Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-03 / 1. szám
1984. január 3., kedd Új tevékenységük: Gázszerelés-szolgáltatás A fogyasztók szemével nézni a világot. Ez_az, amit minden vállalati szakembernek tudnia kell ahhoz, hogy olyasmit kínáljon, amit meg is vesznek. Kitalálni a még születőben levő igényeket, felkészülni rá, elébe menni. Izgalmas és kockázatos játék ez, de az eredmény kárpótol. Az eredmény, ami az orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezetben háromesztendei céltudatos munka „díja”: engedély gázszerelési és szolgáltatási tevékenység végzésére. Felkészülten, szakszerűen Jó érzékkel vették észre annak idején a szövetkezetben, milyen lehetőségeket rejt az energiaracionalizálási program meghirdetése. Ha mindenhol gáz váltja fel az olajat, szenet, akkor nyilvánvalóan megnő a kereslet a gázszerelők iránt, egyre többen igénylik e munkát a DÉGÁZ-tól, s annak vajon van-e akkora kapacitása, hogy a kívánalmaknak megfeleljen ? — Gázszereléssel a megyében, tudtommal — gondolkodik el a szövetkezet elnöke, Szabó Géza — a DÉ- GÁZ-on kívül mi, és kisebb mértékben a Sarkad i Építőipari Szövetkezet foglalkozik. Azonban hármunk kapacitása is olykor kevésnek bizonyul. A munkamegosztás a következő: a DÉGÁZ építi a gerincvezetékeket, a szövetkezetek végzik részben a bekötést, a belső szerelést. Az Univerzális, stabil, mindenre felkészült szerelőgárdát alakított ki: — A mag, a három-négy emberből álló, egykori központifűtés-szerelő brigád. Képzéssel, átképzéssel, új munkások beléptetésével folyamatos, tudatos fejlesztéssel jött létre, illetve növekedett ez épületgépészeti üzemmé. Ma a 62 millió forintos árbevételből 16—18 milliót ők hoznak. A megyei tanács javaslata alapján az ÉVM-töl tervezői jogosultságot kaptak, vagyis engedélyt, hogy tervezhessenek, s nemcsak gázvezetékeket, hanem épületeket, családi házakat is. Hét-nyolc tervező mérnök és jól képzett műszaki gárda vállalja a munkálatok elvégzését. Megállni bűn lenne — A DÉGÁZ-zal együttműködési szerződést kötöttünk. Ennek és egyéb jogosítványaink alapján minden gázszereléssel kapcsolatos munkát (tervek elkészítése, külső-belső szerelések, próbanyomás, üzembe helyezés) megcsinálunk. A DÉGÁZ csupán a mérőórát teszi fel — és olvassa le majdan —, tehát nagyobb léptékkel haladhat a gerincvezetékek építésénél. Annál inkább, mert engedélyünk az utcai elosztó vezetékek szerelésére ugyanúgy vonatkozik. És a jövő esztendőtől (1984) tovább bővül szolgáltatási kínálatunk: már garanciális és fizető javításokat is vállalunk. A szolgáltatás azonban, közismert, nem egy jövedelmező szakma. Jellegénél fogva sok munkával, kevés nyereséggel jár (ha tisztességesen végzik). Vajon mi készteti arra, az orosházi szövetkezetét, hogy újabb tevékenységgel gazdagítsa profilját?. — Több dolog is -ösztönöz, a legfontosabb, hogy évekig biztos munkát, biztos piacot, tisztes hasznot ad a gáz. A lehetőség felismerése, a színre lépés tulajdonképpen egy hiányszakmában (reméljük munkánk nem cáfol rá erre) használ a szövetkezet hírének. Ki nem halad, az marad — tartották a régi bölcsek, s nincs ez másként ma sem, megállni, megelégedni az eddig elértekkel bűn lenne. — Jelenleg az anyag a szűk kapacitás, ez határolja be vállalásainkat. A rendeléshez szükséges minden anyagot — csöveket, csapokat, radiátorokat — mi biztosítunk. Szeretnénk, ha nem szabna gátat szerelési munkálatainknak az anyaghiány, s talán sikerül is hamarosan javítani a helyzeten. Anyagi korlátok Az Univerzális Szövetkezet, szolgáltató lévén, kevés nyereséggel, minimális fejlesztési alappal rendelkezik. Ezért Békés megye Tanácsához pályázatot nyújtottak be segítséget kérve eszközeinek fejlesztéséhez. Tárgyalások folynak egy másik ügyben is. Az orosházi szövetkezet régóta kapcsolatban áll a RAMOVILL- lal, és most azt tervezik, egyeztetik, milyen lehetőség kínálkozik Békés megyében egy raktárbázis létrehozása. A RAMOVILL sok egyéb mellett újabban minden gázszereléshez, szolgáltatáshoz szükséges anyagot, alkatrészt is forgalmaz, és egy bázisraktár itt a közelben minden bizonnyal jótékony hatással lenne az ellátásra. Az orosháziak igyekeznek mindenhol a gerincvezetékek nyomában haladni, mert nem elég a gázt a falvakba, az utcákba eljuttatni, a házakba is be kell vinni azt. Ehhez a kellő számú, tudású szakemberük megvan, bízunk benne, jövőre az anyag se lesz akadály. Szatmári Ilona «RÖPÜLT Társulás a repülőtéri kiszolgálórendszer kifejlesztésére Az utast és poggyászt együtt szállító (PÁLT) repülőtéri kiszolgálórendszer ki- fejlesztésére és értékesítésére az idén AEROPALT néven betéti társulás’ alakult. A társulás az alapító tagok az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, a Csepel Autógyár, az Autóipari Kutató és Tervező Vállalat, az UVATERV, a Transinvest és a Licencia — által összeadott 14 millió forintos alaptőkével kezdte működését. Folynak a buszokhoz kapcsolódó rendszer tervezési munkái. Léderer Károly, a Transinvest közlekedési rendszereket értékesítő fővállalkozói betéti társulás igazgatója az MTI munkatársának elmondotta: az Ikarusnak a világon egyedülálló repülőtéri autóbuszát — amely alkalmas arra, hogy az utasokat és a csomagokat együtt szállítsa a gépekhez, s az utasok a járműből beépített, zárt lépcsőn keresztül egyenesen a gép fedélzetére jussanak — több kiállításon, legutóbb Frankfurtban mutatták be, nagy sikerrel. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a repülőtéri busz csak akkor alkalmazható, ha ahhoz az utaskiszolgálási és csomagkezelési technológiát is átalakítják. így született meg az utast és poggyászt együtt szállító repülőtéri kiszolgáló- rendszer kifejlesztésének gondolata. Ez a feladat azonban már meghaladta az Ikarus erejét és lehetőségeit, ez indokolta a betéti társulás létrehozását. A társulásban a Csepel Autógyár — a korábban kialakult munkamegosztás szerint — a PALT-autóbuszok alvázait készíti. Az AUTO- KUT szakemberei a konstrukciók kialakításától a teljes kifejlesztésig és a tesztelésig segítik a műszaki fejlesztőmunkát. A Licencia szabadalmi ügyvivő tevékenységet lát el, az UVATERV pedig a városközponti, illetve repülőtéri utaskiszolgáló épületek terveit készíti. A Transinvest az utaskiszolgálási és csomagkezelési technológiáját adja, illetve a későbbiekben a rendszer értékesítésére vállalkozik. Nem csak hazai szakemberek dolgoznak a PÁLT-’ rendszer kifejlesztésén, külföldi partnerek is bekapcsolódtak a munkába. A bécsi Steyer—Daimler—Puch AG. az eddig elkészült PALT-bu- szokhoz hajtóműveket és más egységeket szállított. A szintén osztrák IPA hidraulikus és pneumatikus berendezéseket gyárt a PALT-jár- művek felszerelésére. A holland Rapistan Lande cég a poggyász- és árutovábbító rendszer fejlesztésénél működik közre. A fejlesztési betéti társulás viszonylag rövid idő alatt, többek között kidolgozta a technológiai -rendszer ideiglenes tervét. Az eddig megfogalmazott változatok szerint a PALT-buszok a városközponti váróteremből egyenesen a repülőgépekhez szállíthatják az utasokat, ám lehetőség van arra is, hogy csakis a repülőtéri utasszállításban vegyenek részt. Több alválto- zatot dolgoztak ki belföldi utasok és a nemzetközi utasok kiszolgálására, a csomag-, vám-, útlevél- és jegykezelési folyamatok, biztonsági intézkedések szervezésére. Természetesen a rendszer ideiglenes tervének elkészülte után is egy sor kérdésre kell még választ adniuk a munkában részt vevő szakembereknek. Az elkövetkezőkben kerülhet sor a buszhoz kapcsolódó egyéb rendszerelemek, így a csomag- szállító járművek és emelő- targoncák gyártására, továbbá modelleken az egész rendszer működésének kipróbálására. Ha mindezzel sikeresen végeztek, hozzáláthatnak a rendszer repülőtéri ’ vizsgáztatásához. A tervezéssel és a fejlesztéssel egy időben kezdték meg a PALT-rendszer külföldi megismertetését. Ha teljes egészében nem is, de egyes elemei a tervek szerint már a közeljövőben alkalmazhatóvá és értékesít- hetővé válnak. A szakemberek gondolkoznak azon is, hogy a későbbiekben kisebb repülőtereknek kikölcsönzik a PALT-buszokat, hogy lehetővé váljék azok hosz- szabb idejű kipróbálása, és egyben üzleti hasznosítása is. , Ilagymási Imre Fotó: Gál Edit Exportbrigád a BUBIV gyulai gyárában Tóth Erzsi, a Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBÍV) gyulai gyárának betanított munkása most az exportra kerülő bútoralkatrészeken társaival együtt az utolsó simításokat végzi. Sietnie kell, hogy a kész bútor mielőbb szállítható legyen. — Előbb kamion viszi a tengerig, majd hajó a tengeren át — mondja. — Talán az Óperenciás tengerentúlra? — tréfálkozom. — Nem. az Atlanti-óceánon át, Amerikába. — Hogy került az exportbrigádba? — érdeklődöm. Egyszerű a válasz: — Van gyakorlatom, és igyekszem is jól dolgozni. Ezt figyelembe vették. — Szép elismerés. Anyagilag is hasznát látja? — Azt átlagosnál többet keresek. Havonta körülbelül 6—700 forint prémiumot kapok. — Mi az, amit ezért a pénzért elvárnak a gyár vezetői? — Minden darab minőségéért, és a feladatok időben való végrehajtásáért felelős vagyok. Most például az ágyvégek elkészítése a dolgom. C» Az exportbrigádba 18-an kerültek, akik az exporttermelés egész folyamatának a kulcsemberei. Olyanok, akik értenek a szakmához, és példamutatóan dolgoznak. Ludvig Ferencné, akit ugyancsak a legjobbak kategóriájába soroltak, egyszerűbben fogalmaz: — Valamennyien régen a gyárban dolgozunk. Mögöttem is 21 év van már. — Azért az itt töltött idő önmagában még nem érdem — jegyzem meg, tudva azt. hogy Ludvig Ferencné a hozzáértése, munkája és magatartása alapján társai körében is elismert dolgozó. Máskülönben nem lenne már hosszú évek óta szak- szervezeti bizalmi. — Ügy van. Az a meghatározó, hogy a munkájával ki, milyen mértékben járul hozzá a gyár eredményéhez. Erdődi Sándor asztalos a minőséget elsődlegesnek tartja. — Eleinte előfordultak hibák. Igaz, akkor még nem kaptunk exportprémiumot. Fél év óta azonban már szinte minden munkadarab, illetve garnitúra kifogástalan. — Ki ellenőrzi a minőséget? — Előbb mi, aztán a meósunk, végül a MERT-es. ő mondja ki a végső szót. így aztán hibás áru nem kerülhet ki innén. — Fontos az? — Ez a feltétele annak, hogy megtartsuk a vevőt. Sőt! Így még arra is kedvet adhatunk, hogy többet rendeljen. o Hdgymási Imre asztalos adja át az összeszerelt bútorokat a MERT-eseknek. Ha ő átveszi, akkor már nincs gond. — Kell a valuta a vállalatnak, és nekünk is. Mi — értem ez alatt aaz exportbrigád tagjait — minden dollárért egy forintot kapunk. Azok között osztják el, akik részt vesznek a termelési folyamatban — magyarázza. — Mikor fizetnek? — Amikor megjön a dollár. — Mit jelent a gyárnak? — Hogy mennyi nyereség származik belőle, azt nem tudom. De azt igen, hogy nagy szükség van rá a gyár további léte szempontjából is. Lépést kell tartanunk a fejlődéssel, ami pedig pénz nélkül nem megy. Frank László a MERT megbízottja. A vevő által jóváhagyott minta szerint. továbbá műszaki és esztétikai szempontból minősít minden bútort. — Érdeke, hogy a hibát észre vegye? — kérdezem. — Csak akkor számíthatok prémiumra, ha a vevő nem reklamál. — Mi a véleménye a BUBIV gyulai gyárának erről az exporttermékéről? — Talán egy hónapja volt itt az amerikai megrendelő (aki egyébként magyar származású). Az ő szavait idézem: — A gyulai bútor közvetlenül eladható, nem kell raktáron tartani. Ez ugyan nem virágnyelv, de aligha van szükség ennél szebb elismerésre. Ha kereskedő szájából hangzik el. Perei János főművezető, aki egyúttal a gyári párt- alapszervezet titkára is, jelentősnek tartja a dollárbevételt. — Az össztermelésünk 10 százalékáért kapunk dollárt — tájékoztat. — Lehetne növelni az exportot? — Igen, csak olyan legyen a minőség, mint a jelenlegi. lllich József gyárigazgató ehhez hozzáfűzi: — Döntően az exportbrigád tagjain múlik. Ügy vélem, nem utolsósorban nekik köszönhető, hogy 1984 első felére már van megrendelés! Sőt! Az 1983. évinél több. Amennyire kapacitás szempontjából lehetőség van. De holland és osztrák céggel tárgyalunk szállodabútorok és -berendezések exportjáról is. — És milyen volt a gyár 1983. évi eredménye? — Nagyon nehéz évünk volt, de végül is a termelési és a nyereségtervünket teljesítettük. Jól gazdálkodtunk. Lehetőségünk volt fejlesztésre is. Pásztor Béla Tóth Erzsi Ludvig Ferencné
