Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-28 / 23. szám

1984, január 28., szombat Gondolatok a gyermekközpontú iskoláról O ónapokig lázban tartotta a magyar oktatásügy iránt érdeklődőket a Művelődési Minisztérium szakmai és társadalmi" vitára bocsátott Javaslat-a. A köz- és felsőoktatás rendszerének továbbfej­lesztésére vonatkozó részletes, alternatív le­hetőségeket is tartalmazó tervezet nagy vi­hart kavart, de azt nem lehetett elvitatni alkotóitól, hogy égető szükség volt már rá. A viták során a legkevesebb bírálatot az át­gondoltan fogalmazott bevezető gondolatok kapták: a társadalmi, gazdasági folyamatok és az oktatási rendszer összefüggéseit vizs~ gáló rész, valamint a tartalmi pedagógiai fejlesztés alappilléreit meghatározó elvek és célkitűzések. Ez utóbbiban a „lécet” magasra helyezték. Mai feltételeinket, az oktatás helyzetét is­mérve, talán túl magasra. De azt is el kell fogadnunk: ennél nem lehet, nem szabad alább adni. S bár fenntartásaimat a Javas- lat-tal kapcsolatban nem fogalmaztam meg korábban — éppen annak kiérleletlensége miatt —, egy gondolatra még a koncepció végleges kidolgozása előtt szeretnék réagál- ni. Mégpedig egyetlen, de nagyon sokat­mondó gondolatra, amely így szól: „Az is­kolát — egyre fokozódóan — gyermek- és ifjúságközpontúvá kell változtatni." Sokat és sokakkal vitatkoztam ezen a mondaton, amely a Tartalmi pedagógiai fej­lesztés című fejezetben jelent meg. Néhá- nyan úgy vélték, a túlbuzgóság íratta a szer­zőkkel, mások figyelmetlenségből eredő megjegyzésnek tekintették. Volt, aki a túl­burjánzó szakzsargon téves értelmezésre okot adó példájának. Holott szó sincs erről. Meggyőződésem, hogy a koncepció kidol­gozói nagyon is helyesen éreztek rá a ma­gyar közoktatás — egy idő óta lépten-nyo- mon tapasztalható — torzulásaira. Miszerint a mai általános és középiskolában — te­gyük bár az oktatás elé a nevelés szót — a sok gond között mégis a gyerek vész el. Pe­dig a nevelési célok hangzatos megfogalma­zásában sosem volt hiba. Csak a végrehaj­tásban. Hiszen el kell ismerni, hogy már régóta nem a gyermek vagy ifjú egész sze­mélyiségének a kialakításával, formálásával foglalkoznak az iskolákban, hanem elsősor­ban az oktatáson, a teljesítményen, az ered­ményeken van a hangsúly. És a napi fel­adatok meg- és túlélésén. Az új dokumentumok megzavarták, egy időre bizonytalanokká tették a pedagóguso­kat. A többség örült, ha az oktatás új tar­talmát el tudta —■ napról napra készülve — sajátítani. Nemegyszer az átállás, az új tan­könyvek szemléletével, ismeretanyagával Való ismerkedés kötötte le figyelmüket. Erősödött a bizonytalanság érzete, s ebben a nem kis erőfeszítést igénylő időszakban másra nem futotta az erejükből. Aztán kö­vetkezett az ötnapos munkahétre történő átállás. Ez idő- és egyéb zavarokat okozott. Felgyorsult a tempó, csökkent a gyerekek­től kapott visszajelzések lehetősége, minden­ki az ismeretanyag átadására koncentrált. A tantervek ismeretében állítom: joggal. S az iskola, a pedagógustársadalom évtizede ta­pasztalható presztízscsökkenése — mind­ezekkel együttesen — megtette a magáét. Tehát e furcsa, meghökkentő meghatáro­zás, kívánalom megfogalmazása mégsem volt véletlen. S ezen nem sápítozni kell. Tudtuk, láttuk, tapasztaltuk, átéltük. Mert bármely szomorú, mégis ki kell monda­nunk: az iskola nem gyermekcentrikus. Ál­talában. Kivételek mindig akadnak, szeren­csére. A mai gyerekek szellemileg sokkal fejlet­tebbek szüleik gyermekkorához képest. Te­hát magasabbról dobbantanak. Aminek az elsajátítása számunkra gond vagy lehetet­lenség lett volna, azt ők simán, döccenő nélkül teljesítik. S így van ez jól. Csak a törődés és a szeretet, a szigorú kö­vetkezetesség, a nevelés sikkad el valahol. Mind az iskolában, mind a szülői házban. S a nagyobb tudás nem pótolhatja az érzelmi űröket, a magányosságot, a kötődés hiányát, a kiapadhatatlan szeretetéhséget. Az iskolákban gyakran a demográfiai hul­lámot hozzák fel védekezésként, igazolásul. Csakhogy mi, a szülők legalább ilyen nagy demográfiai hullám részesei voltunk, az. igazgató mégis ismert szinte minden gyere­ket, s nem fordulhatott elő, hogy szüléink a pedagógus ellenében tettek volna igazságot a javunkra. S ma sem tudom, hogyan volt rá idő, de akkoriban nemcsak két érdem­jegyre kaptunk osztályzatot egy félévben, s az akkor is negyvenöt percből futotta a fe- leltetésre is. Időnként úgy tűnik, mintha huszonöt, harminc évvel ezelőtt nem is 24 óra lett volna egy nap, hanem ennek a többszöröse. Pedig alsó tagozatban nem este hatkor jártunk haza, s a napközi megannyi kellemes éltnény színtere volt. A gimnázi­umban az önképzőkörök, viták, énekkarok, szakkörök mellett jutott idő az egyéni hob­bik művelésére is. Mint versmondót például sosem a szüleim készítettek fel. Manapság már a szülők feladata ez is. Az ok: nincs ideje sem a tanárnak, sem a gyereknek. Mit mondjak erre: ez nem a tehetséggondozás legjobb formája . . . Joggal ítélhetnének el, hogy a most világ­szerte dívó nosztalgia csapdájába estem. Mint aki nem tudja, hogy ma micsoda óra- számdömpmg van nemcsak a szakközépis­kolákban, de az egész közoktatásban. Hogy most jóval nagyobbak a követelmények. Hogy egy gimnazista, továbbtanulni is szán­dékozó fiatalnak micsoda óriási megterhelé­se van, ha vinni szeretné valamire. Nos, éppen ez az. ami ellen berzenkedem. Mert a gyerekek és a fiatalok zöme lerázza magáról időben a teljesíthetetlen 'követel­mények hámját. Ettől természetesen hamar renitens, esetleg gyenge tanuló lesz, s ezzel ki is esik a pedagógus érdeklődési köréből. Mivel a pedagógust is a versenyre, a kiváló eredményekre képes tanítványai szerint „do­tálják". S nem azért — amiért írásom is szólna —, hogy becsületes, a képességeinek megfelelően produkáló, társain segíteni aka­ró közösségi embereket formáljon. Akinek eleinte — hogy ilyenné váljon — nyesegetni kell vadhajtásait, meghallgatni problémáit, óvni, becézni, vagy szigorúan dorgálni kell, megnyerni bizalmát, hogy e szép kapcsolat révén akaratunk szerint -formálódhasson. Emberré, aki vállalja a nehézségeket, aki hisz a jövőben és a megszerzett tudásának értékében, hasznosíthatóságában, akinek or­szággyarapító céljai vannak, s akit egészsé­ges érzései, érzelmei biztosan eligazítanak a felnőtt élet útvesztőiben. Mindennek egyetlen feltétele van: ismer­ni, szeretni kell a gyerekeket. Ehhez pedig olyan iskola kell, amely a gyerekért van. Olyan pedagógus, aki tud. és mer szabadon gazdálkodni az idejével, a lehetőségekkel, aki észreveszi az elmaradókat, s újból és újból időt szán az alapismeretek elsajátítá­sára, aki tudja milyen gondok gyötrik nem­csak' a kollektívát, de Évát, Imrét, Annát is. Aki bátran mer az adott közösséghez leg­jobban illeszkedő pedagógiai módszerek kö­zűi választani. Aki példa tud lenni, s aki mer szigorú, következetes lenni az egyetlen fontos cél, a gyerek érdekében. S akit eb­ben a törekvésében meg is védenek. Mert vannak magányos farkasok, tiszteletre méló. nagy egyéniségek. De a kollektíva nélkül erőtlen, bár nemes a próbálkozásuk. A Ja­vaslat erről is szól. □ lecke tehát a következő: „Az iskolát — egyre fokozódóan — gyermek- és ifjúságközpontúvá kell változtatni”. Mert most nem egészen az. S a reform si­kerének ez az alfája és ómegája. A legelső lépcső. Továbbjutás csak innen lehetséges. B. Sajti Emese A Várnegyedben, Budapesten, a zene házának rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A Táncsics Mihály utca 7. számú házba, az egykori Erdődy-palota épületébe március 1-én költözik az MTA Ze­netudományi Intézete, a Zenetörténeti Múzeum és a Bartők-archívum. A főváros új, 93 személyes hangversenyteremmel is gazdagodik a zene házában (MTI-fotó: Földi Imre felvétele — KS) „Ha leérettségiztem, akkor...” Ezekben a napokban egy­re több helyen: családban, iskolában, baráti körben hangzanak el ilyen indítá­sú kijelentő-, illetve kérdő­mondatok. Több okból is. Legyen akár gimnazista vagy szakközépiskolás, má­sod-, harmad- vagy negyed­éves a fiatal, a folyamatos pályaválasztást előkészítő is­kolai tevékenység keretében ez az időszak a lehetősége­ket feltáró, gondolatrendező és mérlegelő pályaválasztási mozzanatok ideje. Második osztályban a fakultatív tárgy választás, 3. osztályban a megyénkre szóló teljes kö­rű szándékvizsgálat, 4. osz­tályban pedig a döntés el- odázhatatlansága készteti középiskolásainkat, s ezáltal környezetünket a címben jel­zett mondat továbbfolytatá­sára. ■ A középiskolások vágyál­mai különbözőek, és környe­zetük értékrendjével szoro­san összefüggők. Vannak, akik képességeiket alábe­csülve, önbizalom hiányában megelégednek a középisko­lai végzettséggel, nem mer­ve vállalni még az értelmes kockázatot sem. Előfordul az is, hogy anyagi meggondo­lásból állnak el a magasabb szakmai műveltség megszer­zésétől. Mások ..túlbiztosí­tásból" inkább csak főisko­lára jelentkeznek, holott egyetemi felvételi vizsgán is képesek lennének helytállni. De találkozunk ellentétesen vélekedőkkel is, akik szeré­nyebb képességekkel is min­den áron diplomát kívánnak szerezni, pedig egy jól vá­lasztott szakmában sokkal inkább megtalálnák a mun­ka örömét. Az elmúlt évek tapaszta­latai azt mutatják, hogy me­gyénk középiskolás fiataljai­nak csökkent az értelmiségi pályák iránti érdeklődése. Különösen vonatkozik ez az egyetemi tanulmányokat igénylő — agrár, műszaki, közgazdasági, orvosi és — bi­zonyos szakokon a középis­kolai — tanári pályákra. Pe­dig ilyen szakemberekre nagy szükség van megyénk­ben, ami egyéni boldogulá­suk garanciáját is jelenti. A főiskolai szakok vonzób­bak. Az agrárfőiskolákra je­lentkezésben például — me­gyénk jellegének megfelelő­en — országosan előkelő he­lyen állunk. Ugyanakkor a műszaki főiskolák és a ta­nárképző főiskolák reál szak­jai iránt csak mérsékelt ér­deklődés tapasztalható. Fel­sőfokon továbbtanulni kívá­nó fiataljaink többsége gim­nazista. A jelentkező szak­középiskolások közül legtöb- ,ben szakirányban kívánják tanulmányaikat folytatni, fő­ként főiskoláknál. Rendkívül fontos az egyéni képességek, érdekek és ambíciók mellett, a valós szakemberigények és a lehetőségek feltérképezése is. Ehhez segítségbe vehető a napokban megjelent „Ma­gyar felsőoktatási intézmé­nyek, 1984" című kiadvány, valamint a tömegkommuni­kációs eszközök híranyagai, melyek hazánk. megyénk terveiről és céljairól tájé­koztatva hasznos útmutatást adnak. A szakmatanulás mellett döntő érettségizők számára megyénkben 30 szakmából álló kínálat áll évről évre rendelkezésre. Emellett a szomszédos megyékben, illet­ve Budapesten induló szak­mák sorából is választhat­nak a fiatalok. Minderről részletes információk a kö­zeljövőben megjelenő, a kö­zépiskolákban megtekinthe­tő megyei kiadványban lesz­nek olvashatók. A munkát vállalni kívá­nók számára is hasznos a megyei és a helyi lehetősé­gek figyelemmel kísérése, amihez részben a Békés me­gyei Munkaerő-szolgálati Iroda, részben pedig a mun­káltatók közvetlen felkere­sése jelenthet segítséget. Hamarosan az iskolákba érkezik a Házi Jogtanácsadó különkiadása is, amely rész­letes jogi tájékoztatási ad a munkába lépő fiataloknak. Dr. Ruttner Erzsébet Könyvtári mesedélutánok Gyulán A gyulai nemzetiségi fiók- könyvtárban a múlt év ok­tóbere óta szerdánként me­sedélutánon vesznek részt az iskolások. A gyerekek más napokon is szívesen tartóz­kodnak a könyvtárban, mert délutáni elfoglaltságként ol-' vasnak, játszanak, diafilmet nézhetnek, és meselemezek között válogathatnak. Ezeken a szerdai délutánokon vi­szont szervezett programo­kon vehetnek részt; ilyen foglalkozást az elmúlt idő­szakban 11-et tartottak. Ter­mészetesen valamennyi kap­csolódott a könyvtárhoz és a könyvekhez. Játékos formá­ban sajátíthatták ej a, gye­rekek, hogyan kell megke­resni egy könyvet, hogyan kell a katalógust használni. Nagyon sok gyereket a já­tékok csábítanak ide, de idővel mind könyvvel a ke­zében távozik. Igyekszik a könyvtár olyan programo­kat szervezni, amelyek az általános iskola alsó tagoza­„Szeretni kell” — ez a cí­me Fülöp Kálmán 16 sláger­ből összeállított lemezének. Az ötvenes-hatvanas évek Közkedvelt, sokak által dú­dolt dalait a legismertebb énekesek vitték sikerre. Fenyvesi Gabi, Harangozó Teri, Mátrai Zsuzsa, Sárosi Katalin, Toldi Mária, Zalat- nay Sarolta, Záray Márta, Korda György, Máté Péter. Német Lehel, Vámosi János, a régi Metró együttes és a körünkből nemrég eltávozott Kazal László is szerepel a listán. tosai számára érdekesei és újat tudnak nyújtani. Az ed­digi foglalkozásokon megis­merkedtek azokkal a köny­vekkel, amelyek e korosz­tály érdeklődési körét elégí­tik ki. A mese- és ifjúsági könyvek mellett hallhattak a kisdiákok a kézikönyvek­ről és használatukról. Napi­rendre kerültek a nagyobb évfordulók és események, s ezek kapcsán olyan könyve­ket lapozgathattak, amelyek bővítik történelmi ismeretei­ket. A legutóbbi foglalkozáson téli élményekről beszélget­tek, versekkel, mesével és zenével illusztrálva az év­szak szépségeit. A beszélge­tés végén mindenki leraj­zolta azt, ami a legjobban megtetszett neki a télben. A gyertyával és diófapáccal készített képeket nagy kedv­vel és ügyességgel rajzolták a gyerekek; ezek a rajzok a könyvtár falára kerültek. MOZI Prof. Kuruzsló Komoly irodalmi értéknek aligha nevezhető alapanya­got választott a jó nevű len­gyel rendező, Jerzy Hoff­man 1981-ben készült film­jéhez, a Prof. Kuruzslóhoz. Ugyanis Tadeusz Dolegi- Mostowicz régi, a világiro­dalom jelentéktelen és nagy alakjainál egyaránt jól be­vált témát írt meg népsze­rű, gyorsan falható módon: egy rendkívüli tehetségű, hí­res és gazdag sebészprofesz- szor elveszíti emlékezőké­pességét, s olyan világba ke­rül bele szegényen, törvé- nyenkívüliként, ahova régi társadalmi helyzetében el sem juthatott volna. Ez a jól kiaknázható alapszituáció azonban megspékeltetett egy boldogtalan és egy boldog szerelem történetével, amely természetesen több szálon is összeka pcsolód i k. A lengyel filmtörténet szá­mon tart már egy Prof. Ku­ruzsló című filmet — egy könnyes-romantikusat — még a harmincas évekből Hoffman azonban igyekezett mértéktartóan, inkább a jel­lemek kibontására koncent­rálva megfogalmazni a fia­tal szerelmesek édes-bús tör­ténetét. S a film szerkezetén belül mindvégig képes a leg­fontosabbra. a professzorra koncentrálni: hogy vala­mennyire is hiteles, elfogad­ható legyen a történet, pon­tosan, lépésről lépésre ha­ladva vezeti végig a cselek­ményszálakat, dolgozza ki a lelki rezdüléseket is a pro­fesszor emlékezetének visz- szanyeréséig. A film igazi erénye még­sem á fegyelmezett szerkesz­tésben kereshető. Hanem á lengyel falusi élet realiszti­kus ábrázolásában, s a ki­tűnő, mindvégig magas szín­vonalú képi megfogalmazás­ban. Jerzi Goscik operatőr mesteri munkát végzett. Le­nyűgöző tájképei, lírai pre­mier plánjai képviselik az igazi romantikát a filmben. Az unalomba süllyedt kis­városi élet szinte állókép­szerű ábrázolása, s a szo­katlanként. baljós, előjelként berobbanó motorkerékpáros ellentéte az ellenpontokra építő rendező legsikeresebb elgondolásai közé tartozik. A regény szerkezetét hűséggel követő Hoffman a cselek­mény fordulópontjait mindig alaposan előkészíti, szinte mesterségesen lelassítja, de éppen ezek a percek a leg­kidolgozottabbak, leglíraiab- bak. A professzort alakító Jerzy Binczycki — e cseppet sem könnyen megformálható jel­lemet — végtelen egyszerű­en, szinte eszköztelenül, a szerepben rejlő érzelmesség- csapdákat jól kikerülve for­málta meg. Jórészt neki is köszönhető, hogy a mesében jócskán fellelhető szirupos­ság nem vált taszítóvá, ural­kodóvá a filmben. A fiatal lányt megszemélyesítő Anna Dymma hol párás, hol kaca- góvá keskenyülő szemével veszi le a lábáról nemcsak grófi hódolóját, de a néző­ket is. A mai filmművészet csú­csaira mégsem lépett fel ez­zel a munkájával Hoffman. S ennek egyetlen oka: a ki­választott mű. Mégis szín­foltnak, rövid belefeledke­zésnek, becsületes mester­munkának nem is akármi­lyen a Prof. Kuruzsló. Le­het, a szükségesnél jobban tartózkodunk a romantikus, világos és érthető filmektől. Aki azonban mégis ragasz­kodik hozzá, annak érdemes ezt a kétórás filmet meg­nézni. B. S. E. Fesztiválgyöztesek lemezen A címadó — Szeretni kell — mellett a többi dal is országos slágerként vált nép­szerűvé annak idején. Né­hány cím mutatóban: Nem várok holnapig, Rövid az élet, Ádám hol vagy?, Két falevél, Őszi szél, Örök ha­rag, Sírtál, Sose fájjon a fe­jed és a híres Kazal-szám: Na nézd a Tökfilkót, hogy milyen szerelmes ... Egyébként Fülöp Kálmán dalai nemcsak lemezre, ha­nem magnókazettára is el­készültek mindenkinek, akik szeretnek a régen hallott dalokon elandalodni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom