Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. december 17., szombat

o

FURCSA ÁRVERÉS. Vegye meg és vigye haza az Eiffeltornyot — körülbelül így szólhatott a felhívás egy néhány héttel ezelőtt rendezett furcsa párizsi árverésen. A reklámfelszólítás persze — mint mindig — némileg túlzó. Mindössze arról volt szó, hogy a francia főváros jelképévé vált óriási acélszerkezet korszerűsítése közben leszerelt régi lépcsősort nem a szeméttelepre szállították, hanem egy áruházba, ahol kis darabokra vágva kiárusították a különlegességekre vágyó vásárlóknak.

KELETI KÉNYELEM ... — avagy függőággyal kombinált

gépkocsi: egy pihent agyú, napimádó minnessotai férfi, Barry Eisel találmánya.

MINIKOCSIK. Ha már a miniatűr méreteknél tartunk,

érdemes szemügyre venni a Mitsuoka Művek két új modelljét. A japán gépkocsigyár néhány hónapja dobta piacra az Egyesült Államokban szuperkicsi, Zoe Zipper nevű termékét, amely két változatban, zárt és nyitott tetővel készül. Az alig 200 kiló súlyú járgány 50 köbcentis, > 5 lóerős motorjával 60—70 kilométeres sebességre képes. Ára 3 ezer dollár körül mozog.

Megkérdeztük a Merkur vezérigazgatóját:

Miért haladnak lassan a sorszámok?

Nem körmyű manapság a Merkur vezérigazgatójának lenni! A viszonylag rövid idő alatt, amit Csűri Istvánnál töltöttem, legalább tízen keresték telefonon. A téma szinte mindig ugyanaz volt: hogyan lehetne minél előbb kocsihoz jutni, de volt olyan ügyfél is, aki a csepeli Merkur-telepröl telefonált, hogy a neki kiutalt és már átadásra előkészített Wartburg Tourist helyett másik típust szeretne kapni. A különböző protekciót kérő levelek, telefonok megszaporodása egyértelműen jelzi, hogy fokozódik a feszültség az autópiacon. Tud segíteni a hozzá fordulókon a Merkúr vezérigazgatója?

— Nemcsak hozzánk érkeznek ilyen kérések, hanem a Merkur többi vezetőjéhez is, és az új autókon kívül használt gépkocsiknál is szeretnének soron kívüli vásárlási lehetőséget. Nekik sem tudok mást mondani, mint amit most: vállalatunk az ilyen kérések teljesítésére nincs feljogosítva.

— Az autóra várók népes táborában elterjedt az a hiedelem, hogy azért mozdulnak lassan a sorszámok, mert nagyon sok a soron kívüli, úgynevezett keretes kitrtalás. Igaz ez?

— Vállalatunk háromnegyed év alatt kereken 70 ezer autót értékesített, ezek között szerepel 17 ezer 600 olyan gépkocsi, amely nem emelte a kiadási sorszámokat. Ebből a legnagyobb volument a közületi ellátás teszi ki, ez ötezer darab volt. A KONZUMEX-en és az OTP—IKKA-n keresztül kemény valutáért 3 ezer 500- at értékesítettünk. Az OTP több- mint kétezer autót sorsolt ki, jelentős nagyságú az Állami Biztosító . totálkáros cseregépkocsijainak száma is. Az úgynevezett külön keretes, soron kívüli felárral történt autóeladások száma mindössze 5 ezer volt.

— Ha nem ez az ok, akkor miért haladnak lassan a sorszámok?

— Az elmúlt évek új személygépkocsi-forgalma sajnos nem a legkedvezőbben alakult. Vállalatunk 1980- ban 112 ezer 500 autót értékesített, 1981-ben csak 101 ezret, tavaly 97 ezer, az idén pedig várhatóan csak 90 ezer lesz az általunk eladott új autók száma. Másfél hónappal ezelőtt még ennyire sem számítottunk, az'akkor érvényben levő szerződések szerint csak 86 ezer autó

importja látszott lehetségesnek. A főhatóságokkal és a MOGÜRT-tel közösen kifejtett erőfeszítéseink végül is eredményre vezettek, és sikerült szerződést kötnünk 1500 Skodára, kétezer Daciára. Igen jól haladnak a terven felüli Zastava-beszerzé- sekre irányuló tárgyalásaink is.

— Ma a legtöbben Ladákra várnak és mintha ennél a típusnál menne leglassabban előre a sorszám. Itt nem sikerül semmilyen többletbeszerzési akció?

— Sajnos nem. Tárgyalunk viszont arról, hogy szovjet partnerünk még ez évben szállítson autókat a jövő évi kontingens terhére. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor egy kicsit előbbre megy a Ladák sorszáma is.

— Mi okozza, hogy a Merkúr évről évre kevesebb gépkocsit tud beszerezni a szocialista országokból?

— Elsősorban az, hogy. a gépkocsi úgynevezett kemény cikké vált. Gyártásához típusonként, eltérő meny- nyiségben ugyan, de tőkés import is szükséges, és konvertibilis valutával egyik szocialista ország sem áll túlságosan jól. Emiatt csökkentek a kontingenseink.

— Milyen egyéb tényezők növelik még a várakozási időt?

— Sok tényező hatására megváltozott a kereslet ösz- szetétele. Most legtöbben Skodát rendelnek, azon belül is a 120-as típust. Az egyre jobb minőségű és formájú csehszlovák autók népszerűségét fokozza a kedvező üzemanyag-fogyasztás és az is, hogy a Skodákra még mindig nem kell annyit várakozni, mint a Ladára. A kedvező üzemanyag-fogyasztás, a viszonylag rövid várakozási idő és a vevőszolgálati ellátás javulása tette keresettebbé a Dáciákat. A Polski Fiat 126-os népszerűsége elsősorban a csekély üzemanyag-fogyasztás miatt nőtt, a 125-ös megrendelőinek száma azért gyarapodott, mert javult a minőség és viszonylag rövid a várakozási idő.

— A várakozási listán szereplők azért is panaszkodnak, mert nem akkor és nem abban a színben kapják meg kocsijukat, amiben rendelték és amikorra a Merkúr ígérte. Nem lehetne javítani az információk pontosságán?

— Én megértem a várakozók igényét a nagyobb pontosságra, de ők is értsék meg a mi helyzetünket. Információink régebben sem voltak pontosabbak, csak akkor ez kedvező volt a vásárlóknak. Volt olyan év, amikor forgalmunk 30—40 százalékkal emelkedett, jelentősen túlteljesíthettük kontignensein- ket. Azóta csökkentek a kontingensek, minimálisra csökkentek a plusz beszerzési lehetőségek, és egyes gyártmány importálható mennyisége egyik évről a másikra nagyságrendekkel változhat. Így a gépkocsik átadási idejének néhány évre — esetenként öt-hatra — történő előrejelzéséről igen nagy a bizonytalanság. Nem tudunk tehát kötelezettséget vállalni az átadási időpont betartására, a megjelölt év csak tájékoztató jellegű lehet.

— Amikor Ilyen nehéz gépkocsihoz jutni, és a Merkúr kereskedelem helyett inkább elosztással foglalkozik, mi értelme van a Békéscsabán közeljövőben megnyíló autószalonnak?

— Szeretném egyértelműen tisztázni, hogy az 1984. első negyedévében a megyeszékhelyen megnyíló egységünk nem autószalon lesz. A mintegy 300 négyzetméteres alapterületen három fontos feladatot látunk majd el. Az egység elsődleges szerepe a vevők pontos és gyors informálása lesz, hiszen éppen a nehéz időkben kell nagy figyelmet fordítani a vevők megfelelő tájékoztatására. Az egység második funkciója a különböző autótípusok bemutatása, egyszerre három gépkocsit tudunk kiállítani. Az üzletben autóápolási és -fel- szerelési cikkeket is árusítunk, ezek forgalmazásával színesíteni kívánjuk az ellátást.

— Számíthatunk a jövő évben valami igazi újdonságra is?

