Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-12 / 9. szám

1984, január 12., csütörtök Munkaügyi adatbank Mit jelent a lakcímbejelentések egyszerűsítése a gyakorlatban Mint arról már beszámoltunk, január elsejétől életbe lépett az egyszerűsített lakcímbejelentésről és lakcímnyilvántar­tásról szóló minisztertanácsi rendelet. Akik azóta változtattak állandó, vagy ideiglenes lakást, már ismerik az új, a korábbinál kevésbé időtrabló eljárás elő­nyeit. Az eddigi 8 fajta, több oldalas, több tíz rubrikával ellátott állandó és ideiglenes ki- és bejelentő lapokat egy úgynevezett jelentőlap váltotta fel, amely csak néhány rovatot tartalmaz. Újdonság az is, hogy a lakcímet változtatóknak ezentúl elég az új helyre bejelentkezni, mert automatikusan megszüntetik a régi lakcímet. Korábban, ha valaki például Győrből költözött Békéscsabára, akkor először Győrött ki kellett jelentkeznie, majd Békéscsabán be kellett jelentkeznie. Kitöltve a négyoldalas be-, illetpe kije­lentő lapot. Bennünket, állampolgárokat elsősorban a nyilvántartás korszerűsítéséből az érint, hogy ezentúl kevesebb időt kell fordíta­nunk az adminisztrációra. De azt hiszem, jó néhányunkat az is érdekel, hogy mi tette lehetővé az új eljárást. Dr. Simon Mihály, a bé­késcsabai Városi Tanács V. B. igazgatási osztályának vezetője erről a következő­ket mondta: — 1975-ben létrehozták az Állami Népességnyilván­tartó Hivatalt. Ennek az in­tézménynek azt a feladatot adták, hogy munkájával se­gítse elő a korszerű, igé­nyekhez igazodó népesség­nyilvántartást. Ezt a számí­tógépes adatfeldolgozás tette lehetővé. A következő állo­más a napokban életbe lé­pett rendelet. Január elsejéig a taná­csokhoz bevitt, és kitöltött be-, kijelentkezési lapokat a hivatalon belül szortíroz­ták. és az adatlapokat el­küldték a különböző illeté­kes hatóságoknak. (Rend­őrség, kiegészítő parancs­nokság.) Ezentúl viszont a helyi tanácsoknak a jelentő- lapokat mindössze egy hely­re kell elküldeni, mégpedig a népességnyilvántartó hi­vatal helyi szervéhez. Lát­szólag ezek szerint csupán annyi történt, hogy a kor­szerűsítés megegyezik a számítógépes nyilvántartás­sal. De nem erről van szó. mert az egész nyilvántartási rendszer változott meg. 1984 első napjáig a változá­sokat a megyében jelölték, elsejétől viszont a nyilván­tartás központi lett. A vá­rosi tanácsoktól a központ­ba eljuttatott adatokat ott dolgozzák fel. és a valóság­nak megfelelően egy hóna­pon belül visszaküldik a változás utáni, a valóságnak megfelelő adatlapokat. Az illetékes szerveket is köz­pontilag értesítik. (Mondjuk, elküldik a békéscsabai ki­egészítő parancsnokságnak, hogy X. Károly hadköteles Győrből Békéscsabára köl­tözött.) Az egyszerűsödött hivatali eljárás megkönnyíti az ez­zel foglalkozók munkáját. Békéscsabán évente átlago­san 7—800-an jelentkeznek ki állandó lakásukból, és 8—900-an jelentkeznek be állandó lakásbejelentővel. Az átfedéseket is beszámít­va, ez megközelítőleg 1500 bejélentést jelent. Ideigle­nes lakcímet még ennél is többen változtatnak, körül­belül 2400-an. Ez pedig ösz- szesen majdnem eléri a 4 ezres számot. Aía csak annyi történt volna, hogy 4 ezer embernek kevesebb időt kell nyomtatványokra pazarolni, már az is jelentős előrelé­pést