Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
1983, december 10., szombat o Termelés, értékesítés, gazdálkodás az állami gazdaságokban (Folytatás az 1. oldalról) nem nőtt tovább, a termelés növelését a termelékenység javulása hozta. Megkezdődött a húsmarhatartásnak a korábbinál átfogóbb fejlesztése is. Lényeges a haltermelés; több mint 12 ezer tonna halat adtak az üzemek, ennek külföldi értékesítése részben akadozott, s ez némileg visszavetette a munkát. A baromfitenyésztők — összhangban a piaci lehetőségekkel — kevesebbet .adtak, mint amennyire Valójában képesek lennének. Veszteséges volt viszont a juhágazat,, erre 50 millió forintot fizettek rá a gazdaságok, ami arra figyelmeztet: a jövőben az eddiginél is olcsóbb megoldásokat kell alkalmazni. A növénytermelők az aszály miatt szinte a tenyésztési időszak minden szakaszában gondban voltak. A szárazság miatt a vártnál kevesebb kukorica termett, és a cukorrépa fejlődését is visszavetette a nedvesség hiánya. Mindez az eredményekben is lemérhető, ám az is bizonyos: a korszerű technika, a minden eddiginél magasabb fajtaválaszték nagymértékben segítette a kiesések mérséklését. Az fdei tapasztalatok szerint szükség van az értékesítési tevékenység javítására. A megtermelt áru eladását az elfogadhatónál nagyobb arányban befolyásolták a gazdaságainktól nem függő, külső körülmények. Minden eddiginél több friss fogyasztású árut adtunk a piacra, ennek fogadása azonban nem volt zavartalan. Ezért arra kényszerülünk, hogy a termelői értékesítést magasabb szintre hozzuk fel. akár önállóan, akár más vállalatokkal együttműködve. Termelőkapacitásaink kihasználását veszélyezteti ugyanis az értékesítés beszűkülése. Ez részben vonatkozik az exportra szánt árura- is. Tapasztalataink szerint gazdaAz év második felében széles körű felmérést folytattak megyénkben arról, milyen szinten van a mezőgazdasági nagyüzemekben az üzem- és munkaszervezés, az ügyvitel- szervezés és a számítástechnika alkalmazása. A vizsgálatot Luptovics Ilona, a megyei tsz-szövetség munkatársa irányította, ő vonta meg a következtetéseket és vázolta fel a közeljövő teendőit. Elemzésünk során a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szólunk. Á jelzett szakterület dolgozói unos-untalan ismétlik, hogy az üzem-, a munka- és ügyvitelszervezés lemaradt a mezőgazdaság termelési szintjéhez képest. Mégis le kell írnunk, hiszen igaz és már .csak azért is figyelni kell erre a tényre, mert sok helyen a termelés, a továbbfejlődés gátja a gyenge információs ' rendszer, a pontatlan üzemvitel. A nyolcvanegy tsz-ben a munkaszervezés és ügyvitelgépesítés mostani helyzete átlagosnak mondható. Nem azért torpant meg a fejlődése, mert nem látják a hasznát, hanem mert szűkültek a fejlesztési források, 1980-tól pedig megszűnt az ügyvitel-gépesítésre igényelhető 40 százalékos állami támogatás. Mindez, á szinten- tartásra ösztönzi az üzemeket, holott éppen napjainkban jelentek meg olyan korszerű gépek, amelyek feltétlenül szükségessé tennék a már meglevő géppark felújítását. ságaink még mindig túlságosan „távol vannak” a külpiactól, nem érzik eléggé közvetlenül a szállítási követelményeket, a minőségi és mennyiségi elvárásokat stb. Időközben ugyan alakult néhány kereskedelmi iroda, ezek a külkereskedelmi vállalatokon belül igyekeztek nagyobb érdekeltséget biztosítani a gazdálkodóknak, ám véleményünk szerint a helyzet nem sokat változott. Az irodák egy részének működését formálisnak tartjuk, ami gyakran csak arra jó, hogy elfedje a gondokat. Ezért az állami gazdaságok számára kedvezőbbnek tartjuk a párhuzamos exportjogot és minden olyan társulási formát, amelyik a gazdaságokat jobban érdekeltté teszi az exportáru-termelésben. Az alaptevékenység az állami nagyüzemekben mindig is erőteljesen meghatározó volt, a továbbiakban is az marad. Ám a kiegészítő tevékenység az eddiginél fokozatosan nagyobb lehetőségeket kap. A termelés ösz- szes értékének máris egy- harmadát adja. Ezen belül 50 százalékos arányt képvisel az élelmiszer-feldolgozás, amely mintegy meghosszabbítja a növénytermesztés és az állattenyésztés termelési folyamatát. Az idén a korábbinál gyorsabb ütemben rendezkedtek be az üzemek a kiegészítő munkákra, s ez is segítette a másutt kieső bevételeik pótlását. Szélesedik az állami gazdaságoknak a kistermelést integráló tevékenysége. A velük kapcsolatban levő kistermelők az idén mintegy 2,6 milliárd forint értékű árut adtak. Mindenekelőtt ott érvényesülnek, ahol a kézi munka még mindig meghatározó a termelésben, illetve ahoi ki lehet használni a gyors termelési szerkezetváltás előnyeit. Űj vonás, hogy számos létesítményünket szerződéssel bérbe adtuk az arra vállalkozóknak. A nagyobb érdekeltség magával hozhatja a szakmai A mezőgazdasági üzemekben megnőtt az úgynevezett öszpontosított információs rendszerek kialakításának igénye. Fel is vették olyan vállalatokkal a kapcsolatot, amelyek ezek kialakítására vállalkoznak. Szinte mindegyik tsz tagja valamelyik szervező vállalatnak; akad, amely több szolgáltatásait is igénybe veszi. Ezzel szükségszerűen együtt jár, hogy változó módszerrel működő információs rendszert alakítanak ki, ez pedig megnehezíti . az egymáshoz, illetve a közös vállalatokhoz való kapcsolatukat. Eddig nyolc tsz lépett be a Mikroszámítógépes Gazdasági Társulásba, amely a Székesfehérvári Tsz-szövetség égisze alatt működik. A számítástechnikára valóban szükség van a mezőgazdasági szövetkezeteknél, hiszen nem csak alaptevékenységük irányítását kell átlátniufcAz egyre szaporodó alaptevékenységen kívüli munkák még pontosabb helyzetfelmérést, naprakész számvitelt követelnek meg a termelő- szövetkezetek ügyviteli dolgozóitól. És a szerteágazó tevékenységek átlátása számítógép nélkül egyre reménytelenebbnek tűnik. Tegyük hozzá: szinte mindegyik tsz tagja valamelyik termelési rendszernek, gazdasági társaságnak, és adatokat kérnek a felettes szervek is. Korszerűsíteni kell tehát a szövetkezetek számivtelét, ügyvitelét, munkaszervezését. De hogyan? Fontosak a gémunka javulását. Hu a munka végeredménye kevésbé .szakad el a teljesítményt végül is meghatározó közbülső munkafolyamatoktól, akkor jobban boldogulhatunk, s ez a mezőgazdaságban nem mellékes szempont, hiszen a vetéstől a betakarításig sok idő telik el. Az eredményekben való nagyobb érdekeltséget a gazdaságokon belül is biztosítani akarjuk. Gyorsan terjed az önelszámoló egységek’ rendszere, ezekben a termelés minden szintjén adott az anyagi érdekeltség, és a lehetőség is arra, hogy a kollektíva önállóan döntsön az újabb előrelépésről, a munka javításáról. Az önelszámoló rendszer eddig inkább csak számviteli kategória volt, s most, a nehezebb gazdálkodási rendszerben vált igazából az érdekeltség tényezőjévé. Ezt a folyamatot a jövőben erősíteni akarjuk. 1983-ban az állami nagyüzemek nyeresége várhatóan nem éri el a tavalyit. A korábbinál szigorúbb szabályozórendszer hatása is közrejátszik ebben. Ám mindenképpen figyelemre méltónak tartjuk, hogy — beleértve az aszály okozta nehézségeket is — az elmúlt évi kettőnél nem sokkal többre, várhatóan 6—8-ra tehető a veszteséges gazdaságok száma. S emellett nem egy helyen fellendülés következett be. Igen gyakran a jó képességű, újonnan kinevezett vezetők hoztak fel üzemeket, viszonylag rövid idő alatt. Az elmúlt időszakban 10 gazdaságban pályázati úton töltötték be az igazgatói posztokat. Nem egyszer „kívülről érkezők”, termelőszövetkezeti szakemberek, vagy a korábban irányító szerveknél dolgozók kapták meg az igazgatói kinevezést. Az állami nagyüzemek belső utánpótlásával együtt velük még ütőképesebb lett a gazdaságok vezetése, s ez az eredményekben is lemérhető — mondotta befejezésül a vezérigazgató. pék, az nem vitás. De ember nélkül a legjobb gép sem ér semmit. Nos, ezen a téren is van mit javítani. A megyei tsz-szövetség égisze alatt működő szövetkezetekben, közös vállalatokban és szakcsoportokban (109 gazdasági egységben) mindössze négy (!) önálló munkakörű szervező-programozó matematikus dolgozik. A többiek- a munka- és üzemszervezést főként más munkakörhöz kapcsolva látják el — munkaidejük 20—30 százalékában. Talán ebből is érthető, hogy nem százszázalékos erő- bedobással. Az említett felmérés egyik végkövetkeztetése éppen ezzel kapcsolatos. Hogy növelni kell a képzett szakemberek számát, illetve tanfolyamokat, beiskolázási lehetőséget kell teremteni az érdeklődőknek. Jelenleg ez a legtöbb, ami a mezőgazdasági egységek tehetnek. Hiszen a már említett gazdasági nehézségek egyelőre akadályozzák a gépek, korszerű berendezések beszerzését. Ismert az is, hogy a legfejlettebb technikának számító gépek a korábbinál lényegesen fegyelmezettebb, jobb könyvelést, ügyvitel- szervezést igényelnek. Ez pedig többnyire a szellemi ráfordításon múlik. A kérdésre, hogy „hogyan tovább, szervezés?”, egyértelmű a válasz: felkészült dolgozóikkal rendbehozatni a ma még gyenge pontokat, s így készülni a számítógép fogadására. Mert a gazdasági nehézségek sem tartanak örökké, legyünk optimisták! M. Sz. Zs. Kevés a főállású dolgozó Amilyen a munka, olyan a fizetség? Nehezebben élünk, ezt nem tagadhatja senki. Elég bemenni a boltba, s megnézni az árakat, ennél meg-- győzőbb érvre nincs szükség. Kétféleképpen reagálhatunk: passzívan, úgy. hogy élfogadva a tényeket, csökkentjük életszínvonalunkat,. vagy pedig aktívan, megtartva, esetleg növelve az elért szintet, többletteljesítménnyel, plusz jövedelmekkel teremtve meg ennek anyagi fedezetét. Szaporodnak a gmk-k, egyre többen néznek különmunka után, az emberek többsége azonban a munkahelyén, főmunkaidőben szeretne többet keresni. Milyen lehetőség van erre egy, az átlagosnál jobb feltételek között .gazdálkodó üzemben, amilyen például a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezete? A múltra, az eltelt néhány esztendő bérfejlesztéseire pillant vissza a szövetkezet főkönyvelője. Pflam Ferenc: — Kimagaslóan jó. a legeredményesebb évünk volt. az 1980-as. Negyven százalékos jövedelmezőségi szint mellett termelésünk 85 százaléka tőkés exportra ment. Ekkor a gazdasági szabályozók adta kereteken belül mégis csak 2,8 százalékkal emelhettük a béreket. A következő évben 27,3 százalékos jövedelmezőség mellett 1.1 százalékos volt a bérfejlesztés. 1982-ben az export visszaesett 75 százalékra, a jövedelmezőségi szint pedig 15 százalékra. A bérfejlesztés viszont — eny- nyit engedtek a szabályozók — 3 százalékot tett ki. Ellentmondásos, ugye? És az idén? Húsz millió forinttal, azaz 60 százalékkal emeltük a tőkés kivitelt — a bérmunka mellé belépett az anyagos export — a jövedelmezőség 10 százalék körül alakult, a bérfejlesztés 6 százalékos, szinte teljes termelésünk exportálása miatt. A számokból egyértelműen kitűnik, milyen nehéz az egyéni, a ‘kollektív és a népgazdasági érdeket szinkronba hozni. Az érdekeltségi rendszer az export növelését csak-csak, de a magas — tovább már nem emelhető, nálunk például 97 százalékos — exportszintet kellőképpen nem honorálja. Hárommillió nyugatnémet márka a bevételünk, nem nagy összeg, tudjuk, de erre is szüksége van az országnak. A szövetkezet bérszínvonala 42 ezer 600 forint, megfelel a könnyűipari átlagnak, munkájuk, termelésük azonban jóval- átlag feletti. Ezért tűnik kevésnek még az országos viszonylatban irigylésre méltó 6 százalékos bér- fejlesztés is. 4 Kritikusabban ítélik meg a keresetet az emberek. Szondi Józsefné, aki 17 éve varr már a gyulai szabóknál megjegyzi: — Hiába keresünk duplán, ha vásárlás közben ezt nem vesszük észre. Széplaki Imréné, aki szintén nem most tanult meg varrni, helyesel: — Tíz évvel ezelőtt' egyhavi keresetemből konyhabútort vehettem, és most? Ráadásul az állandó stressz: figyelni, számolni, hogy meglesz-e a napi kereset. Teljesítménybérben nincs lazítás. És egyre nagyobbak a követelmények. Például itt van ez- a nyomógomb (patent), amiből 21 kell arra a ruhára, amit most készítünk: 'az ember végigizgul minden egyes darabot, vajon jó lesz-e. Még nem csináltunk eddig ilyet. De valószínűleg sokat fognak, ugyanis divatba jött a patentgomb a farmeringek után a ruhákon, blúzokon is. — Azért „izgalmas” ez a munka — fűz magyarázatot az előbbiekhez Domokos Gyöngyi elnökhelyettes, a szövetkezet műszaki vezetője — mert nincs javítási lehetőség. A patent lyukat hagy, s ha elhibázzuk, selejtezni kell. A „tőkés minőség” egyébként is egy külön fogalom, de bármily bonyolult, különleges, munkaigényes fazont kapunk is. megbirkózunk vele. Ezzel a teljesítménnyel azonban — noha szeretnénk jobban honorálni — nincs arányban a dolgozók fizetése. Valóban, a gyulai szabók olyat tudnak, amit nem sokan: hosszú évek óta végeznek tőkés bérmunkát, és ez idő alatt nem kevés szakmai tapasztalatot gyűjtöttek ösz- sze. No, és ott van a világ- színvonalon álló, modern, sokat tudó japán gépekkel felszerelt géppark. Legutóbb a KISZÖV küldöttközgyűlésén hallhattuk, hogy az ipari szövetkezetek teljesítménye, fejlődésé meghaladja az ipari átlagot, bérben viszont alatta marad annak. Miközben a vállalatoknál, szövetkezeteknél egyre inkább megvalósul a differenciálás. elmarad az üzemek közti különbségtevés. m A gyulai szabok vállalják a stresszt, felveszik a tőkés tempót, kis szériákat csinálnak. rövid átfutási idővel. — Száz-háromszáz darab a jellemző széria — mondja Pénzes Imre, a szabászat csoportvezetője — és eltérő színben, nagyságban. Szinte egyenként kell kiszabnunk a ruhákat, ami nemigen javítja a termelékenységünket. — Butikos termékek — magyarázza Mészár Lajosné, az üzemvezető —, de ez éri meg a szövetkezetnek. Nagy szériákban ritkán van jó pénz. —. Nekünk, varrónőknek viszont — szólal meg Fajt Sándorné — éppen a nagy széria jó. Kis tételeknél mire ki kísérletezgetjük, hogyan haladhatunk leggyorsabban, hogy kereshetünk többet, már jön az új fazon. Gris Béláné, a szövetkezeti bizottság elnöke hozzáfűzi: — Ez gond valóban, de olyan, ami kikerülhetetlen. Külső tényező, - amihez jobb híján alkalmazkodni kell. És van, aki nem tud, vagy nem akar alkalmazkodni. Nem fogadja el a szoros ütemet, a szigorúan szervezett, munkát. Elmegy inkább, még kevesebb pénzért is, „nyugisabb” munkahelyre. Bármily stressz is azonban a tőkés minőség, előny, ha azt valaki teljesíteni tudja. Hozzáedződni a magasabb követelményekhez, megszokni a valóban pontos munkát, olyan plusz, amit -nem felejt el az ember. Ennyivel többet tud, s bár az erkölcsi elismerésből nem lehet megélni, ez sem elhanyagolható. Az igazi persze az, ha a bérekben is kellőképpen elismerhetjük ezt. Szatmári Ilona Teljesítménybérnél nincs lazítás Felveszik a tőkés tempót Fotó: Fazekas László
