Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
NÉPÚJSÁG 1983. december 8., csütörtök Uj folyóirat A közelmúltban új folyóirat látott napvilágot, a címe: Új Mi Világunk. Az első számot átlapozva kitűnik, hogy valóban új ismeretterjesztő folyóirattal gazdagodtunk. A Népszava Lap- és Könyvkiadó olyan orgánumot ad közre, amely az ismeretek népszerűsítésének legnemesebb hagyományait újítja meg. A hatvannégy oldal terjedelmű, színes borítójú kiadvány nemcsak témáinak időszerűségével, frisseségével tűnik ki a hasonló összeállítások közül, hanem az egyes cikkek színvonalával is. így elöljáróban ki kell emelni Veszprémi Miklós: Mágikus tudomány? című írását. A szerző szellemesen érvel, amikor kristálytiszta logikával levezeti, hogy a tudományban nincsenek lezárt ismeretek, egy újabb felfedezés mindig újabb kérdőjeleket állít, ám nyilvánvaló: teljes sötétségben élni még akkor sem vonzó, ha a tudomány sem képes mindent megvilágítani... Az Új Mi Világunk a letűnt korok nagy történelmi egyéniségei iránt érdeklődőknek is kínál olvasnivalót. A múltból a mába és bizonyos mértékben a jövőbe vezet A számítógép kilépett a fantasztikum világából című írás, amely a személyi számítógépek magyarországi térhódítását körvonalazza, bemutatva, hogy ezekkel már nemcsak felnőttek, hanem gyerekek is dolgozhatnak. A legjobb magyar rockbandát, Schuszterék együttesét, a P. Mobilt mutatja be Riskó Géza a folyóirat lapjain. A fotókkal gazdagon illusztrált írás azt az együttest népszerűsíti, amely úgy tűnik, túlélte a magyar rockzene válságát... A szex sem hiányzik a folyóiratból. Dr. Veres Pál: Széxszerviz című cikke a titkolt gondokról nyíltan szól. Az őszi divatot Soltész Nagy Anna mellényparádéi képviselik. A magyar sportélet kulisszái mögé hatoló írás az edzők helyzetét elemzi-fir- tatja. A kutyakedvelők és a sakk szerelmesei is találnak írást az Üj Mi Világunkban. Szűcs Gábor A tanult kutyáról értekezik, Kulcsár Tamás Sakk kaleidoszkópja világbajnoki játszmákat elemez. Rejtvényparádé és képrejtvény egészíti ki az Űj Mi Világunk első számát. Dekoratív világ, egyszerűség Lehet, hogy a cím nem is fedi pontosan Ugocsai Antal festészetének lényegét, de valamit mégis elmond arról a lényén átszűrt valóságról, mely képein megjelenik. Le sem tagadhatná — nem is tagadja —, hogy a békéscsabai Képcsarnokban nyitott kiállítása, és a meghívóra nyomtatott néhány sor tökéletesen rímel egymásra, miszerint „úgy érzem, a művész feladata ráébreszteni az embereket a környező világban rejlő szépségekre.” És, hogy miért? Erre is válaszol: „Rohanó életünkben egyre erősebb a harmóniára törekvés.” A két idézet akárha művészi hitvallás is lehetne, cél, amelyet elérni szeretne, és amelyet képeivel el is ér-, meg is valósít. Ha körbejárunk az elegáns kiállítóteremben, és Ugocsai Antal képeivel ismerkedünk, az Alföld szép vidéke, ember-bejárta útjai, vízpartjai néznek szembe velünk. Feltakarják arcukat a tanyák, előlép a falaik mögötti élet, a mozgás, a létezés sok-sok elképzelhető formája, öröme és szomorúsága is, mert a festő, habár a harmóniát keresi, tudja, hogy a harmónia leginkább nehéz konfliktusok megoldódása után következik el az emberben, amikor beléphet egy olyan világba, ahol a jóértelmű nyugalom, a csend, és az emberek egymás iránti figyelme, szeretete a lényeges, a meghatározó. Ugocsai Antal tapasztalt, tehetséges festő. Beregszászon született negyvenegy éve, 1966-ban kapott diplomát az Iparművészeti Főiskolán. 