jelentene, de ennél többről van szó. A lakcím- bejelentések egyszerűsítése tulajdonképpen az állami népességnyilvántartás kor­szerűsítésének az egyik ré­sze. Amibe beletartozik az anyakönyvi nyilvántartás fejlesztése — ezen a terü­leten január elsejétől szin­tén életbe léptek egyszerűsí­tések —. és a tanácsi mun­ka ésszerűsítése is. Csabán 1983 végéig 3 ember mun­káját kötötte le a lakosság nyilvántartása, várható, hogy a jövőben ketten is megbirkóznak a feladattal. A gyulai Városi Tanács igazgatási osztályán Rokszin Péter főelőadóval beszél­gettünk a korszerűsítésről. Elmondta, hogy volt olyan év, amikor az 5 ezret is meghaladta a ki- és beje­lentések száma. Itt is nagy munkát jelentett a jelentőla­pok szortírozása és elküldé­se. Most viszont, hogy a nyilvántartás központi lett, a városi tanácsot érdeklő adatokat egyszerűen lekér­hetik Pestről. A következő példát hozza fel: ha meg akarták tudni, hogy kik azok a városban, akik egy adott évben hadköteles kor­ba lépnek, akkor nem volt más, át kellett nyálazniuk 35 ezer kartont. A számító- gépes központi nyilvántartás viszont feleslegessé teszi ezt. De olyan adatokat is megtudhatnak, ráadásul többféle csoportosításban, mint például, kik azok, akik tankötelesek lesznek szep­tember elsejétől (utca sze­rinti, név szerinti csoporto­sításban), az egészségügyi osztály arról kaphat infor­mációt, hogy Gyulán hány emberpalánta van bölcsődés korban. A fentiekből kiderül, hogy a népességnyilvántartás las­san igazodik napjaink kö­vetelményeihez. Az eddigi eredmények csupán a kezde­tet jelentik. Egy hosszú fo­lyamat kezdetét, aminek az a célja, hogy az állampolgá­roknak minél kevesebb időt kelljen felesleges adminiszt­rációs bíbelődéssel foglal­kozni, a különböző nyilván­tartásokat vezetők pedig a legegyszerűbb, leggyorsabb módon, és a lehető legpon­tosabb — naprakész — in­formációval rendelkezzenek. Lovász Sándor Munkaügyi adatbankot hoztak létre Pécsett. Se­gítségével könnyebben, gyorsabban egymásra talál­hatnak a munkát kínáló vállalatok, és az állást ke­reső emberek. Az országo­san is újszerű kezdeménye­zés a munkaügyi szolgáltató irodában született, amely egy évvel ezelőtt kezdte meg működését, s azóta összesen százharminc céggel — gyár­ral, vállalattal, szövetkezet­tel, intézménnyel — vette fel a kapcsolatot, róluk ma már több mint tízezer mun­kaügyi adatot őriz. A fiatal szolgáltató szervezethez ha­vonta ezer-ezerötszáz ember fordul felvilágosításért, ta­nácsért, segítségért. Az adatbank szakmánként is csoportosítja a munkaalkal­makat, így az álláskeresők kedvükre válogathatnak kö­zöttük. Ha nem találnak azonnal megfelelőt, az iroda nyilvántartásba veszi őket, és értesíti arról, ha kedvező ajánlat érkezik. Az iroda létrehozásakor — 1983 elején — arra szá­mítottak a szakemberek, hogy a gazdasági élet válto­zásai következtében megnő az állást kereső, munkahe­lyet változtató emberek szá­ma, fő feladatuk tehát ezek segítése lesz. Meglepő mó­don az ellenkezője történt: kétszeres túlkínálat jelent­kezik a munkaadók részé­ről. Az irodánál egy év alatt 6704 állásajánlatot jelentet­tek be a vállalatok, és 3735 ember keresett új munka­helyet; ezek többsége is olyan volt, aki minőségi cserét akart: jobb munka- körülményeket, vagy több fizetést, illetve pályakor­rekcióhoz, átképzéshez, vagy továbbképzéshez kért taná­csot, segítséget. Feltűnően nagy az igény alkalmi munkásokra, a kí­nálat azonban szerény. A munkaügyi szolgáltató ' iro- . da ezért megkereste a pécsi egyetemeket és főiskolákat, amelyeknek hallgatói szíve­sen vállalkoznak alkalmi munkára. Az iroda gondos­kodik tehát arról, hogy lét­rejöjjön a kapcsolat az al­kalmi munkát kínáló vál­lalatok és személyek, illetve a dolgozni akaró diákok kö­zött. Az egyik vállalat gondnoka felháborodva lobogtatta a számlát. Vett egy Lausitz 2002 típusú NDK asztali rádiót a békéscsabai Centrum Áru­házban 1480 forintért. Megdöbbenve látta később, hogy az ugyanolyan készüléket az Univerzál szaküzletei 860 forintért kínálják. Aligha kell Pataki Ferencnek lenni ahhoz, hogy a különbséget kiszámoljuk. Ebben az eset­ben 620 forinttal, ugyanennek a rádiónak az órás válto­zata pedig 760 forinttal drágább, illetve olcsóbb az.egyik üzletben, mint a másikban. Azt már megszoktuk, hogy a bérek mérsékeltebben nőnek az áraknál. Ezért megkülönböztetett figyelemmel szemléljük az árcédulákat. Elég egy kis szórakozottság, és itt a baj. Csalódottságunkban, idegességünkben topor- zékolunk és csalásra gyanakszunk, holott nincs szabály­talanság. Igaz, a több évtizedes beidegződéstől nehéz szabadulni. Tudomásul kell venni viszont, hogy ma már az iparcikkek nagy része szabadáras. Ami azt jelenti: a vállalatok és a szövetkezetek bizonyos korlátokon belül saját belátásuk szerint alakíthatják, változtathatják a fogyasztói árakat. De milyen szempontok alapján? Min­denekelőtt megtervezik a saját árszínvonalukat és a kockázati alapot. Döntő érv lehet, hogy az ipar milyen kínálatot képes nyújtani egyes termékekből, ugyanakkor azt is megnézik: hogyan alakult a hasonló egyéb áruk fogyasztói ára. Az már más kérdés, hogy az elképesztően magas árak nem mindig járnak kiemelkedően jó minő­séggel. A fogyasztó csak azt teheti: vigyáz a vásárlásnál, hogy egy hét múlva ne kelljen reklamálnia. Nem titok az sem, hogy ezekben az években takarékos­kodni szükséges a tőkés devizával. A versenyképesség fokozása, az igényesebb kereslet kielégítése miatt azon­ban nem szabad lemondanunk az importról. A szűkös anyagi lehetőségek viszont megkövetelik, hogy meglehe­tősen drágán értékesíthessük ezeket az árukat. De hol a határ, vannak e egyáltalán korlátok? Vannak, természe­tesen. Az árhatóság megállapítja az irányhaszonkulcsot, azaz a beszerzési és az eladási ár közötti különbséget. Ettől csak indokolt esetben szabad eltérni a kereskede­lemnek. Az árhullámnak azonban nemcsak csúcsai, ha­nem völgyei is vannak. Vagyis: lefelé is el lehet téríteni az árakat. Ilyenek a szezon végi kiárusítások és vásárok, az évközi különböző árengedményes akciók. Tudom, hiába beszélek most a leértékelésekről, az em­berek többsége a „csúcsra”, pontosabban az áremelésekre figyel. Érthető, magam is így vagyok ezzel. Engem is bosszantana, ha 600—700 forinttal többet adnék ki az ugyanolyan áruért. Ugyanakkor nem árt megvizsgálni, hogy jól jár-e a Centrum Áruház, amikor jóval maga­sabb áron kínálja portékáját, mint az Univerzál? Ha ugyanis abból a készülékből megfelelő az ellátás, a vá­sárló az olcsóbbat választja, a drágább pedig eladatlanul porosodik a polcon, a raktárban. Mindenképpen elgon­dolkoztató, hogy érdemes-e csinálni? Tételezzük fel: ér­demes, hiszen mind egy szálig sikerül eladni a rádiót. Mindenki megnyugtatására közlöm: akkor sem beszél­hetünk tiszta haszonról! Ugyan miért nem? — hallom a kétkedők kórusát. Egyszerűen azért, mert a Belkereskedelmi Minisztérium irányelvei szerint éves szinten többletárrés nem kelet­kezhet egyetlen vállalatnál, szövetkezetnél sem. Ha a tör­vényes kereteken belül ez mégis megtörténik, akkor ezt az összeget vissza kell adni a fogyasztónak. Ezért is le­hetséges az, hogy az Univerzál 860 forintért árusítja azt a bizonyos rádiót. Elképzelhető: más cikkeket viszont drágábban értékesít a Centrum Áruháznál, mivel az utóbbi vállalat leértékelte mondjuk a villanyborotvát vagy a hajszárítót. Gondnokunk mindenesetre belekapaszkodott az árhul­lámba. Visszavitte a drága rádiót, megkapta a pénzt, és vett egy másik ugyanolyan készüléket, olcsóbban. Máskor bizonyára jobban körülnéz a piacon. — seres — Árhullám Emlékezés egy magyar partizánlányra Hatvan esztendős lenne ma. január 12-én Nagy (Klein) Ilona, ha negyven esztendővel ezelőtt a bosz­niai harcok idején nem gyil­kolják meg a fasiszták. Olaszliszkán született, ap­ja pék volt. Pesten lett var­rónő, itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal is. Ti­zenhat esztendős korában lett tagja a szabó-szakszer- Vezetnek, illetve az ifjúsági csoportnak. Akkoriban az ifik a gödi Fészekbe jártak sportolni. szemináriumot hallgatni. Kirándultak, s közben beszélgettek. Tud­ták-e, vagy sem, de a patró- nusuk rendszerint egy-egy illegális kommunista volt. így lett azután szinte tör­vényszerű, hogy a szabó ifik is részt vettek az 19*1—42- es antifasiszta tüntetéseken. Az illegális kommunista pártot nagy mértékben gyen­gítette az 1942-es lebukási hullám. A hétszáz letartóz­tatott helyére új emberek álltak, bizonyítván, hogy a rendőrségnek nem sikerült megbénítania a kommunista pártot. Így lett Klein Ilona illegális lapterjesztő, röpcé­dulaszóró, és jelszófestő. Ne­héz. veszélyes munka volt ez. senkinek sem volt sza­bad sejteni, hogy hol, mer­re járnak, mit terveznek és tesznek éjszakai akcióik so­rán. így érkezett, el 1943 nya­ra. A párttól azt az utasítást kapták, hogy várjanak tü­relmesen, míg felső kapcso­latuk jelentkezik, addig semmilyen akciót ne hajtsa­nak végre. Klein Ilona és barátai azonban nem tudtak tehetetlenül várni. Akkor már kapcsolatban álltak a jugoszláv kommunistákkal. Innen már csak szervezés kérdése volt, hogy hogyan, és mikor jutnak el Jugo­szláviába, az ottani Petőfi zászlóaljba. Megkezdődött a legmegbízhatóbbak kivá­logatása és a felkészülés. 1943 január 30-án indult el a csoport a határon túlra. Tizenegyen voltak, hat lány és öt fiú. Név szerint: Cigler Klára, Nagy (Klein) Ilona, Pál Klára, Vass Jolán, Vass Gitta, Tipold Katalin, Berán Iván, Fehér Sándor, Hengl Lajos, Hegedűs Pál és Vári József. Ügy tervez­ték. hogy amint arra mód­juk lesz, hazatérnek, és új­ra itthon harcolnak majd a fasizmus ellen. A Petőfi zászlóaljat csak több hónap­pal később érték el, majd egy hónap múltán más ala­kulathoz kerültek, hazatérni pedig nem lehetett az erős német határőrizet miatt. így a tizenegy magyar fiatal a továbbiakban is a boszniai partizánok oldalán harcolt. 1944 elején a német Bal­kán hadsereg megindította a 7. offenzívát. A tavaszi boszniai visszavonulásban Nagy (Klein) Ilona két szerb partizánnal ment felderítés­be. Tűzharcba kerültek a németekkel. A magyar lány — miközben halálosan sebe­sült parancsnokán igyeke­zett segíteni —, maga is há­rom lövést kapott. A néme­tek mindkettőjüket megkí­nozták, megcsonkították, majd sorsukra hagyták őket. A partizánegység már csak holttestüket találta meg a harc helyén. Nagy (Klein) Ilonát 1944 áprilisában a jugoszláviai Rácsán temették el. Húsz- esztendős volt. Rákos József Ismét megrendezik az előadóművész-fesztivált A költészet, a versmondás nép­szerűsítése, az előadóművészét színvonalának emelése érdeké­ben a Művelődési Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség és a Magyar Rádió az idén is meg­rendezi az előadóművész-feszti­vált. Nevezni január 25-ig lehet név, lakcím megjelölésével írásban a Színházművészeti Szövetségnél (1068 Budapest, VI. kerület, Gor­kij fasor 38.). A nevezésnek tar­talmaznia kell öt József Attila vagy más magyar költő alkotá­sának, illetve 20 percet meg nem haladó monodrámának vagy elő­adóest-részletnek a címét. Mivel a nevezések száma az eddigi tapasztalatok szerint több­szöröse a műsorokban felléptet­hető művészeknek, a jelentke­zők nagy részének előzetes meg­hallgatáson kell részt vennie. A fellépők másik részét a szerve­ző bizottság hívja meg. A VII. előadóművész-fesztivál a költé­szet hetén lesz, április közepén. A gálaesteket ősszel Budapesten és Győrött rendezik meg, a bu­dapesti művészeti hetek része­ként. Inzulint termelő baktériumok Háromnapos tudományos ta­nácskozás kezdődött tegnap az Akadémia szegedi Biológiai Köz­pontjában. Az eszmecserén az intézmény munkatársai számol­nak be a legutóbbi tudományos kutatásaik eredményeiről. Ez a fórum lehetőséget ad a fiatal kutatóknak tudományos mun­kásságuk megismertetésére és megvitatására is> Az elhangzó 43 előadás közül 21-et fiatal tudó­sok tartanak. A tanácskozás első napján sok fontos elvi megállapodás mellett egy értékes gyakorlati haszno­sítású kérdésről is szó esett. Ne­vezetesen arról, hogy az intéz­mény biokémiai intézetében „munkára fogtak” bizonyos bak­tériumokat. Az intézet nuklein­sav-kutatásokkal foglalkozó cso­portja génsebészeti technikával olyan baktériumtörzset hozott létre, amely tartalmazza az em­beri proinzulin gént. Ennek a „beültetett” génnek a hatására a baktérium egy olyan fehér­jét termel, amelyből ismert ké­miai, illetve biokémiai átalakítás után emberi inzulin állítható elő. Ez az eredmény a génsebészet első gyakorlati hasznot ígérő ha­zai alkalmazására ad lehetősé­get. Az elmúlt napokban munkásszállást adtak át Gyulán, a harisnyagyár Zrínyi utcai telepén. A gyár vezetői azzal a céllal alakították ki a szociális létesítményt, hogy elsősorban azok­nak a kötőnőknek tudjanak szállást biztosítani, akik vidékről járnak be és három műszak­ban dolgoznak. A jól felszerelt épületben a négyágyas szobák mellett mosókonyha, szárító, főzőhelyiség és társalgó áll a bentlakók rendelkezésére. A térítési díj mindössze havi 50 forint Fotó: Béla Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom