Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
1984, február 5., vasárnap ICHHUKTlltj BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG újra a Csanádapácán A mikor másfél évvel ezelőtt, ugyanezen az oldalon bemutattuk Csanádapácát, a falu vezetői elmondták, hogy a község lélekszáma 1970 és 1980 között ötszázzal csökkent, s ez a folyamat volt tapasztalható 1982 első felében is. Vajon mi- a helyzet most, merre tart a község, mit jelent az apácaiak számára a közigazgatási változás, mi újság napjainkban? Erről beszélgettünk Szatmári Sándorral, a községi ■pártbizottság titkárával és Mórocz László tanácselnökkel. Mint elmondták, nagy változást nem jelent a közigazgatási átszervezés a falu életében. A megyében ugyanis az egykori orosházi járás az, ahol alig változott valami 1984. január 1- től, tekintve, hogy itt a különböző szervek, szervezetek székhelye eddig is Orosháza volt. Ami külön említést érdemel: a közigazgatási változásokkal növekszik a község önállósága, az ipari, a kereskedelmi és a gyámügyek intézése első fokon a községben történik. A hivatalos megnevezés szerint Csa- ■ nádapáca most „Orosháza város körzetközponthoz tartozó község”. Minderről egyébként február 29-én 18 órakor, a művelődési házban a falugyűlésen tájékoztatják a vezetők a lakosságot, s ekkor lesz- szó a gázbevezetésről is, melynek előkészítő munkái jó] haladnak. A községpolitika nem változott Csanádapácán; amit a VI. ötéves tervben meghatároztak, az változatlan, illetve bővült a földgáz bevezetésével Az alapvető törekvés: a lakosság megtartása, amelyet új építési telkek kialakításával, munka- lehetőségek teremtésével, üresen maradt házak értékesítésével, s a gázprogram szorgalmazásával igyekszik elérni a község vezetése. Talán nem eredménytelenül; a falu lélekszáma jelenleg 3 ezer 500—3 ezer 600 közötti, stagnáló, tehát ha nem is növekszik, de most már legalább nem csökken tovább. Az apácaiak többsége közvetve, vagy közvetlenül a helyi Széchenyi Tsz-ben keresi a kenyerét. Több ipari telephelyet is létesítettek a faluban, amelyek közül mostanában a szegedi Április 4. Papucs- és Cipőipari Szövetkezet telephelye okoz gondot, rosszul fizető munkát adnak. Ilyen és hasonló problémák miatt többen ott is hagyták ezt a munkahelyet. Az ÁFÉSZ szerződéses üzleteivel pedig az a baj, hogy kevésbé szabályozható nyitva tartásukkal a közrendnek ártanak. Ha nem is látványosan, de tovább gyarapodott a falu az elmúlt másfél évben. A belterületen korszerűsítették a köz- világítást, buszvárók készültek, három iskolai tantermet ki- parkettáztak. az utolsó simításokat végzik két új pedagógus szolgálati lakáson, újabb járdák épültek. Nem javult viszont számottevően a szolgáltatás. Kevés a legfontosabb szakmákban a kisiparos — szerencsére jó a közszellem, a családtagok, munkatársak, ismerősök kisegítik egymást, kalákában építkeznek. Csanádapácán sok az idős ember, az egykori járásnak talán a legidősebb faluja ez a község. Jellemző, hogy a munkaképes nyugdíjasok visszamennek dolgozni, sokan bekapcsolódnak a falu közéletébe, sokan dolgoznak a háztájiban, jószágot nevelnek, fóliáznak. Népszerű az 1982 októberében átadott nyugdíjasklub. S akik már nem tudnak magukról gondoskodni és nincs hozzátartozójuk, őket segíti a házi szociális gondozás intézménye. „Minőség, mennyiség rendben” tu* ífTWtf m S/.öllösi Istvánnc csomagoló" és Huszka János meós szinten törzsgárdatag A címben idézett megállapítást a Textilruházati* Ipari Szövetkezet, a RUTEX elnöke tette, mikor csanád- apácai telephelyük eredményei felől érdeklődtünk. Havas István elnök a dicsérő szavakat még azzal is megtoldotta, hogy a folyamatos munkához szükséges feltételeket az idei szerződés . is biztosítja. Az egykor művelődési házként funkcionált, de szemre is nagyon elöregedett épületben kapott helyet 10 esztendővel ezelőtt a RUTEX Csanádapácán. A tető beázik, mállik a vakolat, s a belépő rögtön a raktárba csöppen, amely egyben a telephely fiatal vezetőjének, Balogh Zsófiának az irodája is. A szomorú látványban egyedül az volt a biztató, hogy az épület tulajdonosa, a nagyközségi tanács ígéretet tett az épület mihamarabbi felújítására. A telephelyen dolgozó 23 asszony szabott idomokból" korszerű tréningruhákat készít szovjet exportra. Munkájukkal egyre elégedettebbek. De a dolgozók ragaszkodása is lemérhető, például azon, hogy öt-hat tíz-éves törzsgárdatag is található a telephelyen. S bár a fejlesztésre volna igény, de az épület szűkössége miatt erre egyelőre nincs lehetőség. Az asszonyok munkahelybiztosításában azonban ma is fontos szerepet játszik a RUTEX. S hogy még nyereségesen, jól is dolgoznak, az a munkát biztosító anyaszövetkezet, és a lehetőséggel élni tudó csanádapá- cai dolgozókon múlik. A kultúra „jó kútja”... . . . Ahova szívesen járnák az emberek, a könyvtár. Kellemes, tágas, növényekkel otthonossá tett kis szigetnek tűnik a zord, havas időben. A nyitás után pár perccel njár kölcsönzők, játszani akaró gyerekek egész sora vár a könyvtár vezetőjére, dr. Bodrozsán Lászlónéra, a gyerekek Éva nénijére. A nagyobbak itt írják házi feladataikat, az Éva néni által kikeresett kézikönyvek segítségével. A kisebbek oda- odaszaladnak, beszámolni, hol is állnak a játékban. A sok látogató ellenére enyhe sustorgás, halk nesze- zés hallatszik. A kisebbek megszeppenve az elfelejtett beiratkozási díj miatt, tétován állnak, kezükben szorongatva az újabb, kiválasztott könyveket. De Éva néni mindenkit ismer, nyugtató szavak kíséretében ad „haladékot”. Hitelezés ez a javából — mosolygunk mindketten a történteken. Aztán a pillanatnyi munkaszünetben beszélgetünk a könyvtár munkájáról. — Sok sikeres rendezvényünk volt tavaly. A Petőfi irodalmi verseny, a gyermekplakát- és könyvkiállítás, a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából előadást és könyvárusítást rendeztünk, a KISZ-esek ségítségével pedig jól sikerült a politikai könyvek vására. De sorolhatnám még. Most éppen könyvhasználati vetélkedőt rendeztünk. Tavaly 673 beiratkozott tagunk volt, és 11 ezer 500 látogatónk, összesen pedig 27 ezer 425 könyvet kölcsönöztünk ki. össze sem lehet hasonlítani az életünket a fűtés nélküli időszakkal. Óriási a változás azóta. S bár nagyon kevés a pénzünk beszerzésre, a hiányokat könyvtárközi kölcsönzéssel pótoljuk. A főiskolások előre hazaírnak a szülőknek, s mire jönnek, többnyire itt várja őket az orosházi könyvtáron keresztül beszerzett könyv. A könyvtár jól együttműködik a művelődési házzal. A délelőtti játszóház miatt tették például a szombati könyvtári nyitva tartást délelőttre. No meg a gimnazisták kérése miatt. Kialakultak a szokások is. Kedden és pénteken délelőtt, a piaci nap miatt, a nyugdíjasoké elsősorban a könyvtár. A gyerekek pedig jól eligazodnak a piros csíkkal jelölt ifjúsági, a zölddel díszített szakkönyvek és a kékcsíkos népmesék között. A lemez lejárt. Egy hosz- szúcopfos kislány leveszi a fülhallgatót, s beáll a társas- játékozók közé. Otthonosan mozog. Nyílik az ajtó. Kapkodó lélegzettel egy gimnazista lány szalad be, és Radnóti munkásságáról szóló köhyvet kér. Sürgős, holnapra kell felkészülnie. Éva néni feláll, nyugodtan leemeli a polcról a „spenótot”, azaz a magyar irodalom történetének megfelelő kötetét, s a nagylány már bele is mélyed a munkába. A kultúra szigetén, a kellemes melegben mindenki otthonosan érzi magát. Példás együttműködés Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ ügyintézője Szatmári Sándorné. Mindenekelőtt a községi tanács és a fogyasztási szövetkezet együttműködését dicséri. Ennek egyik jó példájaként említi, hogy az ÁFÉSZ 100 ezer forinttal járul hozzá a gázprogram megvalósításához, ugyanakkor - a távlati tervekben szereplő két vegyesbolt építéséhez a tanács ad telket. A 900 szövetkezeti tag természetesen elvárja, hogy a községben megfelelő legyen az alapellátás. A hét szerződéses üzlet már hozzájárult ehhez, de még mindig van javítanivaló. Meglehetősen elavult a kisvendéglő, amelynek átalakításához ebben az évben hozzákezdenek. A 2 millió 300 ezer forintba kerülő vendéglátóipari üzletet 1985 novemberében nyitják meg, ahol 300 ember étkezhet, szórakozhat majd. Sokáig vártak a csanád- apácaiak az ABC-áruházra. Az 1981 augusztusában átadott üzlet átlagos havi forgalma 1,7 millió forint. Bar- tyik István, az áruház vezetője régi kereskedőcsaládból származik. Persze, a hiánycikkek ellen ő sem tud sokat tenni. Legföljebb annyit, hogy Orosháza mellett felkeresi a békéscsabai, a szegedi, a szentesi nagykereskedelmi lerakatokat. Talán ennek is köszönhető, hogy a városi 'szaküzletek polcairól is hiányzó habfürdőt, borotvakrémet és egyebeket itt meg lehet találni. A fél- esztendeje jövedelemérdekeltségű rendszerben működő ABC-áruhéz tehát igazolta létjogosultságát — a szövetkezet és a lakosság örömére. Az oldalt írták: B. Sajti Emese, Seres Sándor és Tóth Ibolya. A fotókat Veress Erzsi készítette. Gáz, belvíz, aszály A Széchenyi Tsz-ben az idén február 10-én kerül sor a nagy eseményre, a zárszámadó közgyűlésre. S hogy milyen esztendőt zártak 1983. december 31-ével? Ahogyan Balázs Imre főkönyvelő, fogalmaz. sok jót nem lehet mondani 1983-ról. De azért nincs okuk panaszra; a tavalyi kiugróan magas nyereséget ugyan meg sem közelítik, de az 1981. évi. mintegy 15,5 millió forintos nyereséget igen. A tavalyi esztendő nagy eseménye volt a tsz-ben a közös gázprogram; a sarkad- keresztúri fővezetéket csapolták meg. és kiépítették a Csorvás, Gerendás. Csanád- apáca, Medgyesbodzás. Medgyesegyházát érintő déli és északi ágat. Az őszön már földgázzal működtek a Széchenyi Tsz szárítóberendezései. A beruházás, amelynek jóvoltából a falu is földgázt kap, 3,2 év alatt térül meg a tsz-nek. A vezeték kiépítésével nyílik lehetőség a lakosság számára a gáz bekötésére, ezt is támo-- gatja a tsz, az első ütem megvalósításához mintegy 500 ezer forinttal járult hozzá, és segíti a községi tanácsot azzal is, hogy a földmunkák végzését társadalmi munkában vállalta. Tavaly fejeződött be a meliorációs munkák tervezése is. _íg.y az idén elkezdődhet a munkakivitelezés. No és az aszály? Érzékenyen érintette ezt a tsz-t is, hiszen gazdálkodásukban meghatározó a növénytermesztés. S hogy minden rosszban lehet azért valami jó. arra a példa: a tsz belvizes földjei kevésbé sínylették meg a csapadékhiányt. Józsi bácsi, a tanácstag Állok a Terv utca sarkán. Várom Márton Józsefet. Ve- ronka néni, a felesége a konyhában foglalatoskodik, rétest süt. A házigazda leteszi a kucsmáját a heverő- re, erős kisüstivel kínál. Mosolygós, beszédes férfi. 1980-ban ment nyugdíjba a Széchenyi Tsz-ből. — Voltam én minden: növénytermesztő, raktáros, fo- gatos és vagyonőr. Most, ha emelik a nyugdíjat, meglesz a 2800 forint. Minden évben leadok 20 hízót. Jelenleg két anyakoca^ és 23 süldő röfög az ólban. A kertben uborkát, krumplit termesztek. Szerződést kötöttem az ÁFÉSZ- szal. Sajét termésű borom is van. megkóstolja? — Akkor nem unatkozik. Nevet. Mutatja a fehérre meszelt csöveket, a radiátort. Szeme körbe jár a szobában. — Ezt mind én csináltam a szomszéddal. Fürdőszobát is építettünk. A tanács nagy fába vágta a fejszét, jön a vezetékes gáz. Az előbb éppen erről beszélgettünk. Kilencedik éve vagyok tanácstag, érdeklődöm, hogy kinek mi a véleménye. Az én körzetemben az emberek 50— 60 százaléka szeretné bevezetni a gázt. Csak az a baj. hogy sok az idős házaspár, és többen megözvegyültek, nem tudnak 7 ezer forintot fizetni. Színes fényképeket mutat. — Ké.t lányunk van és négy ■ unokánk. Orosházán laknak és dolgoznak. Az egyik vejem autóversenyző, serleget is nyert már. Minden' héten eljönnek egyszer. Márton József tagja az ÁFÉSZ, a takarékszövetkezeti intéző, illetve felügyelő, a termelőszövetkezet szociális és kulturális bizottságának, dolgozik a községi tanács számvizsgáló bizottságában is. Megkapta az Érdemes társadalmi munkás, a Kiváló társadalmi munkáért járó elismerést, és kétszer tüntették ki Kiváló termelőszövetkezeti tag jelvénnyel. Városból falura — Az a takaros ház kié lesz? — kíváncsiskodtunk, amikor megnéztük az új pedagógus szolgálati lakásokat, amelyek szomszédságában családi ház áll, épülőfélben. Nem kis meglepetésre kiderült, hogy egy .békéscsabai család vágott itt neki az építkezésnek. A házigazdát, Beraczka Mihályt a megyeszékhelyen, a Vídia Vállalatnál sikerült megtalálni, itt gépkocsivezető, jelenleg darus kocsival dolgozik. A kérdés kézenfekvő: vajon miért építkezik békéscsabai létére Csanádapácán? — Az az igazság — mondja Beraczka Mihály —, hogy itt Csabán olyan drága a telek, hogyha azt megveszem, jószerivel téglára való sem marad. Most egyébként szövetkezeti lakásunk van, de négyünknek — a fiúnk 8 éves, a kislány pedig 6 — nagyon kicsi már. A feleségem húga Apácára ment férjhez, megismertük a falut, aztán tavaly ősszel 46 ezer 800 forintért vettünk egy 400 négyszögöles telket, ott aztán lesz hely a gyerekeknek, meg a kertből sok minden kikerül, nem kell mindenért a boltba menni. — Mikorra tervezik a beköltözést? — Most már tető alatt van ugyan, de nagyon sok minden kell még ahhoz, hogy odáig jussunk. Amit ott láttak, az egyébként a család kétkezi munkája, a tetőt is én raktam fel a feleségemmel. Amit tudunk, mindent magunk végzünk, de a villanyt, fűtést, és hasonlókat csak a szakember érti. Szóval, minden attól függ a továbbiakban, hogyan lesz rá pénzünk. Csak az a rettentő sok utánajárás ne lenne, az a bürokrácia!...
