Békés Megyei Népújság, 1983. december (38. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
1983. december 15., csütörtök Veteránok találkozója Mezőhegyesen A közelmúltban kedves vendégeket fogadtak a Mezőhegyest Mezőgazdasági Kombinát cukorgyárának vezetői és dolgozói. A Heves megyei Besenyőtelekről olyan idős emberek érkeztek a hangulatos, dinamikusan fejlődő településre, akik az 1930—40-es években réparakóként dolgoztak itt a cukorrépa-feldolgozási kampányokban. A baráti találkozón az idős vendégek vendéglátóikkal felelevenítették a hajdani, de korántsem ,»régi szép időket”. A fiatalok szinte hitetlenkedve hallgatták, hogy annak idején milyen mostoha körülmények között kellett a munkásoknak dolgozni. Karkus István, az egykori brigádvezetőjük egy emlékezetes, 1938-as sztrájkról mesélt érdekesen, amikor a munkások kiharcolták a béremelést, annak ellenére, hogy a csendőrök tettleges- séghez folyamodtak. A veteránok a tanácselnök kíséretében megismerkedtek a korszerű művelődési központtal is. Itt visz- szajátszották azokat a képmagnófelvételeket, amelyeket a látogatásról készítettek a vendéglátók. Dr. Vitay János Szakszeryezeti aktivaiilés Az SZMT mellett működő, nőpolitikái feladatok megvalósítását segítő aktívahálózatnak tegnap, szerdán délután tartottak értekezletet. A megbeszélésen a nőaktívák értékelték az idei esztendő programjait. A napirend előadója, Dékányné Szeme- nyei Márta adott áttekintést az országos felkészítő tapasztalatairól. Beszámolót tartott a közoktatás fejlesztésének távlati kérdéseiről, a népesedés és szociálpolitika időszerű feladatairól. Az eszmecserén Marik Andrásné, a Kner Nyomda személyzeti osztályvezetője, az SZMT nőaktívája tartott tájékoztatót a nők szakképzettségének; továbbképzésének helyzetéről, a pálya- orientáció és pályaválasztás további feladatairól. Befejezésül Gőg Józsefné, a BUBIV gyulai gyárának dolgozója, az SZMT tagja, nőaktíva a Szakszervezetek Megyei Tanácsa ülésén elhangzott félidős értékelésről számolt be. Korszerűsítik a szeghalmi művelődési központot Már ugyancsak ráfért a megújulás a szeghalmi Móricz Zsigmond Művelődési Központ öreg épületére. A kivitelező, á szeghalmi Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzeme már hozzá is fogott az átalakítási munkákhoz. A művelődési ház dolgozói az ÁFÉSZ volt épületében kaptak átmenetileg irodahelyiségeket, s a nyugdíjasklub, a zenei oktatás is itt lelt otthonra. A régi, nagy hagyományokkal büszkélkedő úttörő- és versenytánccsoportok, tanfolyamok felkészülési lehetőségét a Vigh Matild Általános Iskola biztosítja. Az általános iskolák egyébként is sokat segítettek az átmeneti állapot kedvező megoldásában. Ugyanis a szakkörök legtöbbjét átvették, helyiséget biztosítva a működéshez. A kulturális rendezvényeket az ifjúsági és úttörőház vette át, ugyancsak segítséget nyújtva a testvérintézménynek. E közös erőfeszítés az építők szerint 1984 szilveszteréig tart majd, mert ígéretük szerint a megújult művelődési központ és mozi addigra elkészül. A Békés megyei Tanács Tervező Vállalata által készített tervek szerint a művelődési ház nagyterme megszűnik, helyette a kor művelődési igényeit jobban követő kiscsoportos foglalkozásoknak alakítanak ki megfelelő helyiségeket. Összekötik a mozi épületét a művelődési házzal, s a mozit alkalmassá teszik színházi előadások fogadására. A korszerűsítés még az elején tart, de a közeli határidő igencsak nagy munkára kényszeríti a kivitelezőket. Az új művelődési központ pedig méltó lesz a hamarosan várossá váló Szeghalom kulturális centrumának tisztéhez. (bse) Egy régi „vicc” mai csattanója Nemrég az egyik nyugdíjas kollégám — a „régi időket” idézgetve — mesélte, hogy egyszer Budapestre utazván, késett a gyors 3 percet. Az utasok közül többen azzal fenyegetőztek, hogy beperelik a vasúttársaságot, mert az idő pénz, s miatta talán lekésik a jó üzlettel kecsegtető tárgyalásukat. Mi tagadás, kollégám ifjabb hallgatói — köztük én is —, jókat kacagtunk a nálam színesebben előadott történeten. Aztán két nap múlva már magam sem találtam olyan viccesnek az egészet... Történt ugyanis, hogy beköszöntött néhány centis hóval a tél. S nekem utazni kellett. Korábbi tapasztalataim alapján sejtettem, nem lesz zökkenőmentes tíz utam. Fel is szálltam időben a reggel Pestre induló személyvonatra, gondolván, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat tízesztendöként egyszer rendezett sajtó- tájékoztaitójára még időben felérek. De hol vannak már a MÁV utasainak az álmai? Es hol a menetrend? Már Szolnoknál azt latolgattam, átszállók, egy visszafelé haladó vonatra, hiszen már úgy is hiába rázatom magam a csigalassúsággal haladó vonaton. Aztán mégis úgy döntöttem, inkább figyelem az embereket. Hátha más nem siet, fia! egyszer már a hajnali gyorsvonat helyett a személyt választotta. Hátha csak nekem van problémám a kilométerekkel egyenes arányban növekedő késés miatt. Tévedtem. A kocsibtín Csugarnál már alaposan felforrósodott a levegő. Kezdtünk közösségi életet élni. Vagy tizenöten, köztük kisgyerekek is, a Balaton mellé igyekeztek, téli üdülésre. Egyre izgatottabban fészkelőitek, félve, hogy lekésik a csatlakozást. (Lehet, így is történt valamennyiükkel.) Megindult d találgatás, mi lehet a majd egyórás késés mögött. Egyesek szitkozódtak, és párhuzamot vontak egyéb hanyagságokkal. Jött közéletünk sok-sok apró és nagy bosszúságának hiteles története hol tíz egyik, hol a másik berzenkedő utastól. De az senkinek nem jutott az eszébe, hogy feljelentse a MÁV-ot. Eszembe jutva kollégám története, magam hozakodtam elő vele. S ahogyan mesém elkezdtem, úgy is fejezem be. Hitetlenkedve néztek rám utastársaim, s mint egy jó viccen, úgy nevettek ötletemen. Tényleg. Annyira kacagtató lenne? —SSy Békés megyei együttesek a néptánc-antológián A múlt hét végén ismét megrendezték Budapesten a már hagyományossá vált év végi néptánc-antológiát. Ide az év közben legjobbnak bizonyult koreográfiák, a néptáncművészet új utakat kereső produkciói kapnak meghívást — ezért is kíséri nagy érdeklődés ezt az eseményt. Az idén két Békés megyei néptáncegyüttes is felléphetett. A gyulai Körös tánc- együttes Born Miklós „Villő” című koreográfiáját mutatta be. A tánc egy régi zoborvi- déki népszokásra utal — szertartás az ártó szellemek „rontásának”, a tél ártalmainak megszüntetéséért. A gyulai lányok ünnepélyesen szép tánca sokunk számára emlékezetes marad. Gyakori résztvevője az antológiának a Gyomaendrődi szövetkezetek táncegyüttese. Az idén az úttörő tánccsoport kapott meghívást Gyalog László „Fordulj egyet” című koreográfiájával, amely székelyföldi gyermekjátékokat és táncokat dolgoz fel. A gyerekek előadásában úgy tudott összekapcsolódni a könnyű és a nehéz, hogy fel sem tűnt; a gyermekjáték mellett felnőtt táncokat is láthattunk, mint a Székely verbunk és a Marosszéki for- gatós. A rendezvény színhelye a sportcsarnok volt, ahol megfelelő színpadi körülményeket biztosítottak ahhoz, hogy az előadás sikeres legyen. Kép, szöveg: Szőke Margit A gyulai táncosok II megyeszékhely jövő évi országos kulturális rendezvényei A békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztálya már tájékoztatta a közművelődésben dolgozókat a jövő évi országos kulturális rendezvények tervéről. A többnyire hagyományos programok ugyanis a megyeszékhely közművelődéséért felelős szakemberek Jtomoly együttműködése esetén lehetnek igazán sikeresek. Várhatóan ismét sok fiatalt mozgat majd meg az április 2-től 5-ig megrendezésre kerülő országos úttörő nemzetiségi fesztivál, amelynek az újjávarázsolt Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház ad majd otthont. Negyedik alkalommal ad otthont az április 4-én nyíló országos alkalmazott grafikai biennálénak a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. Még ebben a hónapban három napon át, 13-tól 15-ig tart majd az ifjúsági és úttörőházban Békéscsabán, a Magyar Rádió nemzetiségi népzenei fesztiválja. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd májusban az „A” osztályú országos társastáncverseny, amelyet ugyancsak az ifjúsági és úttörőházban rendeznek. A hagyományos nemzetközi bábfesztiválnak június 26-tól 30-ig a Békés megyei Jókai Színház ad otthont. Ugyancsak június hónapban rendezik meg Brez- nóban a szlovák olvasótábort, ahol a kis- és nagydiákok ismerkedhetnek a szlovák nyelvvel és irodalommal. Számítógép az általános iskolában A TIT Békés megyei szervezete Komárom megyei tapasztalat nyomán hazánkban másodikként új kezdeményezéssel járul hozzá az oktatásügy támogatásához. Olyan számítógépet szereztek be, amely az általános iskolák hetedik, nyolcadik osztályos tanulói számára előképzést nyújt a középiskolák számítógépeihez, illetve a gyakorlati élethez. A számítástechnikai oktatás több országban kötelező tantárgy: hazánkban is vannak ilyen jellegű törekvések. Mivel Békés megye középiskoláiban működnek számítógépek, van számítástechnikai tanítás is, fontos, hogy azok az általános iskolai tanulók, akik középiskolában folytatják tanulmányaikat, már a hetedik, nyolcadik osztályban megismerkedjenek a számítástechnika alapelemeivel. Akik pedig munkát vállalnak, könnyebben tudnak elhelyezkedni, mert például a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat általános iskolát végzetteket is alkalmaz programozó munkakörben. Hogy az iskolák szaktanárai vezethessék a számítógépes kis programozók baráti körét, a TIT megyei szervezete iskolánként legalább két szaktanárt díjmentesen képez ki annak a számítógépnek a kezelésére, amelyet a baráti körnek biztosít. A szaktanárok továbbképzését két alkalommal, összesen hat órában tartják. Békéscsabán január 5-én és 6-án a 2-es számú általános iskolában, Orosházán január 10-én és 12-én, Gyulán pedig december 16- án és 20-án lesz a továbbképzés. A szaktanárok oktató munkájukban is fel tudják használni a tanultakat. Azoknak a szaktanároknak, akik e tanévben megszervezik a baráti kört, még tervez a TIT továbbképzést, illetve kézikönyvet is biztosít számukra. A továbbképzésen részt venni kívánók december 21-ig jelentkezhetnek a TIT békéscsabai városi szervezeténél. G. K. Miért mozog a munkaerő? a kőművesek között régi ismerősbe botlom. „Hát te nem a DÉLÉP-nél vagy már?” — buggyan ki belőlem. A fiú a földet nézi. Kavicsot babrál cipője orrával a sóderhányás tövében. „Tudod, volt egy brigádvezetőm. Falumbeli. Együtt nőttünk fel. Névnapom jött, a srácok megkö- szöntöttek. Nem tudtam egyenesen megállni a brigádvezető előtt. Föl se emelte a hangját, csak annyit mondott: menjek be a munkakönyvemért. Azóta itt melózom.” Kölcsönös • zavarunknak gyors búcsúval vetünk véget. Ö a történteket röstelli, nekem az eset meglepő. Miért? Azt hiszem, valameny- nyien úgy hallottuk, úgy tudtuk: legnehezebb az építőiparban fegyelmet tartani, mert itt a legnagyobb a kereslet a szak- és -betanított és a segédmunkások iránt. Ezért azután inkább mindent elnéznek nekik, tutuj- gatják őket, csak hogy el ne menjenek. így van az, hogy a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál például a pontos megjelenést és a munkavégzést rendszeresen ellenőrzik, az észrevételeket jegyzőkönyvezik, amit viszont nem mindig követ megfelelő intézkedés. A munkafegyelem tehát nagyon lassan javul csak, a fizikaiak létszáma viszont mindezek ellenére is csaknem 20 százalékkal csökkent az utóbbi öt esztendőben. Nem azért szólunk most erről egyébként, mintha a létszámcsökkenést eleve kedvezőtlen jelenségnek tekintenénk. Hiszen éppen az építőipar az az egyik ágazat megyénkben, ahol az átlagot és a tervezettet is meghaladó munkaerő-fogyatkozás igen kedvező hatást gyakorol a termelékenységre. Azután az sem különösebb tragédia, ha egy-egy vállalat megszabadul azoktól, akik a dolgokon semmit, vagy szinte semmit nem lendítenek, örökös fegyelmezetlenségükkel esetleg .a közepesen teljesítőket is „magukkal ragadják”. Más kérdés az, ha a gyárat, az üzemet á legjobban dolgozók, a kulcsemberek, a kulcsszakmák képviselői hagyják el ilyen-olyan okokból-. Nemrégiben Szarvason kerekasztal-értekezleten váltottak szót a város szövetkezeti üzemeinek képviselői a munkaerő-gazdálkodás gondjairól. Itt derült ki többek között az, hogy a helyi bútoripari szövetkezet nem keveset áldoz faipari szakmunkások képzésére, ugyanakkor megtartani őket — a mellett a bérszint mellett, amellyel jelenleg gazdálkodhat — egyre kevésbé tudja. Panaszkodott a többi szövetkezet vezetője is. Egyik helyen 'állandó átcsoportosítással tudják csak feladataikat ellátni, a másikon az örökké átalakuló piaci igényeknek megfelelően gyors átképzésekkel kell alkalmassá tenni dolgozóikat az új és változó feladatok ellátására. A harmadik üzemből a negyedikbe áramlanak a szakképzetlenek; mert ott többet tudnak ígérni és valószínűleg adni is. Kapcsoljuk még ide a Békéscsabai Kötöttárugyárat, amely népes bedolgozógárda foglalkoztatásával képes csak ma már minden kínálkozó alkalmat a piacon megragadni, vagy vegyük az Orosházi Üveggyárat, ahol tizenkilenc vállalati gazdasági munkaközösség működtetésével igyekeznek egyensúlyt teremteni a növekvő feladatok és a növekvő teljesítményekért elvárt növekvő jövedelmek jogos igénye között. Megjegyezzük, hogy a ME- ZÖGÉP-nél 39, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál 27 ilyen 'munkaközösség alakult 2—300 résztvevővel. Mindezzel azonban csak lassítani tudták elsősorban a létszámapadást, megállítani nem. Kutathatnánk ezek után, hogy miért válnak hűtlenné korábbi munkahelyükhöz az emberek, milyen okok késztetnek mozdulásra olyanokat is, akikről álmunkban sem jutna eszünkbe, hogy a régi értelemben vett vándormadarak tipikus megtestesítői? Igen ám, csakhogy a helyzet éppen ehhez az idézett „régi értelem” korszakához képest alaposan megváltozott a munkaerő-gazdálkodásban, a munkaerőmozgásban is. Mert vegyük csak a következőt: a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalatnál nem elemzik ugyan külön az úgynevezett fluktuáció okait. de nagyon jól tudják, hogy a nehéz fizikai munka, a több műszakos munkarend és a viszonylag alacsony bér sem nem csábító, sem nem marasztaló. Na és akkor mi van, ha tudják? — tehetjük fel okkal a és joggal a kérdést, a felsorolt tényezőkön tudniillik nemigen tudnak másítani rövid idő leforgása alatt. A bérek növeléséhez, a nehéz fizikai munka kiküszöböléséhez egyaránt több pénzre, azaz olyan többletteljesítményre — s nem csak, nem elsősorban a mennyiségi teljesítmény emelésére — van szükség, amelyet valamennyi piac elismer többletteljesítménynek. Ezzel mondandónk lényegéhez érkeztünk, ami nem abban fogalmazódik meg, hogy tudomásul kell vennünk a munkaerőmozgás egyre bonyolultabbá válását, le kell mondanunk a fluktuáció tudományos igényű elemzéséről, mert a ki- és belépések száma hovatovább követhetetlenné válik. (Csak egy esetet nézzünk: a Békéscsabai Baromfifeldolgozónál 1979-ben 46, 1982-ben már 72 százalékos volt a fluktuáció a Békés megyei NEB vizsgálati eredményei szerint.) A lényeg ugyanis nem ez, hanem az, hogy az új gazdasági helyzetben alapvetően megváltozik a munkaerőgazdálkodás jellege-tartalma is. Egyfelől éppen a szigorodó gazdasági feltételek hatására a munkaerő felértékelődésének eredményeként a termelő üzemek valóban gazdálkodni kényszerülnek ezzel az igen fontos — jelenünkben a legnagyobb további tartalékokat hordozó — termelőerővel. Másfelől . pedig e hatások fokozódásával — a teljesítményekre alapozott differenciálás térnyerésével — a munkaerő értelemszerűen áramlik azon ágazatok, üzemek felé, amelyekben a korábbiaknál jobban értékesül. Hiszen a mai helyzet szerint vállalataink a népgazdasági érdekek megvalósításával juthatnak csak a vállalati érdekeket is kielégítő nagyobb nyereséghez, s ezáltal jelentősebb érdekeltségi alapokhoz, s ennek révén fizethetnek dolgozóiknak a többletteljesítményért többet. E bből viszont az is következik, hogy a termelők egymás közötti egyezkedéssel, felettes szervtől, hatóságtól várt „egyeztetéssel”, koordinációval aligha oldhatják meg munkaerőgondjaikat. Tudomásul kell venniük, hogy a munkaerőmozgás kísérő jelensége, de szerves része is annak a gazdasági versenynek, amelyben csak az új helyzethez alkalmazkodva állhatják a sarat. Ha erre képesek — munkaerőgondjaik is megoldódnak, ha nem, akkor a tervezett létszám elérése sem menti meg őket a nagyobb bajoktól! Kőváry É. Péter
