Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

1983. december 1., csütörtök IgHilUkTitá Akad ellenpélda is A revizorok ritkán dicsérnek Gyakorló gazdasági szak­emberek a megmondhatói: a revizorok — köztük a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Bé- kés megyei Igazgatóságának munkatársai — nem sűrűn dicsérik egy-egy üzem, ter­melőszövetkezet munkáját. Elsősorban nem is ez a fel­adatuk, hanem hogy feltár­ják a gazdálkodás hiányos­ságait és segítsenek azok ki­javításában. A dombegyházi Petőfi Tsz azon kivételek közé tartozik, aki elismerést kapott az említett igazgató­ságtól. Az október 28-tól no­vember 18-ig tartó revízió végkövetkeztetéseit a múlt héten tartott zárótárgyaláson vonták meg. Kezdjük talán a gazdálko­dást értékelő módszer ismer­tetésével. A PM-esek három éve használják azt az eljárást, melynek lényege, hogy „min­taüzemek” átlagához viszo­nyítják a gazdaságok muta­tóit. A mérőrendszer kidol­gozásához valós üzenii ada­tokat soroltak fel, ezekből számítógép segítségével álla­pították meg a „mintaüzem” jellemzőit —, hogy az adott termelési körülmények kö­zött mennyi termelési érték, milyen hozamok, jövedelme­zőség várható például a ter­melőszövetkezetektől. Azok a mutatók a jók, amelyek egybeesnek, vagy meghalad­ják a „mintánál" mérteket, számítottakat. A dombegyházi Petőfi Tsz 5 ezer 400 hektár közös szántóján eszerint nemcsak többet termel, hanem na­gyobb bruttó jövedelmet ál­lít elő a „minta” átlagánál. Nyeresége pedig húsz száza­lékkal — kilencmillió fo­rinttal — több a várhatónál. Érdemes itt megállni egy ki­csit, hiszen nyereségérdekeit gazdálkodásunkban cseppet sem lényegtelen, miből szár­mazik a plusz jövedelem. A Petőfi Tsz termelési ka­pacitásait jobban kihasznál­ja az átlagnál, takarékosan gazdálkodik az anyagokkal, a munkadíjhoz képest nagy a dolgozók munkájának ter­melékenysége. Látható, hogy az hozza a pénzt, aminek fontosságát országos gazda­sági vezetők és napról napra kiemelik, örvendetes, hogy nemcsak az ellenőrzési igaz­gatóság munkatársai által vizsgált két évben, hanem az idén is töretlen fejlődés jel­lemzi a szövetkezetei. A re­vizorok megállapításai kö­zött szerepel az is: nem sok tartalék van már a domb­egyháziak gazdálkodásában, s a három éve tartó ütemes termelés- és jövedelemnöve­lés országosan is az élvonal­ba emeli a Petőfi Tsz-t. A gazdálkodás eredményei önmagukban is sokat mon­danak. A revizorok azonban azt is tudják: sok üzem kí­vülről szép eredményeket mutat, egy-egy alaposabb pénzügyi vizsgálat azonban megtalálja a rejtegetni való­kat. Arra gondolok, hogy a magas hozamok, a nagy nye­reség nem jár szükségszerű­en együtt a fegyelmezett pénzügyi gazdálkodással, a megbízható számvitellel. Gyakran épp a „legmenőbb” üzemek fizetik szabálytalan­ságaikért a legnagyobb bün­tetéseket. Talán úgy érzik, megengedhetik maguknak? Az ellenőrzési igazgatóság szakemberei ez alól kivétel­nek tekintik a dombegyházi tsz-t. A gazdaságban koráb­ban sem volt gond a szám­vitellel, színvonala az utób­bi két évben tovább javult. A bizonylati fegyelem, az adófizetési kötelezettségek teljesítése megfelelő — idő­ben fizetnek az államnak és gazdasági partnereiknek. És aki hallott már róla, milyen gondokat okoz egy-egy üzem gazdálkodásában egy másik késedelmes fizetés, az külö­nösen értékesnek találja ezt a tényt. Rend van tehát a dombegyháziak pénzügyi gazdálkodásában is. A vizsgálatot lezárták, a következtetéseket levonták. Érdemes azonban még egy dolgot megemlíteni. A záró­tárgyaláson nem csak a re­vizorok mondták el elisme­rő szavaikat. A szövetkezet elnöke a vizsgálatot végzők­nek fejezte ki elismerését, mert gyorsan dolgoztak, nem akadályozták a saját dolgo­zók munkáját. Biztatás lehet ez a revizoroknak, akik jó úton haladnak saját tevé­kenységük megszervezésé­ben. M. Sz. Zs. A TEB előtt a Forgácsoló A megyei tanács termelési­ellátási bizottsága időről időre megvizsgálja a megye egy-egy vállalatának, üze­mének munkáját, tevékeny­ségét. November 24-én a Forgácsolószerszám-ipari Vállalat békéscsabai For­gácsolószerszám Gyárának gazdasági tevékenységéről hallgatott meg beszámolót a bizottság. A résztvevők átte­kinthették a gyár fejlődését, megismerkedhettek sikerei­vel, gondjaival, a jövő ter­veivel. Háttéripari termékek A Forgácsolószerszám­ipari Vállalat — ismert már­kanevén a FORCON — 1971-ben jött létre. Régeb­ben részben önállóan, rész­ben pedig más szervezeti formában tevékenykedtek. A két gyárból létrejött önálló vállalatnak nagyon fontos része a csabai gyár, tavaly már 360 millió forintnyi ér­tékben állított elő, zömében fémforgácsoló szerszámokat. Készülnek a gyárban NC-gé- pekhez szerszámtartók, rög­zítőgyűrűk, légkompresszor­alkatrészek és kávéőrlő tár­csák is. Mint a termékstruktúrából látható, a gyár kifejezetten háttéripari termékeket állít elő. A termelés több mint 90 százaléka belföldön kerül forgalomba, 20—30 millió fo­rintnyi pedig tőkés export­ra kerül. A gyár a hazai szükségle­tek 60—70 százalékát elégíti ki. A termelés dinamikusabb növekedésének korlátái van­nak, a szabályozóváltozások hatására csökkentek a saját fejlesztésű források, és a het­venes évek végétől kezdve egyre kritikusabbá vált a létszámhiány. Ez nemcsak azért okoz gondot, mert így a gyár nem tudja kellően növelni kapacitását, hanem azért is, mert az általuk le nem gyár­tott szerszámokat jórészt tő­kés importból kell beszerez­ni. Felmérések igazolják, hogy a gyár termelésnövelé­se teljes egészében tőkés- import-kiváltásnak minő­sülne. Ebben azonban a gyár nem érdekelt kellőképpen, ugyanis a jelenlegi szabá­lyozás a tőkés export növelé­sét ösztönzi csak, az im­portkiváltást nem. Meghatározó szerep A gondok ellenére a FOR­CON békéscsabai gyára jól gazdálkodik. Az előírt terv­feladatokat teljesítette, esz­közgazdálkodásában az adott kereteket betartotta, a ter­vezett nyereséget túlteljesí­tette. A csabai gyár szerepe meghatározó a vállalat éle­tében. Mivel a FORCON alapvető feladata a magyar ipar forgácsolószerszámmal való ellátása, e funkció ki­elégítéséhez a csabai gyár nagymértékben hozzájárul. A gyár fejlődése garancia arra, hogy hosszú évtizede­kig megtartsa meghatározó szerepét. Ezt segíti, hogy az újonnan kifejlesztett és gyártásba vett termékek mű­szaki színvonala és korszerű­sége garantálja a hosszú tá­vú piaci hátteret. Jól változik a békéscsabai gyár termékösszetétele is. Egyre inkább a kevésbé anyagigényes termékek gyár­tása kerül előtérbe, olyano­ké, amelyekben magas fokú szellemi és fizikai munka testesül meg. A korszerű gyártmányok ma már kor­szerű gépeken készülnek, így — bár a létszám az elmúlt években erőteljesen csök­kent — a munka hatékony­sága, a szakmunkásképzés intenzitása a jövőben is biz­tosítja a békéscsabai gyár kiemelt szerepét. Jelentőségének megfelelő­en úgy mint,eddig, a jövő­ben is komoly feladatok vár­nak a FORCON békéscsabai gyárára, összhangban a gép­ipar hosszú távú fejlesztési programjával, biztosítaniuk kell a hazai szerszámigé­nyek'kielégítését, feladatuk a tőkés kooperációs kapcsola­tok bővítése, és nem feled­kezhetnek meg az importki­váltásra alkalmas termékek választékának és mennyisé­gének emeléséről. A VI. öt­éves terv eddig eltelt idősza­ka azt igazolja, hogy az el­várásoknak eleget tesznek. A fejlesztések jó része már gyártásra érett termékké vált, és jórészt teljesültek a tevidőszakra megfogalma­zott célkitűzések. Export és importkiváltás Azért nem csekélyek még a gyárra váró jövőbeni fel­adatok. Fokozni kell a ter­melés ütemességét, és van még tennivaló a költségcsök­kentés és a takarékos gaz­dálkodás területén is. Szé­lesebb körben szeretnék al­kalmazni a munkateljesít­ményekre orientált bérgaz­dálkodás elveit. Szükséges­sé vált a termékszerkezet további korszerűsítése, és az önálló gyári fejlesztői tevé­kenység erősítése. Emellett joggal várják el a FOR- CON-tól, hogy tegyen meg mindent az