Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-06 / 287. szám
1983. december 6.. kedd 0 „Kojak-nyalóka” Mekkába Békési csemegék — Mikulásra is Hogy készül a nyalóka? Egyszerű. A tojás- fehérjét jó keményre felvered, és a habba lassan, de folyamatosan, állandó - keverés mellett beleöntöd a 140 Celsi- us-fokra melegített cukrot, burgonyaszirupot és vizet tartalmazó elegyet. Az egészet jói összekevered és pihenteted. Az anyag kész, csak formázni kell. Nagyjából — egy laikus, egy hozzá nem értő kívülálló szemével — így készül Békésen, a HUNGARONEK- TÁR Mézeskalács- és Cukor- káüzemében a népszerű, sok gyerek kezébe, pontosabban szájába eljutó nyalóka, amihez hasonlót Kojak is szopogat filmjeiben. A masszát nyújtógépbe teszik, gömböket formáznak belőle, pálcikát dugnak bele, aztán csokifürdő következik. Csomagolják, dobozba rakják és elszállítják. Az a néhány ezer darab, ami éppen ottjártunkkor készült, Szaúd- Arábia városaiba, Mekkába, Riadhba utazik majd. — Csokis nyalókából 180 tonnát gyártunk az idén — mondja Hégely Sándorné, az üzem vezetője, miközben értő szemmel ellenőrzi a folyamatot. A „habverőnél” fiatalember áll, az üzemvezetőre néz: — Most próbáljuk ki a magyar tojásport, úgy nézem, elég jó lesz. Hégely Sándorné rábólint, eddig importált tojásfehérjével dolgoztak, ezentúl talán a hazai is megfelel. Három műszakos a nyalókaüzem, és a csokis mellett ízes is készül, 110 tonnányi. A szomszéd terem a kókuszcsemegéé azonban most üres: — Erősen visszaesett a termelésünk, mindössze 60 tonnát szállítottunk az idén — mondja az üzemvezető, majd hozzáfűzi —, nincsen kókuszreszelék, és remény sem, hogy jövőre lesz. Vagyis ezt a csemegét egyelőre el kell felejtenünk. Nem így a pemetefű és a maláta cukorkát, melyből bőséges a kínálat, méghozzá a régi, kedveltebb, nem pelyhesített formában, ösz- szesen a mentolos és savanyú cukorral együtt 530 tonna cukorka került Békésről az üzletekbe Csokifürdő következik Kis híján 130 millió forintos értéket állít elő az üzem 175 dolgozója, s a milliók zöme néhány forintos, olykor filléres tételekből tevődik össze. — Kicsit aggódtunk — emlékezik az év elejére az üzemvezető —, tudjuk-e a tavalyihoz képest több mint másfélszeresére megemelt tervet teljesíteni. Már nem aggódunk ... A nyereségünk -háromnegyed éves szinten elérte az 15,4 milliót és egész évre terveztünk 5.6 milliót. A bérfejlesztésünk pedig hatszázalékos az idén. A vállalaton belül elsősorban nálunk emelték a fizetéseket, enyhítve a budapesti és vidéki keresetek közti indokolatlan, kedélyeket izgató különbségeket. Szóval nem panaszkodhatunk. Általában az első fél év szokott nehéz lenni, kevés a rendelés, a kiszállítás, az idén viszont könnyebb helyzetben voltak, ök készítették ugyanis a méhek téli táplálékát, a fumera gyógyle- pényt. Ez 400 tonnás menvnyiségével, és egy ugyancsak négyszáz tonnás mézeskalácsrendelés csehszlovák exportra, átsegítette őket a kritikus iőszakon. Az idei esztendő újdonsága a drazsírozott virágpor és a propoliszos méz. A propolisz beszerzése azonban igen nagy gondot jelentett: — Felemelték ugyan a propolisz felvásárlási árát 2200 forintra, de ez nem változtatott a helyzeten. Hisz a szabad piacon 4-5 ezer forintért cserél gazdát kilója. Amit rni a mézbe keverünk, államilag ellenőrzött, garantáltan tiszta propolisz, ami nem tudom elmondható-e a piacokon árultakról. így most nem folyik méz a csapokból, legalábbis azokból nem, melyek a propoliszos mézet adagolják. Pedig ez a termék nagyon keresett. Reméljük nem gyakran kell hiába keresni, bár a propolisz termelése egyedül a méheken múlik, és nem lenne hasznos teljesen „kizsákmányolni” őket. Szatmári Ilona * Mézeskalács minden mennyiségben Fotó: Fazekas László Sárréti Tej • Sárréti Tej • Sárréti Tej Másfél évtized — érvényes tanulságokkal Tizenötödik évébe lépett a Sárréti Tej az idén szeptemberben. Másfél évtizeddel ezelőtt, 1969 őszén a szeghalmi járás hat nagyközségének tizenhat termelőszövetkezete, és az akkor még önálló TöviskeSi Állami Gazdaság döntött úgy, hogy — a MECSEKTEJ-et, meg a JÁSZTEJ-et követően — társulást hoz létre körzetében a tej felyásárlására és feldolgozására. A társulás átvette a Hajdú megyei Tejipari Vállalat szeghalmi begyűjtő állomását, ahová eladdig háromezer liter tehéntej, és 1500 liter juhtej érkezett be naponta. Az átvételt követően a harmadik héten az új társulás már meg is kezdte a feldolgozást, így a korábbi nyerstej helyett pasztőrözött kannatejet és gomolyát kínálhattak a vásárlóknak a környék üzletei. Állandó növekedésben Az indulást jellemző dinamika mind a mai napig sajátja maradt ennek a vállalkozásnak ! A következő esztendőben a kibővített csarnokban üzembe lépett a tejtöltő gép, megkezdődött a tejföl- és a túrógyártás is, és a nyár folyamán. csúcsidőben elérte a nyolcezer litert az egy nap alatt feldolgozott tej meny- nyisége. A ma visszaemlékezők szemében ezek a számok szinte megmosolyogni valóan kicsiknek tűnnek, hiszen az idén nyáron már 200 ezer liter tejet dolgoztak fel naponta a sárrétiek, és az első teljes esztendő alig hárommillió literével szemben 1882-ben már csaknem 57 millió liter tejet vásároltak föl a nagyüzemekből és a háztájiból. Ezzel egy időben a közös vállalat tagüzemeinek száma megkétszereződött, a vállalat a megyeszékhelyen korszerű tejfeldolgozót épített. Tette mindezt úgy. hogy éves nyeresége évről évre nőtt, s 1982-ben a 34 millió forintot is meghaladta. Sőt, az idei első háromnegyed éves teljesítményről szóló beszámolóban azt is megállapíthatta a vállalat igazgatósága, hogy az 1983-as esztendő a megelőzőnél is jövedelmezőbb lesz. A Sárréti Tej produktuma már csak azért is figyelemre méltó, mert a vállalat ugyanazon folyamatosan nehezedő és szigorodó gazdasági feltételek mejlett volt képes szárnyalni, mely feltételeket jó néhány gazdasági egységben — sikertelenségeikre magyarázatul — első számú ,,szárnyszegő” tényezőként emlegetnek. E kijelentésünk után természetesen jogosan követelhetik, hogy nézzünk akkor a Sárréti Tej számai mögé is! Próbáljuk meg megfejteni: ők. hogyan csinálták? Termelőktől a fogyasztókig Sem a vállalat igazgatóját, Ombódi Sándort, sem igazgatóhelyettesét. Kerekes Sándort nem kell ez ügyben hosszan faggatnom. Az igazgatóhelyettes rögtön előrebocsátja: — Nem kell itt valamiféle külön bejáratú titkot keresni. Eredményeinket jó néhány nagyon fontos dolognak köszönhetjük. Vegyük ezeket sorra! A folyamatos és állandó „terebélyesedést” első helyen említi az- igazgatóhelyettes. A felvásárolt és feldolgozott tej mennyiségének nagyléptékű növelésével, újabb és újabb termelők megnyerésével érték el a költségek egy részének viszonylagos csökkenését. Az önköltség alakulása szempontjából nem mindegy ugyanis, hogy az állóeszközök amortizációját, az irányítás költségeit például hárommillió vagy harmincmillió liter tejre kell szétosztani. Azt is jól látták, hogy az integrációt nem elegendő csupán a termelésben kialakítaniuk, hiszen az előállított tejtermékeket el is kellett és kell adni. Magyar- országon, ahol még csak most van fellendülőben a tej és tejtermékek fokozot-5, tabb fogyasztása, ez nem is olyan könnyű feladat. Társultak hát a forgalmazókkal. az üzleteket fenntartó ÁFÉSZ-ekkel is. Nem hunyták be szemüket az előtt a tény előtt sem, hogy az integráció csak annak kedves, akinek ebből haszna is van. Világos és közvetlen anyagi érdekeltséggel kötötték magukhoz a partnereket, amelyek az éves nyereségből vagyoni betétjük, valamint a kérdéses évben átadott tej, illetve az ÁFÉSZ-ek esetében a forgalmazott tej értékesítésének arányában részesednek. A tavaly „visszaosztott” 13 és fél millió forintból így kapott 170 ezer forintot a szeghalmi ÁFÉSZ a forgalmazásért, egymillió 350 ezret a füzesgyarmati tsz a vagyoni betéte, 800 ezret meg a megtermelt tej után. De akadtak olyanok is, mint a Békéscsabai Állami Gazdaság, amely csak 81 ezer forintot kapott a vállalattól a betétje alapján, viszont 560 ezer illette meg a feldolgozásra szállított tej mennyiségéért. Mindenki iól járt A konkrét termelésen, üzemen kívüli tényezőkként sorolhatjuk egy csoportba az eddig elmondottakat. Ugyanebbe a csoportba kell számítanunk még a vállalat általános partneri magatartását, viszonyát versenytársaihoz. Nos a Sárréti Tej az eredetileg fő riválisként kikiáltott Hajdú megyei Tejipari Vállalattal is megtalálta az együttműködés lehetőségét, kölcsönösen forgalmazzák egymás termékeit saját ellátási körzetükben. A minőségi követelmények, s a szállítási határidők betartása, a folyamatos választékbővítés magától értetődő feltételek ma a versenyben maradásnál — ne is szóljunk róla bővebben. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy tejfeldolgozó üzemben létkérdés a fogyasztói igények hullámzásának levezetése, vagyis az. hogy a maradék tejet is képesek legyenek hosszabb szavatossági idejű termékekké feldolgozva hasznos áruként értékesíteni. Ezt oldotta meg a Sárréti Tej a félkemény termékek — a trappista sajt és a Sárrét gyöngye fantázianevű gomolya és az országosan egyedül csak itt gyártott szendvicstúró — előállítására való berendezkedéssel. Amiről eddig esett szó, mind elengedhetetlen összetevője a piac stabilitásának. Utóbbi azonban elképzelhetetlen olyan belső üzemi feltételek és körülmények megléte, erősítése nélkül, mint amilyen a korszerű munka- és üzemszervezés, az anyagi ösztönzés célravezető és hatásos rendszere, avagy a dolgozó kollektíva által is aktívan támogatott belső gazdálkodási rendszer. A Sárréti Tej már túljutott azon. hogy rutinból gazdálkodjék, termeljen. Szigorú és rögzített irányelvek határozzák meg az anyag- és eszközgazdálkodás. az energiagazdálkodás, a kapacitások ésszerű kihasználásának. a. szállítások szervezésének mikéntjét, amelynek betartásához valameny- nyi dolgozónak anyagi érdeke fűződik. De a vállalatnak Szeghalmon és Békéscsabán — a két nagy tejüzemben — sikerült igen jól összehangolnia a vállalati érdekeket a szocialista brigádok törekvéseivel is. Mindezeket pedig egy olyan negyedéves értékelési rendszerre alapozta, amelyben jól nyomon követhető, például, hogy a tavalyi 5,8 gramm helyett az idén 6,3 gramm síkfóliát használtak föl egy liter tej „becsomagolására”. (Ami még mindig kevesebb az országos átlagnál!) S máris kérni lehet a dolgozókat, hogy erre egy kicsit jobban figyeljenek. Más kérdés, hogy figyelnek rá amúgy is, mert ugyanúgy prémiumot befolyásoló tényező ez, mint a technikai selejt arányának alakulása: ha a megengedettnél több tasak csurog — elfolyik a prémium! A kép a Sárréti Tej történetéről, fejlődéséről és tanulmányozásra érdemes gazdálkodásáról, termelési sikereiről ehelyütt nem lehet teljes. Nem is állt szándékunkban sem a 14 esztendő főkönyvi kivonatait, sem a fejlesztő beruházásokat itt részletezni. Csupán azokat a tényezőket igyekeztünk csokorba gyűjteni, amelyek a tartós eredményesség legfőbb ösz- szetevőinek bizonyultak e közel másfél évtizedben. Ezekről szólva azonban arról sem feledkezhetünk meg, hogy a vállalkozás életképességét megadó összetevők között nem kis súllyal szerepel az alapítók vagyoni hozzájárulása, s a képződő nyereségnek olyatén felosztása, amelynek során mindenki jól jár s maga a vállalat is újabb lehetőségekhez jut! Igaz, nem utolsósorban azért, mert a tagüzemek pénzeit másfél évtizede a leírt módon is jövedelmezőséggel „integrálja”! Kőváry E. Péter Búbos kemence a fóliaházban Kukoricából készül az édesítőszer Energiatakarékos megoldások alkalmazásával Igyekszenek gazdaságosabbá tenni a téli-tavaszi primőrtermelést a baranyai kertészek. A tüzelőolaj drágulása ugyanis annyira megnövelte a termelési költségeket, hogy sokan abba is hagyták a korai zöldséghajtatást, a többiek pedig a piacon kerestek maguknak kárpótlást. A fogyásztói ár emelésének azonban határt szab a kereslet-kínálat törvénye. ezért a primőrkertészek most a költségek csökkentésével akarják ismét jövedelmezővé tenni a munkájukat. Az ország legdélibb vidékén, a Mecsek—Duna—Dráva háromszögében, körülbelül egymillió négyzetméternyi fólia alatt termelnek korai zöldséget. A nap energiáját hasznosító fóliaházak műanyag leple átengedi a napsugarakat, megóvja a növényeket a fagytól, széltől. A hideg éjszakákon és a borús napokon azonban fűteni kell a napfény pótlására. Az olaj helyettesítésére mind több baranyai kertész visszatér a hagyományos tüzelési technikára, azaz kályhákat állítanak be, amit fával és hulladékkal fűtenek. Némelyek búbos kemencét építettek a fóliaházban, ebben igen gazdaságosan lehet tüzelni, és kitűnő a hőtartása. Egyes helyeken napfényt" pótló halogénlámpák alatt nevelik a palántákat, és a jobb fényhasznosítás végett alufóliával borították be a sátor mennyezetét. Izocukorral édesítik a Szabadegyházi Izocukor és Szeszipari Vállalat új termékeit, a természetes alapanyagokból készülő fekete ribizli, meggy és szamóca Sztár-italokat. A kukoricából készült édesítőszer alkalmazása azért előnyös, mert magas gyümölcscukor-tartalma miatt a szokottnál jobban érvényre juttatja a természetes alapanyagok aromáját, jobb ízű. A Sztár-család legújabb tagjaiból — amelyeknek készítését a közelmúltban kezdték meg Szabad- egyházán — az idén ötmillió két deciliteres palackot szállítanak az üzletekbe, főként Fejér, Baranya, Tolna és Komárom megyébe. A szabadegyházi üdítőital-üzemből egyébként az idén csaknem ötvenmillió palack Sztár-ital, Coca Cola, valamint a választékbővítő céllal gyártott Fanta Narancs és citrom üdítő ital került az üzletekbe.
