Békés Megyei Népújság, 1984. január (39. évfolyam, 1-24. szám)
1984-01-04 / 2. szám
1984. január 4., szerda iehiUmm Műszaki—munkavédelmi felügyelet a tsz-ekben A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a balesetek száma évről évre keveset változik, kialakult egy bizonyos szint, amelyről nehezebb „visszalépni”, nehezebb javulást elérni. Az elmúlt évben — 1982-höz képest — a tsz-ekben nagyjából változatlan számú baleset történt, Az adatok javulást jeleznek a kiesett munkanapok tekintetében, ám romlott a helyzet a csonkulásos, illetve halálos balesetek terén. Már tavaly több intézkedést tettek a műszaki-munkavédelmi munka tökéletesítésére, s ezeket egészítette ki a MÉM most megjelent tájékoztatója, amely a tsz-ek műszakimunkavédelmi felügyeletének működési rendjét szabályozta. A műszaki-munkavédelmi felügyelők eddig is sok esetben hatékonyan tevékenykedtek, munkájuk szempontjai és eljárási 'módszereik azonban nem voltak egységesek. Az új intézkedés egyebek között az eljárási kérdéseket tisztázza, továbbá intézkedett arról, hogy a megyei tanácsok illetékes osztályai ügyrendjüket a műszaki-munkavédelmi feladatokkal egészítsék ki. A tájékoztató, amelyet a Minisztertanács tanácsi hivatalával és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben adtak ki, meghatározza a felügyelők teendőit. Ennek értelmében ellenőrizniük és értékelniük kell a munkavédelemre vonatkozó jogszabályok, szabványok, óvó rendszabályok és egyéb kötelező előírások megtartását, továbbá a középtávú és éves szociális terv munkavédelmi részének szakmai tartalmát és annak végrehajtását. Hatáskörükbe tartozik egyebek között az azonnali bejelentésre kötelezett üzemi balesetek személyes kivizsgálása, továbbá a halálos illetve a tömeges foglalkozási megbetegedések kivizsgálása. Szükség szerint intézkednek, vagy intézkedéseket kezdeményeznek a hasonló esetek megelőzésére. Megtilthatják a munkavédelmi előírások megszegésével foglalkoztatott dolgozók további munkában tartását és a közvetlenül fenyegető veszély esetén felfüggeszthetik a munkát, a tevékenységet. A tájékoztató szerint a MÉM illetékes főosztálya a megyei szakigazgatási szervek munkavédelmi tevékenységét szakmailag irányítja, ellenőrzi, és az ezzel kapcsolatos munkát, tevékenységet összehangolja. A MÉM szakemberei feldolgozzák egyebek között a megyei munka- védelmi jelentéseket, és szükség szerint beszámolnak az országos munkavédelmi bizottságnak a mezőgazdasági ágazat munkavédelmi tevékenységéről, helyzetéről. Újfajta, olcsó gabonatároló A dunaújvárosi tervező- iroda és a Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára közös újdonsággal jelentkezik 1984-ben: újfajta, olcsó gabonatárolóval. A gyár 1981. óta készíti svéd licenc alapján a BVM-TIP szerkezeteket, amelyek sokféleképpen használhatók, gyorsan és olcsón íehet építkezni velük. A tárolóépület egy szolgálati találmányon alapuló, a BVM-ben sorozatban gyártott födémpanelt egyszerre használja fel tartó-, térelhatároló és vízelvezető szerkezetként. Az egyszerű és szinte minden talajon megépíthető alappal együtt ez olcsóvá teszi az építkezést: egy tonna gabona tárolási költsége épülettípustól függően 1200—1400 forint. A hasonló kategóriájú legolcsóbb gabonatárolókban is 1600 forintba kerül egy tonna szem raktározása. A 22—100 méter hosszú, 2000—12 000 tonna gabona tárolására alkalmas épületek az egyszerű elemekből négyöt hónap alatt felépíthetők. Megfelelő kiegészítésekkel használhatók akár gépszínként, üzemcsarnokként, vagy állattartó épületként is. Az új tároló iránt máris nagy az érdeklődés, olyannyira, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárult:' azok a gazdaságok, amelyek már korábban pályáztak gabonatárolók építésére, BMV-TIP tárolókra változtathatják át megrendelései két. Jó munkával — többletnyereség Mint megannyi üzemben, így a Mezőberényi Textilipari Szövetkezetben is év eleji a hangulat. A gyártásban érintettek a karácsony és az újév közötti munkanapokat az esztendő során ledolgozták, így a két ünnep között az üzemrészek felújítása, takarítása, a gépek karbantartása folyt. A kiszállítandó termékek utolsó szériája a karácsony előtti héten elhagyta a telepet. Nem tartoznak a nagy szövetkezetek sorába a herényi textilesek. Termelésüket a konfekció- és a szövőüzem adja, az előbbinek zömét tőkés exportra szállítják, kisebb szériában gyártanak a hazai piacokra divatcikkeket és védőruhákat. A szövőrészleg kizárólag a hazai kereskedelemnek szállítja a termékeket. A szövetkezet tavalyi árbevétele 28,6 millió forint, a nyereség-előirányzatuk pedig 5,7 millió forint. — Az elmúlt esztendő végén, amikor is a szigorúbb új szabályzók napvilágot láttak, kicsit felszisszentünk. Lehetőségeinket áttekintettük, erőinket felmérve az előző évinél mégis többnye- " reséget terveztünk, több tőkés bérmunkát vállaltunk — kezdi Németh Gyuláné elnök. — Két éve csak két nyugati partnerrel álltunk kapcsolatban, az idén négynek dolgoztunk, jövőre pedig öt tőkés partnerünk lesz. Több lábon akarunk állni a piacon — hallom. Hogy mire is gondol az elnökasszony? Egyszerűen szólva: tőkés ország ide, valutás export oda, tavaly az év közben azért voltak velük gondjaik: a csodásnak hitt programozás ellenére nem érkezett időben az anyag, ugyanakkor a partnereknek átmeneti eladási nehézségeik támadtak. így aztán a feleslegessé vált gyártó kapacitáshoz úgymond napokon belül kellett biztos és jövedelmező piacot találni. Rugalmasan alkalmazkodtak a piachoz. S nem dicsekvésként mondták azt sem, hogy a szövetkezet neve jól cseng a HUNGARO- COOP-nál, termékeik minőségével, a határidő tartásával soha nem volt gond. Ezért is jött létre egy újabb üzletük a svájci BRUNEX céggel. S ami a nyugati partnerekre egy kicsit jellemző, az a svájci cégre elmondható: december 19-én megérkezett a kamion az alapanyaggal, azonnal hozzáláttak annak konfekcionálásához, három nap múlva pedig már a cég képviselői a helyszínen ellenőrizhették a gyártást. A látottakkal, az eddigi késztermékek minőségével elégedettek, s február közepén várják a csaknem 12 ezer, különféle típusú shortot. * * * Nem várt, de biztosnak látszó üzlettel búcsúzott tehát a herényi textilesektől az óév. — A piac nem vár, az áru mindenkinek gyorsan kell — summázza az elnökasszony. Közben az elmúlt év végén ismertté vált szabályozók hatásáról beszélgettünk. Hogyan is érintették azok a szövetkezetét? — Soha nem .voltunk pazarlóak, szerényen és takarékosan gazdálkodtunk. Nemcsak az új szabályozók miatt, de azt megelőzően is mindig spóroltunk. A tartalékokat, a lehetőségeket igyekeztünk kihasználni, az elmúlt évben még fokozottabban odafigyeltünk mindenre. Tervünkhöz képest a termelésben mégis lemaradásunk van. A szövetkezet 220 dolgozójának 92—93 százaléka nő, a 30 éven aluliak száma megközelíti a kilencvenet, közülük huszonheten vannak gyesen. A szövőgépek egyrésze létszám hiányában kihasználatlanul áll. Mindez elmondható a konfekcióüzemre is. E gondok ellenére a tervezett nyereséget mégis elérték. * * * — Az idei elképzelések? — Ismét újabb szabályozók lépnek életbe, egy részük már ismert. Újra nehéz év előtt állunk. Az utóbbi három-négy esztendőben nyereségszintünk meghaladta a 20 százalékot, ez alá 1984- ben sem adjuk. Nagyobb terhet ró ránk a tíz százalékkal növekedő SZTK-járulék, ami több mint félmillió forintot jelent. Változnak az amortizációs normák is. Többlet-bérfejlesztési befizetési kötelezettségünk is van. Tavaly 35,1 százalékos volt a jövedelmezési mutatónk, ez 3,6 százalékos bérfejlesztést tett lehetővé. Nálunk is mint a textil- és ruházati iparban másutt, alacsonyabb — 33 ezer 987 forint — az átlagbér. Ha lépést akarunk tartani, többet kell fordítanunk a bérfejlesztésre. Ennek következményei vannak, s ezt is ki kell gazdálkodnunk. Igaz az export növelésére kapunk bérpreferenciát, de ez elenyésző összeg. Ezeknek a többleteknek a következményei a részesedési alapunkat terhelik. Ami a termelést illeti: kapacitásunkat a tőkés exportok lekötötték, most akár újabb ötven varrónőt tudnánk foglalkoztatni. A nyereségünket is szeretnénk növelni. Idei kilátásaink a szigorítások ellenére is reményteljesek. A végelszámolás adja majd meg a választ arra egy esztendő múlva, hogyan is dolgoztunk 1984-ben — mondotta búcsúzóul a Mezőberényi Textilipari Szövetkezet elnöke. Exportra készülnek a nadrágok Fotó: Fazekas László Szekeres András II bőség zavara és a jövő Üj helyzetbe került a magyar mezőgazdaság. A legutóbbi két esztendő kivételével ugyanis soha nem tapasztalták a termelők, hogy több a termék, mint a vevő. Tavaly aztán végképp rá kellett döbbenniük, hogy eladhatatlan a bor egy része, s ez a sors várt a baromfira és az almára is. Korábban a termelők egyfajta kényelmes, kedvezményezett helyzetet élveztek. Jószerint a minőséggel sem kellett törődniük, úgy elkapkodták a termést. Évtizedekig a hazai piac felvevőképessége is korlátlan volt, jó néhány termékből nem is győztük kielégíteni az igényeket. így aztán a termelő tette a dolgát, szántott, vetett, etette az állatokat, megtermelte a kenyérgabonát, az almát, a szőlőt , a vágóállatot, s biztosan tudta, valamennyi gazdára talál a piacon. Exportorientáció — árnyoldalakkal A helyzet először akkor változott meg gyökeresen, amikor a magyar mezőgazdaság már nemcsak a hazai piacra termelt. Alkalmazkodni kellett a külhoni vevők igényeihez, s ez már másfajta termelői magatartást követelt. Ma már minden harmadik hektáron exportra termelünk, s ezzel a világpiaccal szembeni kiszolgáltatottságunk is növekedett. Számos példa igazolta ezt az elmúlt hónapokban is. Az almáskertekben több mint 1,1 millió tonna alma termett, s ennek csak a felét lehetett exportálni. A hazai fogyasztók pedig mindössze 110—130 ezer tonnát vásá-. rolnak meg évente a központi készletekből, hiszen sokan saját kertjeikben megtermelik, amire szükségük van. így aztán a nagyobb almatermelő vidékeken kínlódnak a terméssel, számolgatják veszteségeiket a gazdaságok. Sajnos, hasonlóképpen cselekednek a bortermelők is. 1982-ben mintegy 30—40 százalékkal több szőlő termett a szokásosnál, s ráadásul 1983-ban eldugultak az értékesítés csatornái is. Szeptemberben a balatoni borvidéken kilenc forintot ígértek a nyugati vevők egy liter borért. Csak összehasonlításképpen: egy kilogramm szőlő termelése is megközelítően ennyibe kerül. S ezt még tetézi a feldolgozás, a tárolás, a borkezelés költsége, s munkája után tisztes nyereséget vár a szőlőtermelő és a bort értékesítő gazdaság is. A termelők tehát keseregnek. A mostani helyzet kétszeresen is sújtja őket. Egész esztendőn át izzadnak, fáradoznak a termeléssel, és év végén nem látják munkájuk eredményét. Mert az ma már senkit nem vigasztal, hogy a fán piroslik az alma, ínycsiklandozóan csüng a szőlő a vesszőkön, vidáman csipognak a csirkék az istállókban. Munkájuk után hasznot várnak a termelők, amit csak akkor könyvelhetnek el, ha vevőre is talál az áru. Kivágni és bezárni? Mégpedig jó áron. S az imént emlegetett ágazatokban ezt egyre nehezebb elérni. Példaként csak az almatermelés jövedelmezőségének változását vizsgáljuk meg. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja kimutatta, hogy 1979-ben egy tonna almát átlagosan 4413 forintért állítottak elő, és 4953 forintért értékesítettek a gazdaságok. Tavaly — miután a gépek, növényvédő szerek ára nőtt — az önköltség tonnánként 5007 forintra emelkedett, a felvásárlási átlagár pedig 4780 forintra csökkent. A szerény nyereség tehát veszteségbe csapott át. S azt sem lehet állítani, hogy rosszabbul dolgoztak a termelők. Négy esztendő alatt ugyanis a hektáronkénti termésátlag 3,3 tonnával emelkedett, s tavaly már meghaladta a 19 tonnát a vizsgált üzemekben. A jövedelmezőség romlása tehát összefüggésben van az értékesítési nehézségekkel, másképpen fogalmazva a bőséggel. Bárki mondhatja erre: ezen roppant könnyű segíteni. Ha több a termék, mint a vevő, csökkenteni kell a termelést. Ez a folyamat voltaképpen el is indult. Szabolcsban például. 2700 hektár almáskertet számoltak fel az idén, az ország némely szőlőtermelő vidékén leálltak a telepítésekkel a gazdaságok. Jártam olyan termelőszövetkezetben, ahol már fontolgatják a baromfiistállók bezárását. Eddig is csak azért nem tették meg, mert a szárnyasokat gondozó asszonyoknak nem találtak más munkát. Ha az említett módszereket kiterjedten alkalmaznák, megszűnnének az értékesítési gondok, elmúlna a bőség zavara. Szerencsére nem terjed gyorsan ez a módszer. Szerencsére, mert félő, hogy hamarosan a hiány zavara állna elő. A termelés fékezése ugyanis odáig vezethet, hogy egy idő múltán már itthon sem lenne elegendő alma, bor, baromfihús. Megváltozhat a piac Ezért e termékek sorsa rendkívül megfontolt, összehangolt döntéseket kíván. Nem lehet megoldás az almafák kivágása, a szőlőtelepítések fékezése, a baromfiistállók bezárása. Közben ugyanis a piac is megváltozhat, kereshetik ezeket a termékeket, s akkor meg nem lesz mit eladni. Mert az új ültetésű szőlő, almafa csak esztendők múltán fordul termőre. így aki most dönt a sorsukról, annak a jövőről is kell gondolkodnia. Persze ezt az előrelátást leginkább országos áttekintés és a világpiaci ismeretek birtokában lehet megtenni. Kizárólag az üzemi vezetőktől kevésbé várható, hogy a lehető legokosabban döntsenek, őket arra is lehet ösztönözni, hogy kivágják a fákat, de ésszerűen arra is serkenthetők, hogy kitartsanak a termelés mellett. Az viszont bizonyos: a feszültségek levezetésében, az okos egyeztetésben az érdekeltek egyöntetű magatartása, közös felelősségvállalása lehet csak eredményes. Farkas József Polisztirol szigetelőlap Megkezdték az épületek szigetelésére alkalmas polisztirol lapok gyártását a mosonmagyaróvári műanyagfeldolgozó és kefegyártó vál- latalnál. Az új termék előállításához részben rendelkezésükre álltak a gyártóberendezések, mindössze egy előhabosítóra volt szükségük. Az osztrák gyártmányú gép az elmúlt év végén megérkezett, s már munkába is állították. A berendezés a lisztszerű polisztirol szemcséket borsónagyságúra duzzasztja, terjedelmüket megsokszorozza. Az így kialakult hihetetlenül könnyű anyagot tömbbe öntik, majd négy centiméter vastagságú lapokra vágják. Egy-egy lap szigetelő képessége negyven centiméteres vastagságú téglafaléval egyezik meg. Az épületek külső és belső falának szigetelésére egyaránt felhasználható. A vállalat évente 10 ezer köbméter szigetelő anyag gyártására teremtette meg a feltételeket. Nagyobb hányadát az építőipar kapja. Amennyiben a szigetelőlapokat az épületek belső falára ragasztják — ahol nincsenek kitéve az időjárás viszontagságainak — ott élettartamuk emberöltőnyi.
