Békés Megyei Népújság, 1983. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

1983. november 12-, szombat Integrált közművelődési intézmények jait, szerepe, tevékenysége meghatározóvá lehet. Ha ké­pes átfogni és átlátni a megnövekedett feladatokat, akkor az elvárásoknak is eleget tud tenni az intéz­ményegyüttes. az elképzelt koncepció megvalósul: a közművelődés magasabb színvonalú lesz. Jó, a közös célért küzdő, egységes mun­katársi gárdára is szükség van. Megnövekszik a koor­dinációs munka szerepe is. Mivel á kis településeken általában egy-egy' népmű­velő, könyvtáros van, sok­szor gond a helyettesítésük szabadság, betegség esetén: Az integrációban ez a kér­dés rugalmasabban meg­oldható. mint korábban, a tantestületi tagok bevonásá­val. Az. hogy • a gazdálkodási tevékenységtől, illetőleg an­nak adminisztrálásától men­tesülnek a tagintézmények vezetői, mindenképpen a tartalmi munka hatékonysá­gának javára válhat. Ugyan­csak az összevont gazdálko­dás tesz lehetővé olyan dol­gokat is, mint egy-egy rész­intézmény festése, esetleg felújítása, melyet korábban saját különálló költségveté­sekből nem lehetett megol­dani. olyan kapcsolatban álltak. S az új vezetők szemlélete sem változhat meg egyik napról a másikra: az integ­rációba bevont intézmények elsősorban az iskolai neve­lés, az. oktatás kiszolgálóivá váltak. (A már említett fel­mérésben az integráció elő- * nyeit az igazgatók szinte ki­zárólag abban jelölték meg. hogy több tanórát tartottak a könyvtárban, s az iskolai rendezvények többségét pe­dig a művelődési ház­ban ...) Kérdésessé vált az eddigi szakfelügyeleti rendszer gya­korlata. legalábbis a műve­lődési házakat és könyvtára­kat tekintve. A két megyei központ (megyei könyvtár, megyei .művelődési központ) módszertani munkájának hatékonysága szükségszerű­en (?) csökkent, hiszen az integrációba bevont könyv­tárak. művelődési házak ve­zetői, s tevékenységük első­sorban a komplex intéz­ménynek vannak alárendel­ve, így —Jól felfogott sajat érdeküket tekintve — az ot­tani követelményrendszer­nek tesznek előbb eleget. A tagintézmények vezetőinek felelőssége is csökkent saját munkaterületükön. Ez is a szakmai munka rovására me­het. A közművelődési intézmé­nyek integrálásának gondo­lata a hatvanas évek végén indult hódító útjára hazánk­ban. Előbb — hazai példák nem lévén — a külföldi ta­pasztalatok alapján szűkebb szakmai körök népszerűsí­tették a közművelődés kü­lönböző intézményei össze­vonásának előnyeit. A het­venes évek elején hivatalo­san is megfogalmazták a gondolatot: „Integrált mű­ködésű komplex intézmény­ként az alapellátást nyújtó községben vagy városok la­kókörzeteiben területi tevé­kenységet nem végző helyi intézményeket célszerű épí­teni. Az ilyen komplex in­tézmény a körzet egyetlen művelődési intézményeként megvalósítja a legfontosabb közoktatási és közművelődé­si feladatokat.” Ez az állásfoglalás meg­lehetősen általános, egy mo­mentumára mégis érdemes odafigyelni: intézmé­nyeket célszerű építeni.1’ Nos, az építésről a közismert gazdasági nehézségek miatt tulajdonképpen le kellett mondani. Csak néhány ilyen jellegű terv valósulhatott meg, félig-meddig — még mindig — kísérleti jelleggel (például Pécs, Mezőhegyes). Helyzetkép Az egységes állásfoglalás, a szervezeti és tartalmi ke­retekre vonatkozó irányel­vek -hiánya ellenére a het­venes évek végétől egyre több integrált intézmény jött létre az országban. Üj len­dületet kapott az integráció, amikor is részletes jogi sza­bályozás jelent meg 1981- ben. Az országban — pontos felmérés nincs — körülbelül 150 integrált intézmény van jelenleg. Megyénkben immár 26 az ilyen jellegű intézmé­nyek száma. Az intézmények integrálá­sa elsősorban a szervezeti keretek megváltozásában je­lentkezett. A tárgyi feltéte­lek — kevés kivételtől elte­kintve — nem változtak. Ugyanúgy külön áll a könyv­Egy életút, hivatás összeg­zésekor természetes, ha az emlékező kissé elfogódotti S különösen igaz ez egy olyan alkalomra, amikor valaki­nek — kedves ünnepség, szép szavak kíséretében — kiadják az „obsitot”. Ilyen, az életben egyszer adódó szomorú-szép alkalommal beszélgetünk Bori György- nével, a Békéscsabai 2-e* számú Általános Iskola igaz­gatóhelyettesével. Gizikét sok száz pedagógus ismeri és szereti, hiszen az évtize­dek során reprezentánsává, vált Békés megye pedagó­gus-szakszervezeti mozgal­mának. E dicsérő sorokat nem az ílyenkor.-jizokásos illő tisz­telet íratja, hanem az élete, munkája, a tevékenységét övező megbecsülés. Szerény­sége miatt nehezen, s csak némi unszolásra hajlandó vallani életéről. — Ha megbocsátja, hogy ma kicsit nosztalgikus han­gulatban vagyok — mondja bocsánatkérő mosoly kísére­tében —, hát belevághatok. Szabolcsban. Nyírábrány- ban születtem. Ugye nem muszáj megmondani, mikor? Mivel édesapám állomásfő­nök volt, többször költöz­tünk, így nekem' is váltogat­ni kellett az iskoláimat. Kis- várdára mégis nagyon szí­vesen emlékszem, ahol az Orsolya zárdában rengeteg szeretetet kaptam. Nyíregy­házán, a Kálvineumban érettségiztem, aztán külön­bözetivel ugyanott végeztem el a tanítóképzőt. 1950-ben kezdtem el tanítani, és már tár, a művelődési ház. az is­kola, az óvoda, a mozi, mint eddig. Az integrációba be­vont intézmények korábban a helyi tanácsokhoz tartoz­tak, most a közös igazgató a felelős vezető. Ez kétségtele­nül a tanácsok munkáját könnyíti. A gazdálkodásban is — a legtöbb helyen — lé­nyeges változás történt: ön- áiló csoport (GAMESZ) vég­zi a pénzügyi tevékenysé­get. Ha a szervezeti felállást tekintjük, rendkívül hetero­gén képet kapunk: tulajdon­képpen más és más szerve­zeti formát ismerhetünk meg intézményenként. Ezt a ..tarkaságot” nem indokol­hatja az sem, hogy települé­senként az integrációba be­vont intézmények köre is változó. A komplex intézmények létrejöttét — kevés kivétel­től eltekintve — a helyi ta­nácsok kezdeményezték, úgy. hogy legtöbbször nem kon­zultáltak a szakmai, mód­szertani irányító központok­kal (megyei művelődési köz­pont. megyei könyvtár) az összevonásról. Az új intéz­mények vezetői az iskolák igazgatói lettek. (Egy-két ki­vétel van: ahol az integrá­cióban nem szerepel az is­kola.) Egy nemrég 'készüli megyei felmérés tanúsága szerint a komplex intézmé­nyek nem rendelkeznek egy­séges működési szabályzat­tal, munkatervvel, a helyi viszonyokat figyelembe vevő közművelődési koncepció­val. az „egységek" továbbra is. mint különálló intézmé­nyek jelennek meg a terve­zés során — mindez a gya­korlat hiányának számlájára is írható. flz integráció előnyei elsősorban a kistelepülése­ken mutathatók ki. Mindeh­hez azonban nagyon sok fel­tételnek kell egybeesnie. A közös igazgató személye perdöntő: ha ismeri telepü­lését. a közművelődés gond­egy évre rá. a Szabadság- telepi iskola szakszervezeti titkára voltam. Azóta min­dig viseltem valamilyen funkciót a szakszervezetben. Kicsiket tanítottam és bi­zony nehezemre esett meg­válni az osztályomtól, mikor 1955-ben kineveztek igazga­tónak a Szolnok megyei Ti- szainokára. Ezután Kun­gyalu következett. majd 195(l-ban Békéscsaba. Bori Györgyné pályafutá­sa alatt hol igazgatóként, hol helyettesként dolgozott. A vezetőre háruló mindenkori felelősség mellett szakszer­vezeti vezetőként, pártmun­kásként több emberre ele­gendő társadalmi munkát végzett. S mint két kisgyer­mek édesanyja, még a nehe­zebb időkben sem keresett kifogást, kibúvót a megnö­vekedett és vállalt feladatok alól. — Az ötvenes és hatvanas években, amikor kicsik vol­tak a gyermekeim, bizony nem volt könnyű. Hogy az iskolai, a szakszervezeti és a pártmunkám el tudjam becsülettel végezni, nyolc évig arra ment a fizetésem, hogy asszonyt tartottam a gyerekek mellett. Persze, így sem lehettem sohasem nyu­godt. S az éjszakákra is ma­radt mindig bőven - munka. Nem panaszként mondom, hiszen ha újra kezdhetném, újra vállalnám ezeket a fel­adatokat. Marxista középiskolában tanított, részt vett az állami ideológiai oktatásban, 1973- ban még a főiskolai diploma megszerzésére is futotta ere­il gondok ugyanarról a töröl fakadnak az integrált intézmények­ben, mint az előnyök. Olván községekben is létrehoztak integrációt, ahol az adott személyi, tárgyi feltételek nem indokolták az összevo­nást. A nem megfelelő elő­készítés, a szakmai irányító szervek véleményét figye­lembe nem vevő helyi dön­tések nyomán felemás hely­zetek alakultak ki. Az így kialakított komplex intéz­mények új vezetői (az isko­laigazgatók) kellő felkészí­tés. felkészülés nélkül csöp­pentek bele az új szerep­körbe. Munkájuk megsok­szorozódott. olyan területe­ket is el kell látniuk, me­lyekkel eddig csak ilyen­jéből. Két cikluson át a Pe­dagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének is tagja volt. 1973-ban megvá­lasztották Békéscsaba város pedagógus-szakszervezeti titkárává, s ettől a tisztség­től csak súlyos betegsége mi­att vált meg 1980-ban. A szakszervezet ma is szá­mít rá. Hiszen a megyeszék­hely pedagógus bizalmi tes­tületének elnöke, a megyei bizottság köznevelési felelő­se és Békés város instruk­tora. Szakszervezeti munkáját mindig az alapos felkészült­ség, az emberek gondja irán­ti érzékenység jellemezte. Otthon volt és van a réteg- képviseletben, jó közoktatás­politikus, és az egyének, de a nagyobb közösségek gond­ját is pontosan ismerve kép­viselte, és védte a szakszer­vezeti tagok érdekeit. — Nagyszerű bizottsággal, munkatársakkal dolgoztam. Csak velük együtt tudtam eredményesen, lelkiismerete­sen ellátni titkári munkám — összegzi szerényen több­éves munkáját. Giziké sok száz ember gondját vállalta magára. S otthon a család sosem em­legette fel neki, hogy teljes emberként él hivatásáért. Legfeljebb az éjszakái vol­tak rövidebbek ... S mikor arról beszélgettünk, hogy ő, aki oly sok változtatást, vál­tozást megért az oktatásügy­ben, mit tart a pedagógiá­ban a legfontosabbnak, ma­gától értetődő egyszerűséggel csak annyit mondott: a sze­retetet. Az összevonások után — nagyobb településeken — a művelődési házakban, könyv­tárakban dolgozók létszáma csökkent. A feladatok meg­osztása többnyire még tisz­tázatlan. A közös gazdálko­dásnak nemcsak előnyei, ha­nem hátrányai is vannak; a tagintézmények nem látják napra készen pénzügyi hely­zetüket. Ez legnagyobb gon­dot a művelődési házakban okozza, azok gazdálkodása szükségszerűen a „legmobi- lisabb". Általában elmond­ható az is: nőtt a különbö­ző kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalások ideje. hosz- szabb lett a döntési mecha­nizmus. A legalapvetőbb kérdés: figyelembe kell venni az ed­digi tapasztalatokat, fel kell mérni a helyi lehetőségeket. — Nagyon szeretem a gye­rekeket. Meggyőződésem, hogy szép szóval minden gye­rekkel be lehet az eget is meszeltetni. De még a szü­lőkkel is. A változások pe­dig talán azért nem tűntek soknak, mert mindig a pil­lanatnyi feladatokkal kellett megbirkózni. Munkámban, úgy érzem ,a gyerekek irán­ti szeretet biztosította a folytonosságot. Vezetőként pedig igyekeztem megértő lenni. A kollégákkal kiala­kított jó emberi kapcsolatot tartottam kiindulási pont­nak. S talán szerencsés is volt számomra, hogy a szak- szervezeti mozgalom munká­sa is voltam. Mert vezetői munkámban ez hallatlan nagy segítséget jelentett. Bori Györgyné munkáját többször is elismerték. Meg­kapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, a Bé­kés megyei Tanács által ala­a személyi, tárgyi feltétele­ket — mielőtt integrációt hoznak létre bárhol is. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják. hogy ott. működnek jól az integrált intézmények, ahol gondosan mérlegeltek minden szempontot. Bebizo­nyosodott. hogy elsősorban kis településeken vált haté­konyabbá a közművelődési tevékenység az új szerveze­ti forma révén. Létük ■ a nagyközségekben. városok­ban — egy-két kivételtől el­tekintve — erősen megkér­dőjelezhető. Hogyan tovább? Az integrált, intézmények létjogosultságát Vitatni ma már nem érdemes. Azonban — egyelőre — nagyon sok a tisztázatlan kérdés körülöt­tük. Nemrég megyei tanács­ülésen is napirenden szere­pelt az integrált intézmények helyzete. Az irányító szervek tehát figyelemmel kísérik a komplex intézményekben fo­lyó munkát. A megyei ta­nács a közelmúltban mód­szertani munkacsoportot alakított, melyben az integ­rációban érintett intézmé­nyek felügyeleti szerveinek képviselői kaptak helyet. Feladatuk a további integ­rációk jobb előkészítése, s a már meglevő intézmények tartalmi munkájának segíté­se. Szempontokat dolgoznak ki az intézmények részére egységes munkaterv készíté­séhez. Továbbképzési tervet állítanak össze, az integrá­cióban tevékenykedők folya­matos képzésére. Kidolgoz­zák az egységes szakfelügye­let. ellátásához szükséges szempontokat is. Az integrált intézmények szervezeti felépítésének, tar­talmi munkájának sokfélesé­ge indokolta ezt a lépést. Gyors eredményekre ugyan nem számíthatunk, de hosz- szabb távon arra minden­képpen: kitartó munkával elérhető a szemléletvál- toz tat ás. a tartalmi munka magasabb szintű megvalósí­tása az integrált intézmé­nyekben. a formai-szerve­zeti keretekben meglevő fe­szültségek egyidejű feloldá­sával. Pénzes Ferenc pitott Czabán Samu-díjat. a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát, s néhány napja vehette át dr. Voksán Józseftől, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkárától a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát, elismerést kapva ez­zel több évtizedes, kiemel­kedő szakszervezeti tevé­kenységéért. Búcsúzóul mi másról beszélnénk, mint szakszervezeti munkája sark­köveiről. — Fontos ügynek tekin­tettem. 's érveltem, küzdöt­tem az óvónők és a tanítók helyzetének javításáért. Az­tán nagyon fontos dolognak tartom ma is a nyugdíja­sokkal való törődést. Ami nem merülhet ki egy-egy uzsonnameghívásban, kis ün­nepségben. Naponta és szin­te egyénre szabottan kell ve­lük és helyzetükkel foglal­kozni. Végtelenül hálásak még a jó szóért is. De en­nél természetesen — külö­nösen a kis nyugdíjból élő­kért — többet kell tenni. Ma is gyakran kapok levelet — hol kérőt, hol kösgönőt — tőlük. Békéscsabán 2600 pe­dagógus szakszervezeti ta­gunk van. És közöttük sok a fiatal. Legutóbb éppen a pályakezdők bérének emelé­séért igyekeztünk tenni. Si­kerrel. De mindig új és új feladatok jönnek. S én még szeretnék tenni valamit. Én figyelmeztettem — mondja huncut mosollyal —. hogy nosztalgikus hangulat­ban vagyok. Hadd mondjam még ki azt is, hogy úgy ér­zem, eddigi életemben be­csülettel helyt álltam, s en­nél többet nem tudtam nyúj­tani. Büszke vagyok, az éle­temre, arra, amit elvégezhet­tem, de a legbüszkébb két lányomra és a két gyönyö­rű unokámra vagyok. B. Sajti Emese Fotó: Gál Edit Donaldék A Filmbarátok Kiskönyv­tára sorozatban jelent meg Féjja Sándor könyve Walt Disney-ről. akit bemutatni botorság lenne, akit száz­milliók ismernek. Legalább­is a filmjeit, legendássá vált figuráit. Miki egeret. Do­nald. kacsát. Plútót és tár­sait. Nos, Disney újból itt van. filmvásárlóink jóvoltá­ból újra láthatunk egy cso­korra valót a híres-neveze­tes alkotó rajzfilmjeiből. És. hogy most is sikere van. kétségtelen. Mi. akik emlékezünk még gyermekkorunk mozijára, .a Miki egérre (fekete-fehér­ben), arra is, hogy mennyire megszerettük ezt az okos, ügyes, töprengő és jókedvű figurát. meglepetéssel ta­pasztaljuk, hogy újabb film­jeiben (melyek már színes technikával készültek) sem­mit sem változott, hogy ki­meríthetetlen ötletekkel gyártotta az újabb és újabb történeteket Disney műhe­lye. a gyerekek örömére, és (valljuk csak be) a felnőttek röpke szórakoztatására is. Olvasom a Féjja-könyv- ben. hogy a jó öreg Disney csak egyetlen dologtól rette­gett. attól, hogy filmjei egy­szer a művészfilmek színhá­zában végzik. Attól, hogy nem azzá lesznek, aminek szánta: szórakoztató bohó­ságoknak. hanem megdicsöi- tik azokat. Tény azonban, hogy amit Disney a rajz­filmben produkált, az nem­csak hogy korszakot nyitott a mozizás történetében, ha­nem felfedezte a rajzfilme­zés titkát is: nagyszerű esz­köz eljutni vele a gyerme­ki lélekhez, mert emberség­re. optimizmusra, jókedvre derít és nevel. Miki és a tü­relmes Donald kacsa, az an­gyalian bumfordi Plútó semmit sem öregedett az el­múlt csaknem negyedszázad alatt (habár ezek a most ve­tített epizódok nem ilyen idősek); nem is az eltelt, idővel mérjük korukat, ha­nem azzal, hogy a mostani gyermek számára a mostani Miki és Donald ugyanaz, mint nekünk volt, amikor egymást lepisszegve néztük a mozivásznat, és odaképzel­tük magunkat Disney álom- világába. Emlékszem, ilyen­kor különösen illatos volt a mozi. mert (milyen figyel­mes szokás volt!) valamikor a vetítések előtt paríűmszó- ró pumpával járt körbe a jegyszedő néni. és beillatosí­totta a levegőt. . . Visszatérve Donaldékhoz: megnéztem a filmet, és most is úgy szeretem őket. mint gyerekkoromban. Csak most azon is elgondolkoztam, miért ez a múlhatatlan ha­tás? Miért, hogy tömegek jönnek Donaldékhoz. derül­ni másfél órát, miért, hogy (ezt is Féjja könyvében ol­vastam) 1966-ig 240 millió­an látták Disney rajzfilm­jeit? Azóta eltelt közel húsz év, hány milliót kell még ehhez a számhoz hozzáten­ni? Aztán válaszoltak a fil­mek, Donald, Miki és Plútó, meg a táncoló, kis móku­sok, a mogorva kis vakond: azért, mert olyanok ők va­lójában, mint mi magunk. Emberarcúvá tette őket a Mester, -Walt Disney, örök okulásul. Hogy álomvilág? Persze. Hogy mese habbal? Persze. Hogy ilyen nincs? Persze, hogy nincs. De hát a mesét nemcsak hallgatni, nézni is jó. Néha felemelő. (s—n) „Ennél többet nem tudtam nyújtani”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom