Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-28 / 23. szám

/ 1984. január 28., szombat Köszöntötték a gyulai hármas ikreket Meghitt hagulatú ünnepsé­get szervezett szerdán dél­után a gyulai városháza nagytermében a városi ta­nács rendezvényirodája. Ek­kor köszöntötték a gyulai hármas ikreket, és a szülő­ket, Kiss Zoltánt és felesé­gét, Az ünnepségen ott vol­tak Gyula üzemeinek, szo­cialista brigádjainak képvi­selői, továbbá a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak elnöke. Banadics Már­ton és sok-sok érdeklődő. Köszöntőt dr. Takács Lő­rinc, a városi tanács elnöke mondott, aki a város támo­gatásáról biztosította a hár­mas ikrek szülőit. Ezt köve­tően az 1. számú általános iskola ének- és zenetago­zatos növendékei adtak meg­hatóan szép zenés műsort, majd Bihariné Lupsán Má­ria, a rendezőiroda dolgozó­ja szedte csokorba a hangu­latos köszöntőt. Ezután az üzemek, szocialista brigádok képviselői halmozták aján­dékokkal az ikreket. A gyu­lai Városi Tanács és a Bé­késcsabai Kötöttárugyár, a KISZ gyulai városi bizottsá­ga, a Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyárának, a szabók szövetkezet, a házi­ipari szövetkezet, a kötőipa­ri vállalat, valamint az itt dolgozó Lendület Szocialista Brigád, a Gyomaendrődi Há­ziipari Szövetkezet ajándé­kait adták át. Az Állami Biztosító gyulai fiókja a ki­csik születésekor ajándéko­zott ezer-ezer forintot, a vá­rosi tanács egészségügyi gondozónőt — Mindzsák Er­zsébetet — biztosított a gyer­mekek ápolásához, a pelen­kák, valamint a kis ruhák mosását az 1 számú óvoda vállalta. A körzeti gyermek- orvos, dr. Lájer Márta és Tóth Erzsébet védőnő rend­szeresen látogatja a kicsiket. Ezen a köszöntőn és a szé­les körű érdeklődésen, ami a gyermekek iránt megnyil­vánul, bebizonyosodott, hogy az egész város lakossága megkülönböztetett figyelem­mel kíséri a város törté­netében az első hármas ik­rek sorsának alakulását. De nemcsak figyeli, hanem részt is vesz nevelésükben. Akupunktúrával a dohányzás ellen Kínai orvosok nagy sikerrel vezették be az akupunktúrát a dohányzás elleni harcban — je­lentette minap a. China Re­constructs című folyóirat. Mint a lap beszámolt róla, egy sang- haji kórházban- 900 erős dohá­nyost kezeltek ezzel a gyógy­móddal. A kezeltek két-három nap után már napi 2—5 ciga­rettával is megelégedtek, töb­ben pedig teljesén leszoktak a dohányzásról. A két-három hetes kezelés során a dohányos mindkét fül­kagylójába akupunktúratüket szúrnak, majd negyedóra múl­tán eltávolítják azokat. és a helyükre tapaszt ragasztanak, amely egy „vangholiuhszing” nevű, gyógynövényből készült szerrel van átitatva. Amikor a dohányos vágyat érez a ciga­rettára. meg kell nyomnia ezt a tapaszt. hogy a gyógynö­vényoldat is kifejthesse hatását. A kezelés ..titka" abban rej­lik. hogy a fülkagylók idegpá­lyáinak akupunktúrás kezelése jelentős „ízlésváltozást” okoz a pácienseknél. A tűk ugyanis a száj és a nyelv működését sza­bályozó idegekre gyakorolnak hatást. Ideális esetben a do­hányzás iránti óhaj nyomban megszűnik. Dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke köszöntötte a hár­mas ikreket Fotó: Béla Ottó Heten egy ellen? Q 11 muronyiak nevében — névtelenül Ma szünnap van a tele­pen. Talán Szabó Istvánt is otthon találom. Nyitva a nagykapu, a garázsajtó. A havas, sáros keréknyomban egyensúlyozok. A hátsó konyhából lép elém a fele­ség, miközben vizes kezét a kötényébe törli. — Nincs itthon a férjem, bement Békésre a szűcshöz. Ha akarja megvárhatja. Szomorú tekintetű asz- szony. Hévízről hozta az ura 27 évvel ezelőtt. A kályha mellett nyolcvanegynéhány esztendős anyóka üldögél szótlanul. — Agyvérzés érte a ma­mát, állandóan mellette kell lenni, ezért vettem ki egy év íizetetlen szabadságot — mondja Szabóné és leül a kredenc elé. A tiizépes tiltakozik Közben előkerül Szabó Ist­ván is, kék köpenyben.- svájcisapkában. Kerek ké­pű, ötven év körüli, barna férfi. Az istennek sem moso­lyogna. Kezébe veszi a ha­mutartót, azt szorongatja. — Hogy érzi magát? — próbálom oldani a feszültsé­get. — Rosszul. Az a legna­gyobb baj, hogy most már sokan nem bíznak bennem. Ettől teljesen kikészülök. Be­mentem Békésre a pártalap- szervezethez. Tiltakoztam a rágalmak ellen. Huszonegy esztendeig becsülettel dol­goztam a tanácsnál, munkás­őr voltam. Ma már bármit rá lehet fogni az emberre? Ezért is gorombáskodtam né­hány vevővel. Bántott, ide­gesített a gyanúsítgatás. Kép­zelheti, milyen karácsonyunk, szilveszterünk volt. — Ezek szerint alaptalanul vádolják? — Hibáztam én is. Több mint hét éve vettem át az üzletet, soha semmi baj nem volt. Tavaly ősszel kezdődött a „hadjárat”. Először nem vettem komolyan, de ami­kor már hárman is szóltak, hogy kevesebb a szén, leel­lenőriztem a mérleget. — Hogyan? — Ráálltam az itthoni für­dőszobamérlegre, amely 103 kilót mutatott, ugyanannyit, mint a telepi mázsa. Meg' nyugodtam. — Mégis elfogadta a rek­lamációkat és a pénzt is visszaadta. — Molnár Laci bácsinak hittem, pontos mérlege van. A többiek viszont öt-hat nap után szóltak, ennyi idő alatt bármi megtörténhet. Szabá­lyosan, a telepen szinte sen­ki sem vette át az árut. A lakásomra és a telepre se jöttek, hogy menjek megnéz­ni a mérlegelésüket. Nevet­séges. Ha 6 mázsa szénből kettő hiányzik, azt szabad szemmel is észre lehet venni. A pénzt pedig nem kellett visszaadni, mert utólag fi­zettek. — Miért? — Ezt a szokást még az elődömtől örököltem. Ezért kénytelen voltam engedni, ha valaki nem akarta a teljes összeget letenni az asztalra. — De ezzel vissza is lehet élni. Nem félt ettől? — Bíztam az emberekben, ennyi az egész. — Ugyanakkor a mérleg körül sem volt minden rend' ben. — A vizsgálat kiderítette, hogy lassú, azaz kevesebbet mér. Egyébként az előírások­nak megfelelően két éve hi­telesítették. Azelőtt rossz volt, ezért a kamuti téesz- ben mérettük a tüzelőt. Ek­kor havonta 3-4 ezer forintot is ráfizettem. Most megálla­pították, hogy lerakodott a sár a mérleg aljában, ezért lett „lustább". Azóta kitisz­tították. — Tehát ebből nem lehet meggazdagodni? — Meggazdagodni?! Ép- penhogy nem fizetek rá, hi­szen a vagonból mindig hi­ányzik néhány mázsa szén, a bányában sem patikamérle- gen mérik. — És a ház, a kocsi... — Hallatlan. Három gye­rekünk van, mind felnőtt már. A nagyobbik fiú a té- eszben dolgozik, a kisebbik katona, a lányunk férjnél van. A házra OTP-kölcsönt vettek fel, ott áll a sarkon, megnézheti, még a fele sincs készen. Persze, segítjük őket, de nem úgy, ahogy egyesek gondolják. .