létrehozását. És bár az 1980. évi nagy árvíz óta csaknem négy év telt el, az 1335 lakost számláló községbeliek néhány nappal ezelőtt együtt örülhettek a 328 nr alapterületű kis ABC—áruháznak, melyet Herpai Sándor tanácselnök nyitott meg. Az 5 millió 100 ezer forintos költséggel megépült kereskedelmi egység naponként félmillió forint értékű és bővített cikklistájú árukészlettel várja az itt élő embereket A bővített cikklista azt jelenti, hogy számos olyan-áru — női, férfi, gyermek kötöttáru, háztartási gépek, mező- gazdasági kézi szerszámok, stb. — is megtalálhatók ebben az egységben, melyek szorosan vett értelemben nem tartoznak az ABC-áru- házak profiljába. Ezzel azt akarja megkísérelni a Békés és Vidéke ÁFÉSZ, hogy e község lakosainak minél kevesebbet kelljen vásárlás miatt utazgatniuk. Ezt a kistelepülések — így ez esetben Tarhos község — népességmegtartása miatt is leszi az ÁFÉSZ. Kép,, szöveg: Balkus Imre A kis ABC-áruház külső stílusával jól illeszkedik a község központjában levő házak sorába