— Külkereskedelmi partnereink és a gyártó művek jelzései szerint új gyártmány behozatalával nem számolhatunk. A jövő évben Magyarországon még nem kerül forgalomba az őszi BNV-n bemutatott 2107-es típusjelzésű új Lada 1500- as, sem pedig a reprezentatív megjelenésű új Volga. Valószínűtlen az Oltcitek forgalomba hozatala is. A gyártó művek az autókon csak kisebb korszerűsítést, módosítást hajtanak végre, a Trabant például 12 voltos lesz.

— Őszintén szólva nem

ilyen újdonságokra gondoltam a kérdésnél, hanem arra, hogy elterjedt: japán

gépkocsikat lehet majd forintért vásárolni a Merkúrtól.

— Ilyen híreket már én is hallottam. Az igazság a következő : külkereskedelmünket évről évre sok tőkés autógyártó keresi meg különböző eladási ajánlattal. Az elmúlt évekhez hasonlóan most sem kaptunk olyan ajánlatot, mely ténylegesen realizálható lett volna. Külkereskedelmünk illetékesei és mi, a Merkur vezetői sem tartjuk valószínűnek, hogy 1984-ben olyan ajánlat érkezne valamelyik tőkés cégtől, amely lehetővé tenné nyugati autó forintért történő árusítását. Mi a tőkés import helyett inkább arra törekszünk, hogy minél több elérhető áru, szocialista gyártmányú autó érkezzen az országba. Ügy hisszük, ez az az üzletpolitika, amely mind a népgazdaság, mind az autóra várók igényeinek a legjobban megfelel.

— Köszönöm a beszélgetést.

Lónyai László

Életutak

Megszereztük a tagság bizalmát

Lágy, emberséges hangjából kiérződik a határozottság. Tekintete nyugodt. Olyan ember, aki meggondolja a szavakat. Azt mondja magáról, életében nincs semmi különös. Dolgozott, tette a magáét. Mint any- nyi sokan mások. Talán éppen ezért lehet - élete példa is. A parasztság életforma-változásának, a szövetkézeti mozgalomnak, mely fényes betűkkel rajzolódik ki történelmünk kárpitjára.

Farkas János 1921-ben Magyar bánhegyesen született. Szülei a környező uradalmakban voltak tanyások, hagymakertészek. Tizenkét gyermeket neveltek fel. Korán befogták őket a munkába. Kemény élet volt odakinn. Fiatalón nősült. Aztán jött a háború, megjárta a frontot. Mikor hazajött, várta a családja, a felesége, meg a fia. De se ház, se föld. A földosztáskor ugyan kapott 3 holdat, de ebből nem lehetett megélni. Mindenféle munkát vállalt. Végül a Mezőhegyési Cukorgyár helyi megbízottja lett, cukorrépa-felelős. Szerződéseket kötött, vetőmaggal, műtrágyával és tanácsokkal látta el a termelőket. Közben odahaza is dolgozott.

— Nálunk nem volt megállás. Volt úgy, hogy este megvacsoráztunk, aztán a feleségemmel, meg a fiammal kimentünk kórót vágni egészen reggelig, aztán indultunk a munkahelyre.

A kis gazdasága gyarapodott. Földet vásárolt, mégpedig 4 holdat. Volt már a portáján ló, tehén, hízó, gazdasági felszerelés. Lassan megvalósult ifjúkorának álma, hogy saját gazdasága legyen. 1960-ban mégis belépett ä termelőszövetkezetbe.

— Nem volt könnyű dönteni. Én a földművesszövetkezet ügyvezető elnökének írtam alá a belépési nyilatkozatét. Régóta ismertük egymást, őszintén beszélgettünk.

Azokban a napokban a magyarbánhegye- siek többsége belépett a termelőszövetkezetbe. Sokan követték Farkas Jánost, mert becsülték példamutató szorgalmát. A szövetkezetben növénytermesztési brigádvezető ■lett. Nehéz évek következtek. A régi paraszti gondolkodást nem volt könnyű átalakítani. Ki-ki ragaszkodott saját lovához, szerszámaihoz. A kereset alacsony volt. Egy munkaegységre alig jutott 18 forint. Sok embert elfogott a kétkedés.

— Megalakítottuk a pártalapszervezetet a szövetkezetben. Mindössze öten-hatan lehettünk. Megbeszéltük a tennivalókat, állást foglaltunk a főbb kérdésekben. Aztán összehívtuk a pártonkívülieket, hogy mindenkivel egyformán szót értsünk. Én mindig az őszinte eszmecsere híve voltam. Mikor elnöknek választottak, akkor sem módosult ez a felfogásom. Emlékszem arra az esetre, amikor elkészült a zárszámadási mérleg, és én ismertettem a különböző tagsági fórumokon, hogy 8 millió 200 ezer forint a nyereségünk. No, ennek mindenki örült. A közgyűlés előtt azonban szólt a főkönyvelő, hogy tévedés történt, csak kétmillió 800 ezer forint. Sokan le akartak beszélni, hogy bevalljam a tévedést. Abból botrány lesz, mondogatták. A tagság azonban méltányolta őszinteségemet.

Magyarbánhegyesen három termelőszövetkezet volt. 1964-ben egyesültek Egyetértés néven. A gondok azonban nemhogy csökkentek volna, hanem tovább szaporodtak. Romlott a vezetés színvonala, nőtt a bizalmatlanság. A zárszámadó közgyűlésen a megbízott elnök bejelentette, hogy a szövetkezet a csőd szélén áll, nem tud fizetni.

Az emberek fölálltak, és mentek ki a teremből. Farkas János utánuk szólt, jöjjenek vissza, hagyják jóvá a zárszámadási mérleget. Ezt követően, 1969. március 5-én megválasztották elnöknek.

Nem véletlenül esett rá a választásuk. Becsülték munkáját, azt is tudták, hogy tanul. Munka mellett elvégezte az általános iskolát, a mezőgazdasági technikumot, a kettős könyvelői tanfolyamot, később pedig • a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. Mégpedig anélkül, hogy biztatták, vagy segítették volna.

— Azért tanultam, mert szükségem volt a tudásra, hogy el tudjam látni a brigádvezetői, majd a főállattenyésztői feladatokat. Mikor elnök lettem, az volt az első dolgom, hogy megerősítsem a szövetkezetben a szakmai- irányítást. Szakképzett főagronó- mus, főállattenyésztő került a tsz-be. Három hónapig viszont nem volt főkönyvelőnk. Én tartottam hát a kapcsolatot a bankkal. Ekkor tudtam meg, hogy 6 millió forint adósságunk van. Kivert a veríték. Leállítottuk a beruházásokat, minden fillért a fogunkhoz vertünk. Ugyanakkor rendeztük a keresetekét. Hamarosan bevezettük a készpénzfizetést. Ki mennyit dolgozik, aszerint kapja minden hónapban a fizetését. Még abban az évben kigazdálkodtuk a 6 millió forintot. Szerencsénk is volt. A termés jól sikerült. Megszereztük a tagság bizalmát.

Az Egyetértés Termelőszövetkezet kilábalt a bajból, fejlődése felfelé ívelt. Nem kis köze volt ehhez az elnöknek. Kiegyensúlyozottá vált a gazdálkodás, biztonságossá a jövedelem. Megindult a gépesítés, a ke- mizálás, a gázprogram. Felépült a baromfi- és a szarvasmarhatelep. Hektáronként elérték búzából a 60 mázsás átlagtermést.

— Megköveteltem a fegyelmet, de nemcsak másoktól, hanem magamtól is. Igyekeztem példával elöljárni. Amikor megválasztottak, az életem is megváltozott. Tudtam jól, mit vállaltam magamra. Minden

erőmet a termelőszövetkezetre fordítottam. Sokat segített a feleségem. Odahaza minden gondot levett a vállamról.

Farkas János 1981-ben ment nyugdíjba. Ilyen volt az ő élete, melyben nincs semmi különös. Dolgozott, tette a magáét. És most is teszi, mint tanácstag Magyarbánhegyesen. 1950 óta az. Életútja jelképe a szorgalomnak, a közösségért való munkálkodásnak, de talán leginkább a parasztság életforma- változásának, felemelkedésének. Ám annak is, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom gyökerei jó mélyen megkapaszkodtak a magyarbánhegyesi földekben.

Serédi János

Fotó: Fazekas László