Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-21 / 17. szám
IgHiWkfcM------------------------Gémeskút, disznóölés, nosztalgiahajó 1984. január 21., szombat n nagy felfedezések kora O Kezdhetném romantikusan. Hogy „utazni világszép vállalkozás”, hogy „a nagy felfedezések korának” kis- öccse az, amikor ismeretlen tájakat járva az ember hasonló élményeket él át, mint Kolumbusz Kristóf a Santa Marián ... De hát lehet-e úgy élni, hogy ki sem tesszük a lábunkat a városunkból-falunkból (pedig hányán élnek így, még ma is!); hogy a Balatont csak hírből ismerjük, netán a televízióból, vagy a Bujtor-filmekből; hogy nem állunk meg soha a kilenclyukú hortobágyi hídnál, ahonnan az a nagy puszta kezdődik?! Lám: mostan estem önmagam csapdájába, hiszen azt én sem láttam még, és olyat sem, hogy délibáb. Kétségtelen: ha tudatosan nézelődünk az ország térképén, füzetlapokat írhatnánk tele város- és községnevekkel, természeti látnivalókkal, ahová még nem utaztunk, ahol nem jártunk soha. Mondják, egy élet kevés ahhoz, hogy megismerjük a világot. Persze, ez a bölcsesség úgy is igaz, ha a világ helyett csak erről a kis országról van szó. De biztos, hogy így van? O Miután idáig jutottam, eldöntöttem, hogy nem folytatom romantikusan, csak éppen annyira, amennyire romantikus útra kelni, utazgatni, ismerkedni jeles, szép helyekkel. Nos, miután eldöntöttük, hogy romantikából csak ennyi kell, legyünk következetesek, és vizsgálódjunk más nézőpontból. Legyen ez a nézőpont a Békés megyei Idegenforgalmi Hivatal. Onnan, mit látni vajon? Inokai Jánosné, a hivatal vezetője hely- lyel kínál az aprócska, de kellemes irodában, miután a hivatal előterében, ahol a nagyközönséget fogadják, megnyílt előttem egy kis csapóajtó, és beléphettem a „belső birodalomba”. A folyosóról a telexszobára látni (itt szinte megállás nélkül zümmögnek a gépek), a vezető foteljéből pedig vissza, az elmúlt évekre, és előre is természetesen Ide most jól illeszkedne egy fejezet, mely az egykori idegenforgalmi irodának nevezett elődöt mutatná be. majd a változást, amikor hivatal lettek, de ezzel nem nyernénk sokat. Mármint a történettel, hasonló az sok másféléhez: kis lehetőség, nagy feladat, amihez felnőni úgyszólván kötelesség. Valahogy így kezdték annak a csabai épületnek az emeletén, ahol most modern kis irodáik a földszint egy (nagyon csekélyke) részét elfoglalják. Mondja a vezető: önmagukról azt tartják, hogy az ország házigazdái az idegenforgalmi hivatalok. Nem tetszetős szólam ez, hanem nagyon is valóság. És ha az, akkor házigazdának lenni igencsak bonyolult. habár megtisztelő feladat. „Feltárni a megye értékeit, műemlékeit, bemutatni a városokat, jelesebb településeket: ezzel kezdtük. Kiadtunk (1963 után) egy sor prospektust, várostérképet (sokszor közösen, az illetékes tanácsokkal), képeslapot, mindent, amit hasznosnak gondoltunk. Igen, ez volt a kezdet. Aztán egyre jobban bekapcsolódtunk abba, hogy szervezzük a megye idegenforgalmát, amelynek kiindulópontja az ajánlás, folytatása a miden igényt (illetve a legkülönbözőbb igényeket) kielégítő ellátás-elhelyezés, időtöltés, zárása az elismerés, a köszönet, még inkább az a kitüntető bizalom, ha valaki újra elhatározza: érdemes Békésben nyaralni, és újabb ajánlatokat kér." Van mit feljegyeznem, idestova húsz esztendő forog a szóban. A nagy fordulat pedig egészen közeli: 1982-ben alakult meg a Békés megyei idegenforgalmi bizottság, olyan társadalmi apparátussal, amelynek működésétől csak jót vár a hivatal. Olvasom az alakulás jegyzőkönyvét, ki mindenki volt ott, és mi minden került szóba a „természetvédelmi területek idegenforgalmi hasznosításától” annak megfogalmazásáig. hogy „az emberi igények egyre inkább a természetben való tartózkodásra, pihenésre orientálnak”. Ha csúnya is ezzel az „orientálnak”-kal befejezni azt a szép mondatot, a lényeg mégsem csorbul: ^ki a szabadba!” — érzi a huszadik század végének modern (?!) embere, és nyaranta vízre, napfényre, jószagú pázsitra vágyik, erdőkben szeretne barangolni, poros dűlő- utakon baktatni, és meghúzni egy gémeskutat, ha találni még valahol. Íme, erre vágyunk. Hogy ez nosztalgia? Nem fontos kitalálni, megkeresni a szól, ami „vágyaink szárnyát” mozgatja, tény, hogy valami új, valami humánusabb van alakulóban. Itt is? Pontosan. Nehéz is összegezni, annyira szerteágazó, amire vállalkozunk. Minden onnan indul ki, amit már említettem, hogy házigazdák kívánunk lenni. A házigazda pedig akkor jó, ha szívesen látja vendégeit, és szinte helyettük gondolkodik: hová érdemes elmenni? Nos, sokféle programunk van! Ha (például) egy Gyulán üdülő csoport kéri a szolgáltatásainkat, akkor azt ajánjuk. hogy hétfőn a várossal ismerkedjenek, kedden indulhatunk Szabadkígyósra, megnézhetjük a tájvédelmi területet, a Munkácsy Tsz tanyamúzeumát, és a kastélyt. Szerdán Békéscsabán át Szarvasra mehetünk, miközben felkeressük a csabai múzeumot, a tájházat, Szarvason bekopogtatunk Ruzicskay György festőművészhez, és a kondorosi csárdában vacsorázunk. Csütörtökön Mezőhegyes, lovaglás, vissza- úton Tótkomlós, Koppány-féle néprajzi gyűjtemény. Pénteken, aki akar, Aradra és Beszállás, a hajó indul!... Ilyen is régen volt a Körösön Fotó: Sarkadi Katalin Temesvárra utazhat... Más? Kérem: disznótor a gyula-szentbenedeki motelben. Kél éve, hogy a Békéscsabai Állami Gazdaság volt irodahelyiségeiben megnyílt ez a motel, a híre már messzire jutott. Tanyai üdülés? Csongrádban már csinálják, nálunk még nem. Igaz, hogy aki ilyenre vágyik, naturális viszonyokat keres, de ha ezek a körülmények túlságosan azok, akkor nem megy a dolog. Egyelőre az a véleményünk, hogy sok pénz és kis haszon a vége. Mi inkább a falusi üdülést-időtöltést javasoljuk. Eleken tíz vendéglátó ház várja tiszta szobával az utasokat, propagandában sincs hiány, jelentkező azonban még egy sem akadt. Pedig ez az, amit szerte e honban keresnek! Azt mondjuk: csak induljon be az üzlet, majd híre megy.” O A hivatal gyulai kirendeltségén is újabb terveket szőnek. Gyula — kétségtelen — idegenforgalmi nevezetesség, különösen két okból, és ezt a két okot úgy hívják: várfürdő és várszínház. Az új szezonra közös kiadványt szerkesztettek a várszínházzal, és ezt már a március végén kezdődő, nagy budapesti idegenforgalmi börzén, a tavaszi fesztiválon is bemutatják, terjesztik. Viszik a hírét annak is, hogy „újra hajózunk a Körösön”, hiszen tavaly óta nosztalgia- és diszkóhajók szelik a hullámokat, nem kis sikerrel. Az útvonal: a békési hajóállomástól Szarvasig és vissza. Végül egy igazán pompás terv: a Békéscsabai Állami Gazdaság, a gyulai vízművek és a megyei idegenforgalmi hivatal (mint a vállalkozás gesztora) kempinget épít Gyulán, 500 vendég számára! Avatás 1985-ben, de ha ..csodák történnek”, talán hamarább is. O Sűrűn nyílik az ajtó a csabai irodában, pénzváltás, fizetővendég-szolgálat, belföldi és külföldi utak. Kapcsolataik évente bővülnek, újabban már arra is vállalkoznak, hogy a Zalatour, Siótour és a veszprémi idegenforgalmi utazási ajánlataira is szerveznek. A hivatalvezető elém teszi a Kereskedelmi Értesítő (a Belkereskedelmi Minisztérium hivatalos lapja) 1983. évi december 10-i számát. Az Országos Idegenforgalmi Tanács Elnökségének ilyen és ilyen számú határozata „a tanácsi idegenforgalmi hivatalok működésének korszerűsítéséről”. Csak részletek: „A tanácsi idegenforgalmi hivatalok rendkívül sokat tettek a magyarországi idegenforgalom kedvező alakulásáért: fokozódott az egymás közötti, és az egyéb utazási szervezetekkel való kapcsolatuk, javult a propagandamunkájuk, és egyre inkább betöltik a megyei idegenforgalom házigazdájának szerepét”. Ez elismerés! De: „A területfeltárásra, az általános invitatív propagandára, olcsóbb szálláshelyek fenntartására és üzemben tartására, ifjúsági árengedményrendszerek bővítésére stb.-re irányuló úgynevezett hivatali tevékenység mellett fejlődjék az ezek gazdasági alapjait megteremtő üzleti tevékenység, bővüljön ennek köre, és növekedjék gazdasági hatékonysága . . Világos beszéd: pénzt kell keresni ahhoz, hogy a hivatalok megálljának a lábukon, egyedül. „Mi már két éve nem kapunk állami támogatást, nem új, ami most már feladat.” Hogy az idegenforgalom, az utaztatás, a szabad idő hasznos eltöltése is üzlet? Mikor nem volt az? Miért ne lenne az? Attól még semmi sem csorbul, ami szép egy városban, falun, egy pusztán, folyóparton. De hát arra a körösi hajóra sem találták még ki az ingyenbelépőt. . . Ha azonban jól érzem magam, ha kellemes napokat tölthe- tek valahol, ebben a szép, és látnivalókban gazdag országban, nem megéri? Sass Ervin Magyar telek Történelmi feljegyzések enyhe és zord napokról A téli sportok legelszántabb rajongóin kívül tél derekán már mindenki tavaszt várva nézi a naptárt, menynyi idő van még hátra a rügyfakadásig. Természetesen, mint minden évszaknak, a télnek is megvannak a jellegzetességei, bár hazánkban — mivel földrajzilag átmeneti terület — nagy eltérések alakulhatnak ki az átlagokhoz képest. A tudomány meteorológiai és csillagászati telet különböztet meg, ezek időben nem esnek egybe. A meteorológiai tél december 1-től február végéig tart, tehát éppen három hónapig. A sok évi átlag szerint a napi középhőmérséklet december 1-én süllyed 3 fok alá, és február végén-emelkedik e fölé. A csillagászati tél a téli napfordulóval, december 21-ével kezdődik (nálunk ekkor a legrövidebb a nappal, és leghosszabb az éjszaka), s március 21-ig, a tavaszi napéjegyenlőségig tart. Ez az időszak szintén 90 nap. Persze az időjárás sokszor megtréfálja ezeket a kezdő- és végnapokat, a gyakorlati életben nincs is jelentőségük. Jobban közelít a valósághoz, ha a tél derekához képest egy elő- és egy utószakaszt különböztetünk meg. Réthy Antal professzor felosztása szerint az előtél átlagos napi középhőmérséklete 0 és 4 fok között van. Általában november 16-tól december 21-ig tart, éppen a csillagászati tél kezdetéig: ez 36 nap. Télen a napi középhőmérséklet 0 fok alá süllyed, ez átlagosan december 22-től február 16-ig tart, ez 57 napos időszak. Télutóról beszélünk, amikor a napi középhőmérséklet ismét 0 és 4 fok között mozog, ez általában február 17- én köszönt be, és március 6-ig tart, tehát 18 napig. E felosztás szerint tehát a tél nálunk 111 napos. (Ugyanezen felosztás alapján a tél Bécsben 124 nap, három nappal előbb kezdődik és 10 nappal tovább tart, mint nálunk.) Az évszakok közül a tél vésődik legjobban be az emberek emlékezetébe, főként, ha hosszúra nyúlik. Tény, hogy a kemény tél nagyon megterhelheti mind az egyént, mind a társadalmat, ezért a többség a sok évi átlagnak megfelelő, normális telet várja. De milyen is nálunk a normális, a zord és az enyhe tél? Normális a tél, ha a középhőmérséklet (a három téli hónap középhőmérsékletének az összege osztva hárommal) nulla fok körül, tehát —1 és +1 fok között van. Ha —2,5. foknál alacsonyabb a téli középhőmérséklet, akkor zord a tél, ha +2,5 foknál magasabb, akkor enyhének számít. Történelmünkben visszapillantva az írásos feljegyzések óta nagyon zord tél volt 1783—84, 1788—89, 1794 —95, 1798—99, 1812—13, 1829—30, 1840—41, 1857—58, 1879—80, 1887—88, 1890—91, 1892—93, 1928—29, 1939—40, 1941—42, 1946—47, 1953—54, 1962—63 és 1963—64 években. A hidegrekordot az 1829—30-as tél tartja —5 Cel- sius-fok középhőmérséklettel. A sokak számára még emlékezetes 1928—29-es tél —3,6 fokos volt. Régebbi történelmünkben is sok téli furcsaságot jegyeztek fel. 1327-ben például már januárban virágba borultak a fák, és olyan enyhe volt az idő, hogy pünkösd napján arattak, Jakab napkor (július 25.) pedig szüreteltek. 1572 februárjában már minden kizöldült, nyíltak a virágok, költöttek a madarak, és márciusban a szabadban lehetett fürdeni. Ezeken a teleken a középhőmérséklet valószínűleg elérte a +5 fokot. Van példánk a másik végletre is. 1234-ben például olyan hideg volt, hogy a pincékben a bor megfagyott, és fontonként, súlyra árulták. 1443—44 telén Hunyadi és a törökök kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni a nagy hideg miatt. 1458. január 24- én a Duna jegén választották Mátyást királlyá. 1708—09- ben oly kegyetlen tél tombolt, hogy kifagytak a fák, úton-útfélen megfagyott embereket lehetett látni, a farkasok csordákban támadtak a falvakra. E telek középhőmérséklete feltehetően —5 fok alatt volt. Ezek persze évszázados ritkaságok, de bármikor — persze napjainkban is — megismétlődhetnek. Igaz, hogy az ilyen téli időjárás elemi csapásnak számít. A felszabadulás óta eltelt csaknem 40 évben egy-egy kivétellel sorozatosan enyhe teleket éltünk át. Mindössze négy telet mondhatunk hidegnek és havasnak, mégpedig az említett 1946—47, 1953 —54, 1962—63 és 1963—64ben. Azóta enyhe vagy normál telek követik egymást, vagyis „igazi” télben nemigen volt részünk, el is szoktunk tőlük. Különben is a legutóbbi évtizedekben a tél furcsa játékot űzött velünk: többnyire későn kezdődött, a decemberek túlságosan enyhéié voltak, a súlypont áttevődött februárra, sőt a tavasz kárára kitolódott márciusra, s olykor még áprilisba is benyúlt. Néhány évtized azonban semmit sem jelent az évszázados folyamatban. Egykét évtized még nem jelent éghajlatváltozást, legfeljebb csak éghajlat-ingadozást. Hasonló a helyzet, mint a száraz és nedves esztendők változása esetében. Mindenesetre tény, hogy a tudó- _ mány ma még nem képes választ adni arra a kérdésre, hogy mikor vált át egyik periódus a másikra. És arra sem képes választ adni, hogy hogyan fejeződik be 1983— 84 tele. Ez is hozott már eddig is furcsaságokat. November végén, december elején nálunk szokatlanul hideg volt, december vége, január eleje pedig nagyon enyhe. És akár hidegebb, akár enyhébb volt az idő, csapadék sem eső, sem hó formájában nem jött annyi, amennyi kellene. M. I.