— Beszéljünk nyíltan, ön adóvégrehajtóként is dolgo­zott. Talán bosszút forralnak némelyek? — Nem az egész faluval van nekem bajom, illetve fordítva. A lakosság 95 szá~ zaléka elfogad, becsül. Az öt százalék meg haragszik rám. Mit tegyek? Kiss'né például képtelen megbocsá­tani. hogy a száj- és köröm­fájás idején elvitettem a disznóit a karanténba. Csak a kötelességem teljesítettem. Az ÁFÉSZ-elnök csodálkozik Ülünk Paczuk Józsefnek, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ elnökének a szobájában. Itt van Kiss László, a területi ügyintéző, aki a vizsgálatot vezette és Balázs Józsefné. a megyei kereskedelmi fel­ügyelőség munkatársa. Jegy­zőkönyvet lapozgatunk, alá­írásokat egyeztetünk. Balázs- né a névtelen levélírók lé­lektanát ecseteli és elmond egy történetet: — Minden évben menet­rendszerűen megérkezett a névtelen levél a felügyelő­ségre. Az állt benne, hogy a tápboltos lop, csal, elviselhe­tetlen a modora. Kiderült: az egészből semmi sem igaz. a szomszéd szerette volna megkaparintani az egyéb­ként jól jövedelmező üzle­tet. A vizsgálat óta nem jött levél. Kényszeredetten mosoly­gok és kérdem az elnököt: mi a véleménye a muronyi ügyről ? —■ Soha semmi baj nem volt Szabó Istvánnal, örül­tünk, hogy helybeli lakos el" vállalta a kis forgalmú, sza­bad k^sszás telep vezetéséi. Én csodálkoztam a legjob­ban. amikor megtudtam, hogy többen ellene fordul­tak. Kétségtelen, sok a szub­jektív elem. amit a jegyző­könyvek is tanúsítanak. Volt olyan panaszos, aki soha nem vásárolt még a telepen és olyan is akadt, aki 1979- ben járt ott utoljára. A TÜ- ZÉP-eá bűnösségét végül is senki nem tudta bizonyítani. — Ügy tudom, a szövet­kezet sem. — Sajnos a próbavásárlás elmaradt, mert év végén nem volt tüzelő a telepen. Ami egyértelműen hibaként róható fel az, hogy utólag fizettek a tüzelőért és go­romba, durva volt a vevők­kel. Ezért mindenképpen fe­lelősségre vonjuk. Hallom és értem, amit mondanak. Közben mindun­talan Szabó István jár a fe­jemben, aki évekig csendben mérte a szenet, a fát min" denki megelégedésére. Sza­bálytalanul küldte névsor szerint a tüzelőt, megelőle­gezve a pénzt, amelyet a ve­vőnek kellett volna még ott a telepen legombolnia. De ő nem akart haragot, felhábo­rodást, hiszen az elődje is így csinálta. Ezt mindenki kényelmesnek. természetes­nek tartotta, holott tudva­levő, hogy az árut a vásárló­nak az üzletben kell átven­ni, ellenőrizni és fizetni. Vagy megbízni a fuvarost, aki felel a megvett anyagért. Vödörrel, talicskával mérics­kélni, napok múlva rekla­málni jogilag is felesleges, egyszerűen árnyékbokszolás. Elképesztő, hogy évekig a szomszédos községben mér­ték a muronyiak tüzelőjét, még akor is, ha a téesz em­bere megbízhatónak bizo­nyult. Szerintem Szabó Ist­ván szakmailag sem volt fel­készítve erre a munkára. El­vállalta, mert a nehézségek ellenére jó üzletnek látszott. Tíznaponként befizette a pénzt és minden rendben volt. Az ÁFÉSZ-nek sem kellett egyéb. Vajon ki és hányszor, ellenőrizte ezt a te­lepet? A központban senki sem tudott a muronyi hely­telen gyakorlatról? És hol voltak a község vezetői? Ahogy telt az idő, valaki­nek mégis szemet szúrt a TÜZÉP-es. Ennek jól megy, biztosan csal. Rosszindulat, csapdahálókat szövő pletyka, acsarkodás, gyűlöletbe tor­kolló, régi sebeket felszag­gató személyi ellentétek? Nevekkel illusztrált névtelen levél, amelynek írását senki sem vállalja magára. Vajon miért? Megannyi kérdés, megválaszolatlanul. jelezve az emberi gyarlóságot. Savanyú képet vághatok, mert Paczuk József meg­nyugtat: — Februárban lesz Mu- ronyban a szövetkezeti kül­döttgyűlés, ahol beszámolok az eddigi munkáról. Termé­szetesen szóba kerül Szabó István esete is. Feltétlenül meg kell nyugtatni a lakos­ságot, hiszen 400 szövetke­zeti tag van a községben. Utóhang Kamuton, a Béke étterem előtt kerékpáros fiatalember áll. — Nálunk nincs tüzelőte­lep — mosolyog a bajusza alatt. — Békésről, Mezöbe- rényböl hozatjuk a szenet, a fát, ha kapunk. — Miért nem Muronyból? — Őszinte legyek? Azt be­szélik, hogy valami nem stimmel, a rendőrség visz- gálja az ügyet.. . Tényleg akad tisztáznivaló azon a küldöttgyűlésen. (Vége) Seres Sándor Nőpolitika a gyakorlatban — a három Dombegyházán Mintegy 65—70 nőt foglalkoztat a FÉKON melléküzemága a Petőfi Tsz-ljen Dombegyházán — a másik két társközséget is beleért­ve — több mint 700 asszony és lány dolgozik. Legna­gyobb létszámban a Petőfi Termelőszövetkezet foglal­koztatja őket, s a mintegy 330 nő közül jelenleg csak­nem harmincán vannak gye­sen. Mindezekről a kérdé­sekről Dús ‘Lajosné tanács­tag, a pénzügyi osztály ve­zetője számolt be a közel­múltban tartott testületi ülé­sen. Megemlítette, a nagyköz­ség párt-, állami és gazdasá­gi vezetése régóta arra tö­rekszik, hogy a munkaképes lányoknak, asszonyoknak ne kelljen ingázniuk naponta, inkább helyben biztosítsanak részükre alkalmas munkale­hetőségeket. Egyébként 1983- ban a három településről százan jártak el máshová dolgozni. Az erőfeszítéseket siker koronázta, ugyanis a téesz tavaly FÉKÓN-mellék- üzemágat hozott létre, ahol a nők szép és kulturált kö­rülmények közé kerültek. A foglalkoztatás gondja ezzel csak részben oldódott meg, mivel a gépesítés és az új technológia alkalmazása a meglevőnél magasabb szin­tű szakmai ismereteket fel­tételez. * * * A nők jelentős hányadá­nak a háztáji gazdaság, va­lamint az év egy részében a gyümölcsös teremt folyama­tos elfoglaltságot. A gazdál­kodó szervek kellő figyelmet fordítottak a szociális léte­sítmények, például ebédlők, fürdők stb. kialakítására, ez­zel is javítva a dolgozók munkahelyi körülményeit. Például az elmúlt évben ké­szült el a tízmillió forint ér­tékű 600 adagos üzemi kony­ha, valamint a vágóhíd. A téesz igyekszik elősegíteni ezzel is a szervezett ebédel­tetést, illetve a jobb húsel­látást a településeken. A szövetkezet ezenkívül bővítette a kereskedelmi há­lózatot, éspedig úgy, hogy egy-egy élelmiszerboltot, va­lamint az EVIG-nél egy bü­fét kezdett üzemeltetni. Előreléptek a férfiak és a nők keresetei között koráb­ban tapasztalt aránytalansá­gok csökkentésében, illetve megszüntetésében, és most már jobban érvényesül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve. Sőt, ahol ala­csony volt az átlagkereset, ott bérfejlesztésre is sor ke­rült, mint például a kerté­szeti ágazatban. Éz utóbbi­ban foglalkoztatottak havi átlagkeresete: 3 ezer 400-tól 3 ezer 700 forintig, míg az állattenyésztésben, továbbá a FÉKON-nál és az EVIG- nél dolgozóké hozzávetőlege­sen 2 ezer 700—3 ezer 200. illetve 3 ezer 400 forint kö­zött mozog. Legalacsonyabb viszont az adminisztrációban alkalmazottak munkabére. akik 2 ezer 300—2 ezer 700 forintot keresnek havonta. A ládagyár helyi üzemében vi­szont pár száz forinttal ki­sebb a kereset, mint a kerté­szeti ágazatban. * * * Valamennyi, ma még meg­levő nehézség ellenére a nők tevékenyen és lelkiismerete­sen vesznek részt a szocia­lista munkaversenyben. Pél­dául a brigádmozgalomban a 332 nő közül 120-an vál­laltak aktív szerepet, külö­nösen az úgynevezett kam­pánymunkákban: a hibrid­kukorica-címerezés, az al­maszüret idején és így to­vább. A tanácstagi beszámoló foglalkozott a téeszben dol­gozó nők politikai, társadal­mi és tömegszervezeti tevé­kenységével is. Egyébként nemcsak a termelőszövetke­zetben, hanem a községek többi munkahelyén is szor­galmazni kellene a párttag­gá nevelést, hiszen a kollek­tív tudatformálással egy idő­ben tovább emelkedik az alap- és .középfokú politikai felkészültség is. Többen a kihelyezett szakközépiskolá­ban, valamint marxista—le­ninista középiskolában foly­tatják tanulmányaikat. Az arányokat alapú] véve — az országos helyzethez hasonló­an — Dombegyházán is még elég kevés a nő a felsőbb vezetésben. Ez főképp az alacsony képzettséggel, a családi leterheltséggel ma­gyarázható. A középszintű vezetői munkakörökben vi­szont már elfogadhatóbb helyzet alakult ki az utóbbi években. A párt-, állami és gazda­sági szervek erőfeszítésének, a munkahelyi kollektívák és a lakosok jó hozzáállásának köszönhető az újonnan épült négy tantermes iskola átadása, valamint a bölcső­de felújítása és a két óvoda átalakítása. Ezeknek a mun­kálatoknak a befejezése egy­ben azt is jelentette, hogy elhárult a nagyobb akadály a családanyák foglalkozta­tásának útjából. Figyelemre méltó eredménynek számít: a dolgozó nők munkakezdé­séhez és -végzéséhez igazo­dik az intézmények nyitva tartása is. A Petőfi Tsz egyebek között támogatja a gyermekek étkeztetését, to­vábbá az általános iskolá­sok teljes napközis ellátását is a három községben. * * * Dús Lajosné tanácstag be­fejezésül utalt arra, már csak a szolgáltatások hely­zetén kellene javítani, külö­nösen a Patyolat, a GELKA, a cipő- és órajavító részleg vonatkozásában. Egy új szol­gáltatóház létesítésével min­den bizonnyal ezek a gon­dok is megoldódnak a három településen. Kép. szöveg: Bukovinszky István A 30 személyes felújított bölcsőde átadása megkönnyítette a kisgyermekes anyák munkába állását az elmúlt évben

Next

/
Oldalképek
Tartalom