Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-03 / 1. szám

1984. január 3., kedd Hosszú történelmi fejlő­dés eredménye az, hogy 1984. január 1-től városi rangra emelkedett Szeghalom. Ez az ünnepélyes alkalom méltó arra, hogy a fejlődés állo­másait, eredményeit, s a jö­vőt röviden felidézzük. A helytörténet kutatói már Anonymus Gesta Hungaró- rum című munkájában, a honfoglalásról szóló egyik epizód leírásában rábukkan­tak Szeghalom nevére. A másik írásos emlék, amely 1067-ből való, s a százdi apátság alapító oklevele, ugyancsak említi Szeghal­mot* A XIII. század elején a Sárrétet már „Szeghalom vidékének” nevezték, és még a tatárjárás előtt esperesi székhely lett. A XVI—XVII. század so­rán háromszor pusztult el a település, mégis mindhárom- szor újraépült: a törökök, a tatárok és a kurucok ellen harcoló rácok rabolták ki és pusztították el. A Sárrét itt élő népének csak a XIX—XX. század hozta el a civilizációt. A te­lepülést ölelő — és a kezde­tekkor megélhetést, de sok keservet is adó — Sebes-Kö­rös és Berettyó szabályozása, a vadvizek lecsapolása, a vasutak és kövesutak építése révén. Mégis, az igazi fejlő­dést a felszabadulás utáni időszak hozta el a község számára. - Rohamosan javult a mezőgazdálkodás színvo­nala, s a hatvanas évek vé­gén megindult, majd erőtel­jessé vált az iparosodás. A település földrajzi hely­zete, középfokú, regionális központ szerepe, gazdasági helyzete és történelmi múlt­ja együttesen indították ar­ra a megyei vezetést és a nagyközség irányítóit, hogy a Sárrét „fővárosában” tu­datos városépítő munkát in­dítsanak el. E fejlesztő, építő munká­ban az iparosítás játszotta a legnagyobb szerepet. 1969- ben a Fővárosi Ruhaipari Vállalat fehérneműtelepe, 1974-ben a Paplangyár, 1975- ben a Csepel Autógyár és 1978-ban pedig a Budapesti Harisnyagyár települt a köz­ségbe. A hetvenes évek vé­gére alaposan átalakult a te­lepülés gazdasági, társadal­mi szerkezete. Az üzemek, gyárak telepítésével 2 ezer 500 ipari munkahely jött lét­re, a nők munkahelyhez ju­tottak, s ma már meghalad­ja az iparban dolgozó aktív keresők száma a mezőgazda- sági munkásokét. A Sárréti Termelőszövetkezet szerepét azonban ma sem lehet lebe­csülni. Hiszen kisgazdaságo­kat segítő tevékenysége ré­vén minden szeghalmira évente ma is egy darab hí­zó sertés leadása esik, ami országos szempontból is ki­emelkedő eredmény. Mégis, a termelőszövetkezet és a Szeghalmi Állami Gazdaság éves termelési értékének napjainkban háromszorosát produkálja a helyi ipar, amely ebben az ötéves terv­ben az intenzív fejlődés sza­kaszába lépett. De nem csak a gazdasági élet, az életszínvonal javulá­sa, a munkásság kialakulása volt jellemző az utóbbi év­tizedre. Megváltozott a sár­réti ember is. Gyarapodott szaktudásban, életvitelben. S emellett gondot fordított a tájegység népi hagyományai­nak őrzésére is. Itt született meg a sárréti napok rendez­vénysorozat — két megyét megmozgató — nemes gon­dolata, s a könyvtár, a mű­velődési ház, az új' ifjúsági ház mellé nem kis erőfeszí­téssel létrehozták a Sárréti Múzeumot is. Középfokú is­kolája, a Péter András Gim­názium és Szakközépiskola a Sárrét oktatási központjává vált. Az 1926-ban alapított intézmény tovább gyarapí­totta korábban is elismert tekintélyét, s a hagyomány- ápolás egyik bázisává vált. A település vezetőinek elő­relátó, tervszerű városépítő munkája nem valósulhatott volna meg sikeresen, ha nem áll mögöttük az áldozatkész lakosság,* a szervező munká­ban jeleskedő tanácstagok. A község ivóvízellátását az or­szágban is az elsők között, a község vezetése 1960-ban a lakosság összefogásával ol­dotta meg. Az összes föld­munkát, amely az 59 kilo­méter hosszú vezeték kiépí­téséhez kellett, a lakosok vé­gezték el. De segítségüknek köszönhető az egyre szépülő környezet, az óvodák és böl­csődék gyarapodása, elké­szülte, az ifjúsági tábor és a sportlétesítmények fejleszté­se. S az együttmunkálkodás- ban a helyi üzemeknek, vál­lalatoknak igen nagy szere­pe volt. A majd 11 ezer lelkes Szeghalom az utóbbi időben megfiatalodott. Ez pedig újabb és újabb lakásokat kö­vetel. Csak 1970 óta több mint 700 telepszerű, több­szintes lakás épült Szeghal­mon, s emellett évente 60— 80 családi ház. A bevásárlás már nem jelent gondot. A nagyközség központjában jól ellátott, korszerű szaküzle­tek, áruház várja még a kör­nyékről odasereglő vásárló­kat is. A szakrendelőintézet, a szülőotthon, a százágyas kórház, a 11 munkahelyes orvosi rendelő és a mentő- állomás biztonságos ellátást nyújt a betegeknek. Jó érzés sétálni Szeghalom utcáin. Tisztaság, tágas te­rek. rendezett utcák, parkok vonzzák a tekintetet. A hor­gászokat pedig a két, hal­ban bővelkedő folyó. Az ott élok mindig is büszkén vál­lalták hovatartozásukat. S lelkesen építgették lakóhe­lyüket, hogy nagy álmuk, a városi rang valósággá vál­jon. Az új évvel új szerepkör köszönt a szeghalmiakra. És új, nehezebb feladatok. A já­rás megszűntével a volt já­rási feladatok közül a több­séget a város veszi át, és a hozzá, mint körzetközpont­hoz tartozó kilenc település, valamint a megye. A szak­mai irányítást új, osztályok­ra épülő struktúrában vég­zi majd a városi tanács, s emellett fel kell készüljön a körzetközpont szereppel járó feladatokra is, amelyek a hatósági ügyekben érvényes másodfokú döntési jogkör el­látását, a megye, a város és a hozzá tartozó községek, nagyközségek közötti közre­működői feladatokat, és a körzetbe tartozó tanácsok te­vékenységének összehango­lását jelenti. Szeghalom vezetői, lakói tudatosan készültek a városi rang elérésére. Aminek meg­tartása a korábbinál még nagyobb áldozatokat követel mindnyájuktól. Az első, ko­moly erőpróbát jelentő fel­adat megoldása máris ösz- szefogást igényel: a művelő­dési központ és a mozi fel­újítása. A cél: városhoz mél­tó otthont teremteni a kul­túra műhelyeinek és Tháliá- nak. A ma krónikaírói már ezt jegyezhetik be a Szeghalom­ról írott történelemkönyvbe: Szeghalom város lett 1984. január 1-én. B. S. E. A nők munkalehetőségének egyik fontos bázisa a harisnya­gyár Szeghalom büszkesége a Makrisz Agamemnon alkotta Fel- szabadulási emlékmű Archív felvételek: Veress Erzsi II járási hivatalok új egészségügyi feladatairól Január elsejétől a városi és a városi jogú nagyközsé­gi tanácsok hatáskörébe tar­toznak a megszűnő járási hi­vatalok egészségügyi és szo­ciális feladatai is. Az egész­ségügyi miniszter erre vo­natkozó rendeletéi és utasí­tásai ezekben a napokban jelennek meg a Magyar és az Egészségügyi Közlönyben. A szabályok egyebek között előírják, hogy a következő évtől a közigazgatási körzet- központokban intézzék pél­dául a speciális gyógyszerek kiadását, az alkoholisták gyógykezelésével, az elhuny­takkal kapcsolatos hatósági ügyeket. A városi kórház- rendelőintézet igazgatója mond szakvéleményt a kór­ház működési területéhez tartozó körzeti orvosi állá­sokra pályázókról. Mindazokat az egészség- ügyi és szociális feladatokat viszont, amelyek megfelelő ellátásához speciális egész­ségügyi szakképzettség nem szükséges, a községi, nagy­községi tanácsok teljesítik majd. Gondoskodnak példá­ul az oktatási intézmények, a szervezett üdültetések or­vosi ellátásáról, megállapít­ják a tanácsi bölcsődék és véleményezik az üzemi böl­csődék nyitva tartási idejét. Az állampolgárok egészség- ügyi és szociális problémái­val tehát a közigazgatási át­szervezés után is illetékesek, egészségügyi szakemberek foglalkoznak. Számos ilyen jellegű ügyet lakóhelyükön, vagy annak közelében intéz­hetnek a lakosok. A szabá­lyok lehetővé teszik azt is, hogy a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságai igényel­jék feladataik megoldásához — például a statisztikai adatszolgáltatáshoz, az ada­tok feldolgozásához — az egészségügyi intézmények na­gyobb mérvű közreműködé­sét. Az Egészségügyi Miniszté­rium egyébként közzéteszi a járási hivatalok egészségügyi, szociális feladatainak elosz­tására vonatkozó jogszabá­lyok jegyzékét is. Szilveszter utáni Ilyen is van Néhány héttel ezelőtt az „Ilyen is van" sorai között ■ felemlítettem, hogy Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja 20. számú ház belső sarkánál finom kis betontörő- : vei felbontottak vagy három-négy négyzetméter járdát, ■ aztán ideje érkezvén (pár nappal, vagy héttel?) ké­sőbb a felét újra lebetonozták. Nyilván, nem volt több beton, vagy addig tartott a munkaidő. Mindezt a ne­mes cselekedetet a telefonosok nyakába varrtam, és milyen a világ: tévedtem. Közölték velem, hogy a DÉ- MÁSZ ügyködött ott, rajtuk kell követelni a betonozás másik felét. Közben csoda történt: habár a „kritika" mellé tra- fált, a „menyem” mégis értett belőle. Gyorsan elkészült a hiányok pótlása, szinte észrevétlenül. Mi marad hát- ■ ra? Egy jól irányzott szilveszter utáni dicséret (vagy in- \ kább köszönet), az épen maradt bokákért, amelyek nem törnek már ki azon a sarkon. Az újságírónak pedig a : tanulság: nem mindegy, hogy telefon, vagy áram. Az utóbbi jobban ráz, az előbbiből sosincs elég ... 8 Bizony isten, nem „szálka” a szememben a csabai pos­ta. Igaza is van dr. Lénárd Lászlónak, aki igazgatóhe­lyettes a Szegedi Postaigazgatóságon, amikor közli ve- • lünk: „Az ötös számú munkahely 17 órakor körülbelül 8—10 percre zárt be. míg a dolgozó a leszámolást ké­szítette. A cikk által sérelmezett beszélgetés nem ön­célú volt, indokolta a leszámolással kapcsolatos tevé­kenység.” Köszönjük szépen! Arról van szó ugyanis, hogy november 22-én hosszú sor állt az ötös és a ha­tos ablak előtt, miközben az ötös ablaknál dolgozó kis­asszony angyali nyugalommal csevegett a hatosban ülő ■ kolléganőjével. No, mindegy, fátyol rá, ők még bizonyá­ra nem vártak bélyegre, vagy levelezőlapra csúcsforga­lom idején. De ami pár nappal később történt, az már nem vplt mindennapi. Felhívott ugyanis egy bájos női • hang, hogy én vagyok-e az, aki azt a bizonyos cikket ; írta, hogy az ötös ablaknál. . . Igen válaszomra a ked­ves, bájos hangocska válogatottan obszcén dolgokat ja­vasolt. Furcsa volt a báj, és a szöveg rikító ellentéte. ; Mit meg nem ér az ember?! Azért boldog új évet kí­vánok kedves telefonálómnak is. a Az ember, ha nem szereti maga körül a csendet, be- ■ kapcsolja a rádiót, vagy a magnót, vagy netán a televí­ziót. A minap a rádió mellett döntöttem, és nem is gon- 4 doltam, hogy az éppen csörgedező interjú egyik monda- ; iánál („mint az őrült, ki letépte láncát”) rohanok be a szobába, hogy leírjam, amit hallottam: „Ha a MÉM tudja biztosítani a vásárlás devizahátterét, akkor...” Hogy miket ki nem találunk! Eddig csak háttérbeszél- : getésről, háttérrádiózásról, háttérinformációról hal- • lottam, de hogy á Vásárláshoz nem deviza (dollár, font, márka stb.) kell, hanem „devizaháttér”, ez már sok egy 4 érző kebelnek! Hacsak nem vesszük úgy, hogy az a jó • magyar nyelv úgysem hagyja magát! $ Meg kell mondanom, utolérhetetlen boldogság fogott l el néhány hete, amikor hosszas és többszöri bajvívás • után emberek érkeztek, és elkezdték bontani Békéscsa- • ba belvárosának „műemlékét”, a telefonközpont építése­kor odahelyezett, deszkákból ácsolt budit. Másnap való- : Sággal hiányzott, habár bizonyos törmelékek és egyebek ■ még ottmaradtak, de a budi, úgy egészében, szép felira­tával együtt — eltűnt. Nemcsak szilveszter utáni tréfának szánom, meg jó- \ pofaságna'k, de higgyék el: 1983-ban ez volt az egyik, és • felejthetetlen sikerélményem. 8 Kolléganőm megírta, hogy gyönyörű az a csabai dísz- \ kút, csak miért nem folyik a víz belőle? A válasz erre • is 'megérkezett: ha nagy a hideg és megfagy a víz, szét- : nyomja az egész cuccot, ott a bronzszobor alatt... Nos, : azóta a kút „védőruhát” kapott, a bronzszobrocska pe- ; dig ijedten emelgeti a lábát. Fázik neki, biztosan. De hogy-hogy „befagy a kút, és szétnyomja a talap­zatot?" A régi diszkutakat is leállították, ha jött a tél? : A csabait is, ott a Kossuh-szobor szomszédságában? Ki • emlékszik rá? Várja leveleiket: Sass Ervin :

Next

/
Oldalképek
Tartalom