Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

1983., december 9., péntek e izmust} Korszerű táplálkozás Beszámoló küldöttgyűlés Nyomdászok a jobb minőségért és munkafegyelemért A Kner Nyomda öt pártalapszervezetében 152 kommu­nista dolgozik. A novemberi beszámoló küldöttgyűlésen a képviseletükben megjelent párttagok felelősséggel, a job­bítás szándékával mondták el véleményüket az egyéves munkáról. A pártvezetőség beszámolója is megállapította, hogy a gazdasági terv készítésekor ismertek voltak a nehezedő feltételek, a szigorúbb szabályozók. A pártve­zetőség megtárgyalta és állást foglak ezzel kapcsolatban. A munkaprogram összeállításakor pedig nagy teret szen­telt a terv végrehajtását segítő és mozgósító politikai munka fokozásának. Ennek is köszönhető, hogy jó gazdasági évet zárhatnak, összesen mintegy 17 ezer tonna különféle terméket ál­lítanak elő, amely 970 mil- . lió forint teljes árbevételt jelent. A nyereség várhatóan eléri a 110—120 millió fo­rintot, ez a tervezettnél jó­val több. Ugyanakkor a ne­hézségeket sem titkolták el. Mint ismeretes, csökkentet­ték a külföldről származó alapanyagok behozatalát. Ez a korlátozás a Kner Nyom­dát is érintette, hiszen a felhasznált anyagok 60 szá­zaléka importból származik. Nehezítette a termelést a krónikus munkaerőhiány, a sorozatos gépmeghibásodá­sok. Természetesen szóba ke­rült a küldöttgyűlésen a tő­kés export fokozása is. A közvetlen export a tavalyi­hoz hasonlóan alakult, ezen belül a könyveladás részará­nya kevesebb lesz, mint az előző években. Sajnos, az ez­zel foglalkozó külkereskedel­mi vállalat és a közös ex­portiroda nem kínált meg­felelő értékesítési lehetősége­ket. Ezenkívül meg kell küz­deniük az alacsony árakkal, a szigorúbb minőségi -köve­telményekkel. A megrende­lők ugyanis igényesek. Oly­kor apró hibákat is észre- vesznek és árengedményre kényszerítik a vállalatot. Ez­zel- kapcsolatban elhangzott: csak kifogástalan termékek kerülhetnek ki a munkások keze alól! Erre szükséges minden erőt összpontosítani. -Decemberben nagy feladat áll a kollektíva előtt a ter­melésben, az értékesítésben egyaránt. Szeptember végén ötmillió forint értékű kész­áru volt a raktárban, ezt még ebben az évben le kell szállítani. Nem kis tennivaló a könyvgyártás összevonása, amely folyamatban van. A felszólalók mindegyike kendőzetlenül, őszintén el­mondta azokat a gondokat, amelyek fékezik az előreha­ladást. Kifejtették például, hogy a jövő lényegében meg­alapozott. Nincs ok a kap­kodásra, a felületességre. Át­adták a 2-es üzemet, de a teljes és zökkenőmentes ter­melés feltételei még nem adottak. Mostohák a szociá­lis körülmények, bajok van­nak az irányítással, a mun­kafegyelemmel. A trimetál- üzemben sincs minden rendben. Egy év alatt a munkások 75 százaléka kicse­rélődött. Jó úton van a könyvgyártás átszervezése is. viszont hosszú távú elkép­zelést a mai napig sem si­került kidolgozni. A beszámolóból kitűnt: a dolgozók jövedelme ebben az évben a tervezett 3,8 száza­lékkal szemben 5,8 százalék­kal nő, amely a központi bérpreferenciának és a nye­reség növekedésének köszön­hető. Azt is el kell mondani azonban, hogy az elmúlt év végén általában a segéd­munkások és a karbantartók kaptak fizetésemelést. Hang­súlyozták: jövőre a szakmun­kásokat jobban meg kell be­csülni, erkölcsileg és anya­gilag. Az egyik fiatal párttag kérdéseket fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Választ szeretne kapni arra a dilem­májára, hogy vajon miért mennek el a Knerből a régi dolgozók, közöttük pártta­gok. jó szakmunkások, társa­dalmi tisztségviselők? A pártvezetőség minden bizonnyal el'emzi és értékeli a vándorlás okait, mint ahogy kezdeményezöen lép fel a munkafegyelem meg­szilárdításáért is. Többen kifogásolták, hogy gyakran leáll egy-egy üzem termelé­se, mert elromlik a gép. Ez a tervszerű karbantartást is akadályozza, mert elvonja az ezzel foglalkozó embereket a folyamatos munkától. A. jö­vőben még jobban oda kel­lene figyelni a hanyagságra, a nemtörődöm munkások fe­lelősségre vonására. A fe­gyelmi munka csak akkor le­het eredményes, ha nagyobb gondot fordítanak a megelő­zésre. A fegyelmezetlensé­gekről általában akkor szól­nak, amikor már késő, le­hetetlen kideríteni az igaz­ságot. A párttagoknak itt is jó példával kell elöljárni! A Kner Nyomda kommu­nistái figyelemmel kísérik a szocialista munkaversenyt és a brigádmozgalmat is. összességében nem vallanak szégyent. Különösen a gyu­lai és a békéscsabai Dürer üzem, valamint a gyomaiak dicsekedhetnek szép eredmé­nyekkel. Megváltoztak a ter­melési vállalások, előtérbe került az import anyagokkal való takarékosság, a minőség javítása. A mozgalmi jelleg azonban nem erősödött. Az 1164 és a 234 alkalmazotti dolgozóból mindössze 320-an tagjai a brigádoknak. Mind­ezekről szó volt a szocialista brigádvezetők vállalati ta­nácskozásán. A véleménye­ket, javaslatokat figyelembe véve elkészítették az új ér­tékelési szabályzatot és el­határozták, hogy a jövőben fokozzák az erkölcsi és az anyagi megbecsülést.- ' • A küldöttgyűlés munkájá­ban részt vevő Réti László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának mun­katársa összességében jónak értékelte az ország egyik leg­nagyobb nyomdájának poli­tikai, gazdasági tevékenysé­gét. Bízva abban, hogy a sajátos gondokon felülkere­kedve, az eddiginél is jobb eredményeket érnek el mindannyiunk hasznára. • Seres Sándor A megnövekedett szabad idő, a kertészkedés, a turiz­mus bővülése miatt egyre népszerűbbek megyénkben is a háziasszonyok körében a félkész és konyhakész élelmiszerek. Erről tárgyalt csütörtök délelőtti ülésén a fogyasztók megyei tanácsa Steigerwald György elnökle­tével. Paulik Pál, a tanács tagja, az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat helyettes igazgatója ismertette a fel­mérés tapasztalatait. Elmon­dotta, hogy a sütőipari vál­lalatok. az ÁFÉSZ-ek és a vendéglátóipari vállalat cuk­rászüzemei elegendő ilyen terméket gyártanak, a ke­resletet viszont mérsékelte a legutóbbi áremelés. A hűtő­ipari vállalat is bővítette a választékot. Ugyanakkor kevés a konyhakész leves- zöldség. A ZÖLDÉRT Válla­lat hámozott burgonyából elenyészően keveset hoz for­galomba. Ennek egyik oka, hogy a megtisztított burgo­nya hamar megbámul, és az ara is meglehetősen magas. Az orosházi baromfifeldol­gozó növelte a termelést vá­gott baromfiból, konzervek- ből és töltelékárukból. Ezek nagy részét azonban nem Békés megyében értékesítik, és rendszertelen a szállítás is. Az ígérik, hogy 1984-ben több baromfihúsból készült virsli, és egyéb töltelékáru kerül megyénk üzleteibe. Értékelték a vállalatok ál­tal rendezett kóstolókat, áru­bemutatókat. Kifejtették, hogy a vásárlók túlnyomó része a szíves invitálásra megkóstolja ezeket az élel­miszereket, illendőségből meg is dicséri, de a boltban nem biztos, hogy megveszi. Ugyanakkor nagyobb figyel­met kell fordítani a reklám­ra, az új termékek bemuta­tására, receptfüzetek kiadá­sára. Sajnos, kevés termelő­vállalat ismeri fel a piacku­tatás jelentőségét, amelynek egyik módja a saját bolt megnyitása, illetve az ipari és a kereskedelmi vállalatok jó kapcsolata. Ezután megvitatták a fo­gyasztók békési városi taná­csának eddigi munkáját és a lakossági szolgáltatás szer­vezeti korszerűsítését. S. S. Baj van a bérmunkával? Néhány hete készült el a szövetkezet korszerű tanműhelye és készáruraktára A címbeli mondat után ugyan kérdőjel áll, de nyu­godtan kijelentő módban is mondhatná Fadgyas Má­tyásáé, a Gyomaendrődi Szabó Szövetkezet elnöknője. Nagyon nehéz évet zár ugyanis a szövetkezet, és ez jórészt a bérmunka megvál­tozott feltételeinek ..köszön­hető”. — A mi szövetkezetünk termelésének 90 százalékát exportálja, mégpedig tőkés országokba, és azt hiszem, hogy ez a mai időkben na­gyon nagy dolog. Meg is tet­tünk mindent azért, hogy az export mennyisége ne csök­kenjen, sikerült elérnünk a tavalyi szintet. Ugyanaz mondható el az árbevételről is, de a nyereség már sok­kal kevesebb, nemcsak a múlt évinél, hanem az idei tervnél is. Várhatóan 3,2 millió forintos nyereséggel zárjuk az esztendőt, és ez a pénz bizony a legszüksége­sebbekre is éppen csak hogy elég. Az év elején ugyanis kényszerhelyzetbe került a szövetkezet. Hagyományos partnere, az Adidas is gon­dokkal küzd, ezért csökken­tette magyarországi bérmun­karendeléseit. E csökkentés­be a gyomaendrődi szabók is beleestek, emiatt új vevő után kellett nézniük. Jelent­kezett is egy nyugatnémet cég, a tárgyalások során már odáig jutottak. hogy egy-két héten belül küldik az első kamiont, amikor vá­ratlanul lemondták az üzle­tet. Egy darabig úgy tűnt. munkaellátási gondjaik lesz­nek. de nagy nehézségek árán sikerült egy újabb kap­csolatot létrehozni, az NSZK- beli, női fehérneműiről is­mert Triumph céggel. A Triumph is beszállt a> sza­badidőruha-üzletbe, és ilyen jellegű termékeket varratott Gyomaendrődön. — Most érezzük csak iga­zán, milyen jó partnerünk volt nekünk az Adidas. Nagy szériákat rendelt, elég jól fizetett, és ütemesen szállí­tott. Mi is ismertük már igényeit, minőségi követel­ményeit, így reklamáció gya­korlatilag nem fordult elő. A Triumph-fal más a hely­zet. A legnagyobb baj, hogy az üzleti feltételek sokkal rosszabbak, mint az Adidas esetében, ráadásul kis szé­nás modelleket gyártat ve­lünk, néha akadozik a be­szállítás, de a készterméket már pontosan kérik. Az egész Triumph-kooperáció nekünk csak arra jó, hogy munkát tudunk adni az em­bereknek, de nyereséget szinte nem hoz — mondja az elnöknő. Természetesen a kényszer szülte rossz üzletből a szö­vetkezet vezetősége levonta a _ tanulságokat, és a jövő év elején, amikor a szerződés újratárgyalására kerül a sor, csak egészen más feltételek mellett lesznek hajlandók további együttműködésre. Ha nem sikerülne a tanács­kozás, akkor sem lesz' prob­léma, mert a jövő évet már kedvezőbb munkaellátott- ságú helyzetben kezdhetik. Egy osztrák cég női ruhákat rendelt tőlük, és jövőre szí­vesen emelné a mennyiséget. Visszatért egy régi partne­rük is, ez anorákot gyártat­na Gyomaendrődön. Az eset­leg fennmaradó kapacitások­ra pedig igényt tart a bel­kereskedelem. De ez még a jövő. most az év eleji nehéz indulás és az ütemtelen szállítások kö­vetkezményeként összetor­lódtak a munkák. Már he­tek óta minden szombat­vasárnap dolgoznak a szala­gok. és a munkából az iro­dai dolgozók is kiveszik ré­szüket. Akik értenek hozzá, gép mellé ülnek, a többiek pedig a dolgozók gyerekeire vigyáznak. A rögtönzött hét­végi óvodában néha 10^-15 gyerek is játszik, míg az anyuka dolgozik. A táppén­zen levők helyettesítésére a szövetkezet nyugdíjas dol­gozói is munkát vállaltak, és az év végi hajrá idejére a gyesen levők is bejönnek dolgozni. L. L. Túl sok a termelési együttműködés? I ÖV ALL, SERKÖV, a szövetkezeti gazdál­kodás fejlődésének új szakaszát jelző betűnevek voltak ezek — most már mondhatni — évtizedekkel ezelőtt. Leghamarabb az építkezések során és az új sértéstartótelepek létesítése­kor vált kézzelfoghatóvá, hogy amihez egy üzem ere­je, pénze kevés, azt ketten, együttesen már megoldhat­ják; az ösztönző példák nyo­mán gombamód szaporodtak — főleg a hetvenes évek ele­jén — a gazdasági társulá­sok, közös vállalkozások, majd termelési együttműkö­dések. Megjelentek, verseny­re keltek a termelési rend­szerek, s mindazok a szoro- sabb-lazább összefogások, amelyben a közős célt „ösz- szedobott” pénzekből, érdek- egyeztetéssel igyekeztek meg­oldani a partnerek. A termelési együttműkö­dések szerepe abban, hogy a magyar mezőgazdaság ma világszínvonalon termel, ta­gadhatatlan. Az utóbbi évek­ben azonban, mintha az idő, az általános gazdasági rom­lás kikezdte volna ezeket az önkéntes integrációkat is. Tanúi lehettünk annak, hogy — megyénkben is — jó né­hány SERKÖV megszűnt, fölvásárolta a legtőkeerő­sebb alapító, de ismert a gazdálkodásával zátonyra fu­tott vésztői közös takar­mánykeverő vagy a szeghal­mi SZÖVÉPfTÖ esete is. Nem titok, hogy egy-egy életképtelenné vált termelé­si rendszert minisztériumi kezdeményezésre kellett föl­számolni, hallhattunk arról is, hogy a MECSEKTEJ ver­gődik, vagy a tsz-ek panasz­kodnak: az általuk fenntar­tott termelési rendszer a fe­jükre nőtt, monopolhelyzet­ből diktál nem mindig elő­nyös üzletet. Mi történt? Lejárt a ter­melési együttműködések ko­ra? A trösztök, mammutvál- lalatok után most a terme­lőszövetkezeti önálló közös vállalatokat, egyesüléseket, gazdasági társaságokat, ter­melési rendszereket, társula­tokat, együttműködéseket is elérte a külön részekre ta­golás, megszüntetés szele ? Csakhogy akkor hova te-' gyük a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gaz­dasági Együttműködésének létrejöttét éppen a legkriti­kusabb időszakban? Mit „kezdjünk" a Sárréti Tej másfél évtizedes dinamikus fejlődésével? Hát a megye északi felében kibontakozott tsz-párok példamutató együtt, működésével, vagy a Füzes­gyarmati Lucernatermesztési és Juhtenyésztési Rendszer­rel, meg a népszerűségéből mit sem vesztett KITE-vel? Megfogalmaztunk-e bár­miféle nekrológot áz integ­rációkról, mikor alaposabb utánanézéssel az is kiderül: 102 gazdasági társulás, 35 közös vállalat, 23 termelési rendszer és tizenegy egyéb integráció él és virul me­gyénkben, s hogy egy-egy termelőszövetkezetünk átla­gosan négy gazdasági társu­lásnak. négy rendszernek, négy közös vállalatnak meg négy egyéb szervezetnek a tagja egy időben? (Meg ha olyan szélsőségek közepette is, amelyekbe belefér az is, hogy a kondorosi tsz példá­ul 30, az örménykúti meg csak kilencfelé kötelezte el magát!) Az ismertetett számok alapján — s figyelembe vé­ve. üzemeink egymilliárd 266 millió forintos vagyoni be­tétjét meg az évi 100 millió' forintos hozzájárulását az adott vállalkozások működ­tetéséhez — már egyértel­mű: miért foglalkozott külön napirendként ezzel a kérdés­sel a termelőszövetkezetek szövetsége novemberi - kül­döttközgyűlésén. Itt fogal­mazott úgy Széli Ferenc, a TOT főosztályvezető-helyet­tese a vitában! hogy alapve­tően nem ezen együttműkö­dések száma határozza meg az integrációk súlyát és sze­repét a termelési feladatok megoldásában, hanem azok hasznossága. Az értelmes összefogás lét­jogosságát sem a gazdasági fejlődés meredeken felfelé szálló ágában, sem az átme­neti vagy tartós lanyhulás idején nincs miért megkér­dőjelezni. Éppen ezért a gaz­dálkodási tevékenységéért fe­lelős érdekvédelmi avagy irányító szervek nem is kö­zelíthetik meg ezt a témát, az együttműködések számát „racionalizáló” igénnyel, nem tehetik úgy fel a kérdést, hogy sok-e az együttműkö­dés a 'magyar mezőgazda­ságban vagy kevés” Vizsgálhatják, viszont azt, kezdeményezhetik az áttekin­tését annak, hogy megfelel-e a közös vállalkozások műkö­dése népgazdasági céljaink­nak, a törvényességi előírá­soknak és a tagüzemek alap­vető érdekeinek? Továbbá, hogy a várakozásoknak nem megfelelő együttműködések­nél a személyi feltételek ja­vításával, esetleg szerkezeti átalakítással, más gazdálko­dási formára való áttéréssel vagy éppen fölszámolással, megszüntetéssel lehet-e az előbbiekben megfogalmazott igényeknek érvényt szerezni. Abból kell ugyanis kiin­dulni, hogy a termelési együttműködéseket az ese­tek túlnyomó többségében jogos gazdasági igények hoz­zák létre. (Még inkább így van ez napjainkban, amikor a közvetlen politikai ráhatás helyett a gazdasági irányítás végképp a terrrtelőkre hagy­ja a döntést termelési, gaz­dálkodási ügyekben.) Az élet azonban ezeket az együttmű­ködéseket túl is lépheti, túl is lépi, s a követelmények­től lemaradó vállalkozással csak két dolgot lehet tenni, hozzáigazítani az új igények­hez vagy felszámolni. Alapítani, átalakítani, fel­számolni — kimondani va­lamennyit könnyű, megcsele­kedni csak a felelősség tel­jes tudatában szabad, ki­váltképp, ha úgy igaz, ahogy az előbbiekben állítottuk, hogy tudniillik a döntés és annak minden következmé­nye az együttműködést kötő­ket, a vállalkozást átfor- málókat, az abból kilépőket terheli. A felelősség azonban nem csak az alapítás, átala­kítás és megszüntetés pilla­natában érvényes. A több üzem által létrehozott társu­lás, vállalat, együttműködés sorsáért, tevékenységéért az alapítók éppúgy kezességet vállalnak a szerződések alá­írásakor, mint annak létre­jöttéért. Ha tehát egyik oldalon az alapítók saját vállalatuk „el­idegenedését” panaszolják, a másik oldalon vizsgálható, hogy mit tettek az alapítók eme elidegenülési folyamat ellen. Erre figyelmeztette a novemberi TESZÖV küldött- közgyűlés résztvevőit is Lá­zár Lajos, a szeghalmi Sár­réti Tsz elnöke, a szeghalmi SZÖVÉPÍTÖ keserű tapasz­talatait elemezve. S nem tit­kolva, hogy a közös vállalat kudarcaihoz hozzájárultak az alapítók is, mert az igazán jó üzletnek számító építkezé­seket maguknak tartották meg legtöbbször. I zen a ponton kell ugyanis, hogy be­lépjen az érdek- egyeztetés, amiről írásunk elején szóltunk. Mert igaz ugyan, hogy a mezőgazda­sági üzemek és termelési együttműködéseik egyaránt a nyereség növelésében érde­keltek a jelen gazdasági kö­rülményekben. A vizsgált in­tegrációknak azonban a nö­vekvő nyereség mellett má­sik fontos létfeltételük, élet­elemük az érdekegyeztető készség. Ha a jól felfogott közös érdekek hosszú távú érvényesítéséhez nem tudja időről időre a pillanatnyi — es nap-nap mellett támadó — érdekellentéteket rend­szeresen áthidalni. éppen- úgy halálra van itelve az adott együttműködés. mint akkor, ha saját külön' érde­keit tartósan csak a tagüze­mek érdekeinek maga alá gyűrésével képes kielégíteni. Kőváry E. Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom