Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-28 / 23. szám
1984. január 28., szombat Békés megyei kitüntetések A Békés megyei Népújság november 22-i számában közöltük Békés megye Tanácsának 1978-ban alapított kitüntetéseit, kitüntető díjait. Ebben a számunkban a később alapított kitüntetésekkel ismertetjük meg lapunk olvasóit. Békés megye Sportjáért Alapítva 1982-ben. Az adományozás feltétele: a testnevelés- és sportmozgalomban hosszú éveken át kiemelkedő tevékenységet folytató személyek és csoportok kaphatják. Évenként adományozható három kitüntetés, az átadás időpontja: november 7. Az érem tervezője: Varga Géza. Cz. I. Fotó: Váradi Zoltán Békés megye Tanácsának Mokry Sámuel-díja A díjat a megyei tanács 1982-ben alapította, s olyan, a megyében működő szakemberek, kollektívák, kutatásban dolgozók részére adományozható, akik a korszerű termelési módszerek, az új eljárások, technológiák alkalmazásában, és a termelésben tartósan kiváló eredményeket értek el. Évenként 3 kitüntetés kerül átadásra augusztus 20-án. Az érem tervezője: Varga Géza Régi magyar köhidak Régi hídjaink zömét fából építették, amelyek azonban napjainkra elenyésztek, vagy lebontották őket, kevés öreg hidunk van. Ami megmaradt, az mind kőhíd, mert csak ezek az építmények dacoltak az idővel, s most hírt adnak a hajdani építőmesterekről, a XVIII—XIX. századi magyar hídépítő kultúráról. Illő kötelességünk, hogy megbecsüljük, számba vegyük őket. Elsőként a legismertebbet említjük, amely egyúttal hazánk leghosszabb kőhídja, a levezető hídfőszámyfalakkal együtt 167,3 méteres közúti lemetlenül és veszélyesen zökken a hídra érve, amin feltöltéssel segítettek a XX. században. A hortobágyihoz hasonlóan ugyancsak kilenc nyílású volt a Karcag határában álló Zádor-híd, amelynek azonban ma már csak öt nyílása — négy pillére — van, a többit lebontották, mert a Tisza szabályozása után az ártér megcsappant. A karcagi kőhíd előbb épült, mint a hortobágyi (1806—1809 között), s annak előfutára egyszerűbb kivitelben. Még a karcaginál is korábban, 1802-ben építette — haldoklása közben l^ezet nyújt a győztes magyar hadvezér, Görgey. A kétnyílásos hidat Alt- hann M. Károly építtette Oracsek Ignáccal 1753—1757 között, tehát az eddig ismertetett hidaknál jó fél évszázaddal előbb. A hidat Bechert József által faragott szobrok díszítik, amelyeket Forgács püspök készíttetett Nepomuki Szent János szobrának kivételével (ez utóbbit a város fizette). A hidat és a szobrokat az 1775. évi jeges árvíz, majd az 1849. április 10-i ütközet megrongálta. A hidat és a szobrokat 1948-ban kijavították, konzerválták. A váci híd a szobrokkal egyedülálló együttest képvisel hazánkban. híd, s a Hortobágy folyót íveli át Debrecen város métái pusztáján. Évszázadok óta álló fajármos gerenda- híd helyére épült, amelynek fenntartása igen sokba kerülvén, Debrecen 1824-ben elhatározta, hogy helyébe kőhidat rakat. Tervezője Po- volny Ferenc, kivitelezője Littsmann József volt. Az 1827—1833 közötti években épült „kilenclikú” híd pillérközei 8,53 méter hosszúak. A mellvédfalakkal együtt a híd 5-6 méternyire emelkedik a víz színe fölé. Nagyméretű kőhíd volt a rárosi Ipoly-híd is, de 1907- ben vashíddal cserélték ki. Más nagy közúti híd nem is maradt fenn, mert annak idején nem szívesen építettek ilyet. Ugyanis a kis nyílású boltozat akadályozza a víz szabad folyását, a nagy nyílású, magas (púpos) hidak építéséhez rendszerint pedig a terepviszonyok nem voltak alkalmasak. Még a kis bol- tozatúakat is gyakran magasabbra építették a kelleténél. Ennek hátrányát régen nem érezték, mert a ló- és ökörhúzta kocsi rázkódás nélkül kapaszkodott fel rá. A nagy sebességű autó azonban kelCzigler Antal azt az egyíves kis kőhidat Gyula városában, melynek egyik végén kapusház áll. 1811—1813 között építette Rábel Károly Jászdózsán a Tárná patak partjait összekötő kőhidat, amely csakúgy, mint az előzőek, műemléki védelem alatt áll. Ugyancsak a Tama patakot íveli át a XIX. század elején épített kápolnai híd is. Ez a háromnyílású híd értékes kulcspont volt az 1849. február 26—27-én zajlott csatában, amelyben Dembinszki honvédéi mérték össze erejüket Windischgraetz katonáival. Az ütközet hevében a stratégiai fontosságú híd többször cserélt gazdát a döntetlen kimenetelű összecsapásban. A szabadságharcban még egy kőhíd vált ismertté: a váci. 1849. ápril’is 10-én ezen a hídon át erőszakolta ki a honvédsereg az áttörést a körülzárt Komárom felmentésére. A híres váci hídcsa- tát több külföldi és magyar festőművész is megörökítette, tekintettel arra, hogy itt esett el a császári sereg vezére, Goetz tábornok, akinek — az egyik festmény szerint Talán legöregebb az a kő- hidunk, amely Tápióság és Zsiger határában, régen fontos kereskedelmi út vonalában állva a Sajgó-patak két partja között biztosította az átkelést. A kétnyílásos híd egyetlen pillére a patak közepén áll. A hídnak nincs korlátja. Építésének időpontja a múlt ködébe vész. A szájhagyomány úgy tartja, hogy még a törökök építették. A Gyöngyösön, valamint Gyöngyöspatán látható kő- hidak XVIII. századiak. Ez utóbbi kétnyílású hidat valamikor szobrok díszítették. A gyöngyösinek csupán egyetlen kosáríve van, a Nagypatakot hidalja át. A pásztói egyíves kőhíd a XVIII. században épült. A Galga- patakon átívelő becskei kőhíd múltját sem ismerjük, mint ahogyan a Vámosújfaluban álló barokk kőhídét sem. Sajnos, a régi magyar kő- hidakról alig tudunk ennél többet, de éppen olyan értékes emlékei a múltnak, mint épületeink. Óvjuk őket! Dr. Csonkaréti Károly „Nincs szükségünk rakétákra!” Beszélgetés az angol békemozgalom országos titkárával Munkatársunkat Londonban fogadta Brucc Kent katolikus lelkész, a Campaign for Nuclear Disarmament (CND), azaz a Nukleáris Leszerelés Kampánya nevű angol békemozgalom országos titkára, aki válaszolt a Központi Sajtószolgálat kérdéseire. — A magyar közvélemény is sajnálattal vette tudomásul, hogy az elmúlt év novemberében, Genfben megszakadtak a rakétatárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Szeretnénk megismerni az ön véleményét, hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet? — Szerintem ez a nyugateurópai országok szempontjából igen veszélyes helyzet, mert egy újabb elhidegülés- hez vezethet a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanakkor természetszerűen magával hozza, hogy mindkét fél részéről újabb rakéták telepítésére kerül sor Európában. Ügy vélem, hogy hazámban minden értelmes embernek meg kell értenie: ez csak fokozhatja egy nukleáris világháború kirobbanásának veszélyét. Az újabb rakéták telepítése Angliában valójában nem jelent számunkra semmilyen hadászati előnyt, hiszen — mint említettem — ez hasonló ellenlépéseket vált ki Keleten is. Azt tapasztaljuk, hogy az angol közvélemény jelentős része nem fogadja el a kormány érveléseit az amerikai rakéták telepítése mellett. — Közismert, hogy a szocialista országok készek arra, hogy megfelelő feltételek és keretek között újra folytassák a tárgyalásokat. Általában is jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a jelenlegi feszült légkör enyhüljön, a kapcsolatok ne merevedjenek el. Mostanában sok szó esik az angol miniszterelnök-asszony magyarországi látogatásáról. Véleménye szerint milyen szerepe lehet ennek a két ország viszonya alakulásában? — Üdvözlöm ezt az elképzelést. A CND nyilvánosan, a sajtóban is, állást foglalt a látogatás mellett. Voltak olyan politikai mozgalmak, amelyek ezért engem személyesen is elmarasztaltak, megtámadtak. Mozgalmunk örülne annak, ha az angol kormány elnöke más szocialista országokba is ellátogatna, azokban tárgyalásokat folytatna. Nagyon reméljük, hogy a tervezett magyarországi látogatása során alkalma lesz több intézménybe, társadalmi szervezethez ellátogatni, s a tárgyalásokkal együtt reális képet kialakítani az önök országáról, amelynek véleményem szerint jelentősége lehet a két ország további kapcsolatai alakulása szempontjából. Természetesen ez csak kezdeti lépésnek tekinthető, örvendetes lenne, ha más szeBruce Kent, a CND titkára mélyiségek, tudósok, művészek, egyházi tisztségviselők, gazdasági és pénzügyi szakemberek kölcsönös látogatásai is gyakoribbak lennének a jövőben. Mindezek újabb hidakat építhetnek a két ország között. — A CND az elmúlt év végén elsősorban azért küzdött, hogy az amerikaiak ne telepítsenek rakétafegyvereket Angliába. Erre mégis sor került, sőt január elsején tizenhat szárnyasrakétát a Greenham Common-i támaszponton indítható állapotba helyeztek. Hogyan értékelik ezt az új helyzetet? — Mozgalmunk ezt nem értékeli vereségnek. Ezeket a szárnyasrakétákat Londonhoz közel, jól láthatóan telepítették. Mi most a támaszpont körül szervezünk tüntetéseket, tiltakozásokat, követelve leszerelésüket, ugyanakkor békeharcosaink igyekeznek meggátolni, hogy a rakétákat mozgassák, a támaszpontot elhagyva azokkal gyakorlatokat hajtsanak végre, ami pedig számukra igen fontos lenné. így lehet megakadályozni, hogy ezek a rakéták politikai erőt jelentsenek. Ugyanakkor a CND nem csak ezek ellen a rakétatelepítések ellen tiltakozik. Több olyan tengeralattjárónk van, amelyek szintén alkalmasak nukleáris töltetű rakéták indítására, ezek óriási összegekbe kerülnek, s mi elítéljük létrehozásukat, megtartásukat. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy az angol közvéleménnyel megértessük : nincs szükségünk újabb nukleáris fegyverekre, rakétákra! Mindezek érdekében több akciót szervezünk. Az elmúlt évben például aktivistáink több lakásba becsengettek, ahol lehetőségük nyílt, beszélgettek az emberekkel mozgalmunk céljairól, állásfoglalásairól. Arra törekszünk, hogy az angol közvéleményben mind jobban erősödjék a nukleáris fegyverkezés óriási veszélyének tudata! Be akarjuk bizonyítani, hogy egy nukleáris háborúnak nem lehetnek győztesei, kevés a remény a túlélésre. Természetesen ezen túl kell lépnünk, nem elé- - gedhetünk meg a veszély tudatosításával, a belenyugvás helyett aktív Szembenállásra akarunk mozgósítani e veszélyes katonai koncepcióval. Meg akarjuk értetni, hogy ez az emberek valós érdeke, s nem igaz, hogy tehetetlenek vagyunk! — Milyen erőt képvisel jelenleg a mozgalmuk? — Felmérésünk szerint ezer bázisunk van az országban, negyedmillióra tehető azoknak a száma, akik akcióinkban aktívan részt vesznek. Havonta jelenik meg mozgalmunk lapja, amelyben terveinkről, akcióinkról, munkánkról adunk tájékoztatást. A CND törekvéseivel az angol társadalom legkülönbözőbb rétegeiben vannak egyetértők, támogatók. Az aktív résztvevők az értelmiség fiatalabb köreiből, a 30 —35 év közötti családosokból kerülnek ki. Talán ez utóbbiak azok, akik a leginkább érzékelik a veszélyt, féltik most kibontakozó családi életüket, gyermekeiket. Igyekszünk sokféle eszközt, módszert alkalmazni céljaink megvalósítása érdekében. Napjainkban többek között azt akarjuk sokak előtt bebizonyítani, hogy a nukleáris fegyverek alkalmazása a nemzetközi joggal is ellentétes. Gyakran mondják nekünk, hogy akcióink ellentétesek a joggal, a törvényességgel. Tavaly például Londonban egy napon aktivistáink a főbb útvonalakon á járművek elé feküdtek, megállítva a forgalmat, így hívták fel a figyelmet a CND követeléseire. Volt, aki ezt törvénytelennek hitte, néhány aktivistánkat elhurcolták, megbüntették. Mi azt mondjuk: minden olyan megnyilvánulás, amely a békét követeli, a rakéták' és a nukleáris fegyverek ellen tiltakozik, jogos és törvényes. Ezt a kormányzatnak is el kell ismernie! Ez egy nagyon fontos új eleme mozgalmunknak. Ennek tudata nyújt erőt többek között azoknak a nőknek is, akik a Creénham Common-i támaszpont körül létesített táborokban laknak, nem mozdulnak, tiltakoznak. Vallják: az ő magatartásuk jogos; a szárnyasrakéták ottléte jogtalan! Mitzki Ervin Rendőrök próbálják eltávolítani a rakétatelepítés ellen tiltakozó asszonyokat a Greenham Common-i bázisnál (Fotó: MTI, Külföldi Képszolgálat — KS) A karcagi kőhíd
