Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. december 17., szombat Az autó- és vasútforgalmi szakközépiskolai képzés gondjairól Hazánkban 14 autó- és vasútforgalmi szakközépiskola van. Csak a képzésben érdekeltek tudják, hogy a kö­zépfokú képzési célú szakközépiskolák szakfelügyelete országos szervezésű. Ezt a feladatot a Fővárosi Pedagó­giai Intézet Szakoktatási és Továbbképzési Csoportja lát­ja el. Békéscsabán, november végén kétnapos központi munkaközösségi foglalkozásnak adott otthont a Kemény Gábor Autóforgalmi Szakközépiskola, amelyen több mint negyven autó- és vasútforgalmi szakmai tárgyat tanító tanár vett részt az ország minden részéből. Ezt az alkalmat ragadtuk meg arra, hogy Galló György vezető szakfelügyelővel e két képzési forma múltjáról', országos gondjairól beszélgessünk. Először a szakfel­ügyelet szerepét hoztuk szóba. — A mi feladatunk első­sorban a szaktanárok mun­kájának a segítése, valamint az ellenőrzés, és a segítség- nyújtás az irányításban. Ez utóbbit azért fontos kiemel­ni, mert a szakfelügyelet egyben az irányítás része is. És éppen a szakmai szak- felügyelet teremti meg az élő kapcsolatot-^ belsőbb irá­nyító szervek és az iskolák között. — Miért Békéscsabán ren­dezték meg a központi mun­kaközösségi foglalkozást? — Minden évben más hely­re szervezzük. Ennek kettős célja van: egyrészt, hogy minden szaktanár kolléga eljusson a testvériskolákba, s megismerkedjen az ottani fel­tételekkel 'is, másrészt pedig, hogy ne egy intézményt ter­heljünk. — Mik voltak a békéscsa­bai foglalkozás főbb célki­tűzései? — Állandó és minden év­ben visszatérő téma az elő­ző tanév szakfelügyeleti ta­pasztalatainak a megbeszé­lése. Ennek lényege az, hogy megismerjük egymás ered­ményeit, problémáit, ezeket megtárgyalva az azonos kép­zést folytató iskolák közötti egységes követelmények el­vét, az egy szintre hozást próbáljuk megvalósítani. Ez következik a képzés speciá­lis helyzetéből. Mert például a vasútforgalmi szakközépis­kolában teljesen mindegy, az ország melyik részén jár egy tanuló, mindegyikben ugyan­arra kell felkészíteni. Ugyan­arra az országosan egységes utasításokra, díjszabásokra, és szolgálati tevékenységre. Ezért fontos tehát az, hogy az iskolákban a követel­ményszintek egyformák le­gyenek. — Gyakran hallunk arról, hogy a szakközépiskolákban végzettek közül csak kevesen jutnak be vagy jelentkeznek a felsőfokú intézményekbe. Mi a tapasztalat az autó- és vasútforgalmi szakközépisko­lák esetében? — Ez nehéz kérdés. Mert nem könnyű eldönteni, hogy ez magára az iskolatípusra jellemző-e, vagy a jelenlegi társadalmi problémákra, igé­nyekre és lehetőségekre, amelyek nagymértékben de­terminálják a tanulókat ab­ban, hogy egyáltalán tovább tanulnak-e vagy sem. Hi­szen közismert, s napjaink­ban elég nagy sajtó- és egyéb visszhangot kap^ a szellemi pályák elismerése és társa­dalmi megbecsülése. Az min­denképpen országos tapasz­talat, hogy egyre kevesebb fiatal igyekszik felsőfokú ké­pesítést szerezni. Ennek okai abban kereshetők, hogy az anyagi, társadalmi elismerés nem áll azon a szinten, amely elvárható lenne. Ezért nem tartom helyesnek, ha­csak a mi szakmai képzé­sünket ragadnánk ki. — E két szakma csak fi­úknak való? — Nem, és intézményeink­be egyre több leány jelent­kezik. Ugyanis elég széles a közúti és vasúti közlekedés­ben betölthető állások ská­lája. A vasútnál a fiúknak inkább a forgalmi szolgálat, a lányoknak pedig a keres­kedelmi szolgálat felel meg. Bár ez sem mondható ki ilyen egyértelműen. Ennek ugyanis nemcsak a tanuló végzettsége, hanem a külön orvosi vizsgálat is határt szab. — Ügy tartják, az autófor­galmi szak nagyon elmélet- igényes. Nem okozott-e gon­dot ebben a képzési formá­ban az új dokumentumok és az ötnapos munkahét beve­zetése? — Az elméletigényesség in­kább a sok új fogalomban jelentkezik. Nem természet- tudományos elméletigényes­ségről, hanem szakmai spe­cifikumokról van szó. Ren­geteg új fogalom teszi ne­hézzé e két szakma szaktár­gyainak a tanulását a fiata­lok számára. E sok új fogal­mat pontosan kell tudni és ismerni, mert egyébként a szolgálat végrehajtásában sú-- lyos hibák is bekövetkezhet­nek. Emellett az utóbbi évek­ben bekövetkezett gazdasági változások is jelentősen érez­tették hatásukat, hiszen ren­geteg tananyag-változtatással járt. Hozzá kapcsolódik még ehhez, hogy a vasút az érett­ségi képesítő vizsgát szak­vizsgának fogadja el. Ebből adódik a feszítő követel­mény, hogy majdnem napra­készen kell újat tudni. — Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben bizo­nyos szaktárgyakból új tan­könyveket kellene kiadni? — Ha új könyvet talán nem is, de másmilyet. A szakfelügyelet véleménye er­ről az, hogy kérettankönyv lenne célszerű, amelyhez hozzá lehetne rendelni az utasításokat és a díjszabáso­kat, mint segédleteket. A tankönyveknek egyébként alapelveket, fogalmakat kel­lene rögzítenie, és a konkrét gyakorlati dolgokat pedig mellőznie. Éppen a gyakori változások miatt. — Milyen szakmai, tan­tervi gondokkal küszködnek? — öt éve vezették be az új nevelési-oktatási tervet mindkét szakon, tehát az idén nyáron tettek először érettségi vizsgát az új do­kumentumok alapján diák­jaink. Emellett megváltozott az érettségi vizsgaszabályzat, s ugyanakkor az ötnapos munkahetet ekkor vezették be. Tehát az iskolák szak­mai munkaközösségeit ez a hármas változás egyszerre érintette a negyedik osztá­lyok vonatkozásában. Az új dokumentumok bevezetését viszont csak nagy késéssel követte a tankönyvek meg­jelenése. A felfutáshoz ké­pest mindig volt egy-két év lemaradás. Mondhatnánk, - hogy az új dokumentum be­vezetésével indult első két évfolyam tankönyv nélkül ment végig. A vasútforgalmi szakon jelen pillanatban „csak” két könyv hiányzik. Az autóforgalmi szakon rosz- szabb a helyzet, jelenleg csak három tankönyv áll rendel­kezésre. — Hányból? — Tizennyolcból. A tan­könyvek hiánya nagy terhe­ket ró a szaktanárokra, de nehezíti a diákok felkészü­lését is. A régi, főleg speciá­lis forgalmi és kereskedelmi tankönyvek tartalma pedig hatvan—hetven százalékban használhatatlan. Ez pedig ko­moly módszerbeli problémá­kat vet fel. — Mit tesz a szakfelügye­let a gondok enyhítésére? — A szakmai szakfelügye­let éppen ebben a kérdésben igyekszik módszertani segít­séget nyújtani. A tematikus : látogatások tapasztalata alap- > ján módszertani segédanya- í gokat készíttetünk. Ebből [ hármat éppen ezen a mun­kaközösségi foglalkozáson adtunk át, s ebben a tanév­ben tervezzük egy követke­ző elkészítését is. — Még mindig a gondok­ról. Az iskolák igazgatói pa­naszkodnak, hogy főleg a vasútforgalmi szakközépisko- I Iákban csökken a szaktaná­rok száma. Mi az oka? — Kettő is van. Az egyik, hogy amikor az iskolák át­kerültek a vasúttól a taná­csokhoz, sok kolléga vissza­ment a vasúthoz. A másik: most nyugdíjba vonulnak a régi szaktanárok. És egyre többen. Űj szaktanár kollé­gát, aki megfelelne a köve­telményeknek, nagyon nehéz találni. Különösen a vasút területén. Mert a MÁV je­lenlegi bérszínvonala és a kedvezmények vonzereje odaköti a dolgozókat. Az au­tóforgalmi szakon nincs ek­kora gond. Ez a probléma egyébként egy másikat ho­zott magával. Túl magas is­koláinkban az óraadók szá­ma. Ennek számtalan hátrá­nya van. Van olyan intéz­ményünk például, ahol az egyetlen főhivatású tanár mellett 8-9 óraadó is dolgo­zik. Ez különösen nevelési szempontból jelent nagy hát­rányt. — A közismereti tárgyakat tanító tanárok kicsit irigy­kedve mondják, hogy a szak­tanárok fizetése lényegesen jobb. — Nem tartom valószínű­nek, hogy ez az állítás még napjainkban is tartaná ma­gát. AZ induláskor igaz volt, de a legutóbbi bérrendezé­seknél alapbéresítették a mű­szaki mérnöki pótlékot, s bekövetkezett egy nivellálás. Kategóriák vannak, s ezen belül meglehetősen kevés le­hetőség van a „sakkozásra”. Éppen ezért nehéz a mér­nöktanári állásokat betölte­ni. Mert amit a vállalatok nyújtani tudnak, attól bi­zony az iskola messze áll... — Ez a tizenöt autó- és vasútforgalmi iskola ki tud­ja-e elégíteni az igényeket? — Részben. Ezért — s er­ről még csak hallottam —, egy új vasútforgalmi szak- középiskolát fognak hamaro­san létesíteni. — Jövője tehát van. — Feltétlenül. B. Sajti Emese Fotó: Fazekas László Tegnap este mutatta be a Békés megyei Jókai Színház Bé­késcsabán Jean-Paul Sartre Altona foglyai című drámáját. Képünk az első felvonásból: Felkai Eszter (Johanna), Vár- day Zoltán (Werner), Nagy Mari (Leni), és az idős Gerlach szerepében Dariday Róbert. Az előadást vendégként Ács Já­nos rendezte Fotó: Fazekas László Ta pétapétapétapéta pétapétapétapél Sokan rendezik be a la­kásukat ízlés, kínálat és pénz hiányában úgy, hogy „a fal adja a másikat”. Ezt a kifejezést szokták hasz­nálni a „pofáncsapott” dol­gokra. Tény, hogy a ház­gyári falak igyekeznek is a csapást elsőként adni. Bár a tapéták, amiket jelenleg használnak, alapvetően nem • ízléstelenek, ettől még a bútorok jelentős százaléká­nak jól fizetett ellenségei e papírművek. E tapétákhoz elképzelhe­tetlen az intarziás bútor, a kolóniái, a modem skandi­náv formaterv éppúgy, mint a magyar népi bútor, vagy a legegyszerűbb polcrend­szer, és elképzelhetetlen egy festmény, vagy egy grafika felfüggesztése is az ilyen falra. Sorolhatnám még, bár az előző mondat elején levő logikátlanság visszatekin­tésre kötelez. Mert nem a tapétához elképzelhetetle­nek a felsoroltak, hanem a felsoroltakhoz a tapéta. Csak hát a tapétát eleve kapjuk, ha tetszik, ha nem. S ha nem, hát leszedhetjük. Kinek jó ez? A lakástulaj­donosoknak semmiképp. Ak­kor pedig a népgazdaságnak sem az. Az mindenki számára egy­értelmű, hogy a fehér disz­perzittel történő felület­kialakítás szinte bármely bútorhoz, lakberendezési el­képzeléshez jóval inkább megfelel, mint az eleve­kapott tapéta. Tudni kell, hogy a fehér diszperzittel kialakított falfelület há­romszor annyiba kerül, mint a tapétázott, hiszen a kivi­telező a legolcsóbb tapétá­kat használja. Ám az egész lakás árához képest a két módszer közötti árkülönb­ség egy százalék alatt ma­rad. A legjobb megoldás fel­tétlenül az volna, ha a la­kó kiválaszthatná, milyen falat kíván. Mert van ab­ban igazság, hogy a fehér fal minden szépsége és al­kalmazkodókészsége ellenére sem lehet megkérdezés nél­küli általános megoldás. Egyrészt azért, mert a pa­nel sokak számára hideg­nek tűnik fehérre festve, és a tapéta ad egyfajta szubjek­tív melegérzetet, másrészt a gyerekszobában a fehér fal hamar siralmasan koszos lesz. Ám választani csak az előre ismert lakástulajdonos tud. Ez nagyobb bökkenő­nek látszik, mint amilyen valójában. A falfelület ki­alakításának időpontjáig a tulajdonosok több mint fe­le — általában — ismert. S ha ismert, akkor meg is kér­dezhető. Ez esetben a laká­sok több mint fele már hu­mánusabb módon fogadhat­ná a tulajdonost. Az OTP álláspontja szerint az épí­tési, értékesítési és hitel­konstrukciós viszonyok egy­aránt azt kívánják, hogy a tulajdonos minél előbb is­mert tegyen, kívánalmaival együtt. Ugyanez a vélemé­nye a tanácsnak is. Közös célúk, hogy a tanács és az OTP közötti munka maga­sabb szintű koordinálásával a lakó mielőbb ismert, kívá­nalma pedig teljesíthető le­gyen. (Egyébként spontán módon ez már nemegyszer megvalósult, s a lakók né­ha megegyezhettek a kivi­telezővel.) Az OTP-nek azonban mindenképpen a beköltözés előtt legalább há­rom hónappal tudnia kell a lakás árát, ami egy alap­ár, a falfelület kialakításá­nak költsége nélkül. S mit mond a kivitelező? Mint kiderül, ő sem gördí­tene akadályt e módszer út­jába. A Békés megyei ÁÉV például szívesen teljesítené a leendő tulajdonosok kívá­nalmait. Egyébként fürdő­szobák felszerelésénél már ki is próbálták a módszert, de a fürdőszobai szerelvé­nyek összeválogatása túl nehéznek bizonyult. Ök vál­lalnák, hogy minden Magyar- országon beszerezhető ta­pétát (kivéve a kiskereske­delemtől vásárolhatót) be­szereznének, ha a tulajdo­nos tájékozatlan, akkor igé­nyelhetne bizonyos színű és mintázatú tapétát, s ahhoz a kialakulatlan elképzelés­hez ők megpróbálnának ido­mulni. Innen már csak egy lépés az ideális megoldás, hogy a tulajdonos a kivitelező egy hozzáértő szakemberének (belsőépítészének) mondhat­ná el, milyen bútora van (vagy lesz), s ahhoz ajánla­na megfelelő hátteret ez a szakember. Mert az embe­rek többségének alig van tapasztalata ezekben a dol­gokban. Ám ez az ideális •megoldás csak akkor mű­ködne kellőképpen, ha az a szakember függetleníteni tudná magát a vállalata elfekvő készletétől, s tény­leg a vásárló érdekeit szol­gálná. Frázisnak tűnhet, ak­kor is igaz: így szolgálná mindenki érdekét, még önnön vállalatáét is. Ügy tűnik, nincs különö­sebb akadálya, hogy laká­sunk falai harmonizáljanak berendezési tárgyainkkal. Hogy aztán elmondhassuk más tartalommal, „a fal ad­ja a másikat” kifejezést. Hi­szen a fal tud szép, ízléses, harmonizáló „másik” lenni. Lakásunk életünk egyik fő helyszíne. Berendezése ' nemcsak gond, áldozatvál­lalás, hanem öröm is. Tu­dom, hogy a panelt renge­teg vád éri, s a házgyári la­kások méreteiről, számtalan ledorongoló írás lát napvi­lágot. Mondhatja valaki, hogy a tapétázás és a festés kérdése ehhez képest el­enyésző, és ezen javítani nem más, mint plasztikai se­bészet. Ám kevés az olyan, szinte elenyésző anyagi von­zatú változtatási lehetőség, amely ilyen nagymértékben járulna hozzá a lakások ba­rátságosabb arcához. S amit nagyon fontosnak érzek, hogy e szorgalmazott válto­zásnak szemléletformáló sze­repe is volna: a lakáspiac egy lépéssel közelebb ke­rülne az eladók piacától a vevők piacához. • Ungar Tamás MOZI Hús, ösztön, erő A hentessegéd című cseh­szlovák film úgy indult, hogy akár még jó is lehe­tett volna. A háború utáni békeidő megtépázott, kifosz­tott újrakezdői a kisváros fásult, tűrő lelkű és ügyes­kedő polgárai — a csehszlo­vák filmekből már megszo­kott — sajátos atmoszférái ú világot teremtenek. Aztán magyar színészek tűntek fel a főszerepekben. A címsze­replő Koncz Gábort ugyan arra használják, amit na­gyon tud: fékezhetetlen ere­jű, a világot férfiasságával meghódító, nyitott sliccű és nyílt agyú (de mégiscsak) kisember. Pécsi Ildikó vi­szont meglepett bennünket az első pillanatban. Félős, óvatos falusi asszonyként jelenik meg először. Benne, és az ugyascsak meglepő fi­zikális jelenléttel bemutat­kozó Szirtes Ágiban, aki a lányát játssza, ott csírázik a lehetőség, hogy valami szo­katlant kapjunk, s már-már áldanánk az idegen rendező egyéniségformáló munkáját, mikor kitör a zavar. A háborút követő világ ér­tékzavarát jó érzékkel meg­lovagoló hentessegéd afféle szerény milliomossá gazda­gítja főnökét és annak csa­ládját, s e család akarva, akaratlanul olyan haláltánc­ba sodródik, amelyben em­beri érzelem tisztán nem maradhat. A robbanásszerű meggazdagodás, a könnyen szerzett világi elérhetőségek szétrombolnak minden er­kölcsöt. Mondhatjuk, csak az elpusztítható egy ilyen kis mikroközösségben', ami gyenge és pusztulásra ítélt, ám a történelem sokszor megmutatta már, hogy az erősnek tűnő dolgok is poz- dorjává zúzódtak, ha a kis­ember nagynak hitt lehető­ségekkel kellett talmi harcot vívjon. A hentessegédben minden akarat ösztönös. A meggaz­dagodás vágya éppúgy, mint az az .ájulásszerű, gyomor­szorító kívánás, ami a hen­tesmester feleségét a segéd izmos karjaiba taszítja. A szemünk láttára megszülető ellenkezés, tiszteletlenség a gyengítetlen ösztön igaztalan értékű igazgyöngye, amelyet nemzedéknyi elfojtott Vágy izzadt ki a megszokás kagy­lóhéja alatt, az álmok puha húsába ágyazva. Csakhogy a felbolydult vi­lág haláltánca táncocska ma­rad. Tobzódása a benne hor­dott lehetőségekhez képest babazsúr. A prostituálódó feleség jelleme követhetet­len, s ezért olcsó megoldás volna a felelősséget az ösz­tönök sötétlő örvényére há­rítani. Már csak azért is, hiszen a hentesüzleti lát­vány, az aprított állattete­mek és húsok, s az ösztön­világ kitüremkedései valami művészi ösztönanalízist ígérnek, nem pedig ösztön­egyveleget. Pécsi Ildikó visz- szafordul jól kipróbált hangjaihoz, s nem kétele- mis felkapaszkodott, hanem ordenáré, lecsúszott arisz­tokrata lesz. Szirtes Ági — bár kevésbé, de — ugyan­csak fennakad a jellemtö- réscsapdákon, s a főszereplő hentesmester, önmaga ár­nyaként, bizony elég érdek­telen figuraként bolyong ön­nön történetében. Nem marad más dolgunk, mint elutasítani az ábrázolt életformát. S ez nem nehéz feladat: ha a kísértés gusz­tustalan, minek a csencse- lés. Ha nincs kísértés, nincs kijózanodás sem ... — út —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom