Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. december 17-, szombat o A Volán 8. sz Vállalat munkavédelemmel és tűzvédelemmel foglalkozó szakemberei kiállí­tást rendeztek a napokban a vállalat központi telephelyén, Békéscsabán. A két kiállítás bemutatja a két területen a hiányosságokból, figyelmetlenségekből adódott baleseteket, ugyanakkor felhívják a figyelmet azok elkerülésére. A munkavédelmi kiállításon külföldi plakátokat is láthatnak az érdeklődők, melyek a környező országok munkavédelmi tevé­kenységébe is bepillantást nyújtanak Fotó: Bikíalvi Ferenc Napirenden a tsz-ek gazdálkodása A Békés megyei Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Szövetsége elnöksége mellett működő termelésfeljesztési és közgazdasági bizottság tegnap, pénteken délután együttes ülést tartott Gyu­lán, a Munkácsy Tsz-ben. Az első napirendi pont ke­retében Eke Sándor, a TE- SZÖV titkárhelyettese a kö­zös gazdaságok idei várható pénzügyi gazdálkodását vá­zolta. Mint mondotta. Békés megye termelőszövetkezetei tavaly csaknem 14,2 milliárd forint értéket állítottak elő. ami az idén várhatóan keve­sebb lesz. A gazdaságok nye­resége is csökkent. A köz- gazdasági szabályozók vál­tozása a jövőben körülte­kintőbb gazdálkodásra kész­teti az üzemeket. Az előter­jesztésből kitűnt: a belső, ma még rejtett tartalékok további feltárásával, az ér­dekeltségi rendszer javítá­sával, a még tudatosabb ta­karékossággal az üzemek korábbi nyereségszintje tart­ható. Az idei gazdálkodásról szólva az előadó kiemelte: a termelőszövetkezetek jelen­legi gazdasági helyzetét te­kintve nagy szóródás tapasz­talható. Az eddigi ismeretek szerint várhatóan mintegy 20 Békés megyei közös gazda­ság zárja veszteséggel az évet. Nem szenvedett aszály­kárt, s már most látszik, hogy jó eredményeket ért el a dombegyházi Petőfi és a nagybánhegyesi Zalka Tsz. Az aszálykár ellenére a kí­sérleti bérszabályozásban résztvevő újkígyósi Arany­kalász Tsz ugyancsak ki­emelkedő eredményeket pro­dukált, mely az újszerű bel­ső érdekeltségi rendszer ki­alakításának döntő eredmé­nye. Az előterjesztést követően a TESZÖV titkárhelyettese ajánlást tett a tagüzemek­nek jövő évi termelési és pénzügyi tervük elkészítésé­hez. A második napirendi pont keretében Laczó Pál, a TE­SZÖV főmunkatársa a tej új átvételi rendszerére való áttérés üzemi tapasztalatait vázolta. Bevezetőben el­mondta: 1975 és 1982 között országosan 65 százalékkal. Békésben 81 százalékkal emelkedett a tejfelvásárlás, az országos átlagnál me­gyénkben jobban nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés. A lakossági tejfogyasztás vi­szont — mind országosan, mind a megyében — szinten maradt, a tejtermékek irán­ti kereslet ugyanakkor na­gyobb. A tejtermékek köré­nek bővítését, a kereskedel­mi hálózatban való eltartha­tóságát, vagyis a szavatossá­gi idejének javítását csak jobb minőségű tejből tudja garantálni a tejipar. Ezért ez évtől — kísérletképpen — módosították a termelői tej- átvételi rendszert, aminek eredménye bevált. így janu­ártól csíraszám szerinti át­vétel alapján állapítják meg a tej minőségét, s várhatóan 1985-től új fogyasztói szab­vány lép életbe. Tehát egy évet kap a tejipar, hogy fel­készüljön a jobb minőségű és újabb termékek gyártásá­ra. Természetesen az új tej­minősítési rendszer a tejter­melő gazdaságoknál az eddi­gieknél gondosabb munkát igényel. A termelésfejlesztési és közgazdasági bizottság együt­tes ülése bejelentésekkel zá­rult. Sz. A. kém is a szomszéd községek­kel. Gyulaváriban Lengyel Lajossal, Nagy Károllyal. Aliháskamaráson Strumpfla Reissel, akit sajnos Német­országba vittek, nagyon ki­tűnő, német nyelvű, nagyon derék elvtárs volt. Med- gyesegyházán Katona Vincé­vel, Moidiccsal, Kevermesen is tartottunk kapcsolatot.” (PTI Arch. H—k—272-ből.) „A szeminárium után egy évre május 1-én kerékpárral Budapestre mentünk, a má­jus 1-i ünnepségre . . . Ság- vári elvtárstól nagy dicsére­tet kaptunk természetesen, mert 200 valamennyi kilo­métert bicikliztünk azért, hogy a május 1-i ünnepsé­gen lehessünk. Abban az időben már hajszoltak ben­nünket a csendőrök, és ez nem volt kis dolog. Nekünk az természetes kötelesség volt, és ma is megtennénk, ha a helyzet úgy kívánná ... szétszórtuk a propaganda­anyagot Almásra, Kevermes- re, Kunágotára, Medgyes- egyházára, osztottuk boldog­nak, boldogtalannak.” (PTI Arch. H—k—272, 1. és 3—6. 1.) Czinege János is a kül­döttek közé tartozott. A há­borús idők pártélete sajátos körülmények között zajlott. „1941-ben kerültem jel Bu­dapestre Bojtos elvtárssal, és ekkor találkoztam én ma­gam is Ságvári Endrével. Ez a találkozás útmutatás és el­igazítás volt. Már előzőleg négy község be volt szervez­ve. Meg volt szervezve az is, hogy havonta a községek meg fognak jelenni a köz­pontnál, ahol az eligazítást, útbaigazítást szóban adják meg, hiszen abban az időben ezeket a dolgokét nehéz volt papíron kiadni. Hogy a köz­ségünkben legálisan műkö­dik a szociáldemokrata párt, azt a helybeli hatóságok tudták, és azt is, hogy a mi pártszervezetünk ezen túllé­pett a kommunista párt felé. Gyulaváriban Medgyesi Sa­nyin és Katona Vincén, Dombegyházán Túri Józsin, Nagykamaráson pedig Boj­tos elvtárson keresztül tar­tottuk a kápcsolatot. . . Boj­tos elvtárs beszélt velük, és elintézte a hivatalos ügye­ket. Utána Ságvári Endré­hez mentünk, és ott beszél­tük meg a feladatokat. Mi­kor mi bementünk Ságvári elvtárshoz, azonnal jöttek jelenteni, hogy Takácsék, Szederék tárgyalják azt, hogy a nagykamarásiak me­gint a Ságvári Endrénél van­nak. Tehát nem jó szem­mel nézte az SZDP központi vezetősége azt, hogy a nagy­kamarást szociáldemokrata párt Ságvári Endrével tart­ja a kapcsolatot. Feladatul kaptuk azt, hogy a faluban működő KALOT-ból szer­vezzük be a fiatalokat mi- közénk ... Községünkben ebben az időben igen erős volt a Nemzeti Egység Párt­ja és a Függetlenségi Kis­gazda Párt. Ezért volt Ság­vári Endrének az a javas­lata . . . , hogy a parasztság soraiba, a kormánypárti pár­tokba a mi elvtársaink kö­zül küldjünk embereket, hogy ott a mi hangunk ér­vényesüljön." (Czinege Já­nos visszaemlékezése; PTI Arch. H—c—58-ból 1—2. 1.) Hogyan érvényesüljön a szocialisták hangja? Van­nak-e „tanítható módsze­rek”? Aligha. De a monda­nivaló és a stílus világossá­gát és egységét, a célratö­rés és a bizalom összefüggé­sét — ha arra alkalmas kép­viselőre talál — méltán te­kinthető a forradalmi mun­kásmozgalomban rejlő von­zás és erő jelének. „Ságvári Endréről elmondhatom: egy­szerű ember volt, nyugodt. Engem — amikor először meglátott — bizalmatlanul mért végig, de Bojtos elv­társ megmondta, hogy nyu­godtan beszélhet, abban a pillanatban megváltozott, és barátságosan, nyugodtan, de erélyesen megmondta azt, hogy mi a feladatunk ne­künk a mai helyzetben. Deák Lívia aztán Ságvári Endre utasítására jött le, és utasításokat hozott az itteni pártvezetőségnek, amelynek egyik fő része az ifjúsági szervezet megalakítása volt." (PTI Arch. H—c—58-ból 3. lap.) Az ellenfél nem ismert kí­méletet. 1942-ben, a nagyobb arányú szervezkedést köve­tően alig 2 hónap múltán „mintegy 36 elvtársat letar­tóztattak”. (PTI Arch. H—c —58. 3. 1.) Az egyenlőtlen küzdelem a magyar nemzeti független­ségi mozgalom fenntartásá­ért tovább folyt. Személyes kapcsolat híján a levelezés eszközéhez nyúltak. S több, mint jövendölés az Endréhez írott. utolsó békési levél Orosházáról. Ugyanis a le­vélpapír jobb felső sarkába Ady szavait nyomtattatta a járási titkárság: „Üj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, Vágy ez a mi hitünk valóságra válik.” (Szociáldemokrata Párt orosházi titkárságának leve­le 1942. május hó 14-én.) A hit gyakorlat. Ságvári Endre életműve — nemze­ti önismeretünk szerves ré­sze. Alakja a maga egysze­rűségével és határozottsá­gával mítosszá emelkedett. De Endre és elvtársainak nyomában eleven mozgalom, új élet sarjadt. Ságvári Ágnes (Vége) Bíróság előtt a panel Az utóbbi esztendőkben megújhodott Békéscsaba bel­városa. Az ódon, a múlt szá­zadban épült földszintes la­kóházak egy része eltűnt, il­letve tűnőfélben van a Bar­tók Béla, Petőfi utca, Ta­nácsköztársaság útja által határolt területen, itt több száz új otthon épült, köl­töztek be azokba. E terüle­ten kezdte még a tömeges la­kásépítés keretében a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat a korszerűbbnek, esztétikusabbnak tűnő, pé- - esi típusú panelből a lakás­építést — alapterveit a Pé­csi Tervező Vállalat készí­tette —, ami a poligonüzem korábbi termékeit váltotta fel. A nagy panelokat a BÁÉV gyártotta és gyártja, ugyancsak az állami építő­ipari vállalat szerelte, illet­ve szereli készre az épüle­tet. Az építők munkája nyo­mán négy-, illetve tízeme­letes színes lakóházak ma­gasodnak. De hasonló laká­sokat építettek a megye- székhely más részein is. Örültek az aszálynak A lakások tulajdonosai boldogan költöztek, s amint belakták a több százezer forintos otthonukat, jöttek a ■ gondok. Beáznak a lakások — oldalról (!), vagyis a homlokzati panelek összere­pedeztek, a víz áthatol, a lakások nedvesednek, s ez jogvitára adott okot, immá­ron három éve. — A kezelésünkben levő lakásokból mintegy négy­százhúsz oldalról' beázik a csapó esőtől — kezdi Szlota József, a Békéscsabai La­kásszövetkezet ügyvezetője. Hogyan is ázhat át a pa­nel? Leegyszerűsítve: a pé­csi típusú lakóházak hom­lokzati falai vázkerámia- betétes, vasbetonpanelekből készültek, mindkét oldalán két centiméteres betonré­tekkel. Átadás után alig két évvel a betonfelületek kezdtek repedezni, majd le­hullani, s jó néhány lakás egy-egy kiadós eső alkalmá­val úszott, úszik. Egyedül az itt élők örültek az aszály­nak. Nem kell külön keresgél­ni a beázó lakásokat, szinte minden emeleten párosával akad. Leázott, felismerhetet- len mintázatú tapéták, a szí­nes szőnyegpadlókon vízfol­tok emlékeztetnek az esők­re, tanúskodnak. — Uram, ezékből a há­zakból menekülnek az em­berek! Nézze meg az újság apróhirdetéseit, a legtöbb eladó, illetve cserelakás ezekből a típusú lakásokból van — hallom az egyik 7. emeleti lakás előtt. — Hogy lehet ilyen fele-, lőtlenül dolgozni?! — néz rám aggodalmaskodva a szomszéd lakásban élő, idő­södő hölgy. A ház egy má­sik lakását tulajdonosa már rendbe hozta. Pénzt, ener­giát nem kímélt, idegei áll­ták a próbát, csupán a für­dőszobánál ázik oldalról. A lakók az építőket szid­ják, az építők pedig tovább passzolják, illetve passzol­nák az átkokat, . szitkokat, méntik a' mundér becsüle­tét. Részlet a szakvélemény­ből : „A repedések hézagrajza és elhelyezkedése nehezen osztályozható, azokban tör­vényszerűséget nehéz felfe­dezni. A panelek többsége teljesen szabálytalan repe­désrajzolatú, de találtunk a kerámiabetéteket jól kiraj- zolódottakat is. Általános­ságban meg lehet állapítani, hogy a nyílásokkal áttört panelok felületén kevésbé jelentkeznek repedések, mint a teli panelokon.” A beton zsugorodik Az Építéstudományi Inté­zet szakértői véleménye részletesen elemzi a gondo­kat. Ebből kitűnik: a pane­lok rétegfelépítésének isme­Összerepedezett ház nem bi­zalomgerjesztő látvány (Ké­pünk a felső fotón szereplő lakóház 4—5. emeletének pa­neljét ábrázolja) Fotó: Fazekas László rétében több lakást bejárva egyértelműen megállapítha­tó, hogy a nagyarányú re­pedések kizárólag a külső, kéregbeton rétegeit érintik. De mitől repedeztek össze a panelok? — Szerintem tervezői hiba az oka — szögezi le Poljak György, a Békés megyei Ál­lami Építőipari Vállalat mű­szaki igazgatóhelyettese. — Az ÉVM rendelte meg a terveket a Pécsi Tervező Vállalattól, azokat mi ké­szen kaptuk, a helyi adap­tációt a Békés megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat ké­szítette. Mi a paneleket a terv szerint gyártottuk le. Eddig több mint 21 ezer ele­met készítettünk, azt nem állítom, hogy valamennyi kifogástalan minőségű, elő­fordulhatnak benne hibá­sak. Szabadtéri a gyártóüze­münk, az időjárás, a tech­nológiai fegyelemtől való el­térés közrejátszhat, de nem okozhat ilyen arányú repe­déssorozatot. A mi vélemé­nyünk az, hogy a külső ké­regbeton vasalatlan, nincs, ami felvegye a beton fe­szültségét. Becker Gábor, az Építés- tudományi Intézet tudomá­nyos munkatársa véleménye: — A repedéseket két té­nyező okozza. Az egyik: a beton zsugorodása, ami há­rom ezrelék hossz-, illetve térfogatcsökkenést • okozhat. A szóban forgó paneloknál alkalmazott viszonylag nagy cement- és víztartalom és az adalék anyag kicsi szem­nagysága fokozza a beton zsugorodását. Ez azt jelenti: a 2,7 méter hosszú panel a gyártástól egyéves koráig mintegy 3, négyéves korig 4 milliméternyi hosszválto­zást okozó zsugorodáson megy keresztül: Mivel a be­tonfelület folyamatosan ta­pad a mögötte levő kerámia­szerkezethez, amelyek ezt a húzó hatást nem tudják kö­vetni, a viszonylag vékony beton megrepedezik. Ezt a hatást fokozhatja a techno­lógiai fegyelem be nem tar­tása, például: a cement, a víz túladagolása, a kerámia­elemek beáztatásának el­maradása, vagy nem kellő mértéke, a hőmérséklet, a beton nedvesen tartásának hiánya. A repedések megjelenésé­nek másik fő oka a hőmoz­gás, illetve annak megaka­dályozása. Mivel a kerámia betételemek lineáris hőtágu­lási együtthatója mintegy fe­le a betonénak, a hőmérsék­let-változásoknak megfelelő hőmozgás felét a folyamatos tapadás révén, á beton csak repedések létrehozásával tud­ja levezetni. Vagyis, a repe­dések halmozódását és ilyen nagyságrendben való kiala­kulását a betonban keletke­ző húzófeszültségek elosztá­sára alkalmas vasalással le­hetett volna megelőzni. Az is igaz, hogy ebben az eset­ben meg kellett volna nö­velni a betonkéreg vastagsá­gát. Újra kell szigetelni A szakvélemény megálla­pítja azt is: a város lépté­kéhez képest feltétlenül je­lentős épületek látványa je­lenlegi állapotában elszomo­rító, sőt ijesztő. A tízemele­tes lakóházak homlokzatait átszövő repedések nemcsak csúnyák, hanem bizonytalan- sági érzetet keltenek az em­berekben. Az átlagember egy olyan összerepedezett falú házat lát, amelyről bármikor nagyobb betondarab potyog­hat le, bizony elkerüli. A hibáért ki, vagy kik a felelősek? A megyei bírósá­got is megjárt több száz ol­dalas peranyagot a közel­múltban a Legfelsőbb Bíró­ság tárgyalta. A bírósági szakvélemény rámutat: a ke­letkező repedések túlnyomó részt tervezési, kisebb rész­ben kivitelezési hibákra ve­zethetők vissza. Átlagos kö­rülmények között a terve­zett paneleken mindenkép­pen megjelentek volna a re­pedések, ugyanakkor több helyen találtak arra utaló nyomokat, hogy a technoló­giai fegyelmet a kivitelező nem tudta megtartani. Ha­sonló és vasalatlan kérgű ‘ panelokat készítettek, illetve házakat építettek a Pécsi Tervező Vállalat tervei alap­ján többek között Dunaúj­városban, Veszprémben, Szé­kesfehérvárott és Budapes­ten. Ezeknél is jelentkeztek repedések, igaz kisebb mér­tékben. — Mi lesz a házak sorsa? Szlota József, a békéscsa­bai lakásszövetkezet ügyve­zetője így fogalmaz: — Rendbe kell tenni! Egy biztos: a lakók nem szen­vedhetnek tovább, ugyanak­kor az értéknövelő különbö- zetet állniuk kell. Nem lesz egyszerű munka a több ezer négyzetméteres felület újra szigetelése, a repedések el­tüntetése. De hogy erre mi­kor kerül sor? — tárja szét kezét. Az iratok szaporodnak - a lakók tovább áznak Poljak György, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese : — Mi a terv szerint épí­tettünk mindent, az épületek újraszigetelése, festése négy­zetméterenként 6—700 forint­ba kerülne, ebből az előze­tes számítások szerint körül­belül 100 forint az értéknö­velő tényező, ez pedig a la­kókat terhelné. Az esetleges kivitelezési hibáinkért vál­laljuk a felelősséget, de má­sok mulasztásáért nem va­gyunk hajlandók fizetni. Hogy a lakóépületek kija­vítására mikor kerül sor? Ez egyelőre rejtély. A Legfel­sőbb Bíróság újabb kiegé­szítések, bizonyítékok beszer­zése után visszautalta az ügyet tárgyalásra a megyei bírósághoz. Három éve az ügy egyre terebélyesedik, az akták száma nő és duzzad. De meddig? S ez kinek jó? Mindenesetre, egyelőre nem a lakók érdekeit szolgálják, s nem éppen idegnyugtató ez a társasjáték. A peranyag irataival, a fellebbezésekkel pedig nem lehet az oldalbe­ázásokat megszüntetni. Szekeres András

Next

/
Oldalképek
Tartalom