Békés Megyei Népújság, 1984. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
1984. február 25., szombat o Mit csinál a főkönyvelő? Számvitel a gyakorlatban Valahányszor, amikor a mezőgazdasági üzemekben a termelés, a nyereség növelésére törekedtek, új fajtákban, korszerű technológiákban kezdtek gondolkodni, új gépeket vásároltak. A milliós befektetések gyors megtérülést ígértek, s a döntést hozók az esetek többségében nem is csalódtak. Látványosan nőttek a termésátlagok, s a magyar mezőgazdaság az európai és a világrangsorban előkelő helyre került. > gmk más Nem szocialista brigád, de Húszezer szál fonalat tartanak szemmel Fotó: Fazekas László A további fejlődés lehetőségei azonban a legkorszerűbb technológiák alkalmazását, a beruházásokra rendelkezésre álló pénz csökkenését követően leszűkültek, s egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a mezőgazdaság nem léphet tovább az üzemi szervezetek belső megújulása nélkül. Ám a tartalékokat még ekkor is csak a termeléssel közvetlen összefüggésben álló területeken keresték, s lényegében most is ez a helyzet. Ez a keresés persze nem volt eredménytelen, de hogy a belső üzemi információknak, a számvitelnek is jelentős hatása lehet a gazdálkodásra, ennek tényleges elismerése változatlanul késik. Legalábbis ezt bizonyítja a gyakorlat és ezt igazolják azok az ellenőrzések is, amelyeket a Pénzügyminisztérium Békés megyei Ellenőrzési Igazgatóságának munkatársai folytattak az elmúlt évben és 1984 első két hónapjában. A vizsgálatok során már 1982-ben is sok hiányosságot észleltek, s mint később kiderült, egy évvel később sem volt ezen a területen lényeges változás. A szakmai munka színvonalára utal, hogy a mezőgazdasági üzemek tavaly, szeptember végén készült előrejelzéseikben 500 millió forint várható nyereséget mutattak ki, s mint a zárszámadás adataiból kiderült, ez az összeg végül is a duplája lett. S ha ez így igaz, márpedig a tények erről tanúskodnak, akkor az is igaz, hogy a gazdálkodás folyamatait nem Amikor a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mérlegeli az elmúlt esztendő eredményeit és gondjait, elsőként azt vizsgálják a szakemberek, megfeleltek-e a kitűzött gazdaságpolitikai céloknak. Nevezetesen, hogy az elmúlt esztendőben volt-e elegendő étkezési és gabonabúza, kukorica? Másodsorban annak a követelménynek, hogy ne legyen az ellátásban fennakadás. Ugyanakkor igyekeztek teljesíteni az exportfeladatokat is. Hogy mindez miként sikerült, arról bemegfelelően kíséri a számviteli gyakorlat, s hogy a gazdaságok ebből a forrásból igen kevés információt szerezhetnek a gazdálkodás számára. De vehetünk egy másik példát is. Két, egymást követő év végén az ellenőrzések során derült ki, hogy a vizsgált üzemek összesen 80 millió forint adófizetéssel maradtak el. A bírság összege meghaladta a 30 millió forintot. A vizsgálatok során az is egyértelműen bebizonyosodott, hogy az adóelmáradás a számviteli munka gyengeségeire vezethető vissza. S ha e példák, megállapítások nem is jellemzőek valamennyi üzemre, az nyilvánvaló, hogy a gazdaságokban erre a munkára az indokoltnál kevesebb figyelmet fordítanak. Mi lehet ennek az oka? Valamikor varázsa volt a számviteli munkának, aki az irodára került, az már magát a tényt is személyes sikernek könyvelhette el. Ma pedig olyan gyakori a változás, hogy az lehetetlenné teszi a folyamatos, színvonalas munkát — panaszkodik egyik-másik főkönyvelő. A gyakori cserélődés okát pedig az anyagi megbecsülés hiányában látják. Nemegyszer a főkönyvelő is kénytelen bérszámfejteni, könyvelni, ahelyett, hogy a gazdálkodás szempontjából nélkülözhetetlen információk feldolgozásával, elemzésekkel, a munka továbbfejlesztésének lehetőségeivel foglalkozna. Túlságosan is egyszerű lenne, és tulajdonképpen vászélgettünk Lamper Lajossal, a vállalat igazgatóhelyettesével. Mint mondotta, az 1982. évi gabonatermésnek 89 százaléka termett meg Békés megyében 1983-ban, kisebb a felvásárlás aránya, öt százalékkal. Természetes jelenség volt, hogy a termelő üzemek igyekeztek mind többet juttatni a háztáji gazdaságoknak, hogy az állatállomány nem csökkenjen a megyében. Intézkedések sorozatát tették a zökkenőmentes átvélaszt sem adnánk az alapkérdésre, ha az előbbi magyarázattal megelégednénk, hiszen az anyagi megbecsülés hiánya is csak következmény. Kullognak az események után, tényeket rögzítenek, pedig az információ, a számok birtokában javaslatokat kellene tenniük: hol kell beavatkozni a gazdálkodás menetébe, fogalmazzák meg tapasztalataikat a vizsgálatokat végzők. E tevékenység valóságos helyét mutatja, hogy a gazdaságok többsége felesleges kiadásnak véli a számvitel, az ügyvitel korszerűsítésére fordított pénzt, hogy alig vásárolnak számítógépeket, programokat és csak kevesen látják a számítógépes adatnyilvántartás, -feldolgozás, az optimalizálási rendszerek, a számítógépes irányítás előnyeit, közvetlen, vagy közvetett hatását a gazdálkodás menetére. Követésre méltó példákkal is találkozunk. Hazánkban napjainkban minden hatodik mezőgazdasági üzemben alkalmaznak már számítógépet, s e berendezések mindamellett, hogy a munkát megkönnyítik, hozzájárulnak a korszerű vezetési szemlélet kialakításához is. Szinte naponta hallhatunk, olvashatunk híradásokat a számítógép alkalmazásának előnyéről, szerepéről. Az ismertetett tapasztalatokból az is kiderül, hogy nemcsak egy munkafolyamat, a számvitel korszerűsítéséről, hanem a jövőt alapvetően meghatározó irányítói, vezetői módszerek kialakításáról van szó. A számvitel gépesítése látszólag nem több néhány ember munkájának megkönnyítésénél, a pontos nyilvántartásnál, valójában azonban, ha helyesen csinálják, információk tömegét adja, s ebben az esetben már a gazdálkodás része, nem felesleges, különálló. Kepenyes János tei feltételeinek megteremtésére, és a felesleges termékek felvásárlására 5 százalék felár vállalásával. Ilyen módon búzából az előző évinek 94 százalékát, a kukoricának 69 százalékát vásárolták fel. A mezőgazdasági üzemeknél 21 százalékkal több szemes kukorica maradt, mint a korábbi években. Nem csökkent a megye állatállománya, bizonyítja ezt a KSH Békés megyei hivatalának jelentése is, miszerint 100 ezerrel nagyobb a sertésállomány, mint 1982- ben. Már említettük, nagy gondot fordítottak a takarmányellátás zökkenőinek kiküszöbölésére. S ezt teszik most is, amikor ígéretet tehetnek a mezőgazdasági üzemeknek, a háztáji gazdaságoknak arra, hogy a tápellátáson felül elegendő hízósertés- és süldőkoncentrá- tum kerül az üzletekbe. Szemes terményből azonban kevesebbet tudnak juttatni, mint a korábbi években. Azok a kukorica- és búzakészletek, amelyek a vállalat rendelkezésére állnak, elegendőek az új termésig. Már megkezdődtek a felmérések: mit ígér 1984? A szakemberek szerint rekordtermésre nem lehet számítani, mert a gabona egy része még csak most kel, az eddig leesett csapadék a kukoricának még kevés ahhoz, hogy majd jó termést adjon. Végül szó esett az exportfeladatokról is. Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a megyében kialakult körülmények úgy hozták, lényegesen kevesebbet szállítottak exportra Békés megyéből. 1982-ben csaknem 200 ezer tonna gabona jutott külföldi piacokra, 1983-ban ennek egyötöde. — számadó — A gyerekek, a tapasztalatok és a tudományos kísérletek szerint is nagyobb kedvvel és jobb eredménynyel folytatják az önként vállalt tevékenységet, mint a kötelező feladatokat. Még akkor is, ha az nagyobb erőpróbára készteti őket. A felnőttek sokkal racionálisab- bak, ám valami nyoma a fenti jelenségnek köztük is fellelhető. Megfigyelhető ez például a főmunkaidőben és az azon kívül folytatott munNagy Lajos: „Stabil, megbízható brigád alakult a szövőből” ka során. A különbség, persze jórészt a másféle érdekeltségből adódik, de nem egészen. Igazi közösség A Pamuttextilművek békéscsabai gyárában öt vgmk (vállalati gazdasági munka- közösség) működik: három termelő és két szakipari, elektromos, illetve javító- karbantartó. Itt alakult az ország egyik legelső vgmk- ja is, mégpedig az elektromos szerelőké. És hogy mennyire jól járt ezzel a gyár, arra csak egy példa a főmérnöktől. Lakatos Istvántól: — Esedékessé vált a szövődé világítás-korszerűsítése, az armatúrák kicserélése. A Megyevill 350—400 ezer forintért vállalta (ami az anyagköltséget is tartalmazta) a munkát és álló üzemet kért. A maszek valamivel olcsóbban tette volna, de ő is álló üzemet, illetve hétvégi pótlékot kért. A gmk viszont feleannyi összegért elvállalta a munkát és hétvégén az üzemet nem akadályozta, remekül meg is csinálta azt. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, a gmk jelentős költségmegtakarítás a gyárnak. A dolgozónak pedig lehetőség több pénz keresésére. De mikor? A vgmk-k — közismert — a munkaidő után dogoznak, de a PATEX három műszakban üzemel, így csupán szombat-vasárnap van lehetőség a különmunkára. Hét végén dolgozni más, mint hétköznap. Más — a főmérnök szavaival — az emberek hangulata: — A szövő gmk például, amely 18-tagú, igazi közösséggé alakult, olyanok, mint egy nagy család. Az egyik süteményt hoz, a másik befőttet, nemcsak a munkában, a szórakozásban is együtt vannak. Az éppen esztendeje működő „brigád” • létrejöttében kiemelkedő szerepe volt Nagy Lajos gépmesternek, aki egyben a vgmk közös képviselője is: — Azokat válogattuk öszsze, kik tudnak jól dolgozni és akinek szükségük van a több pénzre. Ez a két közös vonás már eleve összehozza az embereket és jó alapnak bizonyult: stabil, megbízható brigád alakult a szövőkből. Nem csalás Hét közben a tagok nem egy brigádban dolgoznak, de zömmel egy műszakban. Kiss Ilona szövőnő ilyenkor általában kilenc gépet kezel: — Először mindenki idegenkedett a gmk-tól, nem tudtuk mi vár ránk, hogy megéri-e? Most már nincsenek kételyeink. Nagyon jól együtt van a társaság. Volt olyan is, hogy hét végén ketten 32 gépet kezeltünk, és nem volt probléma. Segítünk egymásnak. — És hétköznap? — Hétköznap mindenki a saját munkájára figyel, olyankor csak az számít. — A gmk-ban — veti közbe a főmérnök — 10 százalékkal jobb a fajlagos teljesítmény és a mennyiség növekedésével párhuzamosan a minőség is javul. A főmunkaidőben a szövőnők teljesítménybérben szőnek, ennek megfelelően kapnak több-kevesebb bért. A gmk-ban „egy kasszára” dolgoznak, a termelt mennyiségért járó pénzt egységesen a ledolgozott órák alapján osztják szét. És érdekes módon, mégis itt jobb a teljesítményük, méghozzá jelentős mértékben. Ez valóban csak úgy képzelhető el,ahogy Kiss Ilona mondta, segítik egymást. Emögött persze az húzódik meg, hogy a gmk- ban közösen elért teljesítménynövekményért, az őket megillető többletjövedelem lényegesen ösztönzőbb, mint a főmunkaidőben, az egyéni teljesítményt díjazó kereset. Vagyis a gmk más. Bár vannak, akik ezt kétségbe vonják: — Vád érte a minőségellenőrzést, hogy csalnak a gmk-k javára. Elképzelhetetlennek tartották ugyanis, hogy aki hétköznap selejteset is gyárt, az hétvégén első osztályú kelmét szőjön. Különösen, hogy — magyarázza Lakatos István — a gmk-kra szigorúbb minőségi követelményrendszert dolgoztunk ki. De a vádasko- dóknak nem lett igazuk. Újra átvizsgáltuk a szöveteket és megállapítottuk, hogy azok megfelenek a meo minősítésének. Több bársonyt és jobbat Bársony anyagot ma Magyarországon csak a PATEX gyárt és e termelés 20 százalékát a csabai. 40 százalékát a herényi gyár adja. Kiss Ilona: „Először mindenki idegenkedett...” Termékeiket pillanatok alatt elkapkodják, a bársony nagyon keresett. így természetesen a PATEX minden lehetőséget megragad, hogy növelje termelését. Ezt pedig leginkább a gmk-kon keresztül teheti meg. Ilyen szempontból, a belföldi ellátás javításában jelentős azok tevékenysége. Igaz, a gmk nem szocialista brigád, s talán kissé erőltetett az összehasonlítás, de vannak közös vonások. — Tanítjuk egymást —állapítja meg a közös képviselő, a gépmester —, mivel kevesen voltunk, átlagszövőt is bevettünk sorainkba. Figyeltünk rá, segítettük és két- három hónap múlva azt a nagyobb teljesítményt hozta, amit a többi szövőnő. Nálunk a villanyszerelő akkor is dolgozik , ha nincs munkája. Vagyis nem a szakmunkáját végzi, mert az a jó, ha arra nincs szükség, hanem véget hord, vetüléket csinál, stb. Valóban igazi közösséggé kovácsolódott a kis csapat, amit a közös rendezvények, kirándulások is bizonyítanak. Bevételük 10 százalékát mindig félre teszik a „takarékalapba”. Ebből voltak egy emlékezetes háromnapos szanazugi kiránduláson, ahol sátorban aludtak, bográcsban főztek és hosszan, éjszakába nyúlóan beszélgettek. Ez csakúgy, mint a romantikus szalonnasütések, tovább erősítik a közösséget összetartó baráti szálakat, és sok-sok élménnyel gazdagítják a közösség tagjait. Szatmári Ilona Az elmúlt évi termésből mintegy 620 ezer tonnányit vásárolt fel a vállalat. A gabona mennyiségének 40 százalékát dolgozzák fel étkezési célra a békéscsabai malomüzemben. Képünkön a csőrendszeren halad az őrölt búza Fotó: Fazekas László Van elegendő takarmány
