Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-12 / 9. szám

1984. január 12., csütörtök

e

Gazdálkodva építenek

A Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatot éppen húsz éve hívták életre. A volt mezőkovácsházi járás néhány mezőgazdasági nagyüzeme alapította; ma tizenkét tagja van. A megalakuláskor elsődleges szempontként fogalmazták meg, hogy a tagüzemek építési igényét elégítsék ki.

— Az élet lépésváltásra kényszerített bennünket — kezdi Budácsik Gábor igazgató. — A korábbi esztendőkben, de még úgy két-há- rom évvel ezelőtt is annyi volt a megrendelésünk, hogy nem győztük, nem tudtunk mindent elvállalni. Tavaly viszont már mi mentünk a munka után, s ma már minden építési jellegű munkát vállalunk, amihez a felkészültségünk adott.

o

Az elmúlt két évtizedben a megye déli részében gazdálkodó szövetkezetek több jelentős beruházást valósítottak meg, ezek nagyobb hányada a vállalat kivitelezésében készült el. Tavaly viszont az árbevételüknek alig 40 százaléka származott a tagüzemektől, a többi más munkákból folyt be.

— A vállalatunk árbevétele, nem végleges adatok szerint, 1983-ban 61 millió forint volt, kereken tízmillió forinttal kevesebb, mint egy évvel korábban. A* nyereségünk 9,5 millió forint, ami csaknem 500 ezer forinttal kisebb, mint 1982-ben volt. Ekkor 220 fizikai dolgozót foglalkoztattunk, számuk az

.elmúlt évre öt-hat százalékkal csökkent. Hogy miért is kevesebb az árbevételünk? A beruházási lehetőségek jelentősen szűkültek, az üzemeknek nincs pénzük, az elmúlt évek során annyit fejlődtek, hogy ma már nincs különösebb igényük a nagyobb beruházásokra. Végezetül, de nem utolsósorban említem: a szövetkezeteknél létrehozott építőbrigádok a sajátos beruházások egy részét megvalósítják — summázza az igazgató.

Persze azért volt mit építeniük: tíz településben dolgoztak, több mint hetven munkán. Ez a két szám viszont bizonyos fokig önmaŰj szolgáltatással, a számítógépes takarmányoptimalizálással bővíti tevékenységét a Taurina Szarvasmarhatenyésztő Közös Vállalat: a taggazdaságok megrendelésére fölmérik és kidolgozzák, hogy az állattartók rendelkezésére álló takarmányokból hogyan állítható össze a legolcsóbb, de kellő tápanyag-’ tartalmú táplálék. A számításhoz szükség van a különböző takarmányok fehérje-, szénhidrát- és egyéb bel- tartalmi értékeire, árára, valamint raktárban készletezett mennyiségére: figyelembe

veszik, hogy a kívánt hús vagy tejhozam eléréséhez minimálisan mennyi tápanyagot kell az állatnak elfogyasztania. A költségek optimalizálására törekvő — lineáris programozásnak nevezett — matematikai eljárást asztali számítógépen végzik el. A gazdaságok nagy része a takarmányadagolás mai gyakorlatában elsősorban a beltartalmi értékek meglétét tartja szem előtt, s csak másodlagosan a költségáért is beszél, egyben igazolja: sok abró munkát vállaltak, képletesen szólva a fillérekből jöttek össze a forintok. A sorból négy, tavaly befejezett nagyobb beruházás mindenféleképpen említést érdemel: a 23 millió forintos költséggel megvalósult kardoskúti termelőszövetkezeti sertéstelep, a battonyai Május 1. Tsz szárítójának hárommillió forint értékű alapozása, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak végzett istállórekonstrukció, valamint a kevermesi Lenin Tsz szolgálati lakása.

o

S hogy erre az évre mik a kilátások? Igaz, még csak az év elején tartunk, de már most látszik: az idén többet kell talpalni munka után.

— Egy-két éve fokozatosan „igazítjuk a fazont”, vagyis: tevékenységi körünket bővítettük, a felújítástól kezdve a szociális, kulturális és egyéb közösségi létesítményeken keresztül, a kislakásépítésig szinte mindent vállaltunk. Vállaltuk azért, hogy megéljünk.

A vállalatnál az elmúlt évtől erőteljesen fejlesztik a szakipari részlegeket, hogy alvállalkozók nélkül, komplett átadásra vállalhassanak munkát. Néhány ezer forintos felújításokra nincs kivitelező, olykor egy-egy fontos szakmában létszámhiánnyal küszködnek. Az elmúlt évben 500 ezer forintot fizettek ki alkalmi munkára. A jövőben, a fejlesztés során valamennyi építőipari szakmában fel akarják tölteni a létszámot, s ha kell, a képzett szakembereket meg is fizetik — hallom.

Mint mindenki, így a kovácsházi építők is a piacról élnek. A jó minőségben és határidőre átadott beruházásokon túl egyéb bevételi forrásokat is igyekeznek kihasználni. 1982-ben a folyamatosan nem foglalkoztatott - gépek — daruk, árokásók, rakodógépek, tehergépkocsik, utánfutók — bérbeadásából 400 ezer forint árbevételhez jutottak, tavaly ezek a masinák több mint kétmillió forintot hoztak. Aztán a vállalat. a rendelet adta lehetőségek értelmében, kicsit megforgatta guruló forintjait, amolyan árukapcsolás fői-májában, egy kicsit kalmár szellemben. A fejlesztési alapjaikból hatmillió fogét. Miután a szarvasmarhatenyésztésben a kiadások 70 százalékát a takarmány ára teszi ki, az optimalizálástól jelentős pénzmegtakarítás várható.

A baracskai célgazdaságban — ahol 250 szarvasmarhát tartanak — á takarmányoptimalizálás eredményeként a tej előállítása literenként 14 fillérrel olcsóbb, ami egy év alatt 186 ezer forint megtakarítást hozott a gazdaságnak.

A Taurina új szolgáltatására tizenkét gazdaság már szerződést kötött. Köztük van a kétezres szarvasmarha-állományt tartó dabasi Fehér Akác Tsz, ahol a módszer bevezetésével 1984-re a Taurina 1 millió 640 ezer forint megtakarítást szavatol.

Az optimális takarmányösszetételt, az etetési utasítások betartását, s az állatok egészségügyi állapotát a vállalat szakemberei ellenőrzik. Az új szolgáltatás fejében a megtakarítás 15 százalékát fizetik a gazdaságok.

rintot kölcsön adtak, amit ez évben már kamatos kamattal vesz igénybe a kölcsönkérő.

o

— A pénz csak úgy szaporodik, ha forgatják, az is ugyanolyan eszköz, mint például egy tehergépkocsi, ami csak akkor keres, ha dolgozik — jegyzi meg némi iróniával az igazgató.

Ennek az egy mondatnak mi is a lényege? Ezt a pénzt a kölcsönkérő exportáru-alapokat bővítő beruházásra fordította. A létesítmény a tervezettnél így egy évvel korábban elkészülhetett, megkezdhette a termelést, ami népgazdasági szinten is mindenféleképpen előnyös. 'Ráadásul a kivitelező a kamaton túl a beruházás termelésének hasznából is részesült, ami napjainkban még nem gyakorlat. Erre sokan mondhatják: ja, ha pénz van, akkor úgy minden könnyű. Ez így is igaz. De ezt a pénzt valahonnan elő kellett teremteni. Jó és megbízható munkával gazdál- kodta ki a vállalat. A vállalat fennállása óta az alapítók több mint 60-szorosát kapták vissza a befektetett tőkéjüknek, s kevés építőipari egység mondhatja el magáról azt, amit ők, hogy tíz éve hitel nélkül gazdálkodnak. Az eszközállományt az ésszerűség határáig az elmúlt évben tovább szűkítették, a gépi beruházásoknál a munkát segítő, a hatékonyságot javító célgépek, kisgépek kaptak szabad utat.

— Nemcsak építünk, hanem a szó szoros értelmében gazdálkodunk és számolunk is — hangsúlyozza az igazgató.

o

Kisvállalat lévén a környékben dolgozó nagyobb építőipari egységek bizonyos fokon konkurrenciát jelentenek. A bérek alakításában a teljesítmény mellett $agy szerep jut a minőségnek. Tavaly 54 ezer 200 forint volt az egy dolgozóra jutó átlag- kereset. Ez évben öt-hatszázalékos béremelést terveznek, még azon az- áron is, hogy ezért egymillió forint adót fizetnek.

— Erre az évre kapacitásunk kétharmada, mintegy 40 millió forint lekötött. Igaz, ebből csupán három-négy millió forint a tagüzemeknek vállalt munka —mondja Budácsik Gábor, majd búcsúzáskor megtoldja: — A beruházási lehetőségek szűkülése miatt nagyobb arányban vállalunk felújításokat, a kényszerű lépésváltás ellenére is igyekszünk talpon maradni.

Szekeres András

Hiánycikkekre keres gyártót

a kereskedelem

E hónap 24-től 26-ig rendezi meg a ruházati kereskedelem első önálló „Vevők vagyunk” kiállítását, s ezen olyan termékekre keresnek gyártókat, amelyek eddig gyakorta hiányoztak az üzletekből.

Első alkalommal a múlt év áprilisában csatlakozott a ruházati kereskedelem 16 vállalata az iparcikk-kereskedők immár 6 éve rendszeresen megrendezett „Vevők vagyunk” kiállításához. Ezt a bemutatót megtekintették a KGST-országok kereskedelmi vállalatainak itt-tartózkodó képviselői is, s az eredmény: 400 ezer rubel értékű divatcikk gyár- tatását, illetve kooperációs termeltetését vállalták. Ezek a termékek a közeljövőben kerülnek a magyar üzletekbe. A múlt évi kiállításon a hazai gyártókkal még nem sikerült megállapodást kötnie a kereskedelemnek.

Ezúttal a rövidáru-, textil-, konfekció- és cipőkereskedelem 20 vállalata állítja ki a hiánycikknek számító termékeket, s ezek részletes leírásával katalógus is készül. A „Vevők vagyunk” kiállításra most a hazai textil-, konfekció- és cipőipari vállalatokat, szövetkezeteket, valamint a magánkisipart hívják meg. A ruházati kereskedelem azt tervezi, hogy ezentúl évente két alkalommal rendezik meg a kiállítást, az egyiken a tavaszi- nyári, a másikon pedig az őszitéli hiánycikkekre kívánnak gyártót keresni.

Taurina takarmány-tanácsadó

Itt a tettek beszélnek

A főszerep, mint máskor is, Mokran Jánosra hárult, akiről Tóth Rudolf, a gyár vezetője így nyilatkozik:

— Mindent tud, amit egy lakatosnak tudnia kell, sőt többet. Konstruktőr és kitűnő szervező is.

— Bizonyára nem maradt el az anyagi elismerés sem — jegyzem meg.

— A kiváló munkáért a brigád 30 ezer forintot, ezenkívül a brigádvezető 5 ezer forintot kapott.

A közeljövőben újabb feladat vár a brigádra. Hasonló berendezést, mint amilyen egy hónapja a cserépgyárban működik el kell készítenie úgy, hogy a Szentesi Téglagyárban is alkalmazható legyen.

Hack Ádárn nyolc évvel ezelőtt került a brigádba. Később szakszervezeti bizalminak is megválasztották.

Mokran János a cserépelszedő, -fóliázó és -pántoló berendezésnél Fotó: Veress Erzsi

A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai cserépgyárában egy hónapja működik azégetett- cserép-leszedő, -fóliázó és -pántoló berendezés. Több ember helyett dolgozik, akiket megszabadított a nehéz fizikai munkától, a cseréprakástól és az osztályozástól.

A berendezés olyan olasz terv vagy inkább elképzelés alapján készült, amelynek a vázát Bottá György, a vállalat műszaki osztályának a vezetője tervezte, a működő részeket pedig részben az olasz, részben a magyar szerelők közreműködésével alakították ki véglegesen. A hatalmas, mintegy 30 méter hosszú vasszerkezetet végül is összeépítették. A feladat végrehajtására — az olasz szerelők mellett — a vállalat békéscsabai gépgyárában dolgozó egyik lakatosbrigád

Mokran János vele kapcsolatban mondja:

— Mint mindenütt, nálunk is kategorizálódnak az emberek. Van jó és közepes lakatos és van „csak” lakatos. Hack Ádám az első kategóriába tartozik. A brigád rendszerint kis csoportokra felosztva dolgozik. Ö olyan, mint egy karmester. Kitűnően „vezényel”. És amit megcsinál, abban szeret gyönyörködni.

— A kategorizálódás szerinti megoszlást figyelembe veszik a bérezésnél is? — kérdezem.

— Sajnos, az anyagi helyzet nem mindig engedi meg. ’ Ahhoz nagy szervezettségre lenne szükség.

Recski Ferenc: „Amit vállal, határidőre elkészül"

kapott megbízatást, amely a munkájáért az évek során számos elismerésben részesült és szakmai körökben jó hírnévre tett szert. Előzőleg azt a cseréprakó gépet készítette el, amely a kemencekocsikra helyezi az egységrakatot.

Az égetettcserép-leszedő, -fóliázó és -pántoló berendezés elkészítésén két hónapig dolgoztak. Egy-egy részt néha hétszer-nyolcszor is leszereltek, átalakítottak, próbáltak és újra visszaszereltek, amíg sikerült a rendszerbe beleilleszteniük. Amikor elkészült a nagy mű, először terhelés nélkül próbálták ki. Az olasz főkonstruktőr is megnézte és egy olyan szóval fejezte ki a megelégedettségét, amit a környezetében is megértettek. „Bravó!” — mondta.

— Igen — folytatja Hack Ádám —, szeretni kell a szakmát, azt hiszem ez a lényeg. Akkor az ember képessé válik arra, hogy he mindig a megszokott módon dolgozzon, hanem keressen új megoldásokat is.

— És mint bizalmi... Mi a véleménye a brigádtársairól?

— Mindenki érti a dolgát és ismeri a követelményeket. Nem kell beszélni róla. Nincs is idő rá. Nálunk a tettek beszélnek. Az anyagi és erkölcsi elismerésnek ez az egyetlen feltétele. Mivel pedig ezt valamennyien tisztességesnek tartjuk, nekem is könnyű a helyzetem. Nem kell senkivel feleslegesen vitatkoznom.

Recski Ferenc igy jellemzi a brigádvezetőt:

— A jó lakatosok „elé” tartozik. Amit vállal, határidőre mindig elkészül és amit tud, azt nem titkolja. Néha kapunk olyan rajzot, ami nem érthető. Megbeszéljük vele a tennivalókat. Vitatkozunk is. Nem azon törjük a fejünket, hogy lehetne elodázni a dolgot, hanem megoldást keresünk. Ha nem sikerül, elmegy a tervezőhöz, és vele tárgyal.

— Milyen nagyobb munkákra emlékszik szívesen

vissza?

Hack Ádám: „Nem kell senkivel feleslegesen vitatkoznom”

— A téglagyári bányába baggert, az NSZK-nak szekrényes adagolókat, Indonéziának kemencekocsikat készítettünk.

— Az évek során bizonyára sokat is tanultak ...

— Talán mindent, amit a lakatosoknak tudniuk kell, sőt egy kicsit többet is. Ilyen a lemezhajlítás, a lemezvágás, a hegesztés, a fúrás és a vasszerkezet összeállítása.

Mokran János többször volt már külföldön. Mint turista járt Ausztriában, az NDK-ban, Törökországban, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Csehszlovákiában. Most ismét külföldre készül. Ennek az előzményei még 1981- re-vezethetők vissza, amikor a brigád NSZK megrendelésre 10 szekrényes adagolót készített. A munka kifogástalan volt, amiért a cég képviselője elismerését fejezte ki. Bizonyára ennek is szerepe volt abban, hogy egy osztrák cég hasonló szekrényes adagolókat rendelt meg a vállalattól.

Mokran János az egyike azoknak, akik részt vesznek majd az adagoló üzembehelyezésében. S ez a külföldi út lesz az első, amiért az utazási és egyéb költségeket nem ő fizeti.

Pásztor Béla