1974 óta rendez kiállításokat, számos országos tárlaton vett már részt. Most. hogy a Képcsarnok Vállalat is megtisztelte bemutatkozási lehetőséggel, látható gazdag képanyaggal jött Békéscsabára, ahol — remélte, és mi is reméljük — a tá'g horizontú tájakat kedvelő művészetbarátok ráéreznek Ugocsai kvalitására, művészetének értékeire, melyeket olyan képek fémjeleznek — említve párat a sok közül —, mint a Felhők ködös- színdús látomása a menedék-tanya hallgatag arcával, az őrt álló, csupasz karú fákkal (képünk); vagy a Lemenő nap, a Vízparti fák, a Napraforgók (hogy elárulja: a csendélet műfajában is otthonos), és az őszi Balaton, mely nem Alföld ugyan, de a magyar tájak egyik gyönyörűsége. Aztán a Mátrát járja be, az áttetsző fényű folyópartokat, miként az Ártér című képén erről is beszámol. Ihlető erővel vonzza a táj Ugocsai Antalt, sokak örömére, akik értik és megértik, hogy a környezet szépségei az embert gyarapítják, jobbá varázsolják, ha csak egy-két pillanatra is. (sass e.) Kétmillió üveggömb Több mint kétszáz, a szokásosnál nagyobb méretű üveg- díszt készítettek az idén a parlamenti fenyőfára a Soproni Vegyesipari Vállalat üvegtechnikai üzemében. A 15 centiméter átmérőjű, különböző formájú díszeket kézi festéssel díszítették. A korábbi évek hagyományainak megfelelően most is a Fel- szabadulás elnevezésű szocialista brigád tagjai készítették el társadalmi munkában az „ország karácsonyfájának” díszeit. A soproni tanácsi vállalat az egyetlen hazai karácsonyfadíszeket készítő üzem. Az idén minden eddiginél több, összesen kétmillió üveggömböt szállított a kereskedelemnek, 54-féle méretben és formában. Változó Világgazdaság Narancsparancs A narancs narancssárga színű gyümölcs, ha alakját valamihez hasonlítanám, akkor leginkább olyan, mint egy narancs. A narancs hazája Afrika, és a vácrátóti botanikus kert. Ezenkívül Kubában is megterem egy vele rokon növény, amelyet kubai narancsnak említenek, amely annyira rokona a narancsnak, mint a bölömbika a bikának. Igaz, leve miatt ajánlható a gyerekeknek, főleg, ha a gyerek aznap már több mázsa komiszságot követett el. A narancs nem esik messze a fájától. Olyannyira, hogy Békéscsabán narancs elképzelhetetlen a gravitáció és a kereskedelem jóvoltából. A narancs elgurulási határa Szeged, Szolnok, Debrecen, Nyíregyháza. A Csaba expressz büfékocsijában néhány kiló narancs tett már udvariassági látogatást Békéscsabán, de nem lépett egyik.sem a hét síkra épült város megszentelt földjére. A Budapestről érkezők —, akik szerint a narancs nem is rossz gyümölcs —, azt állítják, a fővárosban annyi a narancs, hogy Dunát lehetne vele re- keszteni, ami nemcsak az onnan jövők teljes árvédelmi járatlanságáról vall, de arról is, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Nem beszélve arról, ha Csabán és Gyulán több nap mint kolbász, akkor miért pont narancs lenne több, mint nap. A narancs nem alapvetően fontos élelmiszer. Az eszkimók például egyáltalán nem fogyasztják, a négerek viszont — véleményem szerint, hogy az eszkimók érdektelenségére csat- tanós választ adjanak — még ünnepnapon sem esznek fókalevest. A Békés megyei ember átmenetet képez az eszkimó és a néger között, már annyiban, hogy a fókazsírt a háta közepére sem kívánja, de fura napjain, még önmagának sem meri bevallani, arról álmodozik, hogy tűzoltó lesz vagy katona, s persze vadakat terelő juhász, és narancsot eszik nagy mennyiségben, mint az ország más megyéinek lakója. Tartozom azzal, hogy ez alapvetően elhibázott álomtól megszabadítsam a tévelygő „velemscrrsúakat”. Tudniuk kell, hogy a narancs nagy mennyiségben mérgező. Az a merész próbálkozó, aki (egyébként nem csabai volt, s) egy ültőre megevett 67 kiló narancsot, bizony szörnyű fájdalmak között dobta fel a bakancsát. Jó ha ezt tudják a megyénkbeliek, s nem vágyakoznak önpusztító szenvedéllyel ezen életveszélyes gyümölcsre. Mivel azonban a lakosság érettségére nem mindig lehet számítani, (gondoljunk csak az áremelkedések előtti kamrapolcrogyasztó bevásárlási dorbézolásra), azt tanácsolom, ne legyen narancs Békés megyében. Jelmondatom is van ehhez: hiánycikkekkel az egészségért! —út— A kétnapos ünnepi tudó- mányos konferencia alkalmából jelent meg az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet alföldi osztálya kiadványának, a Változó Világgazdaságnak 19. száma. A Baukó Tamás szerkesztette, szerény külsejű nyomtatvány évek óta nagy segítséget jelent a megye földrajzszakos tanárainak a világban zajló gazdasági változások figyelemmel kísérésében és elemzésében. A legfrissebb szám első írása a világ kőolajtermelésének főbb jellemzőit, értékeit ismerteti az elmúlt esztendőre érvényesen. Meglepő, kevéssé ismert tényeket közöl a következő írás. Ebből Földünk energia- hordozókban egyik leggazdagabb országa, a Szovjetunió nyugatra irányuló energiahordozó-exportjáról tudhatunk meg néhány meglepő adatot. Bizonyára csak kevesen olvastak, hallottak róla, hogy a fejlett tőkés országokba a Szovjetunió az elmúlt évben közel 70 millió tonna nyersolajat szállított, s hogy Finnország és Ausztria gyakorlatilag teljes földgázimportja is innen származik. A továbbiakban a kiadvány a világ kereskedelmi flottájáról ad friss adatokat, aztán a gyémántbányászat következik, majd bizonyára mindenki érdeklődéssel forgatja a különböző országok fizetőképességét ismertető listát. A szerkesztő az amerikai lista ellenőrzésére még egy angol szaklapban publikált sorrendet is közöl: Végezetül a kiadvány utolsó írása a gyümölcs- és zöldségtermesztés helyzetéről tájékoztat a Közös Piac országaiból. (bse) Megújul az étolajszabvány Az egészségesebb táplálkozás egyre inkább előtérbe helyezi az emberi szervezetre kedvezőbb hatású, köny- nyebben emészthető növényi zsiradékok használatát. Az étolaj ipari termelése az elmúlt évtizedben nagymértékben korszerűsödött, így mindenképpen időszerűvé vált a régi étolajszabvány átdolgozása. Előreláthatóan 1984. első felében lép majd életbe. Az új előírás gyártási alapanyagok szerint különíti el az étolajokat. Ez nem jelent mást, minthogy a fogyasztók csak specifikus étolajat kaphatnak, nemcsak az üzletekben — ahol ez többnyire eddig is így volt —, hanem az üzemi éttermekben, a vendéglátóiparban és egyéb nagyobb konyhákon elkészített ételekben is. A korszerű szabvány előírásai kizárják a különböző alapanyagú olajok keveredésének lehetőségét. Ma hazánkban négyféle étolajat állítanak elő. A legnagyobb mennyiségben a közkedvelt napraforgóolajat. Számottevő még a repceolajgyártása is, amely az új szabvány szerint csak meghatározott összetételű repcemagból állítható elő, így jobb minőségűvé válik. Gyártanak még szójamag- vakból és kukoricacsírából is étolajat. Ezek mennyisége jelenleg minimális, remélhetőleg a jövőben több kerül majd az üzletekbe. A kukorica csírájából készült olaj finomabb íze és magasabb ára miatt inkább salátaolajnak használatos. Az étolajokat pontozásos rendszerben minősítik: íz, szag, szín és átlátszóság szempontjából. Ha bármelyik tulajdonság a legkedvezőtlenebb pontszámot kapja, az az étolaj nem kerülhet forgalomba. A különböző alapanyagokból gyártott étolajok ára különböző. Ezt — a minőségmegőrzési időtartammal együtt — a palackok címkéin kell feltüntetni. F. M. Előtérben a minőség egyedik esztendeje az idén, hogy fővárosunkban gyűltek ösz- sze a minőség kérdéseivel foglalkozó külföldi és hazai szakemberek, gazdasági vezetők. Az Európai Minőségügyi Szervezetnek ezen az igen sikeres budapesti nemzetközi konferenciáján született az elhatározás, hogy évente egynapos országos minőségügyi konferencián vesznek részt mindazok, akiknek ez a kiemelkedő fontosságú népgazdasági kérdés a munkakörükbe vág. Az 1980-ban megrendezett első ilyen tanácskozáson sikerült is reflektorfénybe állítani a minőséget, összegezni a minőségügy terén elért legfontosabb tapasztalatokat, feltárni az előrehaladást akadályozó gondokat. Arra is törekedtek, hogy az eredmények és a nehézségek elemzésével segítsék a helyes, jó megoldások elterjesztését, általánosítását. Az akkori konferenciának a meghatározó jelszava volt: a minőség, gazdaságosság, érdekeltség. A következő esztendőkben a vállalati minőségszabályozás és exportképesség került terítékre, majd tavaly a vezetés és a minőség összefüggéseit vitatták meg. Az idén, december 8- án összeülő negyedik országos minőségügyi konferencia a minőség — műszaki fejlesztés — termelési kultúra jegyében tanácskozik. E hármas egység napjaink gazdaságának valóban a legkiemelkedőbb területei közé tartozik. Az MSZMP Központi Bizottsága az idén áprilisban, a kongresszusi munkát értékelő, úgynevezett felező határozatában hívta föl a figyelmet arra, hogy előrehaladásunk kulcskérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítása, -a minőség és a munkakultúra javítása, együtt a munka termelékenységével. Mindezek révén érhető el ugyanis a termelés jövedelmezőségének és versenyképességének a fokozása. Ezek az összefüggések — melyekre a párthatározat rámutatott — alapvető szerepet játszanak gazdasági fejlődésünkben. A jó minőség egyenletességének fenntartásában és a minőségi színvonal emelésében elsőrendű tényező a műszaki fejlesztés. Erről — éppen életszínvonalunk lehető megóvása, és nemzetközi versenyképességünk fenntartása érdekében — még átmenetileg sem mondhatunk le. Az is tudnivaló viszont, hogy az ehhez szükséges pénzügyi eszközök igen korlátozottan állnak rendelkezésünkre, és alighanem így lesz a következő esztendőkben is. Megnövekedett tehát a jelentősége minden olyan tapasztalatnak, amely elősegíti, hogy a meglevő forrásokat használhassuk fel hatékonyabban. Hasonlóan nagy jelentőségű minden olyan kezdeményezés, amely a szervezettség javításával, a termelési szerkezet ésszerűsítésével, az eljárások egyszerűsítésével, a meglevő berendezések jobb kihasználásával, üzemképességük fokozott fenntartásával, a rend, a fegyelem erősítésével járul hozzá a termékek minőségének javításához, sőt a minőség állandósításához. A felsoroltak egyúttal végeredményben a termelési kultúra magasabb színvonalra emelését is je- entik. Amikor tehát most mintegy kilencszáz gazdasági vezető, minőségügyi szakember összeül, akkor olyan kérdéseket vitatnak majd meg, amelyek elsősorban a ma még sok területen meglevő, leggyakrabban emberi tényezőkből származó minőségi hibák megszüntetéséhez járulhatnak hozzá. Mert hiszen az ésszerű szervezés, az átgondolt, a fegyelmezett, igényes munka, a jó munkahelyi környezet kialakítása, a jó munka fokozott megbecsülése végül is a jobb minőségű termékekhez vezet el. Ennek elérése pedig az egyénnek és egész társadalmunknak, hazánknak egyaránt érdeke. A leghatározottabban közérdekű kérdésről tárgyal tehát ez a konferencia a MTESZ központi szabványosítási és minőségügyi bizottságának a MTESZ-tag- egyesületekkel közös szervezésében, Valamint az Európai Minőségügyi Szervezet magyar nemzeti bizottságának és a Magyar Szabvány- ügyi Hivatalnak a rendezésében. Közérdekű, mert bárhol külföldön csak akkor tudunk elegendő árut eladni, vagyis csak akkor tudjuk exportképességünket növelni, ha tovább javítjuk a minőséget. Ezt egyébként a hazai fogyasztók is jogosan várják el, mert a tisztességgel megszolgált keresetükért megfelelő minőségű árut várnak. Exportunk növelése egyébként — mint köztudott — nélkülözhetetlen az ország fizetőképességéhez. Márpedig ez meghatározója elért élet- színvonalunk megőrzésének is, tehát minden magyar állampolgárnak egyben legszemélyesebb érdeke. Megvalósítása, elérése a hivatalos szerveken kívül a társadalom, a termelés minden résztvevőjének közreműködését igényli. Ami az államunkat illeti: a gazdaságszervező, gazdaságirányító munkában egyre jelentősebb szerepet tölt be a minőségszabályozás. Az utóbbi években különösen nagy figyelmet fordít kormányzatunk a minőségre. Alapelvként érvényesül irányítási rendszerünkben a vállalatok gazdasági önállósága, anyagi érdekeltsége, de ezzel együtt az sem mellékes, hogy a minőségi színvonal a központi céloknak" megfelelően mozdítsa elő a gazdasági, társadalmi fejlődést. Ezért hozott két esztendeje határozatot a kormány gazdasági bizottsága arra, hogy miként fejlesszük tovább minőségszabályozási rendszerünket. Az ebben kifejezésre jutott gondolat ma is változatlanul érvényes. Eszerint alapvetően vállalati feladat a minőség biztosítása, javítása és ellenőrzése, és meghatározó szerepe van annak a gazdasági környezetnek, amelynek közepette folyik a termelés, a forgalmazás, a szolgáltatás. Ezzel együtt azonban jelentős a feladatuk az irányító szerveknek, ellenőrző intézményeknek és különböző társadalmi szervezeteknek. B izakodva kívánjuk, hogy a minőség — műszaki fejlesztés — termelési kultúra hármas egysége jegyében most összeülő konferencia társadalmi úton eredményesen segítse elő mindezeknek a feladatoknak a megoldását. Mezőgazdasági repülőink külföldön A magyar mezőgazdasági pilóták az idén már külföldön is repültek. Először Egyiptomban és Szudánban vállaltak munkát, ahol elsősorban gyapot- és rizsföldek légi növényvédelmét látják el. Az első tapasztalatok igen kedvezőek, a megrendelők elégedettek a pilóták teljesítményével, s jó árat fizetnek munkájukért. A bérmunka azért is előnyös a közvetítő vállalatnak, a MÉM repülőgépes szolgálatának, mert a külföldön akkor igénylik a pilóták munkáját, amikor itthon téli holtszezon van a légi növényvédelemben. Afrikában ugyanis éppen e hónapok adják a legtöbb ilyen munkát. A repülőgépes szolgálat újabb több százezer dollár értékű afrikai szerződés aláírására készül. Eszerint jövőre 20 magyar pilóta dolgozik az év egy részében külföldön.
