Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-01 / 283. szám
1983. december 1„ csütörtök Hívószáma: Valahol valaki tárcsázza a 05-öt, s a legközelebbi tűzoltólaktanya ügyeleti szobájában megszólal a telefon, vagy az URH-rádió. A hir- adóügyeletes gyorsan kitölti a káreseti felvételi lapon a következő rubrikákat: „A jelzés ideje; a káreset helye; a káreset neme (mi ég, mi van veszélyeztetve); van-e élet veszélyben; milyen terjedelmű a káreset; a jelző személy neve; a távbeszélő száma, amellyel a káresetet jelentették.” S közben már berreg a csengő, a szolgálati csoport tagjai rohannak a tűzoltókocsikhoz, miközben a szolgálatparancsnok átveszi a híradóügyeletestől a káresetfelvételi lapot, és mire ő is a kocsikhoz ér, a tűzjelzés alapján már el is dönti, hogy milyen erőkkel és eszközökkel vonuljanak ki. Mindez másodeprcek alatt zajlik, ugyanis a riasztástól számított 60, illetve éjjel 100 másodpercen belül el kelt hagyni a laktanyát a tűzoltókocsiknak. A tűzoltók munkájából többnyire csak a villogó, szirénázó piros autókat látjuk, meg az újsághíreket. Ismerjük most meg egy kicsit közelebbről is ezt a munkát, például Szarvason. A városi és járási tűzoltóparancsnokság egy öreg. földszintes épületben kapott helyet, ami valamikor lakóház lehetett, s ebből alakították ki az irodákat, tantermet, öltözőt, pihenőt. Az udvarán épült az új garázs, ahonnan a két gépkocsi — az egyik 2, a másik 6 ezer literes — útjára indul, ha megszólal a csengő. A tűzoltók haromváltásos rendszerben dolgoznak, s a napok — ha nincs ..esemény”, vagyis riasztás — a tantermi, elméleti, illetve gyakorvan itt rádió, tévé, magnetofon, kapcsolótábla, több telefon — és az ügyeletes, Balatoni Pál főtörzsőrmester keze ügyében a nyitott eseménynapló. A lap élén a dátum: 1983. november 22., és semmi más — ma még tehát nem volt riasztás Montvajszki László A folyosóról balra nyílik egy kis előtér, s ebből több helyiség. így az éjszakai pihenőszoba több fekhellyel, az öltöző, és egy közepes nagyságú szoba, amely tan- termül is szolgál. A négyszemélyes asztalokat a jelenlegi szolgálati csoport tagjai ülik körül. Az udvarra nyíló ajtó felett ott a lámpa és a riasztócsengő. A csoport vezetője most Lebó József tűzoltó százados, szer- parancsnok, aki idestova 20 éve dolgozik itt. — Az algyői, meg a füzesgyarmati gázkitörés, nekem az a legemlékezetesebb — mondja fegyelmezett vigyáz- állásban a magas, szikár, középkorú férfi —, önként jelentkeztem, aztán mikor tolÜgyeletben lati foglalkozásokkal telnek. No meg beszélgetéssel, olvasással, sakkozással. Az egyszerű. barátságos parancsnoki irodában Montvajszki László tűzoltó főhadnaggyal, városi-járási parancsnokkal beszélgetünk, bevezetőképpen általános tapasztalatokról, majd egy olyan tűzesetről, amelyben már lezajlott a vizsgálat, és megtörtént a felelősségre vonás is. Nem kis meglepetéssel halljuk például, hogy a gyors tűzjelzés korántsem olyan természetes, mint hinnénk. Egy próbariasztáskor például megtörtént, - hogy az éjjeliőr egyszerűen nem ismerte még a telefonkészüléket sem! Mentségére szóljon, hogy idős, nyugdíjas ember, miként számos munkahely, építkezés, telephely portása, éjjeliőre. A dolog mégis elgondolkoztató, hiszen olykor sok milliós értékekről van szó!. . . Mielőtt még kinyitnánk — példaképpen és okulásul — egy megtörtént tűzeset dosz- sziéját, nézzünk körül eb- 'ben a laktanyában. Közvetlenül a bejáratnál apró helyiség az ügyeleti szoba, élénk színűre meszelve. A nagy asztalon „műszerfal”; tűk be a vízágyút, az oxigénhiány miatt bizony rosz- szul lettem. Mondtam is magamban, na, önként jöttem, aztán itt dobom fel a patkót! De később megszoktam. Közben — ezúttal nem igaziból, hanem kérésünkre — élesen, messzehangzón megszólal a csengő, s mire körbepillantok, üres a szoba, az egyik asztalon nyitva marad egy vaskos könyv, Jack London Északi Odüsszea-ja. Átsietünk a garázsba — a nyitott, teleszkópos kapukon már kifelé gördül a két koA szarvasi járásban az idén a tűzeseteknek több mint a fele Gyomaendrődön történt, a választás tehát egy gyomaendrődi aktára esik. A tűzvizsgálati jegyzőkönyv szerint — amelyhez a tényeket, adatokat a tűzoltáskor, azonnal jegyzi a tűz- vizsgáló, vagy a szolgálatparancsnok — az eset a következő: a gyomaendrődi Béke Tsz I-es üzemegységében az egyik sertésól tető- szerkezete gyulladt meg 1983. augusztus 25-én. A keletkezési ok: szabadban tüzelés. Valuska Vince állat- gondozó az istálló nyugati végétől úgy 5—6 méterre összegyűjtötte az üres papír- zsákokat, meggyújtotta azokat, majd a közelben kaszálni kezdte a füvet. Ügy 5—10 perc múlva észrevette, hogy az ól falánál lerakott nádcsomó meggyulladt. Innen terjedt át a tűz az istálló cseréppel borított nád tetőhéjazatára. A tető kétharmada leégett, de szerencsére a sertéseket, melyek értéke 800 ezer forint, időben kihajtották, így a kár 40 ezer forint. Tegyük nyomban hozzá, ez nem a tényleges kár, csupán az elégett érték, hiszen a pótlás, helyreállítás, javítás költsége ennek többszöröse. A tűz oltásán körülbelül 2 és fél órán át működött hat gépjárműfecskendő, 8 sugár, dolgozott 29 ember, a szarvasiak mellett ugyanis ott volt egy mezőtúri, egy szeghalmi kocsi, és a gyomaendrődi önkéntes egyesület két járművel. A tűzeset után tehát a szolgálatparancsnok elkészítette a jegyzőkönyvet, egyértelmű volt a felelős kiléte, s így a tűzoltóság szabálysértési eljárást kezdeményezett a gyomaendrődi Nagyközségi Tanácsnál Valuska Vince ellen. A továbbiakat magától a fiatalembertől kérdezzük, akit a lakásán, Gyomaend- rőd alatt, az Öregszöllőknek nevezett falurészben találtunk meg. A nádtetős kis parasztház egyik tenyérnyi szobáját lakja a fiatal házaspár. Idős asszony jön elénk a kutyaugatásra, a fiatalember édesanyja. Kicsit gyanakodva méreget, aggo- dalmaskodóan siet költögetni a fiát, s egy ideig később is ő viszi a szót. Mint kiderül, a szabálysértési eljárás során Valuska Vincét 2 ezer forintra büntették. — Nagyon kutya dolog volt, ott ácsorogtam a tanácson, mikor aztán szólítottak, mondtam, hogy biztosan a tsz-től is kellene jönni valakinek. Erre felelték, hogy ne foglalkozzak én azzal, menjek csak be. Elmeséltem ott is, ami történt. — És a tsz-ben? — Nem csináltak belőle ügyet. — Fegyelmi, felelősségre vonás? — Semmi — ingatja a fejét. — Nem is az 2 ezer forint idegesít, azt megérdemeltem. Tényleg én csináltam hülyeséget. Csakhát. . . A tenyerébe hajtja az arcát, nem mond többel. A beszélgetésből azért annyit még ki lehet következtetni, hogy további felelösségre- vonástól tart, s hogy a közvetlen környezet bizony olykor durván is a fejére olvassa a történteket. A sertésólat egyébként már újjáépítették . . . Tóth Ibolya ... és máris indul a tűzoltókocsi Fotó: Kovács Erzsébet MÉSZÖV elnökségi ülés előtt a sarkad! ÁFÉSZ munkája Négy téma megvitatására Vállalkozott tegnap, november 30-án a MÉSZÖV elnöksége. Az ülésen felszólalt dr. Imre István, a SZÖ- VOSZ elnökhelyettese, dr. Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Mézes Jánosné, a megyei pártbizottság munkatársa. Elsőként Tanai Ferenc, a MÉSZÖV elnöke tett jelentést az elnökségnek a legutóbbi ülés óta végzett munkákról. Ezután került sor a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ munkájának komplex értékelésére. Egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ munkája összességében megfelel a követelményeknek. Sőt, az utóbbi három negyedévben tovább javultak a szövetkezet hatékonysági mutatói, jónak mondható az áruellátás. A pozitív irányban tett erőfeszítések és á látható konkrét eredmények elismerését számos kérdés követte. Pr. Imre István SZÖVOSZ- elnökhelyettes és Szabó Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese többek között arra volt kíváncsi, hogy nem tartják-e méreteiben túlzottnak az ÁFÉSZ vezetői a Sarkadon már épülő új, ezer négyzetméter alap- területű ÁBC-áruházat. A SZÖVOSZ elnökhelyettese ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az ÁFÉSZ vezetői számoljanak a nehezedő gazdasági, gazdálkodási körülményekkel, különösen az új ABC esetében. Továbbá hangsúlyozta: bízzanak jobban az új üzemeltetési formákban. Dr. Szabó Sándor hangsúlyozta: igyekezzenek a nagy értékű árucikkek minta utáni árusítása körül tapasztalható bizalmatlanságot feloldani. A kérdésekre Sajti Sándor, a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ elnöke adott választ. Ezt követően a megye fogyasztási szövetkezeteinek ötéves káderutánpótlásának, képzési és továbbképzési terveinek végrehajtását tekintette át az elnökség. Majd a szövetkezetekben dolgozó fiatalok lakásépítési támogatásának helyzetét, s az ÁFÉSZ-ek, takarékszövetkezetek I—III. negyedévi gazdálkodásának tapasztalatait vitatta meg a testület. Az elnökségi ülés bejelentések megtárgyalásával, majd a MÉSZÖV elnökének zárszavával fejeződött be. Balkus Imre II gyermekekért kitüntetett Vöröskereszt Emlékszem a nyarakra, amikor a cukorbeteg, vagy más betegségtől sújtott gyerekek nevetését hallottam, önfeledt játékát láttam a Vöröskereszt szervezte nyári táborozáskor. A Ki tud többet a Vöröskeresztről, a testápolási, fogászati vetélkedők izgalmas perceit felidézve, a felkészítő tanárok, egészségnevelők buzdítása jut eszembe. A tanári szobában egymást faggatták: „Az én osztályom hogy szerepelt? Ugye jól felkészültek az enyémek?” Szép emlék a Bé- kés-dánfoki táborban rendezett titkári tanfolyam, ahol az elsajátítandó ismeretek és élmények ötvöződtek az úttörőélet szervezeti rendjével, módszereivel. A gyermekekért, a gyermekekkel eredményesen és hatékonyan törődik a Vöröskereszt. A napokban a Vöröskereszt békéscsabai városi vezetősége megkapta az Országos Úttörőelnökség Gyermekekért kitüntető elismerését. A vezetőségből ketten tájékoztattak bennünket arról, mi rejlik a kitüntetés mögött. Ök a terület illetékes gazdái ; Fodor Sándor, a Vöröskereszt Városi vezetőségének titkára és Baji Anna, a vezetőség egyik ifjúsági felelőse. Anna végzős a békéscsabai Egészségügyi Szak- középiskolában. — Általános iskolás koromban kapcsolódtam én is a Vöröskereszthez — meséli. — A 6., 7.' osztályban szorgalmasan tanultuk az elsősegélynyújtást, versenyeztünk, és a békési 3. sz. általános iskola többi tanulójával együtt szép eredményeket értünk el. Folytattam ezt a munkát az egészség- ügyiben is, az első év végén titkár lettem az iskolában. Nálunk számtalan lehetőség adódik az egészségnevelésre, a vöröskeresztes élet különféle feladatainak gyakorlására. Például segédkezhetünk az egészségügyi gyermekotthonban, a VI. kerületi szociális otthonban, vezethetünk egészségnevelő tanfolyamokat más középiskolák diákjainak, hasznunkat veszik a gyermekek nyári táboroztatásánál is. A vöröskeresztes munka legalább olyan jelentős, mint egy fontos KISZ- vállalás. — Ahogyan Anna beletanult a vöröskeresztes gondolkozásmódba, úgy szeretnénk irányítani, magunk között látni minél több gyereket — folytatja Fodor Sándor. — Az ifjúsági felelősi munkakört a gyakorlat diktálta szükség szerint kétfelé választottuk; a középiskolásokkal Zsabka Erzsébet tanárnő, az általános iskolásokkal Baji Anna foglalkozik. A vezetőségünkben még az ifjúsági terület szószólója és gyámolítója, dr. Szekeres Béla, a városi ifjúsági honvédelmi felelős is. Anna például arra is felfigyel, ha egy iskolában nincsenek meg a tisztaság feltételei. Hogyan küzdenek akkor a tiszta iskola címért — kérdezi tőlük. Volt már ilyen esetünk, hogy szólt ezért, s változtattak az állapotokon. Eredményeket természetesen csak az igen lelkes, önzetlenül dolgozó vöröskeresztes tanárelnökökkel együtt érhetünk el, hiszen főállásban mindössze ketten dolgozunk a városi szervezetnél. Beszélgetünk az úttörő- és a vöröskeresztes mozgalom összefonódásáról, s ___arról, h ogy az iskolákban a vöröskeresztes munka nem szakkörökben zajlik. Ez magyarul azt jelenti, hogy a tanárelnökök valóban társadalmi munkában tevékenykednek. Nem külön ifjúsági mozgalom a Vöröskereszté, hanem az úttörőélet szerves, fontos része. így érzik ezt az iskolákban, s a legtöbb helyen jelentőségének megfelelően kezelik. Komoly, összetett jellegű közös feladat többek között a fiatalok veszélyeztetésének felderítése, megelőzése. Az alkohol, a családok szétesése, a káros szenvedélyek elleni küzdelem, a család és az iskola kapcsolatának erősítése. célja pedagógusnak és vöröskeresztesnek egyaránt. „Ha baj van, mi csak jelezhetünk a hatóságoknak” — mondják a yöröskeresztesek. Más intézkedési jogkörünk nincs, de ezek a jelzések is sors- döntőek lehetnek egy-egy gyermek vagy család életében. — Gyakran megfordulok az általános iskolákban — mondja Anna —, ha tudok, apró tanácsokkal is segítek az egészségnevelésben. Most, sajnos, egyre kevesebb az időm, de érettségi után újra nagyobb energiával szeretnék a mozgalomban dolgozni. Munkahelyemnek a kórház sebészetét szeretném vá- lásztani, remélem, sikerül. Legfőbb vágyam a szakápolói képzettség megszerzése. Tovább elemezzük az ifjúsági munkát. Órákig lehetne keresni az okokat, miért megy jobban az egyik területen a munka, s miért gyengébben máshol. Az úttörővonalon jobban együtt él a Vöröskereszt az ifjúsági mozgalommal, a középiskolákban nem ilyen biztató a kép. Ha a Kemény Gábor Szakközép- iskola módszereit több helyen alkalmaznák, ahol az ifjú vöröskeresztes titkár és a tanácselnök együtt járja végig az osztályokat, eredményesebb lenne a mozgósítás. Valóságos gyakorlattá kellene formálódnia a KISZ- alapszervezetekkel közösen megfogalmazott gondolatoknak, nemes céloknak és egy üttmunkálkod ásnak. Amikor a vöröskeresztes munka jövőjéről beszélgetünk, mindketten állítják: „A tartalom nem változik, a módszereket szeretnénk megújítani és gazdagítani. A pedagógusok mellett együtt tevékenykednénk minél több egészségügyi dolgozóval. A védőnői hálózatra mindig számíthatunk, de másokra is jobban szeretnénk építeni. Bede Zsóka 1981-ben a békéscsabai vezetőség szervezte a diabetikus nyá ri tábort, amelyet sikerei már megyei jellegűvé bővítettek Fotó: Veress Erzsi