exportárualapok bővítése érdekében. Mint látható, a FORCON békéscsabai gyára feladatok sokaságának tesz eleget egy­szerre. Ez nyilván nem köny- nyű, és a jövőben sem lesz az. A gyári kollektíva eddigi sikerei, és a még fejlesztés alatt álló termékek azonban biztosítékot adhatnak arra, hogy a békéscsabai forgá­csoló a jövőben is eleget tesz az elvárásoknak. L. L. Miért sorvad a bedolgozói rendszer? Számos külföldi példa tanúskodik a bedolgozói rend­szer sikeréről. Legismertebbek a japán és a svájci pél­dák, amelyek egyértelműen bizonyítják e módszerek rendkívüli gazdaságosságát, egyebek közt azért is, mert ily módon megtakarítható sokfajta beruházás az üzem­épületektől kezdve a különféle szociális létesítményekig. Csökkenthető az üzemeltetési költség is. Ez a munka- rendszer sok esetben kedvező a munkavállalónak is, pél­dául a gyermekes anyáknak, akik ily módon megold­hatják ház körüli feladataikat, vagy az idős kordáknak, akik nehezen jutnának el a munkahelyekre, s fárasztó nekik a folyamatos nyolcórás munka. A bedolgozó maga osztja be munkarendjét, s csak a vállalt határidőt kell betartania, s a jó minőségű munkát kell nyújtania. Energiatakarékos kazánok A külföldi példákat kö­vetve hazánkban is számos hazai vállalat bedolgozó fog­lalkoztatásával próbált csök­kenteni munkaerőgondjain. Az esetek többségében e kí­sérletek igen kedvező ered­ménnyel jártak. 1981 őszén, még a Munkaügyi Miniszté­rium rendeletben szabályoz­ta a bedolgozói munkavi­szony feltételeit. Az így adó­dó lehetőségek szociálpoliti­kai célokat is szolgáltak, sőt szorgalmazták olyan vállala­tok létesítését is, amelyek nagy számban tudtak foglal­koztatni csökkent munka- képességű bedolgozókat. Kü­lönböző gazdasági ösztönzők­ben részesülnek azok a vál­lalatok és a hasonló jellegű tevékenységet folytató, az ország különböző részében működő úgynevezett szociá­lis foglalkoztatók is. A rendelet megjelenése nyomán minden jel arra mu­tatott, hogy a bedolgozói rendszer széles körű elterje­désének nincsen akadálya. A kormány 1982. január 1-től tovább javította a bedolgo­zók munkafeltételeit, köze­lítve azt az általános munka- viszonyban állókéhoz. A mó­dosított rendelet biztosítja, hogy a bedolgozói munkát például a nyugdíj kiszámí­tásakor — munkaviszonynak kell tekinteni. Jár a bedol­gozók számára a rendes sza­badságidő, sőt a megfelelő mértékű pótszabadság is, to­vábbá a régebbi szabályozás­tól eltérően lehetővé vált, hogy túlórában is dolgozza­nak. Kaphatnak jubileumi jutalmat. Gyesen levő kis­mamák a gyermek másfél esztendős korától vállalhat­nak bedolgozói munkát. Nyugdíjasok — az ide vo­natkozó más kereseti szabá­lyozásnak megfelelően — ugyancsak vállalhatnak be­dolgozást. A feltételek, az ösztönző lehetőségek tehát adottak, a bedolgozói rendszer várt fej­lődése azonban elmaradt, s‘ napjainkban is sorvad. Fő­ként a nagyipari vállalatok­nál. Űj bedolgozók foglal­koztatására alig van lehető­ség. A szociális foglalkozta­tók ugyancsak arról panasz­kodnak, hogy csökken a mun­kájuk, megbízóik sok esetben elpártolnak tőlük. Az okokat keresve, arra a megállapí­tásra jutottak, hogy a be­dolgozói rendszer legfőbb ri­válisai, a vállalatokon belül megalakuló gazdasági mun­kaközösségek. E tapasztalatok birtokában persze óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy a vállalatok­nál megalakuló gazdasági munkaközösségeknek mun­kával történő ellátásának ez e a legjobb módja? A be­dolgozók — s elsősorban a szociális okokból foglalkoz­tatottak — ugyanis többsé­gükben olyan nélkülözhetet­len kisegítő feladatokat lát­nak el, amelyek nem esz­közigényesek, s nem kíván­nak komolyabb szakmai is­mereteket. Kérdés, nem kár-e jó felkészültséggel ren­delkező szakembereket ilyen feladatokkal ellátni, csupán azért, hogy bizonyos bérki­egészítéshez jussanak, így is kötve őket a vállalathoz. Helyesebb lenne a gazdasági munkaközösségek részére a képességeiknek valóban meg­felelő igényesebb feladatokat megtalálni. A bedolgozók foglalkozta­tásának elmaradása sok eset­ben a kényelmességből is ered. Számos példa bizonyít­ja ugyanis, hogy egyes rész­feladatokat, vidéki tsz-ek melléküzemágainak adnak ki, akik e munkát aztán be­dolgozókkal végeztetik el. Ez természetesen a termelési költségek növelésével jár, mert a vállalkozó gazdaság a maga költségeit és hasz­nát felszámolja megbízói­nak, s ezzel az áru fogyasz­tói ára is növekszik. Korántsem arra gondo­lunk, hogy a tsz-ek, s más gazdasági szervezetek szün­tessék meg bedolgozói tevé­kenységüket. A rendelkezés­re álló helyi munkaerő fog­lalkoztatására azonban cél­szerű lenne, olyan megoldá­sokat találni, amelyek a he­lyi igények kielégítését szol­gálják, vagy segítik a hát­téripart olyan munkával, melynek elvégzése nagy­üzemben gazdaságtalan. A vállalatoknál igyekez­nek menekülni a bedolgozói rendszer megszervezésétől, üzemeltetéséből adódó gon­doktól. Ezért keresik a ké­nyelmesebb megoldást, hol­ott — nyugdíjas, gyesen levő vagy különböző más okból csökkent munkaképességűvé vált — dolgozóik kevonásá- val szervezhetnék a saját be­dolgozói hálózatot. Amire pedig nem telik erő, azt olyan szervezetekkel kellene elvégeztetniük, amelyek erre hivatottak, s a szociális gon­doskodás feladatait is meg­oldják. Kasznár Zoltán Új szigetelőanyag a győri Graboplastból Saját erőből teremtik meg a Máfgra nevű szigetelő- anyag nagyüzemi gyártásá­nak feltételeit a Graboplast Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyárban. A gyártóberen­dezést a vállalat tervező gárdája konstruálta, s kivi­telezését hazai anyagokból ugyancsak a gyár szakembe­rei végzik. Üzembe helyezé­sével lehetőség nyílik arra. hogy évente 1—1,5 millió négyzetméter készüljön a hídpályák, aluljárók szigete­lésére alkalmas anyagból. Az újfajta, bitumen tar­talmú pvc-szigetelő anyagot a Graboplast a Magyar Ás­ványolaj- és Földgázkísérle­ti Intézettel közösen dolgoz­ta ki. Az alig fél centiméter vastagságú termék felső ré­tege tömör szigetelőanyag, alatta pvc habréteg, azon ön­tapadó ragacsréteg található. A felső rész feladata a víz- ég párazárás. A pvc-habré- teg kiegyenlíti a hídpálya betonfelületének érdességét, ennek folytán rezgésgátló szerepet is betölt. Használa­ta — amint azt az alkalma­zástechnikai vizsgálatok bi­zonyították — semmivel sem bonyolultabb, mint az im­portból származó szigetelő­ké. A védőpapír eltávolítása után az öntapadó felületet rásimítják a bitumenes híd- pályára, majd leaszfaltozzák. A Máfgra nagy előnye a ko­rábbi szigetelőanyaggokkal szemben, hogy zsugorodás és egyéb károsodás nélkül el­viseli az aszfalthengerlésnél alkalmazott magas hőmér­sékletet. A közelmúltban már több- helyütt kipróbálták, folyó­partokat összekötő hidakat, autóutak felett ívelő felüljá­rókat szigeteltek vele. A kedvező tapasztalatok felkel­tették az érdeklődést itthon és külföldön is a termék iránt. A nagyüzemi gyártás megindulásával jövőre már az eddigieknél többet tud a gyár felhasználók rendelke­zésére bocsátani. Az olaj- és gáztüzelés he­lyett fokozatosan széntüzelé­sű kazánok gyártására tér át a zalaszentgróti Uniferro Ipari Szövetkezet. Újdonsá­guk, a különféle teljesítmé­nyű Patent fantázianevű ka­zán, amely családi és társas­házak fűtésére egyaránt ki­válóan alkalmas. Az idén több mint 1400-at gyártanak belőlük. A széntüzelésű ka­zánok iránti növekvő keres­let kielégítése mellett foko­zott gondot fordítanak ter­mékeik korszerűsítésére is. Jelenleg kazánjaik még me­legvíz előállítására szolgál­nak, de már dolgoznak a gőzt termelő típus kialakítá­sán. Tervezik azt is, hogy félautomata önadagolóval szerelik fel kazánjaikat. A Békési Kosárgyár 9. számú telepe 1972-ben kezdte meg működését Biharugrán. Ma már 50 szakmunkás dolgozik itt, s a fürge ujjak alól kikerülő termékek az NSZK-ba, Fran­ciaországba, Ausztriába, Svájcba és a skandináv államokba is eljutnak Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom